Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-05 / 155. szám
A lélek soha nem menekülhet Miért születtünk, miért z- elünk? Mi okból vagyunk a világon? Ki küldött, ki |karta, hogy éljünk? Van-e cé- megoldásra váró felada- tunk? A sors könyvében vajon meg y van írva mindaz, ami történik velünk életünk folyamán? Néhány ismerősömnek meggyőződése: nincsenek véletlenek. A nap minden pillanatának jelentősége van, a vízcsap csöpögésének és a tűz ropogásának is, noha többnyire ezt nem vesszük komolyan. Bizonyára meg kellett történnie annak a találkozásnak is, amikor a Jósnővel és a Természetgyógyásszal hozott össze a sors. Nem véletlenül írom nagybetűvel. Sokan nevezik magukat jósnak, még többen természetgyógyásznak méltatlanul, mert nem mérik fel a felelősségét annak, amit tesznek. Zámbó Ildikó öt éve hivatásszerűen jósol, élettapasztalattal, műveltséggel, emberismerettel és szeretettel. Nem egyszerűen jövőt mond, felelősséggel ad tanácsokat, hiszen a hozzá fordulók többnyire gondokkal küszködnek. Ildikó a lélek gyógyítója. Szendrei István elsősorban az értintés nélküli gyógyászattal foglalkozik. Elvei, meggyőződései vannak. Nem született természet- gyógyász, de a sors úgy hozta, annak kellett lennie. (Ismétlem: nincsenek véletlenek.) Biztos abban, az emberek le tudják küzdeni a betegséget, ha akarják. Kozma Ibolya (Új Kelet) Ki kell ábrándítanom || azokat, akik úgy képzelik, | Ildikó Toldi utcai jósdája valami túlmisztifikált szo- !§ ba lenne. A bejárat mellett m egyszerű tábla hirdeti, ki- jf hez fordulhatnak az érdekig:! lődők. Akár az is lehetne gj: ráírva: női szabó vagy Kiss fc János kisiparos, de nem az. A lakás is egyszerű, ízleli ses, a polcok telis-tele köny- jj vekkel. A „boszorkány- konyhában” barna fabúto- rok. Az asztalon négy-ötféle kártya, gyertya és könyvi; vek. Nincs füstölgő gömb, i hamu, sem félhomály. Itt J nincs helye a primitivi- I tásnak, a naivitásnak. Eb- jj ben a házban komolyan Jj veszik az egyszerű emberek jj gondjait. Nincs megvetés, |j lenézés, sem irigység. ■ - Az ide jövők sorsa az j| én sorsom is - mondja —, f amit ők átélnek, azon vagy J, túlvagyok vagy előtte áli lók. Nem ítélkezhetek felct- tűk, de állást kell foglal- & nőm. Hiszek a rcinkarnáci■ óban, az újjászületésben, s | abban, hogy feladatunk van k ézén a világon. Az emberekben élő lelkek a tökéletesedés más-más szintjén vannak, mindannyiunknak el kell érni a jobb, a tartalmasabb szintet, de kérdés az, mikor. A tökéletesedésre törekszünk. Nem haragudhatok azokra, akik életüket kevésbé „jól” élik meg, hiszen nem tudhatom, az újjászületés melyik szintjén állnak. Azt sem tudhatom, én hányadik életemet élem, de abban bizonyos vagyok, hogy nem az elsőt. Mennyi van még, az előttem is titok. • Igaz, hogy születésünk pillanatában eldől a sorsunk?- Bizonyos dolgok igen. Nem mindegy, férfinek, vagy nőnek születtünk. Milyen a testalkatunk, mennyire szép az arcunk, van-e velünk született betegség, amit életünk végéig hordozni kell. Az sem mindegy, milyen családba, milyen szülőkhöz, melyik országba, tanyára vagy városba érkezünk. A megrögzött vallási kötelékbe született gyermeknek szinte lehetetlen kitömi és önálló életet élni. A környezetünk attól is függ, mi a feladatunk. Egy kicsiny tanyáról is nehéz elindulni és karriert teremteni, de lehet, hogy valakinek éppen ez a feladata: mélyről kezdeni és magasra ívelni. Meggyőződésem, hogy szülőt, környezetet mi magunk választunk, vagyis a lelkeink: aszerint, mit kell megvalósítanunk itt a földön. A bolygók állása meghatározza a jellemet, az alapvető tulajdonságokat. Nem véletlenül mondom minden bejelentkezőnek, hogy tudja meg, mikor, melyik órában született. • Mi magunk választunk szülőt? A gyermeket váró anyának mennyire sajátja az, akit a világra hoz? — Semennyire. Testet ad. Ha áldott a kapcsolat, az igaz sze- retetből és igaz szerelemből született gyermek is biztosan áldott lesz. Az ámításból kötött házasságok, a hazugságban megélt évek azonban előbb- utóbb kínokat hoznak. Jónak és a rossznak is viselnie kell „gyümölcsét”. A sors igazságos. A lélek nem menekülhet. A testre szabott léleknek el kell végeznie feladatát. A sorsát nem kerülheti el. Ha egészen más irányba halad, újra kell kezdenie. A balesetek sem véletlenül történnek. Egy pillanat, és vége egy ismerősünk, barátunk életének. Hol rontották el? Miért kellett meghalniuk? Esetenként a „kozmikus bíró” úgy dönt, hogy a sorsát vállalni nem akarótól megvonja az életet. • - Mi kell a jósláshoz? Látnoki képesség?- Nekem nincs ilyesfajta tehetségem. Középiskolai tanár vagyok, magyar nyelvet és irodalmat tanítottam. Végigolvasva a világirodaiam több alkotását, rájöttem, a regények mi magunk vagyunk. Az ember élete egy regény. Kerestem és tipizáltam embereket, Anna Kareninákat és más regényhősöket ismertem meg, jellemvonásokat kerestem az ismerősökben, analógiákat állítottam fel. Rájöttem, az embernél nincs bonyolultabb és érdekesebb. Nekem hosszú időn át a tanulás volt a legfontosabb. Az első olyan élményt, ami más volt, mint az akkori világom, Weöres Sándor egyik prózája jelentette. A teljes ember című művében van egy ajánlás, amit Hamvas Bélának, mesterének és tanítójának címez. Annak a Hamvas Bélának, aki megtanított élni - írja. Weöres Sándor tanítója nekem is mesterem lett. A Kádár-korszak nem kívánatos filozófusa volt, kitiltották az ország összes egyeteméről, és segédmunkásként dolgozott élete végéig. Könyveit is csak halála után adták ki. Számomra Hamvas Béla művei jelentik a tiszta forrást. Eljutottam a tarot, majd a számmisztika és a mágia megismeréséig. Jelenleg asztrológiát és angolt tanulok. Sokáig tanítás mellett foglalkoztam jóslással. Nehéz volt. Tizenhét évig dolgoztam iskolában. Furcsa érzés irodalmat tanítani ebben a világban. Tíz évvel ezelőtt még érdekes volt a diákok számára a verselemzés, a lelki táplálék. Ma már ez kevésbé érdekli ezt a korosztályt. Úgy éreztem, erőszakolom őket az irodalomra. Arcuk elárulta, azt gondolják: mit keres itt, mit akar? Kit érdekel ez az egész? Nemcsak beszélnem, tanítanom kellett, hanem osztályoznom és érettségiztetnem is. Nem volt köny- nyű, de sokáig nagyon szerettem. Tizenhét év után mégis úgy gondoltam, nekem már nincs feladatom az iskolában. A jósdában is tanár vagyok, tanítok, ez a feladatom. Tanácsokat adok azoknak, akik kérik és örülnek ennek. Bennem van a tizenhét éves nevelés tapasztalata, bölcsessége és felelőssége. Jönnek hozzám feleségek, akik arra kémek, hozzam vissza hozzájuk a férjeiket. Nem végzek különböző szertartásokat. Elmondom, érezzék úgy, hogy kaptak az élettől még egy lehetőséget az önmegvalósításra, s arra, hogy igazi társat találjanak maguknak. Aki nem szeret igazán, arra nincs szükségünk. A házasság nem lehet erőszak, csakis önkéntes odaadás. Sokszor erőt kell venni magunkon, bátorságra, megerősítésre van szükségünk. Kirakom a kártyából a hozzám forduló jelenlegi állapotát, elmondom, s megkérdezem, egyetért-e velem. A tudatalattijából előhívom azokat a gondolatokat, amelyek foglalkoztatják. Tőlem feltöltődve, megerősödve távoznak a vendégek. Természetesen jövőt mondok, de a legfontosabb, hogy mindenki önmagát ismerje meg. Nézzen szembe azzal, aki, s hogy miért kell élnie. • István élete is azt bizonyíthatja, nincsenek véletlenek. Sokáig köze sem volt a természetgyógyászathoz. Vállalkozó volt, nemzetközi szállítással foglalkozott. Mint sok más ember, ő is érdeklődött a Nulladik típusú találkozások című televízióműsor iránt. Fájdalmai, szívpanaszai voltak, noha semmilyen egészség- ügyi elváltozást nem tapasztaltak nála az orvosok. Harminc- három éves volt, és megoldást keresett a problémáira, melyen az egészségügyben jártas szakemberek képtelenek voltak segíteni. Egy éven át halálfélelemben élt. Kapaszkodót, megoldást keresett. A természetgyógyász, akihez végső elkeseredésében fordult, elsőként kimérte, nem fekszik-e az ágya földsugárzás közelében. A fekvőhelyet máshová tették, s a kellemetlen tünetek egy idő után megszűntek. Ezután komolyan érdeklődött a természetgyógyászat iránt, tanfolyamokat végzett. Tevékenysége az érintés nélküli gyógyászatra épül, sajátos és egyéni módszerrel. A sok-sok gyakorlás után érzékennyé vált, így egy pálca segítségével meg tudja állapítani a különböző betegségeket. Érdekes, hogy ezek egyeznek azokkal az orvosi leletekkel, amiket István soha nem láthatott. Nyíregyházán, Hunyadi utcai csendes lakásában fogadja betegeit.- A betegéseknek van kiváltó oka - vallja -, elsősorban ennek megszüntetése a cél. A lelki okok fizikai tünetekként jelentkeznek. Nem a tünetet, hanem az okot kell megszüntetni. A legyengült immun- rendszernek energiára van szüksége. A beteggel megbeszélem, elmondom, mi baja van. Csak önmagát gyógyíthatja meg, én segítek azzal, hogy energiát adok számára. Járt nálam egy fiatal lány, aki már a legerősebb gyógyszereket szedte, vesebetegként kezelték. A fájdalmai nem szűntek, egy idő után már be sem vette a tablettákat, mert semmit sem értek. Eljött, megállapítottam, a veséjének semmi baja sincs, nemrégiben kapott egy injekciót, ami az izmokat az adott helyen összehúzta. Egy sajátos masz- szírozási technikával három kezelés után elmúlt a fájdalom. Volt egy olyan hölgy páciensem is, akinek öt hónapon át kimaradt a menstruációja. Terhességre gyanakodtak, de nem várt gyermeket. Egy energetikai kezelés után felhívott: István, újra nő vagyok! Meggyőződésem, hogy én csak segítettem a probléma megszüntetésében, a hölgy önmagát gyógyította meg. Ezt nem lehet látványosan csinálni - mondja. - Akinek szüksége van rám, úgyis megtalál. Leginkább a meggyógyított betegek ajánlanak másoknak. A természetgyógyásznak felelőssége van. Ezt nem lehet féltudással, csak érdeklődés szintjén tenni. A hobbiból, nagyképűségből gyógyász- kodók többet ártanak, mint használnak. Hosszas tanulás és gyakorlás után van hitem magamban. Tudom, képes vagyok megbirkózni a nehezebb feladatokkal is. Végigjártam a megismerés sok állomását. A tapogatózásban, az útkeresésben egyedül maradtam, hiszen egészen új, más dologba kezdtem, mint azelőtt. Ez furcsa volt a barátaimnak is, akiknek ma már hálás vagyok, hogy egyedül hagytak a gondjaimmal. A magányban sokat tapasztaltam és tanultam. Mindez nem lehetett volna, ha nem hagynak egyedül. Korábbi találkozásunkkor megragadott valami István beszédéből. Azért is kerestem meg másodszor is. Az élő és a holt lelkek találkozásáról és kapcsolódásáról beszélt.- A készületlenül, váratlanul távozók nem készültek fel a halálra. Képtelenek továbbmenni azon az úton, melyen haladniuk kell. Energiára, táplálékra van szükségük, amit csak élő emberekből kaphatnak. Rákapcsolódnak egy-egy emberre, és itt maradnak ezen a világon. Könnyű és láthatatlan formában, de itt vannak, energiát véve attól, akiből élnek. Ez lehet hozzátartozó, barát, de idegen is. Ezek a lelkek két módon haladhatnak tovább, vagy elküldjük őket, vagy az élő társ halálával mehetnek tovább a következő dimenzióba. Vannak, akik távozni akarnak, de előfordulhat, hogy maradnának. Gyakori, hogy az élő köti magához szeretetből, félelemből azt, akit szeretett. A lelkek sorsa, hogy továbbhaladjanak, ezért meg kell szüntetni a kötődést. Élők is köthetnek embereket magukhoz anélkül, hogy rosszat akarnának. Tudat alatt kötnek magukhoz szeretett vagy éppen unszimpatikus embert, legyen az társ, kolléga vagy ismerős. Ezek a kapcsolatok időt és távolságot leküzdve is működnek. A kapcsolódások és kötések kialakulása leküzdhető. Ennek ismerete sokat segíthet. Érzékenység, figyelem és hit szükséges hozzá. A hitem szubjektív, végtelenül nyitott rendszer, mindenjót befogad, állandó alakuláson megy keresztül, így folyamatosan teremtődik. Alapja, hogy mindannyiunknak rá kell lépni az önvizsgálat útjára. Meg kell tudnunk, mi a helyünk a világban és mit kell tenniiink. Tudatosítani kell magunkban, hogy itteni létünk nem egy vagy több felső hatalom kényére-kedvére eltöltött időszak. Saját lényünket tudatosan formáljuk. A valóság általunk tervezhető. Nem mindegy, ki menynyire éli tudatosan az életét. Nincs jó vagy rossz sors, csak sorsok vannak.
