Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-05 / 155. szám
1 m A biedermeier kora (1850-1890) A fantáziadús és színekben tobzódó fényűző női divattal szemben a férfiöltözet feltűnés nélküli, elegáns és praktikus. A biedermeier korára jellemzőek a csíkok, a kockák és virágminták, amelyeket fehér színű fehérneműkkel kombináltak. Női divat Kezdetben a karcsú sziluettje volt jellemző. A merev, szűk szoknya a bokát nem takarta el. A mell alatt kezdődött, és' a varrást öv takarta. Az alsó részét berakások, fodrok és keresztirányú redőzés emelte ki. A szűk felsőrész kis kivágását egy magasban álló fodor szegélyezte, és a hosszú, keskeny ujjak buggyos vállból indultak. 1820 körül a derékvonal ismét természetes helyére került, fűzővel erősen ösz- szehúzták. A bő, lábfejet szabadon hagyó szoknyát több alsószoknya támasztotta alá. A szűk ruhaderék egyre szélesebb kivágása mentét gallér vagy berte ( csipkés szegély) keretezte. A hatalmas sonka-, ürü- comb- vagy elefántujjakat halcsontvázzal merevítették. Az ujjak a váll alól indultak, és könyéktől a csuklóig szűkén folytatódtak. Később a varrásnál szűkek voltak, s lefelé bővültek. A szélesített váll, terjedelmes ujjak, szűk, hosszított derék és bő szoknya révén adódott az úgynevezett homokóra-sziluett. Gazdagon díszítették a ruhát szalagok, szalagcsokrok, hímzések, fodrok és művirágok. 1840 körül a lábfejig érő, lószőrrel erősített szoknyák terjedelme ismét megnőtt.' Eleinte csak egy fodorszegély díszítette, azonban fokozatosan egyre több fodorsor került rá. Néha több, lépcsőzetesen rövidülő, szoknyát viseltek egymáson. A merevített alsószoknyákból alakult ki a krino- lin, a kezdetben lószőrrel, később acélpántokkal ellátott abroncsszoknya. Az ujjak ismét szűkebbek lettek. A nagy ujjak miatt felső ruhadarabként sálat, vállkendőt vagy köpenyt hordtak. A peter in egy gallér alakú, a mantilla egy háromszög alakú köpeny volt. A canezou- ból, a hosszúujjú, rövid kabátkából vállgallér lett. A hosszú, nagyon bő köpenyt rotonde- nak nevezték. Férfidivat A nappali öltözet részévé vált a derék alatt elöl egymásra boruló zubbony vagy gérokk Társasági öltözék és előkelő utcai viselet egyaránt a frakk. A gérokk és a frakk sötét vagy színes gyapjúanyagból készült. A térdig érő, gloknis alsórészt a derékvonalhoz varrták. A mell és a váll párnázott, hogy a derék karcsúnak tűnjön, néha még fűzőt is visellek. A hosszú nadrágokhoz, amit pantallónak hívtak, kedvelték a világosabb, illetve eltérő színű trikóanyagokat. A nadrágok alul nagyon szűkek voltak, részben a lábfejet is takarták, és egy talpalló révén kifeszültek. A fehér ingből magas, keményített szárnyasgallérja (Vatermörder) és kézelői látszottak ki. Az egyedien megkötött nyaksálak mellett a laza vagy csokorba kötött nyakkendők is divatba jöttek. Sokféle kabát volt divatban: a carrick-ot lazán tekerték a nyakra, több vállgalléija díszítette, a szűkített derekú re- dingote a gérokk szabásának felelt meg, bár annál valamivel hosszabb volt, majd új formaként jelent meg az egyenes szabású és magasan záródópaletot. Kellékek A nők fejdísze fantáziadús és sokféle, jellegzetes egyrészt a feltűzött copfos, göndör fürtös, diabolós és csábos-fürtös művészi frizura, másrészt egy fejkötőhöz hasonló kalap, a biedermeier kalap. Szalmából, nemezből vagy textíliából készült, és virágokkal, gyümölcsökkel és szalagokkal gazdagon díszítették, az áll alatt szalaggal kötötték meg. Az urak tipikus fejfedője a magas cilinder. Divatos volt a loknis haj és a barkó. A keskeny talpú, sarok nélküli női cipők nagyon puhák voltak, s többnyire textíliával vonták be őket. Kedvelték a keresztszalagos cipőket, amelyet felkötöttek a lábikrára. A megrövidült szoknyák mellett látható volt a vüágos, gyakran díszes harisnya is. A férfiak fűzős vagy gombos, alacsony sarkú félcipőt is hordtak. A női öltözet fontos kellékei a kesztyűk, ridikülök, ernyők, legyezők és muffok. ;i||| III Kötöttben is kötetlenül Lehet, hogy meglepőnek tűnik, miért írok a nyár derekán, harminc fokos melegben a kötöttdivatról, de állítom, hogy minden évszakban helye van. Míg a divatvonalak általában az 50-es évektől a 70-es évekig, a múltban keresik a jövőt, addig a fonalak és a kötött anyagok, beleértve a dzsörzéanyagokat is, a modern irányzatokat részesíti előnyben. A kötött termékek mindig időszerűek, hiszen kényelmesek, a mindennapok igényeinek megfelelnek, sőt már az üzleti élet divatjában is teret kértek. A ’97-es kötött nyári modellekben a természetes szálak, szálkeverékek mellett előremutatók a lycra és különböző lycrakeverékek, a sodrott, zsinórszerű fonalak, a finom mouliné szálak, vagy akár a sportos, vastagabb frottír optikák. A nemzetközi divatban egyre inkább teret hódítanak a kötött modellek. A klasszikus egyrészesek mellett az áttetsző, pókhálóra emlékeztető felsők is megjelennek, sőt tetőtől talpig is öltözhetünk „simafordítottba”. Az idei kötött divat forradalmi újításokat nem hozott, a hangsúly inkább a különböző kötéstechnikai fejlesztésekre és tökéletesítésekre helyeződött. Két alapvető trend alakult ki. Az egyszerű vonalvezetésű, enyhén a test vonalát követő fazonok a modern, nőies nő ruhatárának elengedhetetlen tartozékai. A sportosabban öltözködők a klub-, szafarivagy katonai hatások inspirálta formák irányába keresgéljenek, mindenkor egyfajta városias, tiszta jelleggel társítva. Mindkét irányzatra jellenző, hogy a vonalvezetés karcsú és testközeli. Nagyon fontosak a részletek. Ismét feltűnnek egyes etnikus elemek nemcsak a mintázatokban, hanem a formai megoldásokban is, mint például a kimonó vagy az áthajtós, tunikaszerű fazonok. A komplett kötött megjelenésben divatos a ruha-kiskabát együttes, a ruha-pulóver, illetve a top-kis- kabát vagy ruha-kabát kettős is. A színek lehetnek finom pasz- tellek közül, vagy az erős, friss, dinamikus árnyalatok közül is. A színtrend egyik fontos csoportját a narancs, a sárga, az almazöld, az élénk rózsaszín és a lila képviseli. Ezekhez társulnak a leheletfinom árnyalatok, a különféle szürkék (kőszürke, faszénszürke), barnatónusok (kávé, dohány). Ez utóbbi színcsaládhoz tartoznak a fűszerszínek s a tengerparti homok színei, a koraik is beleértve. Fontosak továbbá a kék-zöld színek, ezekkel is stílusosan a tenger árnyalatát mintázva. Az oldalt írta: Hatházi Andrea Mintákért - kertminta A XX. század művészetének egyik fő törekvése a művészet és az élet közötti határ felszámolása. Amiképp a térkép egy társadalmilag elfogadott egyezményes jelrendszer, úgy a textiltervező a körülötte lévő világot önmagán átszűrve alakítja mindenki által érthető textilnyelvvé. Ezt vallja Harmati Hedvig textiltervező is, aki Bakta- lórántházán született, iskoláit Nyíregyházán végezte, majd biológia-rajz szakos tanári diplomájának megszerzése után úgy döntött, hogy az Iparművészeti Főiskola textilszakán szerzi meg második diplomáját, majd újabb két év alatt kötött-nyomott szakon mestervizsgát tesz. Mindig érdeklődéssel fogadta a több száz méter magasból a földfelszínt bemutató légi felvételeket. Az utak, a folyók, a különféle növényzetek váltakozásai a felszínen sajátos minta- kavalkádot alakítanak ki, a természetbe festve a mintát. A légi felvételek mint szövetek a térben inspirálták, s az az ötlete támadt, hogy a szövetek mintáit visszahelyezze a természetes környezetébe, annak léptékéhez igazodva. Növelve a szövetek szerkezeti elemeit - láncfonalakat, vetüléket - méretben kilépett a 3. dimenzióba, azaz a síkból a térbe, plasztikává alakítva át a hétköznapi életben észre sem vett struktúraképeket. Diplomamunkájának elkészítéséhez Skóciába, Európa egyik legérintetlenebb természeti környezetébe utazott, ahol Harmati Hedvig egy kastély parkjában tervezett textilmintáját 150-szeresére nagyítva a földbe és a földből ásta ki. A hely hangulatához igazodva formáit a kelta mintavilágból merítette. Szintekre bontotta a föld felszínét, negatív és pozitív felületek váltakozhattak így. Mélységi, színbeli és anyagi különbségeket alakított ki, közel kerülve a LAND ART- hoz (tájművészet), textilmintájának első bemutatót készítve. Szellős és könnyű Méret: 38-42. Hozzávaló: 80 dkg sima jellegű, pamuttartalmú középvastag fonal, 4-es, 5-ös kötőtű. Minta: 1/1-es patentkötés: 1 szem sima, 1 szem fordított; simakötés: munka színén sima, visszáján fordított sorok. Próbakötés: 22 szem x 18 sor= 10x10 cm, 5-ös tűvel, simakötéssel. Háta: 4-es tűvel, 120 szemmel, 6 soros (3 cm) patentkötéssel kezdünk, 5-ös tűvel, az első sorban egyenletesen 4 szemet beleszaporítva, 124 szemmel (56 cm) simakötéssel folytatjuk karkivágásig 82 sor (45 cm), itt a szélső 55 szemet (2-2 cm) leláncoljuk. Vállig 46 sor (25 cm), közben a nyakkivágáshoz a 40. sorban a középső 28 szemet leláncoljuk, majd még 1x4, 1x3 szemet fogyasztunk, összesen 42 szemet (20 cm). A vállszé- lesség 36 szemét leláncoljuk. Eleje: A hátával azonos módon készül, csak a nyakkivágáshoz a karkivágás utáni 20. sorban (11 cm) a középső 14 szemet leláncoljuk, majd kútsoronként még 1x4, 1x3, 2x2, 3x1 szemet fogyasztunk. A nyakkivágás szélessége 42 szem (20 cm), a vállé 36 szem (16 cm). A vállszélesség szemeit leláncoljuk. Ujj a: 4-es tűvel, 31 szemmel, 12 soros (6 cm) patentkötéssel kezdünk. Ötös tűvel, simakötéssel folytatjuk úgy, hogy 2 sor sima után minden szembe kétszer öltünk (62 szem=28 cm). Karkivágásig 72 sor (40 cm), közben négysoronként a sor végeken 10x1, kétsoronként 14x1 szemet szaporítunk (100 szem=50 cm). Hat sor simakötés után a szemeket leláncoljuk. Összeállítás: Az egyes darabokat összevarrjuk, a nyakkivágás szélszemeit 4-es tűre vesszük, és 146 szemmel, 6 soros patentkötéssel szegjük. Mg*: #> ■|i ...
