Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-15 / 190. szám
I Mezőgazdaság 1997. augusztus 15., péntek Dinnyekor, paradicsomvész ' Hétről hétre a kiskertekben ##«■ 99 Erik a szőlő, hajlik a vessző... F T. (Új Kelet) _________ Sz okatlan és hazánkban eddig ismeretlen növénybetegségek ütötték fel fejüket az utóbbi években. Mielőtt bárki politikát vélne felfedezni a megállapítás hátterében, le kell szögeznem, nem a rendszerváltozás eredménye mindez, bár közvetett kapcsolata azért van a történésekhez. Az történt ugyanis, hogy a korábbi szigorú növény-egészségügyi szabályok lazulni látszanak, és talán ez is elősegítette a kórokozók elterjedését. Az „almakergekór,” tűzel- halás, Erwinia amylovora, nevezzük bárhogy, már korábban is létezett, és ismert betegség volt. Nem a vasfüggöny miatt nem jött át eddig határainkon, hanem a szűkebb kereskedelmi kapcsolatok akadályozták tovaterjedését. Nyárlőrinc neve egybeforrt ezzel a betegséggel. Akkor még a szaktárca is segítő jobbot nyújtott. Mára annyira elterjedt a fertőzés, hogy az egész éves segélykeret kevés lenne a kártalanításra. Hiába voltak a szépen csengő és politikai szándéktól sem mentes szólamok, bizony, a gazdáknak maguknak kell viselni a terheket. Ebben az évben azután újabb veszélyforrásokkal kellett megismerkednünk. A korai dinnyepalántákat akkor még ismeretlen kór támadta meg, majd nem sokkal később a paradicsomtáblákban pusztított megfékezhetetlen fertőzés. Az már most kizárható, hogy a két baj közül bármelyik is itthon keletkezhetett volna. Valószínűsíthető, hogy külföldről, és ez esetben Keletről behurcolt járványról van szó. Elterjedését segítette az átlagostól csapadékosabb időjárás is. A baktériumos betegségek elindítója igen gyakran a fertőzött vetőmag. A beteg növényből nyert szaporítóanyag maga is a betegség hordozója. A baj az, hogy ennek látható jelei csak nagyon ritkán vannak. Kedvező körülmények között a beteg magból kelt egyetlen fertőzött palánta is az egész állományt elfertőzheti. A másik jelentős növény-egészségügyi veszély- forrás az előző évi, még el nem korhadt növényi maradványokban áttelelő baktériumtömeg, mely különösen akkor okozhat súlyos károkat, ha a területre a következő évben ismét ugyanazt a zöldségnövényt ültetik. A növényről növényre történő terjesztés leggyakrabban az ápolást, a szedést végző személyek segítik elő azzal, hogy felülről öntöznek, s így mintegy szétfröcskölik a baktériumot, vagy kezükkel, szerszámaikkal egyik növényről a másikra kenik azt. A baktériumos betegségek a zöldségfélék szárát, levelét és termését egyaránt károsíthatják, amelyek tőpusztuláshoz, levélhulláshoz és termésfoltosodás- hoz vezethetnek. Ennek eredménye nem csak terméskiesés lehet, hanem csökken az élvezeti értéke (nem lesz olyan jó ízű), és még a konzervipari értéke is csökken. Nem lehet annyi ideig tárolni, szállításkor jobban törik, és több lesz közte a romlott szem. Az eddig leírtak nagyon jellemzőek a paradicsomra, de nem kell lelni, mert ezek a baktériumok emberre veszélytelenek. A másik nagy sötét terület a dinnye. A gyors és óriási területekre kiterjedő fertőzésre a Fölművelésügyi Minisztérium szakemberei is hamar felfigyeltek. Vizsgálati eredményük az alábbiakban összegezhető: ez év május végén-júni- us elején egyes dinnyetermesztő körzetekben súlyos tőpusztulás jelentkezett. A vizsgálatok megállapították, hogy a dinnyepusztulást Pseudomonas syringaepv, syringae baktériumfaj idézte elő. Ez a kórokozó hazánkban nem újkeletű. A betegség gyors elterjedéséhez hozzájárult az ellenőrizetlen eredetű és csávázás nélküli vetőmag használata, a termelési és növényvédelmi szakismeret hiánya (sok az új és tapasztalatlan mezőgazda), a termeltető által adott szaktanácsok figyelmen kívül hagyása. Ugyancsak a kórokozót segíti a fogékony fajtaválasztás és a szakszerűtlen növény- védelmi technológia alkalmazása, a permetezések rossz időzítése és a gyomosodás is. Mint néhai kollégám mondaná, ez is egy szakma, és ehhez is érteni kell. Ugyanezen okokra vezethető vissza az idei évben többek között megyénkben is fellépő paradicsombaktcriózis is, melyet a Xanthomonas és Clavi- bakter fajok okozták. A minisztérium termelői ellenőrzései során megállapították, hogy nagyon sok a növényvédelmi szabálysértés. Az utóbbi években - és sajnos, nem ritkán - a termelőknek minden növényvédelmi rendellenesség az újdonság erejével hat, pedig csak saját szakmai felkészültségük hiányos. Valamikor apáról fiúra szállt a mesterség, és már gyerekkorától megtanulta a parasztgyerek a legelemibb ismereteket. A rendszerváltozást követő elbocsátások az iparban nagyon sok, más szakmával rendelkező embert kényszerített a mezőgazdaságba. Az ismeretek hiánya most bosszulja meg magát, és többek között ennek is köszönhető a nem megfelelő növény-egészségügyi helyzet. Fekete Tibor (Új Kelet) Hamarosan a tarló lyukából fúj a szél. A néphit augusztus húszadikához köti ezt az időjárás- változás-kezdetet, de a százéves statisztikai adatok azt mutatják, hogy 16-a tájékán fordul szelesre és hidegebbre az idő. Szinte hihetetlen, nem is volt nyár, és máris vége. A mostani csapadékszegény időszak kedvez az aratásnak, de többi növénykultúrát locsolni kell. Legelőször a földieper és a málna jelzi a vízhiányt. Mindkét növény bojtos gyökérzetű, és csak a talaj- felszínből tudja felvenni a nedvességet. Hiába ázott át rendesen a föld, mégis kevés, locsolni kell. Még mindig nem késő a paprikának egy kevés műtrágyát adni. A felfújt bogyótermésűek- re jellemző, hogy kedvelik a meleg, de csapadékos időjárást, ugyanakkor fokozottabban érzékenyek a növényvédelemre. Most éppen a spórás gombabetegségek veszélyeztetik fejlődésüket. Mivel már szedésre érett termes is található a töveken, ezért nem érdemes 14-21 napos várakozásé szereket használni, csak a legfeljebb 3-5 napos vegyszereket alkalmazzuk. Most vagyunk az őszibarackszezon közepén. A tavaszi fagyoknak köszönhetően a termés mennyisége elmarad a szokásostól, ami meg is látszik a piaci árakon. Az első osztályú barackért 150-160 forintot kémek, de még az apróbb szemű másodosztályúnak is száz forint kilója. A városi zöldségpiacok árait igazából nem a kistermelők határozzák meg, hanem a nagy alföldi kertek termésmennyisége a meghatározó. Ott komoly károkat okozott a virágzás körüli fagy, ezért volt drága a sárgabarack, és ezért van száz forint felett az őszibarack ára. A letermett őszibarackfákon is időszerű a nyári hajtásválogatás. Annál is inkább, mert most már a megerősödött tavaszi hajtásokon kívül a másodlagos hajtások is sűrűsítik a koronát. A kettőt úgy lehet megkülönböztetni, hogy a tavaszi rügyekből fakadó hajtások mostanra barnás- csíkos árnyalatot kaptak, míg a későbbiek még végig elevenzöldek. A túl sok hajtás késlelteti a vesszők beérését, gyengíti a levéltetvek elleni védekezést. A válogatást mindig a katlan belsejéből indulva, kifelé végezzük el. A csonthéjasok mostanra elérték végleges súlyukat. Azokon a lombkoronákon, amelyek lapított formájúak, nagy teher nehezedik az ágvégekre. A vezérágas lombkoronánál jobb a tehermegosztás, ezért ezek jobban bírják még az átlagon felüli termés súlyát is. A túlterhelt ágakat • nemcsak azért kell alátámasztani, nehogy a földre érjen a termes, hanem elég egy gyenge szellő, és tőből lehasad az egész. Az egyetlen, fából készült alátámasztás felveszi ugyan az ág terhelését, de az oldalirányú mozgás ellen nem véd. Legalább két, keresztben egymáshoz szegezett léc kell a biztonságos támasztékhoz. A gyalult deszkák éles szélei könnyen felsérthetik a gyenge kérget, ezért célszerű legömbölyíteni az éleket. Ha akad egy kevéske rossz rongy, akkor ezzel tekerjük körbe a feltámasztás helyén a faágat, így az állandó gyenge légmozgás nem sűnyöli el az eleven növényi részeket. Azt már sokan megtanulták, hogy a levágott beteg ágrészeket nem hagyják a fa alatt, azt azonban még kevesen ismerik fel, hogy a túlérett, romlott vagy rothadásnak indult lehullott gyümölcsöt is össze kell szedni, és vagy a komposztálóba téve földdel kell letakarni, vagy el kell ásni. Figyeljük meg, ha egy ilyen penészes termést a földhöz csapunk, millió spóra száll a levegőbe. Nem kell azonban ilyen drasztikus beavazkozás ahhoz, hogy ezek a szaporítóképletek elfertőzzék az egész kertet. Az almafákat még mindig érdemes lombtrágyázni. A legközelebbi növényvédelmi kezeléskor keverjünk a permetlébe Wuxalt vagy Mikramidot. Érdemes tapadásnövelő adalékot is tenni az elegybe, így kevesebb hatóanyag hullik a földre. Az alma tűzelhalás nevű betegsége továbbra sem szűnt meg, csak most már annyi helyen ütötte fel fejét, hogy kevesebb a hírértéke. Továbbra is árgus szemekkel keressük a gyanús tüneteket, és ha a pásztorbotszerű hajtásszáradást vagy megbámult és megpenészedett nedvesedést tapasztaljuk, egy kevéske mintát juttassunk el a megyei növényvédő állomásra. Jobb félni, mint megijedni. A lisztharmat elleni védekezés most is időszerű, de az atkák rajzása sem fejeződött még be. Minden tapasztalt kertésznek megvan a maga biztos szerkombinációja. Most én kettőt is javaslok. Az egyik: Fundazol+Karathane+ Safidon 50WP, a másik: Dithane M 45+Karathane FN+Bi 58WP. Ha közeledik a szüret, akkor már a 10 napos élelmezés-egészségügyi várakozásé Unifosz 50EC+ Thiovit+Orthocid összetételt ajánlom. A homoki szőlőkben a tőkehiányokon kívül jelöljük ki a vírusfertőzött töveket is. Most még jól látszanak a tünetek, de levélhullás után már nehezebb megállapítani, mely tőkék fertőzik a többit. Erőteljesen támad a szőlőorbáncnak is nevezett fürtrothadás. A szemek idő előtt elszíneződnek, megtöppednek és hamar lehullanak. Legjobb réztartalmú szerekkel védekezni ellene, de olyan kiskertekben, ahol a közelben más, már szedésre érett növények is vannak, inkább a rézpótlókat használjuk. A szürkerothadás és a fakórothadás ellen is ezekkel érdemes védekezni. Múlt év őszi vagy idei telepítésű csemetéinket mindenképpen öntözni kell. Lehet, hogy az altalaj nedves, és nem látszik a hervadás jele, de a csemete gyökérzetének fejlettsége nincs arányban a lombfelülettel. Készítsünk egy legalább egyméter átmérőjű tányért, és fákként húsz-huszonöt liter vízzel árasszuk el. Amikor a napi csúcshőmérséklet eléri vagy meghaladja a harminc fokot, olyankor két-három naponta meg kell ismételni a műveletet. A barack- és a meggyfákon még most is felütheti fejét a moníliafertőzés tünete, amikor ágrészenként száradnak el a hajtások, és akármennyi vizet öntünk rá, a hervadás csak tovább terjed. Sajnos ilyenkor már nem sok mindent tudunk tenni. A hervadt részeket tőből metsszük ki, és reménykedjünk a csodában. Ártani nem árt a vegyszeres védekezés, de a teljes hervadás már azt jelenti, hogy a háncs alatt elhaltak a vizet és tápanyagot szállító szövetek. Talán a teljes visszametszéssel még a maradék rész megmenthető. Uborka Fekete Tibor (Új Kelet) Közel száz forint a 6-9 centiméteres csemegeuborka felvásárlási ára. Ezért már valóban megéri foglalkozni vele. Fedezi a termelési költségeket, és még tisztességes hasznot is hoz. Másfél hónappal ezelőtt 49 forintról indult a felvásárlás, de annyiért a kutya se vitte. Alig telt el egy hét, máris hatvan forintra szökött az ár, most pedig a legtöbb helyen már kilencven forintot ígérnek a legjobb minőségű portékáért. A szokatlanul magas ár annak köszönhető, hogy a hagyományos szabadföldi uborka szinte kivétel nélkül tönkrement, ráadásul a növény-egészségügyi technológiák hiányos betartása miatt a peronoszpó- ra néhány hét alatt elszárította az uborka eleven részeit. Most csak az intenzív kordonos uborkára számíthatnak a kereskedők, az viszont sokkal költségesebb. Mostanára bebizonyosodott, el kell felejtenünk a hagyományos termesztési technológiát, és akik biztos jövedelemre szeretnének szert tenni, azoknak csak az intenzív termesztés módszere marad. Őszibarack Három évvel ezelőtt ültettem egy redhaven fajtájú őszibarackfát. Az elmúlt évben öt szem termés mutatkozott rajta, amiből négy be is érett. Az idén már nem csak kóstolót, de valódi termést szüretelhetünk róla. Szép, túl szép lesz a gyümölcs, de feltűnt nekem, hogy apám redhá- vene már majdnem leérett, mire az enyémről az első szemeket levehettük. Sehogy sem értettem a dolgot, mire néhány szemet elvittem kertészmérnök marátomnak megmutatni. A szakember nézegette, forgatta a mintabarackot, majd kettészelte a termést. Te, hát ez Juliánusz. Értem már, miért volt nagyobb szemű és édesebb az én barackom. Valahogy mégsem hagy nyugodni a dolog, hisz nem azt kaptam, amiért fizettem. Én még szerencsésen jártam, hisz egy legalább olyan jó fajtájú csemetét kaptam, mint amilyet akartam. De mi lett volna, ha egy vadalanyt, vagy egy teljesen más termésidejű és ízanyagú barackot ültettem volna el. Hogyan tudtam volna reklamálni. Három év után már a számla sincs meg, és egyébként is ki hitte volna el, hogy az a fa valóban az a fa. Nagy kockázatot vállal a termelő, amikor oltványt vagy csemetét vesz, lutri az egész. Mire kiderül, mit is kapott valójában, addigra késő bánat, eb gondolat. Jó lenne, ha a facsemete-árusoknak is lenne valami etikai kódexe, és társaságba tömörülve, védjeggyel láthatnák cl azokat az üzleteket, amelyek garanciát vállalnak arra, hogy a vevő azt kapja, amiért fizet.
