Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-05 / 155. szám
Kötőelemek A szakirodalom kötőelemnek nevez minden olyan anyagot, szerkezetet, alkatrészt, amellyel két különálló alkotóelemet oldható vagy oldhatatlan módon egymáshoz lehet rögzíteni. A házi bútorkészítésnél legtöbb gondot a pozdorjából készített laminált bútorlapok egymáshoz rögzítése jelenti. A leggyakoribb módja, amikor sarokkötésnél fa tipliket alkalmaznak. A stift méretével megegyező átmérőjű furatot készítünk, aminek hossza legalább a tipli hosszméretének felel meg. Ebbe meleg vagy hideg enyvet öntünk, és az összeillesztés után megvárjuk, míg megköt a ragasztóanyag. Amikor utólag kell egy polcot rögzítenünk a már meglévőelemekhez, sarokerősítőket használjunk. Legolcsóbb megoldás, amikor alumínium , ,L” profilokat 2-3 centiméteresre szabunk, majd a facsavar átmérőjéhez igazodva, oldalanként két-két furatot készítünk. A melegen hengerelt alumínium profil külső oldala sarkos, így jól fekszik a két érintkező felületre. Általában négy ponton támasztjuk alá a polcokat. Először csak három helyen rögzítsük a sarokpontokat, a negyediket már a polc beillesztése után rakjuk végleges helyére. A facsavarokat ne húzzuk meg teljesen, csak amikor már mind a négy alátámasztás pontosan a helyén van. Olyan szerkezetek össze- erősítésénél, ahol az esztétikumnál fontosabb a funkció és lényeges, hogy inkább erős, mint szép legyen a munkadarab, ott a faelemek össze- erősítéséhez használhatunk átmenő csavarokat is. Ezeknek két fő típusa van. Az egyik, amikor a csavar egyik vége menetes, míg a másik általában hatlapfejben végződik. Nem érdemes végig menetes kötőelemet használni, ha ez nem indokolt. Sokkal drágább, és ha elmozdulásnak van kitéve a kész munkadarab, például egy udvari hintánál, ott a felesleges menet csak arra jó, hogy „elfűrészelje” a tartószerkezetet. A fa alkotórészek egymáshoz erősítésénél a szokásostól is nagyobb átmérőjű alátéteket használjunk. Ez általában négyszeres-ötszörös arányt jelent. A csavarok helyének kifúrásához használhatunk fém csigafúrót is, de az igazi megoldás a két szélén körmösre köszörült fafúrók használata. Gyakori hiba, amikor a türelmetlen ezermester a fa átfúrásakor nagy erővel nyomja a fúrógépet, és a túloldalt jókora darabot szakít ki a fa felületéből a fúróhegy. Nem kell mást tennünk, mint amikor már érezzük, hogy mindjárt átérünk, akkor kicsit lejjebb vesszük a fordulatszámot és óvatosabban nyomjuk a csigafúrót. Pozdorjába nem célszerű facsavart használni, inkább tövig menetes lemezcsavarral erősítsük fel az összekötő alkatrészeket. A süllyesztett fejű, keresztirányú horonnyal ellátott változatot, valamint a szintén sülyesztett és imbuszkulccsal becsavarható, zsinórmenetű rögzítőelemeket érdemes alkalmazni. Ez utóbbihoz még műanyag dugókat is forgalmaznak, amikkel eltüntethető a csavarfej. Lemezek egymáshoz erősítésére használhatunk popszegecset. Ez elvileg oldhatatlan kötésnek minősül, de kifúrva viszonylag könnyen eltávolítható. Popszegecseket nagy méret- választékban és sokféle anyag- minőségben lehet beszerezni. A szegecs típusának kiválasztásánál tudnunk kell, hogy mekkora terhelésnek lesz kitéve az adott munkadarab. Acélszárú szegecset csak akkor alkalmazzunk, ha feltétlenül indokolt. Egy burkolólémez összeillesztéséhez tökéletesen megfelel lágy szárú, alumínium alkatrész is. A gyakorlatlan barkácsolónak nehéz megbecsülni, milyen hosszú legyen a szegecsfej szárrésze. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a két, egymáshoz illeszkedő lemezen túl még legalább egy szegecsfejnyi résznek kell maradni. Ha túl hosszú ez a rész, akkor begyűrődik az anyag, ha pedig túl rövid, akkor az összehúzáskor még azelőtt elkezd kiszélesedni a szegecsfej, mielőtt megkapaszkodhatna mindkét lemez peremében. Akik jobban szeretik a hagyományos szegecselőt, vagy nincs popszegecselőjük, azoknak a szegecsméret kiválasztásánál a három-négyszeres szorzót érdemes alkalmazni. Azaz a két lemez vastagságán túl még 3-4-szer akkora rész maradjon szabadon. Javítások házilag Al- > katrészárak Elektromos permetezőgépemhez venni kellett egy új szórófejet. A régi műanyag szerkezet eltöredezett, és orrán-száján folyt a lé, ha egy kicsit is növelni próbáltam a nyomást. Nem volt mese, újat kell venni. Az első üzletben mindjárt potom hétezernyolcszáz forintért ajánlottak egy szupermodem, automatikusan szabályozós pisztolyszárat, amely mindent tud, csak éppen nem énekel. Annak idején 11 ezerért vettem az egész gépet, minden tartozékával együtt. No, ezt mégsem veszem meg. A következő üzletben már okosabbak voltak, és szemvillanás alatt elém pakolták a teljes választékot. A legolcsóbb is többe került háromezer forintnál, de nem volt más választásom, megvettem. Egyszerű cső, benne egy nyomásszabályozó kúp és a végén egy műanyag fej, amivel a szórás szélességét lehetett behatárolni. Drága, de enélkül nem működik a gépezet. Nincs abban semmi meglepő, ha egy használati tárgy alkatrészenként többe kerül, mint az egész együtt. Az is természetes, hogy a kereskedők haszonnal szeretnék eladni áruikat, de az már nem illdomos, hogy kihasználják monopolhelyzetüket, és extra profitot akarnak mindenből húzni. Nem kell ahhoz bonyolult szerkezetnek lenni, hogy egyetlen alkatrész meghibásodásával működésképtelenné váljon a gépezet. Szórófej nélkül használhatatlan a permetezőgép, így annyit kér érte a kereskedő, amennyit tikár. Nem értem, miért kell nekünk Olaszországból importálnunk permetezőfejet, miért nincs olyan élelmes iparosember hazánkban is, aki nem nagy bemházással készítene alkatrészeket hozzá. Az már csak hab a tortán, hogy a szórófejhez további külön alkatrész még véletlenül sincs. Akinek meghibásodik, vehet egy újat egészben. Hasonló a helyzet a kerék- párjavításoknál is. Pedált csak párban és egészben árusítanak. Ha mondjuk csak a gumírozott rész kopott cl az egyik hajtórészen, akkor is két teljes taposót kell megvenni. Ha csak a feje tört le a biciklipumpának, akkor is egy egészet kell vásárolni. Ha egyszer egy élelmes iparos ráérezne ennek az üzletágnak a mérhetetlen előnyeire, minden bizonnyal meggazdagodna belőle. Nem kellene mást tenni, mint járni a boltokat és érdeklődni a boszszankodó vevőktől. A piackutatás után legyártaná ezeket az apró mütyüröket és forgalmazná. De tartok tőle, hogy ezt is meglovagolnák a kereskedők, ezeket a piciny alkatrészeket is busás haszonnal értékesítenék, és itt a kör be is zárult. Cipzárjavítás: Még a legjobb minőségű cipzár is meghibásodhat, ha helytelenül használjuk. Az esetek többségében a meghibásodás oka az úgynevezett kocsi rán- gatása, amitől a zár megakad. Nagyszüleink módszere még mindig megoldás lehet, amikor száraz szappannal kenik be mosás után a szemeket, így sokkal jobban csúszik a szekér, és egy esetleges megakadáskor is könnyebb kiszabadítani a megszorult szerkezetet. A mai cipzárakat lecsúszás ellen egy mgóerővel terhelt kis bütyök védi. Ez a szabályozótüske önműködően reteszeli a zárat, amitől az megakad. Az elmozdulás első fázisában annyira kell megemelni a nyelvet, hogy előszörkiemelkedjen a tüske, és csak ezután mozdítjuk el a kocsit a fogak mentén. Az elv be nem tartása oda vezet, hogy az egyes fogak meggörbülhetnek, és többé már nem kapcsolódnak az ellenkező oldalon lévő fogakkal. A cipzár, mivel két sorból álló, szalagra felerősített kapocssorból áll, a záráskor a szemben lévő fogak egymásba akadnak, és hosszában feszítik egymást. Ha a zár rosszul működik, ellenőrizni kell, vajon a kapcsok pontosan párhuzamosan helyezkednek-e el. Egyetlen elferdült kapocs is megakadályozza a működését. Ilyenkor semmiképpen ne erőltessük vissza a helyére a kocsit. Főleg gyerekekkel fordul elő, megakad a cipzár a melegítőruházaton, akkor elkezdik rángatni. Azt hiszik, lehet, ők az ügyctleSzemüvegjavítás: A jó szemüveg ma már nem olcsó mulatság. Különösen a fényvédő bevonattal vagy UV- szűrővel ellátott lencsék kerülnek Sokba. Nem mindegy tehát, hogy tisztítjuk vagy javítjuk. A legfontosabb aranyszabály, amit a legtöbb okulárés tud, csak nem mindig tart be, hogy a szemüveget mindig a szára felőli oldalra lefektetve rakjuk az asztalra. A szemüveg- lencsék tisztítására legalkalmasabb a puha szarvasbőr vagy speciális szilikonnal átitatott puha papír. A papír eldobható^ de a szarvasbőrt még nem kell kiselejtezni, ha telítődött szeny- nyeződéssel. Egyszerűen langyos, szappanos vízben mossuk ki, és kiszáradás után újra használhatjuk. A lencse, de még inkább a keret eldugott részeit is zsírtalaníthatjuk a gyógyszertárakban kapható hetven vagy kilencvenhat százalékos tiszta szesszel. Mielőtt azonban hozzáfognánk a művelethez, a műanyag kereteknél győződjünk meg arról, hogy a szesz nem oldja az anyagát. Általában igaz a műanyag keretekre és a lencsékre, hogy oldja az aceton. Ilyen alapanyagú szerekkel ne kísérletezzünk. Ugyanakkor előny is lehet, ha egy vékony hajszálrepedést találunk a száron, hogy acetont cseppentünk a hézagba, és az oldást követő száradás után, mint egy ragasztó, úgy olvasztja egybe a szétvált részeket. Az új szemüvegkeret megkeserítheti gazdája életét, ha nincs jól beállítva. Általában 90 Cel- sius-fokos vízbe mártva a keret műanyak része jól alakítható, formálható. Hasonlóképp hajszárítóval is előmelegíthetjük a szárakat, és a meglágyult anyagot tetszés szerint formálhatjuk. Alakítás után mártsuk hideg vízbe a kész darabot, amitől azonnal megszilárdul. Semmiképpen ne próbálkozzunk nyílt lánggal, mert ezen műanyagok többsége gyúlékony, sőt sisteregve ég. A szemüvegeseknek célszerű a piacokon is olcsón beszerezhető órás csavarhúzókészletet megvásárolni, ha meglazul a szárt rögzítő csavar, hamar utána tudják húzni. Ha ezt nem végzik el időben, a csavar menete előbb kilazul, majd kiverődik, és akkor már nehéz javítani a szerkezetet. Amikor gyakorta kilazul a csavar, van aki megpróbálja elkalapálni a menet belső végét. Ez nem jó módszer, mert ezzel csak ideiglenesen oldja meg a problémát, később szétszedhetetlenné teszi a keretet. Inkább próbáljuk meg erősebben meghúzni a csavart, mielőtt a kalapács után nyúlnánk. Ilyenkor nyáron gyakori gond, hogy a szárak kidörzsölik az izzadt bőrt a fül tövében. Ha egy picinyke szarvasbőrt ragasztunk a szárak belső lapjára, elkerülhetjük ezt a kellemetlenséget. nek. Az erőltetéssel és a ránga- tással akár ki is törhetik a fogat. A legjobb, ha ilyenkor visszahúzzuk alapállásba a kocsit, és megkíséreljük egy fogóval visszafordítani az elferdült szemet. Akár fém, akár műanyag cipzárról van is szó, általában visszaállítható az eredeti állapot. Vannak olyan esetek, amikor már nem javítható a szerkezet, például, ha a kocsi két oldali zártabb része megkopik vagy eltörik. Csak kocsit magában nem lehet boltban kapni, ezért keressünk egy régebben kidobott ruhadarabról egy hasonló méretű húzórészt. A táskákon vagy bőröndökön lévő cipzárakat nem kell feltétlenül szappannal „olajozni”. Képzeljük el, esős időben milyen fura lenne, ha szappanbuborékokat eregetne az utazótáskánk teteje. Ilyenkor használjunk inkább gyertyaviaszt. A meggyújtott gyertyáról csöpögtessünk úgy 5-10 centiméterenként megolvadt faggyút a cipzárra, és mielőtt teljesen kihűlne az anyag, gyorsan egymás után húzogassuk végig a kocsit. Mire teljesen megdermedne az anyag, már be is kenődött a fogak közé. Az oldalt írta és összeállította: Fekete Tibor, fotók: Bozsó Katalin és Lázár Zsolt OJJTZJ □JTO ' C--' :
