Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16 / 191. szám
TTT----Gyűjtemények, régiségek százhatvan négyzetméteren Még a kapucsengőt sincs időnk megnyomni, mikor a melegtől nyelvét lógatva, a ház mögül előszalad a család bundás őrzője. Kettőt vakkant, majd ránk emeli csokoládébarna szemét, mintha azt mondaná: „Nem akarlak én bántani benneteket, csak kötelességtudatból ugatok”. Hangjára nyílik az ajtó, és a mosolygós fiatalember beljebb invitál minket. Ä parányi előtérben kilépünk cipőnkből, s a fekete, márványozott padló jólesően simogatja talpunkat. A tágas nappaliból háziasszonyunkkal, Marikával inkább a két lépcsőfokkal feljebb kezdődő ebédlőbe megyünk, ahonnan belátjuk a kis konyhát is. A régi tálalószekrény, a faragott, díszes íróasztal, a falon sorakozó míves órák és a mennyezetet borító fa berakás azt az érzést kelti bennem, mintha visszamentünk volna kicsit az időben, mondjuk ügy a század első felébe.- Egy esztendővel ezelőtt költöztünk ide - kezdi Marika. — Korábban is családi házban laktunk, de azt már készen vettük. Régi álmunk volt, hogy egyszer egy olyan házunk legyen, melyet mi álmodunk meg külsőleg és belsőleg egyaránt. Nagyon sok kiállításra elmentünk, és egymás után vásároltuk a lakáskultúrával kapcsolatos újságokat. Ötleteket, kivitelezhető terveket kerestünk bennük. Aztán szép lassan összeállt bennünk a kép. Elképzeléseinket megosztottuk Tudlik István tervezőmérnökkel is, aki eldöntötte és papírra vetette, mi az, ami kivitelezhető az álmainkból.- Elég nagy házat álmodtatok magatoknak.- Ez csak a látszat. Igazából garázzsal együtt az egész nincs nagyobb százhatvan négyzetméternél. Talán csak azért látszik kívülről nagyobbnak, mert építészetileg is elég érdekes megoldást találtunk. A ház fentről nézve egy megcsavart H betűre emlékeztet, s ez a nyújtás teszi, hogy tágasabbnak hat az épület. Ahol most ülünk, ez az étkező, látod, itt a konyhát csak egy tálalópult választja el, s ha lelépünk a lépcsőn, az ott már a nappali. Ez azért épült így, mert az előző lakásban minden külön volt, ajtók választották el egymástól a helyiségeket. Mindig úgy éreztem, túlzsúfolt a ház. Nagyon szeretünk együtt lenni, s így most már a helyünk is megvan hozzá. A szobák kicsit el- szeparáltabban vannak, hiszen egy kis folyosó húzódik meg a nappali mellett, onnan nyílik a mi hálószobánk, a fiam és a lányom szobája, a mosókonyha és a fürdőszoba. És ezzel fel is soroltam, mi minden kapott helyet ezen a százhatvan négyzetméteren.- Sétáljunk végig a lakáson, és nézzük meg, melyik helyiség hogyan van berendezve.- Induljunk talán éppen innen a konyhából és étkezőből. A konyha berendezését készen vettük elemes bútorként. Ma már persze nem pont úgy néz ki, mint amikor hozzánk került. A férjem kicsit átalakítgatta, s így most már jobban beleillik a környezetbe. Az előkészítő részére egy új fedőlapot tettünk, és a szekrénysor kiegészült egy sarki résszel is. Az alját kicsit megmagasítottuk, egyszóval apró ötletekkel teljesen újjá varázsoltuk. Az étkező tálalószekrénye még a századelőn készült. A szakember kezét dicséri, hogy még ma — közel száz évvel a készítése után - is ki tudjuk húzni a fiókokat, szóval ugyanúgy használjuk a mindennapokban, mint valamikor egy másik háziasszony tette. —Ami először feltűnt nekem nálatok, az az volt, hogy a berendezés jó része régiség.-Tényleg nagyon szeretjük a múlt tárgyi emlékeit. Persze ne úgy képzeld, hogy bementünk egy régiségkereskedőhöz, és sorba megvásároltunk mindent. Apródonként gyűlt össze, amit most itt látsz. Az első darab az a cipőfelhúzó fotel volt, ami most az előszobában áll kint és egy kis tele- fonaszlal. Először úgy igazán nem is láttunk fantáziát benne. Sokáig csak egyik helyről a másikra pakoltuk őket, aztán amikor felújítottuk, láttuk, milyen szép darabok. A férjem tetszését úgy igazán a faliórák nyerték meg, melyből néhányat láthatsz kirakva itt a nappali falán is. Sokan nem szeretik a faragott szekrénysorokat, nekem mégis jobban a szívemhez nőtt a nappali eme darabja, mintha valami modern alkotás lenne. Időközben megérkezik Marika lánya is, aki férjével ma reggel jött haza nászújukról. Ha nem lennék magam is szenvedélyes kabalagyűjtő, talán kicsit meglepődnék azon, hogy az ifjú asszony csipkeruhás hajasbabát szorongat a kezében.- Nagyon megörültem, amikor a lányomék nekem is babát hoztak ajándékba - neveti el magát Marika, miközben belépünk a hálószobába. - A szoba nagy részét a franciaágy tölti be. Itt is a fabútorok dominálnak. A tükrös komód tetején gyönyörűen megmunkált faszobor áll néhány kedves apróság társaságában. A szoba igazi érdekessége és a háziak egyik büszkesége, a szétnyitható sakkasztal. Egyetlen mozdulat, és a fa fedőlap zöld posztó borítású kártyaasztallá alakítható. A folyosón továbbhaladva, benyitunk a mosókonyhába, mely háziasszonyunk szerint az építő egyik legnagyszerűbb találmánya. Itt aztán géppel és kézzel egyaránt lehet mosni, felállítható a vasalóállvány, és el lehet végezni minden olyan munkát, mely a lakás többi részében felfordulást okozna. A fürdőszoba a lakásban az egyetlen hely, ahol talán kicsit kihí- vóbb színek uralkodnak, mint máshol, A jó fél méter magasságban felrakott csempe érett meggy színű, a sarokkád feletti falrész csak érdekes ívben van burkolva. — Feleslegesnek tartom, hogy teljesen a mennyezetig csem- pézzünk le egy fürdőszobát. Külön van zuhanyzófülkénk is, így olyan túl nagy „pocsolás- sal” nem jár a tisztálkodás. Ezért is tudtam ide is szőnyegeket letenni, melyek szerintem melegséget sugároznak. Nagyon szeretem a növényeket, ide is jutott belőlük néhány cseréppel. Máris továbbmegyünk, s benyitunk a huszonhárom éves fiatalember szobájába. A tükrös szekrény tetején tömött sorokban sorakoznak a plüssállat- kák, kabalafigurák.- Ez már valamilyen szenvedély nálam, hogy nem tudom elképzelni a szobámat a játékaim nélkül - csatlakozik hozzánk a „nagyranőtt gyerek”. — Az első kabalám ez a maci volt - emeli fel szeretettel a kis állatkát -, kétévesen kaptam, s hosszú éveken át együtt aludtunk. Azért is van lekopva az orra, mert mindig magamhoz szorítottam. Az ágyamból viszont kénytelen voltam kipakolni őket. Esténként velem együtt kilencen voltunk, és nem nagyon fértem el. Nem tudtam eldönteni, melyik macit tessékeljem ki az ágyból, így végül mindegyiknek mennie kellett. Legújabb szerzeményem Süsü. A barátnőmék lépcsőházában a kuka mellett ült szomorúan néhány héttel ezelőtt. Becsengettem régi tulajdonosához, és elkértem a mesefigurát. Elég siralmas állapotban volt. Tudtam azonban, hogy anyura számíthatok. Kimosta Süsüt, majd miután visszavarrta a szárnyait, az apró lukakra zöld anyagfoltokat öltögetett. A babákon kívül a matchboxokat is gyűjtöm. Amint látod, azokból is van néhány darab. Szeretem őket nézegetni. Az viszont már nincs ilyen kellemes gondolat, hogy anyu megkért, mielőtt elutazunk nyaralni, tegyem rendbe a szobámat, poroljam ki, és törölgessem le a kincseimet. Az ifjú asszony szobája sem marad el testvéréétől. Horgászzsinór tartja a magasban a hosszan tekergőző kukacot és a cumizó egeret. A polcokon itt is kabalák sorakoznak. Egyetlen darabot sem lehet eltenni, hiszen mindegyikhez fűződik egy emlék, egy kedves történet. Ebben a családban mindenki gyűjt valamit. Kisétálunk az udvarra, ahol szintén találunk még egy-két látnivalót. A tekintetünk először a sziklakerten állapodik meg.- Amikor beköltöztünk sokan megkerestek minket, hogy szívesen megterveznék a kertünket. Mi azonban úgy gondoltuk, a külső részt is mi alakítjuk ki. A sziklakért mellett döntöttünk, s hétvégeken nem csak én, de a család többi tagja is szívesen gyomlál- gat, ültetget vagy éppen nyírja a füvet.- Nagyon szépek a ház előtti kandeláberek.- Mindenki rögtön megcsodálja, s azt hiszik, vagyonokat adtunk érte egy kovácsmesternek. Elárulhatom, hogy darabonként szedtük össze a lámpákat a méhtelepről. Hasonló a helyzet a kerítéssel is. A férjem szétszedte a darabokat, majd egészen új fonná- júra állította össze őket. Az oldalt írta: Sikli Tímea, fotók: Bozsó Katalin
