Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16 / 191. szám
^ms ül ! WWmMsmm Sohasem keso elkezdeni, de ••• wmmmm A vásárló érdeklődő, de igényes A túltelített piac minőséget, bizalmat követel • - * •*. * .... ’wmmmm wmmmmrnr » C<oBj KP; Munkatársunktól Hál’ istennek ma már az általános iskolában oktatják a számítástechnikát, és ha nem is mindig a legkorszerűbb gépeken, de elfogadható minőségű technikát használhatnak a tanárok. Más technikai ágakban évszázadokban mérik azt a fejlődést, ami itt 5-10 év alatt megy végbe. Még emlékszem, amikor tizenöt évvel ezelőtt a tanárképző főiskola számítástechnika tanszékén lyukszalagra tárolták az adatokat, és a 286- osokat még fényképről sem ismerhettük. A hallgatók számára akkor alkalmazott legkorszerűbb gép a Commodore 64-es volt, és még magnókazettáról olvastattuk be a programokat. A nagy gépterem, ahol például a konzervgyár borsóvetési programja is készült, egy komplett lakótelepi ház alapterületével egyezett meg. A mai gépek közül egy aktatáska méretű ugyanazt tudja, mint az a „hombár”. A számítástechnika tantárgy oktatása abban merült ki, hogy folyamatábrákat rajzoltunk, és különböző programok elméleti vázát ábrázoltuk. A gyakorlati megvalósításhoz semmi közünk nem volt. A C 64- es gépekhez csak külön oktatói engedéllyel érhettünk hozzá. Ezzel szemben ma már kit érdekel egy Commodore? A 286-osokat is csak gépírásra használják, és a mai gyerekek 586-ostól nem adják alább. Igazuk van. Akik jártak már egy mai korszerű iskola felszerelt szaktantermében, minden bizonnyal elcsodálkoztak. Igaz, hogy a legtöbb helyen két-három gyermeknek jut egy gép, de legalább azon tudnak dolgozni. Nem tudom megítélni, melyik tudományág hasznosabb, vagy mely ismeretekre van jobban szüksége a tanulóknak, de én a gyakorlatiasság híve vagyok. Szép dolog az elméleti alapismeretek megtanulása, de szerintem egy számítógép-kezelői tanfolyam hallgatóinak teljesen mindegy, hogy az a szerkentyű, amit kezel, hogyan alakítja át az ismereteket kettes számrendszerbe mindaddig, amíg még bekapcsolni sem tudja a gépet. A felnőttek is elirigyelték a gyerekektől a játékszert; ismerek nyugdíjasokat is, akik vásároltak maguknak egy AT-gépet. Nem is volt baj addig, amíg adattárolásra, írógépnek vagy telefonkönyvnek használták. Amint azonban komolyabb munkára akarták fogni a szerkezetet, megállt a tudomány. Nem csoda, hisz ez a generáció még hírből sem ismerte ezeket a computereket. Bizonyos szintű alapismeret felett autodidakta módon is sok mindent meg lehet tanulni, de komolyabb és alkalmazható ismeretekre csak tanári segítséggel lehet szert tenni. Az élet furcsa dolgokat produkál. Ismerek olyan nagyapát, aki csak azért tartotta meg személyi számítógépét, mert unokái értenek hozzá, és jót tudnak játszani rajta. A másik, már hatvan év feletti nagypapa a rokonság emlékiratait tárolja gépén, és összejövetelekkor jókat nevetve olvassák el az irományaikat. Ez mind szép, de valójában nem erre valók ezek a gépek. Az ötvenes-hatvanas éveikben járó emberektől nem várható el, hogy mélyebb számítógépes ismeretekkel rendelkezzenek, de közülük sokan most hirdetik meg eladásra a kis fizetésükből drága pénzen megvásárolt personal computerüket. Mikor rájönnek, hogy igencsak keveset kapnának érte, akkor inkább odaajándékozzák valamelyik unokájuknak. Sokan hirdetnek mostanában különböző szintű számítógép-kezelői tanfolyamot. Még huncutul hozzá is teszik, hogy igazolást adnak. Igazolást, de miről. Mindaddig, míg állami iskolai végzettségnek nem minősül az iskolájuk, addig nem több, mint egy kosárfonó-tanfolyam. Egykét, a szakma által elfogadott tanfolyam kivételével nem sokat ér az egész. Arra jó, hogy a nyugdíjasok megismerkedjenek a számítógéppel, de amit szakmásító gyorstalpalónak neveznek, az nem sokat ér és nem sok mindent lehet vele kezdeni. A legegyszerűbben úgy döntheti el valaki, hogy mire jó egy iíyen tanfolyam, hogy az adott képzés szerepel-e az országos képzési listában. Ha nem, akkor nem sok értelme van pénzt áldozni rá. Az életképesség megtartása komoly kihívást jelent minden cég és vállalkozás számára. Az informatika és irodatechnika szakterületén ez fokozottan érvényes a sokszereplőssé vált kínálati piac, valamint a gyártók folyamatos, erőltetett ütemű fejlesztései miatt. A fogyasztói kegyekért hajszolt ár-minőség verseny gyilkos, s nem egyszer feltűnnek az eladói oldalon olyan szereplők is, akik jobb híjján azzal bizonyítják saját megfelelésüket, hogy a többieket a sárba tiporják. Kole- szár Istvánnal, a Gomax Kft. ügyvezetőjével arról beszélgettünk, hogy az üzleti életben mit jelent a minőség, az újdonság, a fogyasztói szemlélet változása, amelybe sok mindenkinek előnyére válna, ha beépülne egy csipetnyi jó értelembe vett, egészséges lokálpatriotizmus. Munkatársunktól Nyíregyháza a maga száz- húszezer lakosával a térség meghatározó piaca, ahol több mint húsz olyan cég és vállalkozás próbál talpon maradni, amely informatikában és iroda- technikában „utazik”. A konkurencia enyhén szólva nagy, de az ügyvezető meglátása szerint ez így van jól, szükséges a jelenlétük.- Amikor egy cég monopolhelyzetben van, akkor egykönnyen elpuhul a kereskedelmi szemlélete, megszűnik a rugalmassága. A versenyhelyzet arra jó, hogy az ember kap néha olyan pofonokat a konkurenciától, amely felrázza abból a képletes nyugalomból, amelyben érezte magát. Általában a cégek jól megvannak egymással, időnként egymásra utalva segítjük egymást, de van olyan üzlettárs is, aki időnként kellemetlen meglepetéseket okoz a nem feltétlen etikus magatartásával. Ezzel együtt kell élni, hiszen úgyis a fogyasztó dönt, s őt kell hosszú távon megnyerni. —Az üzletbe belépő átlagvásárló hogyan viszonyul a fejlett és állandóan változó technikához?- Vegyes képet mutatnak a fogyasztók. A szakemberek konkrét céllal, határozott elképzeléssel jönnek. Ilyen faxot, olyan fénymásolót kérnek eddig és eddig terjedő árig. Mivel a legdinamikusabban fejlesztett az elektronikai piac, emiatt havonta jelennek meg újabb, jobb, olcsóbb készülékek, amelyeket nem biztos, hogy ők is ismernek. Nekem „hivatalból” szükséges nyomon követni a piacra dobott fejlesztéseket. Megerőszakolni a kérésüket természetesen nem lehet, de az is hiba, ha nem ismertetem velük az egyéb lehetőségeket. A bizonytalan vásárlóval elbeszélgetünk, leülünk egy kávéra, hűsítőre, s közösen kitaláljuk, hogy számára hosz- szú távon milyen technika lesz a legmegfelelőbb. —Az irodatechnikai eszközök vásárlásakor például mire szükséges felhívni a fogyasztók figyelmét?- A meglátásom szerint a fénymásoló, a fax vagy a számítógép ugyanolyan tartós fogyasztási cikk, mint a televízió vagy egy autó. A hasonlóság nem véletlen. Aki ezeket megvásárolja, azzal még nincs letudva öt-tíz évre a technikai probléma. Ahhoz, hogy hosszú távon megfelelőképpen működjenek ezek az eszközök, ahhoz rendszeres karbantartást igényelnek. Van, akit ez meglep, viszont a gépek értéke miatt szükséges a szerviz. Ezzel ellentétben például a számológépeknél nem minden esetben van értelme a javításnak. Mivel tömegcikk, az ára alacsonyabb, mint az esetleges javítási költség. Csak olyan eszközt szabad megvenni, amelynek a minősége kifogástalan, rendezett a szervizháttere, az alkatrészellátása.- A KGST-piacon olcsón lehet beszerezni elektrotechnikai eszközöket. Ezek mekkora konkurenciát jelentenek egy üzlettel rendelkező válalkozásnak?- Piacot teremtenek. Gyakran találkozom olyan kéréssel, hogy például a két napja a városszéli piacon vásárolt telefon- készüléke „megsüketült”. Van, amikor javítható az ilyen, de sokszor nem, ha az történetesen egy akármilyen gyártó sok kézen átment berendezése volt.- Lehet, hogy a bóvli termékek sok embert visszariasztanak a vásárlástól. A multik magyar- országi megjelenésével elterjedt, hogy a márkatermékeké lesz a jövő. Az átlagvásárlónak milyen az úgynevezett márkahűsége?- Akinek egyszer bevált egy típus, az várhatóan a későbbiekben is azt választja, ameny- nyiben megkapott hozzá minden kiegészítő szolgáltatást a kereskedőtől. Emellett úgy tapasztalom, hogy nem elsősorban a márkák befolyásolják a vásárlói döntéseket. Sokkal inkább az a fajta bizalom, hogy a vásárló mennyire fogadja el a kereskedő véleményét, mennyire látja meg benne a korrekt, segítő szándékú partnert. —A nagy multinacionális cégek reklámjainak hatása menynyire csapódik le a vásárlói szokásokban?- Szinte csak a dömpingrek- lámok fejtenek ki érezhető hatást egy-egy márkacsalád esetében. Amikor a beindul egy- egy nagy cég kampánya, akkor a fogyasztók általában azokat a termékeket kezdik el keresni.- Ilyenkor általában valamilyenfejlesztés piaci bevezetése a cél. Az üzletekbe térők mennyire fogékonyak az újdonságokra?- Egyrészt érdeklődés jellemzi őket, másrészt a kényszer miatt követik nyomon a változásokat. Szinte természetszerűleg keresik például a számítógépekben is az újabbat, a gyorsabbat, a nagyobb teljesítményűt, másrészt a gyártók a mindenkori legújabb fejlesztéseikre alapozzák a további újításokat. Erre a Win’95 bevezetése volt egy jó példa. Ez alapvetően nagyobb teljesítményű háttérgépet kívánt, vagy többek között az Internet közismertebbé válását követően megugrott a telefon- modemek iránti kereslet.- Milyen irányba tolódnak a vásárlói szokások?- A tapasztalataim szerint egyre inkább keresik az úgynevezett muntifunkciós berendezéseket. Olyano- \v kát, hogy a készülékkel lcfaxolni, fénymásolni, digitalizálni. A kereskedők annyiban vannak jobb helyzetben, mint a fejlesztők, hogy nekünk csak „megismernünk” kell az újításokat, nem pedig az állandóan változó igényekhez alkalmazkodva fejleszteni.- A piaci alkalmazkodás sebessége döntő kérdés egy vállalkozás életében. Mi szükséges ahhoz, hogy egy cég a már egyszer megszerzett pozíciójából ne veszítsen?- Az állandó jelenlét. Ismerni kell a beszerzési forrásokat, heti kapcsolatot kell tartani velük, folyamatosan tájékozódva az egyre újabb termékeikről, azok hátteréről. A szerződéseket minden esetben teljesíteni kell, a bizalom kulcskérdés a szakmában. Ha például a szervizszolgáltatást a megállapodásban negyvennyolc órában vállaljuk, ha tűzeső esik az égből, akkor is két napon belül meg kell oldani. A szakképzettség, a hozzáértés megkérdőjelezhetetlen az informatika és az irodatechnika világában. A költség- csökkentések, valamint a gyors ütemű újítások miatt nem lehet nagy raktárkészlettel dolgozni, mert nemes egyszerűséggel „ránk avulnak” a termékek. Szigorú menetrend szerint kell dolgozni, mert több az eszkimó, mint a fóka.-A piaci verseny szabályait nem sértve, de elsősorban a megyei nagyberuházók, állami hivatalok döntéshozóinak gondolkodását motiválja az, hogy esetleges vásárlásaikkal közvetetten, de serkentsék a térségi vállalkozásokat? —Megyei vállalat vagyunk, a forgalmunkat ilt bonyolítjuk, az adónkat ide fizetjük. Őszintén szólva csak remélni tudom, hogy a nagybem- házók, de az egyéni fogyasztók vásárlási szokásaiba egyszer majd beépül egy jó értelembe vett lokálpatriotizmus, hiszen ezzel nem etikátlan módon, de segíthetők a hélyi vállalkozások.
