Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-14 / 189. szám
Napi tőzsdeintó A Budapesti Értéktőzsde szerdai napját a mérsékelt kereskedelem és a visszafogott ügyletek jellemezték. Az árfolyamokban ez úgy tükröződött, hogy stagnálás vagy jó esetben minimális áremelkedés volt tapasztalható. A piacvezető részvények közül a MOL a keddi záróár alatt több mint száz forinttal nyitott, s az egész napos kereskedelem végére sem tudott húsz forintnál többet emelkedni. A záróára 4520 forint lett. A TVK erősebben kezdett, mint egy nappal korábban, viszont minimális emelkedést követően mindössze 4215 forintra tornázták fel az árfolyamát a brókerek. A Richter-részvények a nap nyitásakor megtartották egy nappal azelőti értéküket, de az árfolyama már percekkel később megkezde a süly- lyedést, amely 20 220 forintig tartott. Az OTP- papírok értéke erősebb pozícióból kezdett, mint kedden. Értékéből folyamatosan veszített a részvény, s több mint kétszáz forinttal kevesebbet, 6600 forintot ért a bankpapír, mint egy nappal korábban. A kárpótlási jegy megtartotta 826 forintos árfolyamát, amely napok óta szinte semmit sem változott. Forrás: Bu-Ké Bróker Kft. Gabona« betakarítás MTI ~ A tavalyinál mintegy 30 százalékkal több, összesen 7 millió tonna kalászos gabonatermésre számít a Földművelésügyi Minisztérium. Az őszi búza 90 százalékát már be is takarítótták. A minősége, főként azé, amely az aratás kezdetén került biztos fedél alá, jó. A szinte folyamatos esőzések azonban később sokat rontottak a minőségen. Szerencsére a búza 45 százaléka még így is étkezési minőségű, vagy még annál is jobb. Benedek Fülöp, a tárca közigazgatási államtitkára kérdésre válaszolva rámutatott, hogy a földtörvény módosításával kapcsolatban kezdeményezett népszavazást nem szakmai, hanem politikai kérdésnek tartja. A kormányzat és a tárca szándéka ugyanis megegyezik az ellenzéki pártok törekvésével, nevezetesen, hogy földterület ne kerülhessen külföldiek birtokába. Emellett azonban a tárca szeretné megindítani a föld forgalmát Magyarországon, amihez szükséges a földtörvény módosítása. Fekete Tibor (Új Kelet) Éppen a gyümölcsfavirágzáskor volt a legzordabb a tavasz. A fagyérzékeny barackfák a szokásosnak csak töredékét termették, de nem jártak jól a méhészek sem. A legnagyobb gyűjtési időszakban, az akácvirágzáskor az Alföld legnagyobb részén beszűkültek a „legelők”, a méhészek többsége Nógrád megyébe vitte kaptárjait, hogy virágzó akácosra leljen. Sok évre visszatekintve nem volt ilyen kevés a pergethető méz. A korábbi 15-16 ezer tonna helyett jó, ha 5-6 ezer tonna kerülhet a kereskedők raktáraiba. Az elmúlt évben több mint tízezer tonna mézet exportáltunk Nyugat-Európá- ba, az idén még a fele mennyiséget sem tudjuk majd kivinni. Antwerpenben évente kétszer tartanak nagy mézvásárt. Az ottani kereskedők már annyira leszorították a világpiaci árat is meghatározó alkuszértéket, hogy lassan már csak á magyarok jelennek meg a vásáron. A dolog fonákságához tartozik, hogy ahelyett, hogy megegyeztek volna a magyar felek, a két kft. vezetője egymás ellen szorították le az árakat. Többek között ennek is köszönhető a mostani alacsony ár. Pedig kereslet lenne bőven, hisz szinte egész Európában mostoha időjárás tombolt tavasszal és nyár elején. A terméskiesés indokolná a keresletnövekedést, mégsem tudtuk kihasználni a helyzeti előnyünket. Ennyit a magyar kereskedői szellemről. Petrilla Árpád tanár úr tagja a Magyar Méhészek Egyesülete elnökségének. Nyíregyházán a Kéményseprő utcai telephelyén látogattuk meg. Egyből a kert végébe kalauzol bennünket, mint mondta, ott található az óvoda. Először egy-egy kalapot nyom a fejünkbe, amelyről szúnyogháló sűrűségű fátyol lóg le. Fotós kollégám zavarba is jön, hisz hogyan fog ő így fényképeket készíteni, de mégis a védőfelszerelés használata mellett döntött. A „szkafanderbe” beöltözve már közelebb merészkedtünk a kaptárakhoz. Vendéglátónk egy furcsa fúj- tatót vett elő, meggyújtotta, és a kaptárak fedelét leemelve elárasztotta a rácsok közötti teret füsttel. Értetlenségünket látva elmagyarázta, hogy a füst hatására a méhekben pánikszerű menekülési ösztön munkálkodik, teleszívják magukat friss mézzel, és így repülnek ki. A megtelt potroh miatt már nem tudnak fullánkot ereszteni belénk. Az óvoda legkisebb csoportjában többnyire petéket és lárvákat láttunk. Az anya vagy más néven méhkirálynő fel-alá járkált a kiemelt rácson, és szorgosan ellenőrizte a szabályos hatszögű háló épségét. Matematikusok kiszámították, hogy ehhez az alakzathoz kell a legkevesebb anyag, és a méhek lábaikkal ezt tudják a legpontosabban kimérni. Némelyik lyuk megtelt, míg a többi üresen tátongott. Elsőre nem tudtuk eldönteni, mit ténykednek ott a kis méhek, de később szabályos és rendezett munkát vehettünk észre. Kísérőnk elmagyarázta, hogy kelés után három napig a picinyke méhecske csak a kaptáron belül tartózkodik, utána három napig strázsál a bejáratnál. A dolga Gazdaság 1997. augusztus 14., csütörtök Látogatás egy méhóvodában mindössze annyi, hogy minden belépni szándékozót azonosít. Illatanyag alapján eldönti, hogy odavaló vagy sem. Amelyik elkóborgó egyed nem annak a kasnak a lakója, azt megpróbálja elriasztani, vagy végső esetben megsemmisíteni. A szervezettség, a rend és a fegyelem jellemző a méhcsaládra; A felderítők akár három kilométer távolságra is kirepülnek a legelők felkutatásáért. Ha mezőre találnak, akkor reptükkel adják a többiek tudtára, hol, milyen távolságban mi található. Egy-egy kaptárnak körülbelül egy kilométerről gazdaságos a gyűjtés. A gondozók csak a kikelt utódokkal foglalkoznak. Etetik, betakargatják, óvják, védik azt utódokat. A heréknek csak a megtermékenyítés a dolguk. Talán a legnehezebb feladat az anyára hárul. Mindössze egyszer repül ki, és utána legalább három évig a kaptárban él. Ez a dolga. Beszélgetés közben egy kisebb keltetőből egy nagyobb kaptárba rakja át házigazdánk a keltetőrácsokat. A fedél visszazárása után gondosan ugyanannak a fának a tövébe helyezi az új otthont, ahol az előző is volt. Nem értettük, hisz ha több kilométerről hazatalálnak a méhecskék, akkor miért fontos az a két méter. A méhek viselkedését kutatók máig sem értik ennek okát, de tény, hogy egy ilyen kaptárcsere után még órákig az eredeti helyszínen köröznek a kirepült egyedek. Tápértékén túlmenően a méz nagyon sok hasznos anyagot tartalmaz. A tanár úr - mint kis- diákoknak szokás — elmagyarázta, hogy a kutatók még ma sem ismerik a méz összetevőinek negyven százalékát, és nem csak ez a végtermék hasznos. Az úgynevezett propolisz rengeteg gyógyító hatást eredményez. Jellemző példának elmesélte, ha egér támadná meg a kaptárt, akkor a méhek halálra csípnék a betolakodót. A rágcsáló elpusztul, de tetemét nem tudják kivonszolni a gyenge rovarok, ezért mintegy bebalzsamozzák ezzel a propolisz- szál, és épen marad a romló anyag. Olyan szert még nem találtak ki, amely a tyúkszemtől a hajhullásig mindenre jó, de a propolisz rengeteg kóros elváltozást gyógyít. Hatásmechanizmusát még a kutatóorvosok sem ismerik, de tudják, hogy használ. Szóba hoztuk a felvásárlási árakat, amire egy kicsit komo- rabbá vált a tanár úr mindig mosolygós arca. Már évek óta csak vegetál ez a mezőgazda- sági ágazat. Mindig jobban bíznak, és évről évre csökken a jövedelmezősége. Jelenleg 42 forintért vásárolják fel az akácméz kilóját. A vaddohány-, a selyemkóró-, vagy más vegyes virágmézért 300 forintot fizetnek, de például a napraforgó nektárjából összehordot mézet csak 220 forintért veszik át. Ha mindezt összehasonlítjuk az üzletek polcaira kirakott picinyke üveg mézek árcéduláival, rájöhetünk, hogy itt a nagy hasznot nem a termelők húzzák. A költségek évről évre legalább az inflációval arányosan nőnek, míg a fel- vásárlási árak egyhelyben topognak. Egyetlen kaptár tízezer forintba kerül, egy anyaméh egy ezres. Az óvodában kétnaponta legalább fél kilogramm cukorral kell etetni az éhes szájakat (szívóká- kat), és csak a következő évben lehet munkára fogni a rajt. Sokba kerül a szállítás is. Méhészünk éppen nemrég települt át Békés megyébe, a Körösök vidékére. Mint ahogy az élet más területein, a méhészek között is akadnak tisztességtelenek. A minőségi átvételkor valóban extra portékát kínálnak, de utána külföldről származó, általában olcsó román mézzel „dúsítják” a palackokat. Ezen felül még cukorsziruppal is szaporítják a mézet, amitől első ránézésre tetszetősebb is az áru. Nem látni benne sem virágpormarad- ványt, sem viaszmaradékot. A tanár úr felhívta figyelmünket, gyanakodva fogadjuk, ha túl tiszta, túl átlátszó a méz. Az nem baj, ha egy picit zavaros az alja. Idővel megsiáll, és valódi mézet ehetünk. Az akácméz nem attól drágább, hogy jobb minőségű vagy értékesebb anyagokat tartalmaz. Éppen ellenkezően. A vegyes virágméz élettani hatása sokkal kedvezőbb. Egyszerűen arról van szó, hogy az akácmézet rendszerint vegyszermentes területről gyűjtik a méhecskék, ezért kedveltebb a nyugati országokban. Ha ismerős, megbízható forrásból szerezzük be az éves mézszükségletet, akkor inkább a vegyes virágmézet vásároljuk. Hazánkban amilyen nagy hagyományai vannak a méhészkedésnek, olyan keveset fogyasztunk belőle. Fejenként mindössze negyven deka az elfogyasztott mennnyiség, míg a németek egy kiló nyolcvan dekányit használnak el évente. Mindezen felül sok kártevő leselkedik a méhekrc. Támadják őket a madarak, a lepkék, molyok, darazsak, atkák, tetvek. Legnagyobb ellenségük a szigorúan védeti gyurgyalagok, amelyek ellen semmit sem tehetnek a méhészek. Eső után csak ezek a kis rovarok hajlandóak kirepülni, és a gyurgyalagcsapatok már szinte várják őket, ott röpködnek a kaptárak felett, és alaposan megtizedelik állományukat. A legnagyobb veszélyt mégis maga az ember jelenti. A szakszerűtlen permetezés, vegyszerezés, az esztelen erdőirtás, az avartii- zek, a rongálok és tolvajok legalább akkora károkat okoznak, mint a természetes ellenségek. Csak a méhészkedésből nagyon nehéz megélni. Legalább 250-300 családot kell ahhoz fenntartani, hogy egy család éves jövedelmét fedezze. Ha valóban olyan mértékben emelkednek az árak, mint ahogyan megjósolták, akkor lehet, hogy ismét megéri majd méhész- kedni. Addig azonban marad a vegetálás és a reménykedés. a íj
