Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-13 / 188. szám
1997. augusztus 13., szerda Háttér A halálkavics lavinája (z. rész) „Nem akarom hallani a göröngyök kopogását” A vonatdobálásban meghalt kisfiú aktája, a Mencsik- ügy olyanná vált, mint a rétestészta. Aminek örül a MÁV, és amibe belerokkan a család. Nagy Bandó András róluk és sorstársaikról szóló könyvéből még háromezer a félkész ház lépcsője alatt pihen, nincs, aki segítene eladni. Pedig a bevételt a család számára ajánlotta fel az író-humorista. Eladósorba kerül a zöld Wartburg is, de nem csak kora miatt, hanem mert az a 150 ezer forint talán enyhítene a mindennapi gondokon, és végre elkészülhetne a sírbolt. Tapolcai Zoltán Tárcaközi bizottság az egyenjogúságért Másodrangú állampolgárok? Ám ha nincs a Wartburg, hogyan viszik oviba a nagylányt? Niki sokáig azért nem volt hajlandó visszamenni a közösségbe, mert nincs már mellette Attila, aki megvédje. A kisebbik testvér néhány hónapos volt csak, amikor Attila meghalt, s valahonnan a szülők állandó emlékezéséből érezheti a tragédia lényegét, így mindig csókot lehel a kis keresztre, amely sohasem látott bátyját rejti már örökre. Mencsikék valami hihetetlenül nagy erővel élni akarnak, és ha kesernyésen is, de megízlelni a boldogságot. Ha a sírbolt takarja majd a picinyke testet, talán az ő sebeik is lassan hegedni kezdenek majd. A mamát lefoglalja a két kis poronty, az apa álmatlanul tölti ugyan az éjszakákat, ám a sütőiparban ez nem véletlen. Akárhányszor találkoztam vele, az álmosság vágta szűkre szemét, de beszéd közben csak utat talált rajta a könny. Mintha egy kicsit ő halt volna meg azon az augusztusi napon, éppen két éve. Azóta csak néha- néha rápillant a kisbicajra, és... Szeretne még egy gyereket, de megérthető felesége ódzkodása. A rengeteg fájdalom összetörte testét. Nem viselné el, ha beteg gyermeket szülne. Attilát már senki és semmi nem pótolja. Egy kis állóvízi tapicsko- lásra invitáltam a MÁV Vezérigazgatóságának jogi képviselőjét, dr. Hatházi Ákost arra kérve, foglalja össze a vasút álláspontját az adott ügyben.- Nem ismerjük el a felelősségünket, így nincs jogalapja annak, hogy kártérítést fizessünk. Az utas nagyon jól tudja, hogy egy veszélyes üzem szolgáltatását veszi igénybe, ugyanúgy, mint amikor hajóra, avagy repülőre száll.- De azokat mintha ritkábban dobálnák meg!- Ott sem fizet a társaság, ha önhibáján kívül történik a tragédia.- Kivéve, ha előre tudja hiányosságait a járműparknak.- Az autózás sorra szedi áldozatait, mégse vonható felelősségre sem Ford, mert megépítette az első modellt, sem az autógyártó cégek. Ez is egy veszélyes üzem, és ezt használója is tudja...- Ha már a hasonlatnál tartunk, a légzsákok nem csak védenek, hanem egyre nagyobb százalékban okozói is a tragédiának. Egy ilyen konstrukciós hiba esetén Ön perelné-e a gyártót?- Igen.- A vagonokon nem konstrukciós hiba az, hogy az elszaporodott dobálások ellenére sincs még védőfólia az ablakokon, és a veszélyes szakaszokon nincs kitapétázva az egész állomás a figyelmeztetéssel: „Vigyázz, dobálnak!”- Már az adott eset előtt is cikkek és filmek sora született a vonatdobálásokról, azaz a megelőzésben is élenjárt a MÁV. A fólia pedig több mint százmillióját emésztené fel a részvénytársaságnak. Vannak elméleti lehetőségek és gazdasági realitások.- De Önök épp az elméleti lehetőséget vitatják. És nem hiszem el, hogy a tragédia után a parlament nem adott volna támogatást erre az akcióra!- Kormányzati szintről nagyon sok támogatást kap a MÁV, de ebben a konkrét kérdésben, úgy emlékszem, nem kért segítséget. , - Tudja, milyen helyzetben van a Mencsik család?- Van róla információm, de arról is, hogy nagyon sok helyről kaptak gyorssegélyt...- Erről nincs tudomásom, de ha igaz is, a MÁV nincs az együttérzők között.- Precedens értékű lenne, ezért nem tehetjük meg. így most már mi ragaszkodunk a jogerős döntéshez, amely kimondja, hogy nincs felelősségünk az ilyen esetekben. * * * Együtt megyünk ki a temetőbe. A kapunál bérletüket mutatják. Igen, megéri váltani 1500 forintért, hisz kétnaponta kijárnak, a picúrokkal nyűgös lenne buszozni, gyalogolni a tanyabokorból, Kőlaposról, jobb, ha a sírig hajtanak az autóval. Amíg van. Az anya szájához, majd a keresztecskéhez érinti kezét, csókját küldi a túlvilágra. Halkan köszön fiának. Hogy keserében nézem, most látom igazán, mennyire megfaragta testét a fájdalom. Az életerősen kerek nő szikár asszonnyá vált két év alatt. Niki vízért rohan, a legkisebb Mencsik puszit lehel a fejfára. Az apa azonnal valami sürgős teendőt keres. Igen, rejti könnyeit, rejti, hogy fáj, Istenem, nagyon fáj.... Néhány méterrel odébb a sírboltok sora. Egy üresen tátong. Idősebb, jobban mondva most már az egyetlen Mencsik Attila a nemrég elkészült betonalapzatot fürkészi. „Mi kerül ebben 120 ezer forintba?” A háromméteres verem alján még krátert is vágott a nagy eső. Ötven évre itt váltott nyugalmat a kis Attilának a család. Igen, ez már az a világ, ahol nem csak a szerelmet, az emberséget, az életet, hanem a halált is forintban mérik. Nincs már örök nyugalom, csak kibérelt nyughely. Ahol egy megveszekedett, idétlen emberállat felelőtlensége és kénye-kedve miatt a kis Mencsik Attila ötéves testecskéje fog összeaszalód- ni levegőtlen börtönében, a kíméletlen csendben. MTI Modernizáció ide, ipari forradalom oda, a nő — akárhogy szépítjük is a dolgot — általában csak vesztese lehet a nemek versengésének. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a személyi szám jelképes kettese. Amszterdamban még a XVIII. század végén is azon vitatkoztak a politikusok (akik természetesen az erősebb nemet képviselték), hogy van-e az asszonyi állatnak lelke. Az 1774-ben megjelent Vitairat szerint nincs. A női test gyenge és esendő, amelynek egyetlen feladata, hogy életet adjon a férfiak halhatatlanságát biztosító utódoknak. Valóban csak ez volna a gyengébb nem küldetése? A női egyenjogúságot zászlajukra tűző feminista mozgalmak képviselői büszkén hátradőlhetnek a fotelben, hiszen - Engels megfogalmazása szerint - a nagyipari termelés nem csupán lehetővé tette, de egyenesen megkövetelte a női munkaerők tömeges alkalmazását. Fejlődés vagy sorscsapás? Ennek ellenére a feministák tovább küzdenek. A magyarországi Feminista Hálózat képviselője szerint ugyanis erősen kérdéses, hogy a nagybetűs emancipációt a fejlődés vívmányaként avagy sorscsapásként értelmezik-e a nők. A nemi szerepek tradicionális felfogása - lényegét tekintve - nem sokat változott Ádám és Éva óta. A nők beskatulyázása a közhiedelemmel elleniében nem csak a férfiaknak köszönhető. A gyengébb nem önmagát szorítja az ősi keretek közé - véli a feminista mozgalom magát megnevezni nem kívánó szóvivője. Mint mondja, e jelenség hátterében a kora gyermekkori tapasztalatok húzódnak meg. A nemi szerepek elsajátításának korában a lányoknak babát vesznek, a fiúknak kisautót. És ezzel a folyamat máris visszafordíthatatlanná vált. A nőknek csak kis hányada mer kilépni saját keretéből. Korunk nője, a nadrágot hordó, szép és magabiztos asszony manapság is kritika tárgya. És nem csupán férfiak fogadják kétkedve, ha netán a gyengébb nem egy példánya ül bele a főnöki székbe. A feministák - kortól és égtájtól függetlenül - abból indulnak ki, hogy a nők elnyomottak. Az elnyomás mai formája társadalmi különbségekben nyilvánul meg - véli szakértőnk. Ha egy nőnek kedve támad feljebb kúszni azon a bizonyos ranglétrán, szakértelmét legalább kétszer annyit kell bizonyítania, mint a kollégáknak. A nők gazdasági helyzetét jól érzékeltetik az adatok, melyek szerint Éva utódai azonos munkakörben átlagosan 10-15 százalékkal kevesebbet keresnek, mint korunk Ádámjai. Ám a helyzet bár igen súlyos, mégsem reménytelen. Június 19-én ugyanis a („férfitúltengés- ben szenvedő”) kormány határozatot fogadott el a Nők IV. Világkonferenciáján megfogalmazott feladatok hazai megvalósításának programjáról. Karinthy igazsága Honatyáink ezentúl megkülönböztetett figyelemmel kísérik az esélyegyenlőség hazai megvalósulását. A megfogalmazott cselekvési programban a legfontosabb teendőket fogalmazták meg az illetékesek. A határozat szorgalmazza a női esély- egyenlőséget szolgáló intézményrendszer továbbfejlesztését. Két évvel ezelőtt a Munkaügyi Minisztérium keretein (és falain) belül létrehozták az Egyenlő Esélyek Titkárságát, most pedig - hasonló célok érdekében - a kormányzati munka koordinálására tárcaközi bizottság felállításáról döntött a kormány. A bizottság elnöke a munkaügyi miniszter, a tagok sorában szinte valamennyi szaktárcát megtalálhatjuk. így tehát megtörténtek az első látványos lépéspróbák egymás felé. Remélhetőleg a kezdeti lelkesedés nem fog veszíteni az erejéből, és az elnyomatásban élő honleányok (illetve asszonyok) nyugodt szívvel eláshatják a csatabárdot. Talán még eljő az idő, amikor március 8., a nők napja csupán egy történelmi maradvány lesz csupán, semmi más, hiszen az év többi napján ugyanúgy érvényben lesz az a bizonyos tűzszünet. Abban viszont talán a leglelkesebb feministák sem látnak kivetnivalót, hogy a nemek örök és nemes harcát nem tudja megakadályozni a most felállított tárcaközi bizottság. Mert tudjuk jól: férfi és nő sosem fogja megérteni egymást, mivel - ahogy Karinthy Frigyes is megfogalmazta: mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi pedig a nőt. És ez így van rendjén. A nő termékeny illata MTI __________________ A fajfenntartás védelmében a természet ezt sem bízta a véletlenre: a petesejt megérésének időpontjában a nő „illata” mintegy 50 százalékkal növeli meg a férfiak tesztoszteron-termelé- sét, ezzel is serkentve a nemi vágyat. Vagyis a késztetés az utódnemzésre akkor a legintenzívebb, amikor a megterméke- nyülés esélye a legnagyobb. Egy bécsi kutatónő a peteérés legintenzívebb időszakában, kopulin nevű zsírsavval végzett kísérleteket. 106 férfit négy csoportba osztott: az első csoporttal mesterséges kopulint lélegeztetett be, a második és harmadik csoport a női ciklus egyéb stádiumaiban domináns zsírsav szagát érezte, míg a negyedik egyszerű vízgőzt. A tanulmány mindazonáltal nem derítette fel azt, hogy az ovuláció hatással van-e a nő és férfi közti testi vonzerőre is. ■■Mit A kripta Egy kis puszi a tesónak
