Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-02 / 179. szám
Interjú 1997. augusztus 2., szombat Négy évtized a köz szolgálatában Hétvégi beszélgetés Ladányiné dr. Kállay Évával, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár megbízott igazgatójával Változó világunk felgyorsult életritmusában már senki sem lepődik meg azon, ha valaki kényszerből vagy jól felfogott érdekből munkahelyet változtat. Ez az élet rendje - mondják. Annál meglepőbb, amikor valaki négy évtizedet egy munkahelyen tölt el. Még ettől is ritkább, ha valaki közalkalmazottként az ügyfelek szolgálatában munkálkpdik negyven éven át. Ladányi Jánosné dr. Kállay Éva, az egészségbiztosítási pénztár megyei igazgatója éppen az idén jubilált, ebből az alkalomból beszélgettünk vele. Fekete Tibor (Új Kelet)- Az elmúlt évtizedek alatt többször is változott a társadalombiztosítás megnevezése. Milyen cégeknél tevékenykedett?- Érettségi után, egészen kislányként kerültem akkor még a Szakszervezeti Társadalombiztosításhoz. Később Országos Társadalombiztosításnak hívták, most pedig a két fő ág szétválása után a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár köz- alkalmazottja vagyok. Végig ugyanannál a hivatalnál dolgoztam, csak a neve változott időközben. I- A negyven évre visz- szatekintve mi jut eszébe először?- Mindig nagyon sok volt a feladat, sok volt az elvégezendő munka. Mindig az emberek, a biztosítottak érdekében kellett végezni a munkákat, és valahogyan az indíttatásom is ennek megfelelő volt. Mindig úgy képzeltem el, hogy egy életen át az emberért fogok tevékenykedni, és úgy érzem, eddig sikerült megvalósítani elgondolásomat munkatársaim segítségével.-A biztosítottak többsége, ha nem is mindig örömmel, de tudomásul veszi, hogy fizetni kell. Van azonban egy kisebb réteg, akik nem értik és nem is akarják megérteni a társadalombiztosítás szükségességét. Ok nehezen tolerálják a hivatal „zaklatásait”. Tapasztalata szerint milyen módon ütköznek ki ezek a konfliktusok?- A legkülönbözőbb módokon lépnek fel, kérnek, követelnek, és nem is mindig megalapozottan. Attól függően, hogy milyen élethelyzetben vannak, hogy milyen a személyes indíttatásuk, milyen a természetük, aszerint dolgozzák fel az őket ért inzultusokat. Mindig azon voltam, hogy minden ügyfélnek meg kell oldani a problémáját, és úgy érzem, az esetek többségében ez sikerül is, természetesen a pénztár munkatársainak közreműködésével. Nincs kis ügy vagy kevésbé fontos eset. Mindenkinek a saját gondja a legfontosabb, és ha hosszabb vagy rövidebb idő alatt is, de a jogszabályi kereteken belül igyekszünk mindenkin segíteni. Azt nem állítom, hogy mindig sikerül mind a két fél legnagyobb megelégedésére elintézni a dolgokat, de igyekszünk kompromisszumos megoldásokra lelni. A hatályos jogszabályok korlátozzák a lehetőségeinket. A nyújtható szolgáltatásokat, azok időtartamát, vagy éppen a kötelező befizetések mértékét törvények írják elő. Ezeken mi nem léphetünk túl, és ezt az ügyfeleknek is meg kell érteniük.- Ez is úgy működik, hogy valamit valamiért. Én mint biztosított megfizetek egy szolgáltatást, amiért joggal várok el egy bizonyos szintű ellátást. — Pontosan így van. Ráadásul az utóbbi években jelentős változásokon ment át a társadalombiztosítás. Itt van példának a legfrissebb társadalombiztosítási törvénycsomag, amelyik éppen a napokban jelent meg a Magyar Közlönyben. A módosítások lényege, hogy eddig egy törvény rendelkezett általában a társadalombiztosításról, most pedig több, különálló törvény lép a helyébe. Átláthatóbbá válik a szabályozás, de lehet, hogy nehezebb lesz kezelni, alkalmazni a törvényeket. Ma még ezt megítélni nem tudjuk. Jövő év január elsején lép életbe a társadalombiztosítás ellátásairól, a magánnyugdíjra jogosultakról, a szolgáltatások fedezetéről és a járulékokról szóló jogszabály. A második ilyen jogszabály a társadalombiztosítási nyugellátást, a harmadik a magánnyugdíjpénztárak működését szabályozza, a negyedik pedig az egészségbiztosításról szól. Megalkottak még egy rendeletet a szociális ellátásról is. Ez nem társadalombiztosítási jogszabály, de itt van szabályozva a családi pótlék és a gyes intézménye is. Ennek ügyintézése is a mi feladatunk. Most féléves felkészülési időszak alatt tanuljuk meg az alkalmazás gyakorlatát. Ugyanígy az ügyfeleknek is hat hónapjuk van arra, hogy megismerjék, alkalmazzák, hasznosítsák az ismereteket.- Az előrelátás nem kifejezetten a magyarok tulajdonsága. Általában az utolsó pillanatban kezdünk el kapkodni, és hiába van még hat hónap hátra, a többség majd január elseje után kezd el kapkodni.- Ugyanez a mi tapasztalatunk is. Rendszerint mindig csak utólag jönnek hozzánk az ügyfelek, amikor valamilyen kötelezettségüknek nem tettek eleget, vagy valamilyen szolgáltatást nem kaptak meg. Nekünk többek között az ügyfelek tájékoztatása is kötelességünk. Természetesen január elsejével nem zárul le ez a folyamat, és amikor már úgymond élesbe megy a dolog, amikor majd alkalmazni kell az új rendelkezéseket, akkor is bizalommal fordulhatnak hozzánk az emberek.- Aki ilyen hosszú ideig foglalkozik hasonló gondokkal, egy idő után óhatatlanul sematikussá válik. Hogyan lehet ezt kivédeni?- Minden ember más, és mindegyik külön-külön egy történet. Lehet kategorizálni, lehet csoportosítani, akkor is egyedi esetek maradnak. Sajnos mind gyakrabban kapunk komisz, vádaskodó, rágalmazó leveleket. Az ilyen emberek haragban vannak a világgal, és minden dühüket rajtunk akarják levezetni. A minden alapot nélkülöző rosszindulatú megjegyzések bizony nagyon rosszulesnek. Különösen akkor, ha mi igyekszünk a törvényes kereteken belül a legjobb megoldást megtalálni, mégis minket sértegetnek. Szerencsére jóindulatú leveleket is kapunk, amelyekben az ügyfelek megköszönik a segítségünket. Erre nem számítunk, és csak kellemes meglepetésként ér bennünket. Egy köztisztviselőnek az a legnagyobb elismerés, ha az ügyfél megköszöni a teljesen természetes segítséget.- A törvényalkotók gyakran hozzák nehéz helyzetbe a törvények alkalmazóit azzal, hogy túl rövid határidőt hagynak egy rendelet megismerésére, vagy ki sem kérik a véleményüket. Egyáltalán megkérdezik önöket a rendeletalkotók?- Mi a jogszabályok végrehajtói vagyunk, és nem mérlegelhetjük, hogy menynyi időnk maradt a ráhangolódásra. Ilyen szempontból egy kicsit a katonaságra hasonlít a szervezetünk. Akármilyen rövid határidőt szabnak a körülmények, akkor is végre kell hajtanunk. Egyáltalán nem ritka ebben a házban, hogy munkaidő után is itt maradnak a dolgozók, sőt akár szombaton és vasárnap is dolgoznak a munkatársak, hogy utolérjék önmagukat. Pünkösd vasárnap és hétfőn a családipótlék-osztály teljes létszámban bent volt, hogy az állampolgárok már az új jövedelemigazolások alapján kaphassák meg járandóságukat. Visszatérve a véleményalkotásra. Külön megyénként nem kérik be a törvényalkotók a javaslatokat, hanem főhatóságunkon, az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron keresztül juttatjuk el javaslatainkat a törvényelőkészítőknek. Van, amikor a gyakorlati élet ismerőinek ráhatására változnak meg törvények. — Az ön végzettsége jogász. Miért pont ezt a területet választotta, holott ettől sokkal jövedelmezőbb, és talán nyugodtabb munkakörben is dolgozhatna?- Érettségi után kerültem ide, és munka közben végeztem el a jogi egyetemet. A diploma megszerzése közben megismertem és megszerettem ezt a területet, ezért maradtam itt.- A fizetési morál, az állampolgári fegyelem az utóbbi néhány évben finoman fogalmazva is fellazult. A nem fizetők helyett is a tisztességeseknek kell átvállalniuk a terhek egy részét. Mennyiben jelent ez napi konfliktust?- Ez jó kifejezés, napi konfliktus, Valóban időnként még személyes összetűzéseket is jelent igazgatóságunknak ez a terület. Az összeütközések általában nem abból adódnak, mert valaki ellehetetlenült és nem tud fizetni. Sokkal inkább amikor egy gazdálkodó szervezet képviselőjével kell a jogszabályi kereteken belül olyan kompromisszumos megoldást találnunk, amivel mindkét fél megelégedve állhat fel a tárgyalóasztaltól. Nem az a célunk, hogy felszámolásba kergessünk cégeket, hogy ellehetetlenítsünk gazdálkodó szervezeteket, pusztán azért, mert a járandóságait akarná mindenáron behajtani. Nekünk az a célunk, hogy megmaradjanak a járulék- fizetők, ne szűnjenek meg a munkahelyek, hiszen ezekből a befizetésekből fedezik az egész társadalombiztosítás költségeit.- Ugyanakkor az sem lehet megoldás, hogy a nemfizetők helyett a tisztességes emberekre nagyobb teher háruljon. ■ ' ; -^így van. Nekünk az a feladatunk, hogy a járulékokat be kell szednünk. Mégsem lehet tönkre tenni a vállalkozókat, vágy a gazdálkodó szervezeteket, mert akkor nem lesz aki járulékot fizessen. Nem lehet célunk a felszámolás, mert abból csak minimális összegek jönnek be. Mi megpróbálunk a végsőkig elmenni a kompromisszumkeresésben, de vannak jogszabályok, amelyeknek á keretein belül tehetjük mindezt. A tartozások és a kintlévőségek rendezésére is előírások vannak. Az nem működik, hogy az egyik megállapodás követi a másikat mindenféle teljesítés nélkül. Vannak határok, amikor már nem mehet tovább az adóságok görgetése, és jön az árverezés és a felszámolás. Nincs attól borzalmasabb, amikor ide jön egy sokgyermekes család, akik több okból sem tudták tartozásaikat rendezni, és a fejük felől el kell árverezni a házat. A kényszervállalkozások korát éljük, és sajnos nagyon gyakran találkozunk olyan esettel, amikor rajta kívülálló okokból kerül csődhelyzetbe a vállalkozó. A behajtásoknál igyekszünk elkerülni, hogy az utolsó gépét is elvegyük tőle, mert akkor nem lesz mivel megtermelni az adósság kifizetéséhez szükséges összeget. Nehéz megtalálni azt az arany középutat, ami a jogszabályoknak is megfelel, és még a vállalkozót sem tesz- szük tönkre vele. Sajnos ez napi kérdés.- A tartozások behajtása érdekében joga van-e a társadalombiztosításnak például jelzálogot tenni egy ingatlanra?- Igen, sőt élünk is ezzel a jogunkkal. Akár végrehajtási eljárás keretében, akár biztosítékként alkalmazhatjuk a jelzálog bejegyzésének módszerét.- A kormány a gazdaság élénküléséről beszél. Menynyire érzékelhető ez a fizetési morál alakulásában, a járulékfizetések összegében ?- Lehet, hogy a közgazdászok gazdaságélénkülésről beszélnek, de ez itt, az ország keleti végén a járulékfizetésben nem érzékelhető. Érdemes megnézni a munkanélküliségi ráta alakulását. Itt húsz százalék körüli számot mutat már évek óta, ugyanakkor a fővárosban hat százalék, máshol még ettől is jobb a helyzet, mert csak két százalékos a munkanélküliek aránya.- Minden törvény annyit ér, amennyit be tudnak tartatni belőle, ez pedig ellenőrzés nélkül nem megy. Mennyire erősségé ez a tb-nek?- A járulékfizetések ellenőrzése a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság hatáskörébe "tartózik. Á nii "klasszikus ellenőrzési osztályunk többek között a kifizetőhelyeknél az ellátások jogszerűségét vizsgálja. Mi finanszírozzuk az egészségügyet, és nekünk.kell ellenőriznünk az ellátás színvonalát. Ezzel rendszeresen élünk is.- Ha valóban így van, akkor a kötelességüknek tisztességgel és becsülettel eleget tevőknek miért kell például a fogászati kezelésekért fizetni? _- Elintézhetném a választ egyszerűen azzal, hogy mert a parlament így döntött, de nem erről van szó. Kezdetben csak a biztosítottak kaptak ingyenes egészségbiztosítási ellátást, de ez sem volt teljes, hisz például a gyógyszerekért mindig is térítési díjat kellett fizetni. 1975-től már állampolgári jogon mindenki megkapta az ingyenes orvosi ellátást. Ezt még nem a tb finanszírozta . A befizetésekből származó bevétel nem elég mindenre. Két lehetőség van: vagy növeljük a tb- terheket, vagy csökkentjük a kiadásokat. A terheket már nem lehetett tovább fokozni, és innentől már azt kellett eldönteni, hogy az egészségügyi ellátások közül melyekért kérnek térítési díjat. Az életmentő és a súlyosabb ellátások továbbra is ingyenesek maradtak, míg a fogászati ellátás nem tartozik az életmentő esetek közé. Természetesen valahogyan rá kell venni az embereket a betegségek megelőzésére, és erre találták ki az évenkénti fogászati szűrést. Aki ennek a kötelezettségének eleget tesz, az némi díjmérséklésre is számíthat. Vannak a társadalomnak olyan rétegei, akik továbbra is igénybe vehetik az ingyenes fogászati kezelést, mint például a gyerekek vagy a nyugdíjasok. Nekik az alapellátáson túl több más szolgáltatás is ingyenes marad.
