Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-02 / 179. szám
Riport 1997. augusztus 2., szombat Kirándulás a cseppkövek birodalmában A zöld valamennyi árnyalatában pompázó fákkal és bokrokkal borított hegyek között kanyargó úton haladva nem győztünk betelni a látvánnyal. A fenséges hegyek, a közöttük megbúvó völgyek, a patakok, folyók és a különleges bokrok, virágok olyan élményt nyújtanak minden utazónak, amit semmivel sem lehet pótolni. Aki soha nem járt még ezen a vidéken, szinte semmit sem látott életében. S hogy hol van ez a csodálatos hely, melyik ország kedvelt turisztikai látványossága? Természetesen kicsiny hazánké. Nem véletlenül mondják sokan, hogy vétek külföldre utazni, amikor Magyarországon számtalan szebbnél szebb hely található. Csak elő kell venni a térképet, be kell ülni az autóba és indulhatunk is egy rövidebb kirándulásra vagy egy hosszabb üdülésre. Bozsó Katalin riportja A múlt hét végén Jósvafőre voltunk hivatalosak, ahol a már több éves hagyománnyal büszkélkedő falunapokat tartották. Volt ott kirakodóvásár, ősi mesterségek termékeinek bemutatója, szabad tűzön sütés, koncertek és nem utolsósorban a nyíregyházi barlangászok Béke-barlangban forgatott filmjének a bemutatója. A hegyek völgyében elterülő kicsiny településen és a szomszédos Aggteleken a programnak köszönhetően a szokásosnál is többen töltötték el hétvégéjüket. Pedig a két faluban egyébként is nagy a hétvégi forgalom. Részben az ország minden részéről érkező barlangászok, részben pedig a mára világszerte híressé vált „sétálós” barlangokat és egyéb látványosságokat megtekintő hazai és külföldi turisták keresik fel tömegesen eme csodálatos vidéket. S bár éppen a nagyszámú látogatóknak köszönhetően, valamint az időnk rövidsége miatt nem tudtunk eljutni egyik fő úti célunkhoz, a Rákóczi- barlanghoz - előző nap is akkora volt a tömeg, hogy csak 4-5 órás várakozás után lehetett bejutni, és a mindössze 20 perces túrán megcsodálni a cseppkőkülönlegességeket -, de ha már ott jártunk, igyekeztünk a lehető legtöbb helyen szétnézni és fényképet készíteni. Elsőként a jósvafői Tengerszemet kerestük fel. A falu belterületén található, alig tíz perces sétával elérhető tó látványa bőven kárpótolt minket azért, hogy nem éppen túrázásra tervezett cipőnk sáros és agyagos lett. A mélyzölden csillogó tó hívogatóan pompázik, a nyári melegben fürdésre csábít, ám mélysége és hidegsége elrettenti a kevésbé bátrakat és a rosszabb úszókat. Ahhoz pedig, hogy valaki beálljon az 1-2 méteres vízesés alá, igazán merésznek kell lenni. Mivel nem úgy voltunk öltözve és az idő is sürgetett, tovább sétáltunk az árnyas fák alatti ösvényen. Utunkat több helyen is keresztezték a barlangokból kifolyó, kristálytiszta vizű patakok, amelyekben a településen a gyerekek ugrándoznak, a felsőbb szakaszokon azonban a tiszta ruhákat öblítik át benne az asszonyok. Fölöttünk különlegesebbnél különlegesebb és szebbnél szebb pillangók repkedtek és kísértek végig Aggtelek felé az eróziótól lekopott hegyoldalak mentén. A vörös agyagos kőzetből kitüremkedő kőhalmok az Ördög-szántás jellegzetes „kellékei”. Közöttük bújik meg a karsztos felszín alól előbukkanó Vörös-tó, amely a vas-oxidtól vörösre színeződött talajról kapta nevét, de számos barlang is előfordul a környéken. Közöttük az egyik legismertebbnek, a Baradla-barlang 2,5 kilométeres középtúrájának is itt van az egyik végállomása. Mivel a legfőbb úti célunk a Baradla- barlang, annak is a koncertterme, itt sem időzünk sokáig. A szerpentines úton tovább kanyarogva érkezünk meg Aggtelekre. Az UNESCO döntésének köszönhetően 1995 decemberében a Világörökség részévé nyilvánított aggteleki és szlovák karszt-barlangvilág ma hazánk egyik leglátogatottabb tája. Nem elsősorban a felszíni különlegességek miatt, bár látnivaló akad bőven, hanem a felszín alatt meghúzódó ritka látványosságok, a barlangok csodálatos cseppkőkülönlegességei miatt. A több mint 260 barlangban a „szokványos” álló cseppkövek mellett láthatunk ferde cseppkövet és borsócseppkövet is. S mindezt a szivárvány csaknem minden színében. A cseppkövek mellett azonban egyéb ritka látványban is lehet részünk, mint például a sárkányfej alakzatban, a tavacskákká kiszélesedő barlangi patakokban, és nem utolsósorban az igen ritka fajtájú denevérekben. Ezek egy része a kiépített részen végighaladó túrák során is látható, de az igazi különlegességek csak az úgynevezett mászós túrákon fedezhetők fel. Ezekre azonban csak tapasztalt vezetővel és a barlangászáshoz elengedhetetlenül szükséges felszereléssel lehet elindulni. Aki pedig nem vállalkozik arra, hogy több órát töltsön a föld mélyén sárban, vízben kúszva, mászva és törődve, nem vállalja a kék foltokat és az esetleges sérüléseket, és a sétálós túra egyikén sem akar részt venni, mégis szeretne valamit látni a híres barlangokból, azoknak a Baradla-barlangban rendszeresen megrendezett koncertet ajánlom. Az impozáns méretekkel büszkélkedő, hatalmas teremben csodálatosan szólnak a szimfonikus zenekarok koncertjei, amiről ezen a hétvégén is több száz ember győződhetett meg. A hatalmas színpadon már hangolt a zenekar, amikor a nézők elfoglalták a székeket. Néhány perces várakozás után elaludtak a fények, csak a színpad mögötti csodálatos cseppköveket világították ki. Mikrofont, erősítőt sehol nem látni. A terem különleges akusztikája mellett nincs rá szükség, enélkül is tökéletesen hallani a zenét. A zenét, amelyet először csak külső szemlélőként fogadunk be értelmünkbe, majd fokozatosan átölel bennünket, teljesen magához von, végül eggyé válunk vele. Egy ritmusra dobol a szívünk, s hogy ez mennyire így van, csak akkor tudatosul bennünk, amikor elhalkul a zene. A varázsból kiszakítva nehezen térünk vissza a valóságba, botladozva lépkedünk az immár újra kivilágított sétányon. Az ajtóhoz közeledve nehezünkre esik elhagyni a barlang kellemesen hűvös levegőjét és átlépni újra a napsütésbe. A másik világot magunk mögött hagyva szomorkásán ülünk be újra az autóba, hogy hazatérjünk a szokványos életbe, a füstös, büdös, zajos és unalmas hétköznapokba... I Egy kis segítség a turistáknak IBKnBB WáSlJ Az emlékkő A Baradla-barlang bejárata Tengerszem Jósvafőn
