Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-21 / 168. szám

Háttér 1997. július 21., hétfő Szinte már népbetegség [ Nem kell idő előtt megbukni Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere, Csa­bai Lászlóné azzal a kéréssel fordul a lakossághoz, hogy az allergiás betegségben szenvedő gyerekek, felnőttek és a ma már egészségesek védelmében irtsák a környezetükben található parlagfüvet. Új Kelet-információ Az allergiás légúti meg­betegedések közül az aller­giás nátha - ismertebb ne­vén szénanátha - emelke­dik ki, melynek legfőbb kiváltója a parlagfű (Amb­rosia elatiorL.). Az egyéves, kifejlett nö­vény 20-150 centiméter ma­gas, felálló szárú, dúsan ágas. Szára szőrös, tompán négy­élű. Levelei egy-kétszeresen szárnyaltán szeldeltek, be­metszettek, fonákuk és a le­vélnyél pelyhesen szőrözött. A száron füzérben álló por- zós és levélszáralji termős sárga virágai vannak, a le­csüngő virágok apró csé­székhez hasonlítanak. Elsősorban a homokos jel­legű talajokon, a bolygatott, elhanyagolt területeken, az építkezések környékén, a kertek parlagon hagyott ré­szein mutatkozik, valamint a nem megfelelően kezelt utak kísérőnövénye. Jelentős a gyomfaj fertőzése a koráb­ban mezőgazdaságilag mű­velt, de az utóbbi időben művelés alól kivont terüle­teken. A parlagfű térhódítá­sa nagy mértékű a pihenésre használt erdőségekben is. A náthás tünetek (erős orr­folyás, tüsszögés, orr- és szemviszketés, könnyezés) a növény virágzási idősza­kában - július és október között - jelentkeznek. Egy­re több betegnél mutatkozik ebben az időszakban nehéz légzés is. A szénanáthás be­tegek egy része a későbbiek folyamán súlyos tüdőaszt­mássá válhat, valamint a szé­nanátha egész életükben vé­gigkíséri a betegeket. A tü­netek kellemetlenek, a mun­kavégzést zavarják. A leg­fontosabb feladat a betegség megelőzése, mivel jelenleg nem áll rendelkezésre olyan gyógyszer, amely a betegsé­get meggyógyítaná vagy véglegesen megszüntetné. A betegek száma évről évre emelkedik. Az elmúlt 5-7 évet figyelembe véve a par­lagfű - mint allergiát okozó faktor - jelentősége nagy mértékben megnőtt és növe­kedni fog, ha a megelőzést és a parlagfű terjedését hatékony módszerekkel nem tudjuk megakadályozni. Az allergia kialakításában több tényező is szerepet ját­szik. Ilyen az örökletes haj­lam, az életmód, de a beteg­ség kialakításában nagy sze­repe van a környezetszeny- nyezésnek. Egy száz éve ki­adott orvosi szakkönyv sze­rint az akkori orvosok csak hallomásból ismerték a be­tegséget, de ma már szinte fogadni sem tudják az au­gusztus-szeptemberi idő­szakban a szénanáthás bete­geket. Mi lehet az oka en­nek a változásnak? A legna­gyobb problémát az utóbbi száz évben megjelent vegy­szerek, műanyagok s a meg­változott környezeti ténye­zők okozzák. A levegő pollensűrűsége és az allergiás megbetegedések száma között szoros kapcso­latot mutattak ki-a szakembe­rek,* így- ha irtjuk a parlagfü­vet, jelentősen csökkenhet a levegő pollenszennyezettsé­ge, így a megbetegedések ve­szélye is. A legfontosabb, hogy a növényt ne engedjük virágozni. A parkokban, gye­pes részeken a rendszeres gyomlálás, kaszálás megaka­dályozza e veszélyes gyom­növény elszaporodását és kifejlődését. Az irtás mezőgazdasági te­rületeken kémiai eszközök­kel megoldható, azonban a parlagfüvet lakott, ember- és állat-járta területeken ily mó­don nem irthatjuk. Ezeken a helyeken rendszeres kaszálás­sal, évente legalább 3-5 alka­lommal kapálással, gyomlá- lással kell irtani. A leghatáso­sabb a tavaszi megjelenésétől kezdve a korai gyomlálás (gyökérrel együtt történő ki­húzás), tömeges megjelenése­kor a rendszeres kaszálás. Ennek az agresszív növeke­désű gyomnövénynek hama­rosan elkezdődik a virágzása, és ettől fogva sok embertár­sunk élete megkeseredik. Se­gítsünk nekik, hogy ez ne így legyen! Szaván kell fogni a politikát, ki kell aknázni a mezőgaz­daság számára ígért kedvező lehetőségeket. Ezt a célki­tűzést fogalmazta meg Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) a főtitkára múlt héten pénteken Nyíregyházán, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mezőgazdasági Ter­melők Érdekvédelmi Szövetségének éves közgyűlésén. A főtitkárral az érdekképviselet esélyeiről, a mezőgaz­daság kilátásairól beszélgettünk. Vasas LÁszló —Hogyan respektálja a MOSZ tevékenységét az állam, a politi­ka? Mekkora szava van egy-egy döntés meghozatalánál?- A MOSZ széles körben szervezett érdekképviselet, tagjaink sorában az ország minden régiójából találhatók szövetkezetek, társaságok és magánvállakozások. A parla­ment mezőgazdasági bizottsá­gának jószerével a MOSZ az egyetlen szakmai háttérszerve- zetc, az érdekegyeztetés orszá­gos fórumain is állandó részt­vevők vagyunk.- A keretek tehát adottak a sikeres érdekképviselethez.- Ez így van, de sajnos az államgépezet nehezen ismeri el? hogy ideaként a civil szer­vezeteknek is igaza Jchet. A politika sokkal inkább respek­tál minket, mint az állami bü­rokrácia, a minisztérium poli­tikai vezetése minden érdemi döntése előtt konzultál velünk.- Ón szerint hogyan alakul­nak most az agrár- és a pénz­ügyi lobby közötti erőviszo­nyok? Úgy tűnik, a miniszterel­nök, aki gyakran hangoztatja szociális érzékenységét, a vá­lasztási harc egyik eszközének tekinti a mezőgazdaság na­gyobb támogatásának ígéretét.- A fővárosban kemény ér­dekharcok folynak, hiszen az elérhető források korlátozottsá­ga miatt mindenki úgy érzi, hogy háttérbe szorul. Egyelőre tudomásul kell vennünk, hogy a magyar mezőgazdaságnak nincs meg az a pártpolitikai háttérszervezeti rendszere, amely legfelső szinten tudná képviselni az agrárium általá­nos érdekeit. Az agrárügyet a világon mindenütt (általában konzervatív) politikai pártok vállalják fel. Hazánkban sajnos csak egymásnak feszülő - és nem általános agrárérdekeket vállaló - pártok vannak a pa­lettán, ebből is következik, hogy sokkal nagyobb hang­súly helyeződik a civil szerv­eződések, a köztestületi szfé­ra, valamint a kormány mun­kájára. 1994-ben sikerült a pótkölt­ségvetésnél elérnünk, hogy a parlament elfogadja az ag- rárium kiemelt szerepét. Aztán következett két év, amikor úgy tűnt, hogy a pénzügyi szem­pontok mindent háttérbe szo­rítanak, sok intézkedést hoztak a mezőgazdaság kárára. Véle­ményem szerint a miniszterel­nök felismerte, hogy ez így nem mehet tovább. Az érdek- képviseleteknek most az a fel­adata, hogy a politikai ígérete­ket valóra váltassák a saját anyagi forrásaikat féltő minisz­tériumokkal. Az a véleményem, hogy mi­vel a mezőgazdaság és a vidék sorsa összefonódik, meg kell változtatni a kormányzati struk­túrát is: közös minisztériumot kell létrehozni a mezőgazdaság és a vidék fejlesztésére.- Korunk két fő jelszava az élet - és főleg a gazdaság - minden területén a koncentrá­ció és az integráció. Az Ón vé­leménye szerint a koncentráció erőltetése a mezőgazdaságban nem fog oda vezetni, hogy a kis parcellákon nagyrészt kény­szerből gazdálkodók még ezt a kis kereseti lehetőségüket is elveszítik?- Van egy természetes folya­mat, amit nem szabad tagadni: a koncentráció nem választha­tó lehetőség, az európai piacon ez tény. A monopóliumokkal szemben érdekeket érvényesí­teni az azokhoz hasonló szer­vezettség nélkül nem lehet. Ez olyan gazdasági törvényszerű­ség, melyet a magyar mező- gazdaság struktúrájának jö­vője szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az én filozófiám szerint azonban nem elég megüzenni, hogy a kon­centráció majd kiválogatja a további gazdálkodásra alkal­masakat. Hazánkban még leg­alább tíz évig ugyanennyi em­ber lesz kénytelen kísérletet tenni arra, hogy az agráriumból lássa el magát, vagy egészítse ki jövedelmét. Ezeket az em­bereket semmilyen koncentrá­ció nem fogja tudni elzárni ettől az igénytől. Nem jók azok az elképzelések, amelyek azt vallják, hogy az állam támo­gassa a koncentrációt, vagyis hogy adjon pénzt annak, aki földet tud venni. Ehelyett arra kellene ösztönözni a kis par­cellákon gazdálkodókat, hogy bármilyen, akár egyesületi, akár szakcsoporti formában fogjanak össze. Egyesüljenek azok, akiknek a tevékenysége kapcsolódik egymáshoz, akik­nek egymás szomszédságában van a földje. Nem lehet egye­dül gépet, növényvédő szert vásárolni. Egyenesen bűn ki­selejtezett, ócska kombájnok­kal gabonát, hamisított vegy­szerekkel zöldséget, gyümöl­csöt termelni. Nem az a fontos, hogy adatot szolgáltassanak magukról, az a lényeg, hogy az emberek megértsék: nem kell megbukni idő előtt. Az össze­kapcsolódással, együttműkö­déssel néhány évig még bizto­san folytatni lehet a tevékeny­séget, a földbirtok pedig majd ezeken a kis csoportokon be­lül halmozódik föl. Választás Magyon K. I. (Új Kelet) _________ Po lgármester-választást tartottak vasárnap Magyon. Szolnoki József jegyző tájé­koztatása szerint délután há- .rom óráig háromszázan ad­ták le voksukat a négyszáz­harminc, szavazásra jogosult K. /, (Új Kelet)________ Tö bb közlekedési baleset történt a hétvégén megyénk útjain. Szombat délelőtt Porcs- almán gyereket gázolt el egy autó, a kis sérült nyolc napon túl gyógyuló sebeket szer- zett.Ujfehértó és Téglás között egy autó fának ütközött, négy könnyebben és két súlyosan sérült utast láttak el a kórház dolgozói. Nyírbogáton, vala­mint Tunyogmatolcson sze­mélygépkocsi kerékpárost gá­zolt, mindkét helyen köny­lakos közül. Hárman indultak a választáson,Babály György független jelölt, Málik Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum (a korábbi polgármester) és Tar Béla, a Független Kisgaz­dapárt tagja. A választás eredményéről keddi számunkban tudósítunk. nyebb sérüléseket szenvedlek a biciklisek. Nyíregyházán a Színház és Szabolcs utca keresz­teződésében két személygép­kocsi ütközött, egy súlyos és egy könnyű sérültet szállítot­tak kórházba. Vasárnap déután a nyíregyházi börtönbe indul­tak tüzet oltani, a lapzártánk előtti jelentés szerint hárman sé­rültek meg. Kiskorúak ellen is indítottak eljárást, ugyanis Tiszavasvári- ban a felüljáró alatt a gyerekek a vasúti sínekre köveket és gumidarabokat raktak. E sős hétköznap. Ráérősen sétálok a belváros felé. Az eső egyre erősebben zúdul a nya­kamba, ezért jobbnak látom, ha gyorsan betérek az első, utam­ba kerülő kávézóba. Belépek, lerázom magamról a vizet és körülnézek. Berög- zött szcmmozdulattal a szélső asztalt keresem. Legnagyobb meglepetésemre nem találok ilyen félreeső zúgot. A kis he­lyiségben egyetlen ovális asz­tal álldogál, körülötte szépen elrendezve a székek, mindez kellemes szín- és formai harmó­niában. Nincs más választásom, lehuppanok a „számomra kije­lölt helyre”. Megrendelem a reggeli kávét és süteményt, s feszengve várom, ki lesz a reggelizőtársam. A falatozó üvegajtaja hirte­len kilendül. Magas, szikár öregúr lép be. Vasalt, feszes öltönyéről akkurátusán porol­ja az esőszemeket, majd kimért mozdulatokkal jókora újságot terít egy mellettem lévő szék­re. Hosszas előkészülete után végre helyet foglal. Úgy lát­szik, ez a ceremónia hozzátar­tozik hétköznapjaihoz. Benső­séges beszélgetésbe kezd a fel­szolgálóval, érdeklődő tekin­tetével engem is bevon a tár­salgásba. Az öregúr udvarias, kedves modora s a hely hangu­lata elbűvöl. Vajdics Krisztina Reggeli asztaltársaság Hálásan pillantok az ovális asztalra. Az jár a fejemben, hogy ma, amikor a családok igen ritka esetben reggeliznek egy asztalnál, amikor köz­hellyel élve a szomszédok sem ismerik egymást, amikor egy hosszú vonatozás alatt egy szót sem szólunk útitár­sunkhoz, milyen szokatlan dologra kényszerít minket, nőket, férfiakat, fiatalokat, időseket ez az ültetési rend. Egyszerűen arra, hogy tudo­mást vegyünk a velünk egy helyiségben lévők jelenlé­téről. Mennyire elszoktunk ettől! Szeretünk elbújni egy magunk által épített barikád mögé, villámgyorsan elin­tézni dolgainkat, s észrevét­lenül visszatérni elvarázsolt kastélyunkba, saját kis 50, 60 négyzetméteres világunk­ba. E z a bútordarab csupán jelenlétével arra fi gyelmeztet, hogy hézköznapjainkból mennyire hiányzik a személyes kommu­nikáció oly sok eleme, a kö­szönéstől a kedélyes beszélge­tésig. Ha néha-néha egy nagy asztal köré összeterelnek min­ket, álljunk meg egy pillanat­ra, hiszen nem invitálnak min­ket másra, mint egyszerű, hét­köznapi beszélgetésre! Tűz volt a börtönben Lerobbant kilátó Fekete Tibor (Új Kelet) Közel tíz éve, hogy a mis­kolci Avas-hegyi kilátóban jártam. Akkor hangulatos sétányok vezettek a csúcs­ra, és a tévétorony épületét nagy teljesítményű reflek­torokkal világították meg. A város távoli pontjáról is jól lehetett látni, és ékes dí­sze volt a megyeszékhely­nek. Sokan jártak oda ab­ban az időben, és a fiatalok kedvelt találkahelye volt az Avas lejtője. Most családommal együtt Miskolc-Tapolcán nyaral­tunk, és többek között ellá­togattunk az avasi torony­hoz is. Szándékosan az esti órákra terveztük a néze­lődést, hadd gyönyörködje­nek a gyerekek a város esti fényeiben, és legalább a to­rony teraszáról élvezhetik a látképet. Az első csalódá­sok már a sétány elején ér­tek, amikor romos köveze­tét, elvadult tájat láttunk. Az útszéli padok koszosak, tö­röttek voltak. Akadt olyan is, amelyikre életveszélyes lett volna leülni. A nagy mélység szélén megsüly- lyedt talapzattal és háttám­la nélkül árválkodott az ülőalkalmatosság. A hegytetőre érve, nem titkolt csalódottsággal vet­tük tudomásul, a terasz vendéglátóegysége délután hat órakor bezárt. Sőt a to­rony felső szintje is vas­ráccsal volt lezárva a turis­ták elől. A néhai díszvilá­gításnak csak a romjai he­vertek a földön. A lámpa­testek összetörve, félig víz­zel telve árválkodtak a be­ton peremén. Az egyikbe még egy üres sörösüveget is dobott valaki. Mindössze negyedórát töltöttünk az alsó teraszon, de ezen idő alatt sok külföldi érdek­lődött értetlenkedve a presz- szó nyitva tartása felől. Jól tudom, milyenek a mai közállapotok, és a van­dálok pusztításainak hely­rehozása jelentős összege­ket emészt fel a város szű­kös kasszájából. Azt is tu­dom, sok, még ettől is fon­tosabb kiadása van egy munkanélküliséggel ter­helt észak-nragyaorországi iparvárosnak. Mégis, talán éppen ezért kellene többet áldoznia a turizmusra, az idegenforgalomra. Lilla­füred és Tapolca a két kira­kat. Ezek valóban jól néz­nek ki, bár a leromlás jelei már itt is mutatkoznak. A belvárosi sétálóutca is el­fogadható képet nyújt. A többi látványosság azon­ban lehangoló. Egy clsze­gényedő város kórképe. Tudom, hogy a nagyobb városok közül éppen Mis­kolc áldoz arányaiban is a legtöbbet a tömegközleke­dés támogatására, tudom, hogy a szociális kiadások igen jelentős összegekkel terheli a város kasszáját, mégis hiszem, a meglévő értékekre nagyobb gondot kell fordítani. Ha most hagyják leromlani a meg­lévő létesítmények állagát és vele együtt a hírnevét is, később már sokkal többe kerül visszaállítani az ere­deti állapotokat. Tisztelt miskolci honatyák, erre is gondoljanak, amikor majd a jövő évi költségvetés tervezetéről vitatkoznak. Üdvözlettel: egy szabol­csi látogató

Next

/
Thumbnails
Contents