Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23 / 196. szám
Templomjára Nyírbogát "község legelső okmánybeli említése a XIV. században történt, amikor is a Ma- ! gyarországra jött pápai tizedelők pontosan feljegyeztek mindent, hol és milyen helyen jártak és ki mennyi tizedet fizetett az egyháznak. A tizedelők feljegyzése szerint 1328-ban György nevű papja volt a községnek, majd Pál nevű papja 1334-ben négy garast az első részlet fejében, és a II. részlet, valamint az 1335. évi első részletként ismeretlen összegű pápai tizedet fizetett be. Ebben az időben Bogát község a Borsovai esperes- séghez tartozott. Ebben az időben tehát már plébánia volt a községben, ami a település régi voltát igazolja. Ezen adatok után több mint kétszáz évig nem találkozhatunk a feljegyzésekben az egyházzal. Időközben komoly változás történt, mert a község lakossága- az akkori idők szokása szerint - földesurastól, jobbágyőstől áttért a református hitre. A bogáti református egyház e bejegyzés alapján innen számolja a meglétét, és 1947- ben meg is ünnepelte a négyszázéves évfordulót. Az új hitre való áttérés pontos ideje nem állapítható meg, de ez nem is döntő tényező. A lényeg az, hogy már 1328-ban volt plébánia, és ennek folytatásaként lett református lelkipásztor és egyház. Az egyház szerepe nagyon jelentős volt a község és a nyelv fennmaradásáért vívott harcban. A történelemből ismerjük, és már volt is rá utalás, hogy a török időkben, a különböző vallási és hatalmi harcokban, a parasztfelkelésekben nagyon sokat szenvedett az itteni nép, és nem egyszer állt közel a teljes kipusztuláshoz. Ezekben az időkben az egyházi vigasz, a jövőbe vetett hit ápolása nagyon nagy jelentőségű volt. Csak így maradhatott meg településük, pedig 1549-ben Bogáthy Istvánnak még 60 jobbágyportája volt, és 100 év múlva, amikor Rákóczi György erdélyi fejedelem összeíratta a birtokos jobbágyságot, azok földjeit és a várható jövedelmet, akkor Bogát lakosainak száma nem több, mint 10-15 jobbágycsalád, ami összesen nem nagyon haladja meg a 100 fős lélekszámot S ez a szám a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc végén, az 1720-as összeírás idején csak 17 jobbágycsaládra növekedett. Az elvándorlás és nem utolsósorban a háborús események következtében a lakossági pusztulásnak, a létszámcsökkenések időszakában óriási szerepe volt az anyanyelv ápolásában és fenntartásában, mert a lakosság döntő többsége csak beszélte a nyelvet, de ími-olvasni kevesen tanultak meg. Pedig az iskola működött, és a nehézségek ellenére is, akik eljártak iskolába, csak megtanultak ími-olvasni. A református lelkészek és az egyházi tanács tagjai lényegében gondosan vigyáztak a község fejlődésére és az erkölcsi követelmények megtartására, illetve megtartatására. Azokkal szemben pedig, akik vétettek az erkölcs szabályai ellen, szigorúan eljártak, és a gyülekezet előtti penitenciára kényszerítették. Az egyházi iratokban többször lehet - név szerinti megemlítéssel - találkozni olyan esetekkel, amikor a „tisztátalan ágyban” született gyermek anyját elmarasztalták, és bűnbánatra kényszerítették. Például 1805. december 29-én Márton Sárának született „tisztátalan ágyban” gyermeke. A bogáti református egyház a Tiszántúli Egyházkerülethez tartozott és tartozik ma is, melynek központja Debrecen. A XVin-XIX. századi betelepülések során az áttelepült lakosság vallása nem református volt, hanem zömében görög katolikus és egy része római katolikus. Ezek száma csekély volt, általában Bátorba jártak el templomba, a gyermekek pedig a re- fonnátus iskolába jártak. A XIX. század végére aztán a megnövekedett létszám miatt szükségessé vált az önálló egyház megalakítása, sőt a gyermekek katolikus iskolába járatása. Ennek folytán egy imaházat rendeztek be, ahol a vasárnapi miséket a Nyírbátorból kijáró papok végezték mindkét vallás hívei számára. Isten közelsége a legnagyobb boldogság „Akikkel egy úton jársz, adj nekik lelkivilágodból annyit, amennyit csak bírsz, és fogadd, mint drága kincset, amit visszakapsz” (Albert Schweitzer) Dél felé járt az idő, amikor beléptünk Nyíregyházán a Magdaléneum Református Egészségügyi Gyermekotthonba, ahol jelenleg kilencven, értelmileg és testileg sérült ember él. Bár korábban csak gyermekeket fogadtak, ma már szinte minden korosztály megT található az intézet falain belül. Arról, hogy ki alapította az otthont és hogy hogyan élnek itt a bentlakók, Pótorné Ács Agnes intézetvezető beszélt.- Intézetünk Mária Magdalénáról kapta a nevét. 1941-ben alapította Békefi Benő megtévedt lányok számára. Néhány évvel később, 1949-ben lett az intézet a testi és szellemi fogyatékos gyermekek otthona. Az elmúlt esztendőkben az épületet már bővíteni és korszerűsíteni kellett, így most jelenleg már majdnem száz rászorulót tudunk befogadni és gondozni.- Miből teremtik elő a szükséges anyagiakat?- A Magyarországi Református Egyház tartja fenn intézetünket állami támogatással. Ezenkívül elsősorban a megyében élő református gyülekezetek adományai nyújtanak nagy segítséget. Amikor egy-egy gyülekezet adományokkal kopogtat be hozzánk, mindig megnézik a nálunk élő embereket, keresik velük a közvetlen kapcsolatot. Ebből is kitűnik, milyen fontos szerepe van nálunk a vallásnak. Délelőttönként a gyermekcsoportokkal egy református lelkésznő fogo lalkozik. Szinte látszik a fiata- </> ? lók arcán, hogy komolyan meg- jjj élik a hitet. o -Sokakban felmerül a kérdés, “• lehetne foglalkoztatni ezeket a gyerekeket, képezhetők-e?- Igennel kell válaszolnom, mert az értelmi fogyatékos gyermekeknél is létrejön a fejlődés, hiszen gyermekekről van szó, akik a fogyatékosságuk ellenére, illetve azzal együtt is végigjárják a felnőtté válás útját. Házon belül két foglalkoztatót működtetünk, melyeknek keretében szövésre, fonásra, kötésre, horgolásra tanítjuk a fiatalokat. A foglalkozások ideje alatt ki-ki a saját képessége szerint foglalhatja el magát. Együttműködve a kisegítő iskolával, az intézet falain belül tanítjuk az iskola tananyagát, jelenleg egy gyermeknek. Két apróság jár a speciális óvodába, s szeptembertől még egy gyermek csatlakozik hozzájuk, és lesz két új kisiskolásunk is. Időközben véget ért az ebéd, s az ebédlőből szétszéledt a kis társaság. A többség délutáni pihenésre vonult, Nagy Angéla azonban az ágya mellé állított tolókocsiban ülve verseit rendezgeti. Lassan már öt esztendeje, hogy a huszonhárom éves fiatal lány a Magdaléneum lakója. — 1992. december 28-án hozott be az édesapám. Még arra is emlékszem, hogy fél ötkor léptünk be a kapun. Szegedről jöttünk, és addigra már eléggé kifárasztott az utazás. Mégsem bántam meg, hogy Nyíregyházát választottam. A szüleim különváltak, én édesapámmal maradtam. Otthon nem igazán tudtam mivel lekötni magam, a nyelvtanulás sem töltötte ki minden időmet. Társaság hiányában az akaraterőm is lehanyatlott. Apukám akkor azt kérte tőlem, hogy kezdjek el írogatni, kamatoztassam jó íráskézségemet. Akkor készült el regényem, amely az általános iskolában szívemhez oly közel álló tanárnőről szólt. Azóta már újabb két kötetre való anyag felgyűlt, de még nem írtam meg. — Remélem, nem hagytad abba az írást. — Dehogyis. Csak mostanában valahogy nincs időm a regényemre. Inkább csak verseket írok, azt is megrendelésre. Például születésnapokra, rendezvényekre. Legutóbb egy esküvőre fogalmaztam meg néhány soros ünnepi jókívánságot. A jó Istennek köszönöm, hogy erőt és tehetséget ad a sorok papírra vetéséhez. Az ő segítsége nélkül nemigen születnének meg ezek a versek. — Mit jelent számodra a hit? — Az életet, az örök boldogságot. Imával kezdem a napom, másképpen nem is lehetne. Az Istennek adok hálát mindenért, ami velem történik. Már korábban is hittem Istenben, de megtapasztalni csak azóta tapasztaltam meg, hogy ebben az intézetben élek. Most már bizton állíthatom, hogy állandó kapcsolatom van vele. Először Tőle kérek tanácsot, mielőtt döntök valamiben. Ez persze nem azt jelenti, hogy társaim véleményére nem adok. — Szereted az embereket? — Aki körülöttem él, mindenki egyaránt fontos nekem. Van persze, aki közelebb áll hozzám, és akadnak olyanok is, akikkel csak általános viszonyban vagyok. De haragosomnak senkit nem mondhatok. Isten ajándéka ez is. Bár tolókocsihoz vagyok kötve, legfőbb célom és óhajom, hogy társaimon segíthessek. Gyermekkoromban néha nélkülöznöm kellett a lelki jót, s ami akkor felgyülemlett bennem szeretet, most sugárzóm barátaim felé. Mindenkinek segíteni akarok. Ez talán azért is van így, mert a vallás az életem szerves része lett. Ma már érzem, hogy Isten közelsége jelenti nekem a legértékesebb barátságot, az O közelsége a legnagyobb boldogság. Hétszáz éves a templomi szentély Ünnepélyes külsőségek mellett augusztus 24-én ünnepli a görög katolikus egyházközösség a templom felszentelésének századik és a szentély meglétének hétszázadik évfordulóját. Ugyanezen a napon szentelik fel az ősi nagyközség zászlaját és címerét is. Az egyházi évforduló alkalmából a templom és a szentély múltjáról Kriskó Miklós görög katolikus pa- róchus beszélt.- Kállósemjénről mindenekelőtt tudni kell, hogy ősi község, mely Balog Semjén ősfoglaló által alapíttatott. Az első írásos emlékek a tizenegyedik századból maradtak ránk. Az írás tanúsága szerint a helyiség nevét a szomszédos Nagykállótól kapta. A templom építésének pontos idejét nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy IV. László király Balog Semjén nembeli Ubul fia, Mihály építette. Az akkori emlékek szerint két egyház volt abban az időben itt. A templom Szent Miklós nevét kapta, a kápolnát pedig Szűz Mária emlékére állították. Egyes állítások szerint a templom mellett szerzetesek éltek, ám mikor a törökök elérték ezt a vidéket, lerombolták a szerzeteslakot és a templomot is. Isten házából akkor csak a szentély maradt meg, melyhez több száz év eltelte után hozzáépítették a mai templomot. Nem állami pénzekből, hanem a hívek adományaiból. A templomot 1896-97-ben építették. A szentelés — mivel a templomnak Nagyboldogasszony a védelmezője - augusztusban lehetett, ezért ez évben is ebben a hónapban tartjuk a száz- , illetve hétszázéves megemlékezést. Az ünnepi program tervezete szerint a vendégeket vasárnap délelőtt tíz órától fogadjuk a közösségi házunkban, majd fél tizenegytől a budapesti és nyíregyházi egyesített énekkar ad hangversenyt a templomban. Ezt tizenegy órától a szentmise követi, melynek szent liturgiáját dr. Keresztes Szilárd megyés püspök végzi. Az emlékműparkban negyed egykor kezdődik a nagyközség zászlójának és címerének avatása. Fotó: Lázár Zsolt Az o ldalt írta: Sikli Tímea
