Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-13 / 188. szám
Nyíregyháza Kistelekiszőlő is a város része lehet 1997. augusztus 13., szerda Vajdics Krisztina Tikkasztó hőség. Örökösföldön, a Fazekas János téren alig lengedez a szél, s ha megmozdul, akkor sem terjed üdítően a levegőben. Sajnos már két-három napja sajátos „illatok” lengedeznek a környékbeli játszóterek és lakóházak felett. A kíváncsian kutató szempár megtalálhatja a terjedő és erjedő „illatok” okozóját, ha az utca legszélső házának parkolójára téved. Ott szánalmas életkép látható. A szélen álldogáló kuka rogyadozik a szeméttől, körülötte pedig körülbelül egy négyzetméter távolságban a nyári hulladékok tárháza: dinnyehéj, kenyérmaradványok, a hétvégi ebédek maradékai... Az olvasó képzeletére bízom, hogy a nyári kánikulában milyen kellemes látványt nyújt ez az összkép. A baktériumok szinte láthatóvá válnak, és követelik maguknak táptalajuk további utánpótlását. Az ártatlan lakók pedig nem tehetnek mást, hordják továbbra is a hulladékot a kukázó csavargók és az arra járó kóbor állatok nagy-nagy örömére. Ez a szeméttartály bizony már több mint egy hete rontja a lakótelep levegőjét, és mint a gondnok szavaiból is kiderült, nap mint nap elfelejtkezett róla a KöztisztasáErdélyi Tamás (Új Kelet) Két-három évtizeddel ezelőtt gyermekeim társaságában kedvelt szórakozásunk volt kikerekezni Sóstóra, de nem a poros országúton, hanem a nyíregyházi nagyerdőn át. Akkor még nem hívták parkerdőnek, de olyan kellemes, barátságos sétautak vezettek minden irányba, hogy szabadnapokon családok tucatjai sétáltak, labdáztak, pihentek a tisztásokon az erdei kitérőtől a sóstó- gyógyfürdői vasútállomásig mindenütt. Aztán jött a motorizáció korszaka, az emberek elszoktak a „saját" erdőtől, leszoktak a kerékpározásról, sétáról. Az erdő meg elvadult. Az ösvényeket benőtte a gaz, arcmagasságban csíp a csalán, vakondtúrások buktatják a kerekeket. De talán nem is olyan rossz a helyzet, gondoltam, s a minap elindultam kerékgi Vállalat. (Még ez áll a tartály oldalán tulajdonosként.) „A szemetet kedden és csütörtökön szokták elvinni - mondja -, ez is elég hosszú idő ahhoz, hogy megteljen. Most kimaradt a csütörtök, jött a hét vége, itt az eredmény, a látvány magáért beszél.” Sajnos a lakótelepet körülvevő füves területek is szemetesek, nagyobb odafigyelést igényelnének. Elkelne a nagy pusztákra néhány fa, néhány park. A bekötőút átadása nagyon örvendetes és üdvözlendő dolog, de az itt lakók életét megkeserítő apróságokra is több figyelmet kellene fordítani a városvezetésnek. A Köztisztasági Kft. átalakuláson ment át a közelmúltban. Összevonták a Fürdő és Parkoló Kft.-vel. Új társulás jött létre Városüzemeltetési Közhasznú Társaság néven. Ettől a változástól, gondolom, mindenki azt várta, hogy ezáltal jobban kiszolgálják majd a nyíregyházi városlakók igényeit. Reménykedjünk! Reményeinkben megjelenik egy gondozottabb, tisztább külváros képe. Talán elérjük azt is, hogy nem kell besétálni a valóban szép és fejlődő belvárosba ahhoz, hogy megelégedett, és a városa gyors fejlődésére büszke nyíregyházikén élhessük hétköznapjainkat. párral Sóstó felé. Bár ne tettem volna! Nem a vakondtúrások, nem a csalán bosz- szantott, de már a kitérő utáni szakaszon át kellett emelni a bringát három kidőlt fatörzsön, amik szemmel láthatóan nem a múlt heti viharban kerültek a földre. Még csak nem is a felszedett tövis zavart, tapasztalt gumiragasztó vagyok, annál inkább az, hogy a járművekkel mélyen felszántott utakon alig lehetett kerékpározni. Kijjebb három helyen is agyig kellett gázolni a sárban, megkerülni sem lehetett a dágványt. A tizenöt-húsz percesre tervezett könnyű kerékpározás így sikeredett félórás küszködéssé a „parkerdőben” . Úgy vélem, nagy veszteség a városnak, hogy ilyen elhanyagolt állapotú a „tüdeje”. Csak néhány futóval találkoztam. Igaz, ilyen körülmények közé én sem kül- deném unokáimat... Fekete Tibor (Új Kelet) Jó három évvel ezelőtt vonták belterületbe Nyíregyházán Kistelekiszőlőt és környékét, holott már évtizedek óta együtt élnek a megyeszékhellyel. Ennek a döntésnek nemcsak jogi, de gazdasági vonzata is van. Valamikor a város szőlőskertjének számított ez a terület. Útjai, közműhálózata ennek megfelelően fejletlen volt. Még ma is ha szembetalálkozik két személygépkocsi valamelyik poros úton, az egyiknek félre kell állni egy kapualjba. A rendezési tervekben már szerepel az úthálózat szélesítése, de hosszú évtizedeknek kell eltelnie, míg a természetes elavulás eredményeként valóban tágas utcákon lehet majd közlekedni. Pénteken este lakossági fórumra invitálta Csabai László- né polgármester a lakóterület utcafelelőseit, ahol többek között megvitatták a kábeltévéhálózat megépítésének lehetőségét. Jelen elképzelések szerint lakásonként 18 ezer forintért tudnák behálózni egész Kistelekiszőlőt, és a legdrágább díjcsomag sem kerülne ötszáz forinttól többe. A napokban minden postaládába bedobnak egy úgynevezett szándéknyilatkozatot, amely semmire sem kötelezi a lakókat, pusztán az igényfelmérést szolgálná. A polgármester asszony kérdésekre válaszolva türelmet kért a lakóktól, és azt szeretné, ha előbb az ipari park szennyvízgerinc-vezetéke valósulna meg, és csak később kötnének erre a hálózatra az utcák lakói. Addig pedig nem sok értelme van szilárd burkolatú utat építeni, amíg az alatta húzódó gerincvezetékeket nem fektetik le. Ettől füg- getlenül senkit sem kívánt lebeszélnni az lakossági támogatással megvalósítandó útépítésről, de érdemesebb lenne várni egy keveset. Szeptember elsejével meg kell újítani azokat a lakossági pályázatokat, amelyeket közmű- és útfejlesztésre adtak be a lakók. Nem kell tehát újból mindenkivel aláíratni a hozzájárulási szándéknyilatkozatot, csak arról kell nyilatkozniuk az utcabizalmiknak, hogy továbbra is kérik-e az önkormányzat hozzájárulását. A fórum második felében helyi gondokról esett szó. A lakók kérték többek között, hogy az iskola mögötti, úgynevezett kiserdőben teremtsenek végre rendet, mert lassan életveszélynek számít, ha este valaki át akar kelni rajta. Volt aki személyes sérelmét tette szóvá, mondván annak idején kimaradt az ivóvízhálózat fejlesztéséből. Mint utólag kiderült, egyedülálló lakóházról volt szó, és nagyon sokba került volna odáig kivinni a hálózatot. Tanulás saját zsebből Kozma Ibolya (Új Kelet) Nem indul az idén nemzetközi kapcsolatok szakon képzés a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Mint ismeretes, pótfelvételiként hirdették meg a szakot most érettségizett fiatalok számára, kiket nem vettek fel a jogtudományi, köz- gazdasági vagy bölcsész- tudományi egyetemekre, de a felvételin elértek legalább száz pontot, továbbá angol és francia nyelvből „A” vagy „B” típusú vizsgát tettek. Hozzátartozik a kritériumokhoz az is, hogy a nemzetközi kapcsolatok szakos hallgatók önköltséggel tanulhattak volna a nyíregyházi intézményben, félévente nyolcvanezer forintot kellett volna fizetniük a diákoknak. Valószínűleg ez ijesztette el leginkább a pótfelvételizőket. Dr. Hadházy Tibor oktatási főigazgató-helyettes elmondta, a következő év szeptemberében csak állami támogatással indítják el az új szakot, de jövőre több szakpárra bejuthatnak a főiskolára olyan hallgatók is, akik kevéssel elmaradtak a felvételi-ponthatártól, de önköltséges alapon fizetni képesek a többezer forintba kerülő oktatás költségeit. Az idén már a rajz-vizuális nevelés szakon többen vállalták volna a tanulásnak ezt a költségesebb formáját. A vártnál kevesebben jelentkeztek a GATE Mezőgazdasági Főiskola repülő-üzemmérnöki szakának második körben meghirdetett felvételijére. A tervek szerint ezen a szakon hat hallgatót a mögötte álló vállalat vagy családja finanszíroz, míg a hagyományos módon, első körben bejutó hallgatók tanulását továbbra is az állam vállalja. A leendő pilóták elméleti képzése havonta húszezer, míg gyakorlati képzése százezer forintba kerül. A gazdálkodási szak második felvételijére kétszeres a túljelentkezés. Dr. Nagy Kálmán főigazgató elmondta, noha a jelentkezők szívesen fizetnék a képzés költségeit, az intézmény vezetői mégsem hajlandók túl alacsony ponthatárt meghatározni. Hangsúlyozta: a tanulási költségeket fizető hallgatók diplomája is ugyanannyit ér majd, mint az állam által finanszírozott diákok oklevele. Ugyanazokat az előadásokat hallgatják majd, s a vizsga szabályai is egyformán érvényesek valamennyi hallgatóra. Jó lenne, ha minden utca ilyen széles lehetne Kistelekiben Fotó: Csonka 'Wf^'öztudott: újabban minden bolt száA- jL mára kötelező, hogy nevet adjon magának. Ez jó, megszűnnek a semmitmondó fűszerüzlet- és cipő- ^ ____ bo lt-elnevezések, módunk lesz egy-egy karakteres név alapján keresni egy-egy üzletet. Hajdanán is így volt ez, így van a világon mindenütt. Aki ad magára, az nevet választ, így akarván elérni: ismerjék meg, találják meg, emlegessék. Mégpedig arról, hogy jó, hogy ott kiváló a választék, udvariasak a vevővel, meg minden. Van már szép számmal üzlet, amely így vállalja magát. Sok tulajdonos büszkén adja saját nevét vállalkozásához, és talán ez a legtöbb. Mert személyében vállalja a megmérettetést, nevét kínálja garanciaként. Nem lehet semmit sem mondani akkor sem, ha valaki szép, az üzlet jellegének megfelelő fantázianevet ad boltjának, hiszen egy Azalea virágüzlet, egy Csibefalat büfé hangulatot áraszt. Örömmel lehet konstatálni Nyíregyházán is, vannak fantáziadús üzlettulajdonosok, akik a rendelkezés megjelenése előtt már gondoskodtak arról, hogy nevük, nevüknek pedig rangja legyen. A félelem azonban mégiscsak előbukkan. Mert sokan éppen a fantáziálás ürügyén találnak ki lehetetlen, kimondhatatlan, idegen elneveBoltkeresztelő Bürget Lajos jegyzete zéseket, amelyeket aztán ráadásul hibásan írnak ki cégtáblájukra. A szándék biztosan jó, bár egy tévhiten alapul. Abból indul ki, ha valami különleges, külföldies, idegenszerű, az azt sugallja a vevőnek, hogy ott valóban egészen különössel fog találkozni. Ami részben nem igaz, mert különös ott sincs. A vevő pedig alapvetően az áruk alapján dönt, nem híve azt, hogy a rosszul leírt idegen zagyvaság maga a minőség. Semmivel sem jobb a különböző betűszavak sokasága. Értelmetlenek, az egymás mögé rakott névkezdetekből aligha derül ki, hogy a VAKOKER lényegében Varga és Kovács üzlete. És ez még jobb (igaz, kitalált példa), mert van ennél kimondhatatlanabb és értelmetlenebb is. A teendő egyszerű lenne. A kamarák a kereskedők segítségére siethetnének. Lehetne létrehozni egy névadó kisközösséget, amely tippeket ad. Egy olyan szakértői gárdát, mely nyelvhelyességi, értelmességi, helyesírási szempontokat mérlegelve javasolna vagy lebeszélne. Nem hatóságra gondolok, hanem érdekvédelemre, hiszen az üzletnév jó irányú befolyásolása igazán hatékony eszköz arra, hogy egy- egy üzlet magát jobban elfogadtassa. Meg kellene ezt csinálni akkor is, ha pénzbe kerül, mert köztudott, a név minősíthet, a jó névválasztás hosszú távú, talán életre szóló befektetés. G ondoljuk el: a világon hány és hány olyan vállalkozás, üzlet, kis és nagy cég működik, melynek neve hallatakor azonnal lelkesedünk, minőségre gondolunk, vagyis a cégelnevezéssel olyan információhoz jutunk, ami eleve vételre csábít, bizalmat ébreszt. Egy magára adó kereskedő nem mondhat le arról, hogy legszebb és legjobb védjegye cége neve legyen. Ezt védjék le, ez legyen mások számára tabu, a vevő számára pedig biztos iránytű. Vagyis az okos rendelkezés, mely bolt- és cégkeresztelőket ítélő, nem valamiféle akadékoskodás. Csak serkentő, mely a helyzetet még fel nem ismerők számára kínál megoldást. Két keréken az erdőbe? Örökösföld „illata”
