Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-21 / 168. szám

Kultúra 1997. július 21., hétfő Nemzeti Színház az ezredfordulóra „Jövőre kezdődhet az építkezés” Széchenyi István óta időről időre napirendre kerül a Nemzeti Színház megépítésé­nek gondolata. Az első elképzelésektől napjainkig lassan kétszáz esztendő telt el, de a nemzet színháza a mai napig nem készült el. Ez idáig, ha nem számoljuk a mai Thália Színházban töltött rövid vendégeskedést, három épületben működött a Nem­zeti társulata, de mindhárom esetben már meglévő színházat kereszteltek át Nemze­tire. Magyarország minden valamire való kormánya, a legelső Batthyányi-féle kabinettől a Horn Gyula-vezette mai testületig tervbe vette a színház felépítését, de valamilyen ok miatt mindig csak terv maradt az építkezés. Több elfogadott tervpá­lyázat ellenére, hol háborúk, hol pénzhiány miatt, még mindig csak az elképzelé­seknél tartunk, bár most úgy tűnik, megszakad az ördögi kör, és az ezredfordulóra végre felépül az Erzsébet téren a Nemzeti Színház. A pályázat nyertesével, Bán Fe­renc Kossuth-díjas építészmérnökkel beszélgettünk építészetről, a Nemzeti Szín­házról és arról, hogyan lehet megtanulni egy speciális művészeti ág igényeit kiszol­gáló épület terveinek elkészítését.- Az ember úgy éli az éle­tét, hogy érdeklődik a szak­mája iránt. Valamit mindig meg kell tanulni. Ma már Magyarországon sem prob­léma hozzájutni külföldi szakfolyóiratokhoz, tervdo­kumentációkhoz, és ha va­laki lépést akar tartani a fejlődéssel, kénytelen rend­szeresen ilyesfajta újságokat is tanulmányozni. Színház- épületekkel is így kezdtem foglalkozni. Nem csak né­zőként, de építészként is ér­dekelt a színház belső vilá­ga. Amit lehetett, elolvastam a kérdésről, és az élet is rá- kényszerített a téma alapos megismerésére, amikor fel­kértek a mátészalkai színház megtervezésére.- Hogy fér el egymás mel­lett az extravagánsnak is mondható művelődési köz­pont...- Szerintem csak nálunk extravagáns ez a művelődési ház. Mindenütt a világon el­fogadott lenne...- ...épülete és a konzerva­tív mátészalkai színházte­rem?- Egészen más feltételek között épült Mátészalkán a színház, és hát időben is jó­val később terveztem, mint a művelődési központot. Ott adottak voltak a feltételek. Egy meglévő műemlék jel­legű házhoz kellett építeni a színháztermet, nem nagyon lehetett szabadjára engedni a tervezői fantáziát.- Ön tervezte a színészhá­zat is...- Az egy érdekes problé­ma volt. Azt gondoltam, hogy művészeknek lehet nem szokványos lakásokat is tervezni, és hát adott volt az építési technológia is, ami bi­zonyos értelemben befolyásol­ta a tervezést is. A színészház és a szakszervezeti székház egy időben épült emelőzsalus épí­tési technikával.- A vidéki értelmiség rend­szeresen nyavajog, hogy csak Pesten lehet érvényesülni. Ez­zel szemben Ön Nyíregyházán él, itt alkot, és minden hivata­los elismerést megkapott, amit építőművészként el lehet érni...- Kétségtelenül előnyben vannak velünk szemben azok az építészek, akik Budapesten dolgozhatnak, egyszerűen azért, mert közelebb vannak a tűzhöz. Ezzel együtt nem na­gyon panaszkodhatok, és ha voltak is olyan periódusok az életemben, amikor kétségtele­nül hátránynak éreztem, hogy Nyíregyházán élek, most, a Nemzeti Színház-pályázat megnyerése után nem lenne illdomos régebbi sérelmeken rágódni.- Ón egy régebbi nemzetis pályázaton is a nyertesek kö­zött volt. Abból az elképze­lésből nem lett semmi. Az épí­tést is levették a napirendről. Most bízik benne, hogy meg­épülhet végre a nemzet színhá­za?- Az egy más világ volt. A kiírók egészen más feltételeket szabtak. Többfunkciós, hatal­mas épületet kellett tervez­nünk. Azon a ’89-es pályáza­ton másodikok lettünk, de az­tán nem lett az építkezésből semmi, pedig már a területet is előkészítették. A mostani el­képzelések komolyabbak. A Nemzeti felépítése mindig is politikai kérdés volt. Azt gon­dolom, a jövő évi választások sem fogják befolyásolni a jö­vendő színházi épület sorsát, bármelyik párt is kerül majd hatalomra, senki nem akarja majd az építkezést leállítani. Sőt! Az építkezésben rejlő pro­paganda lehetőségével minden párt élni fog. Úgy látom, hogy most nagyobb esély van az épü­let felépítésére, mint bármikor az ezt megelőző korokban.- Tervpályázat utáni nyilat­kozatok szerint, még a riváli­sok is elismeréssel szóltak a nyertes pályaműről...- Valóban nem voltak ellen­séges megnyilvánulások. El­lenvélemények vannak, ami természetes dolog. Borzasztó lenne, ha mindenkinek azonos lenne a nézetrendszere, de ki­mondottan bántó megjegyzé­sekkel nem támadták a terve­ket.- Sokan mondják, hogy a leendő Nemzeti Színház túlsá­gosan picire sikeredett...- Ez ma már világjelenség. Sehol sem építenek nagy befo­gadóképességű színházakat, sőt még a meglévő több ezres hodályokat is szűkítik. Olyan nézőteret kell kialakítani, hogy a nézők bármelyik pontról kontatktusban maradjanak a játszó személyekkel. Ne legyen a színházban olyan távoli pont, ahonnan már nem érvényesül­het a látvány, ahonnan nem lát­hatja a közönség a színész ar­cán akár a legkisebb rezdülést is. Meg kell teremtenünk a nézők számára az intimitás lehetőségét. Egyébként egy színház nagyságát sokkal in­kább a színpad mérete és hasz­nálhatósága határozza meg. Ilyen értelemben a Nemzeti Színház Magyarország legna­gyobb színháza lesz, változtat­ható színpaddal és nézőtérrel.- A színpadi berendezéseket külföldről szerzik be?- Amit lehet, Magyarorszá­gon vásárolunk. Nyilván lesz néhány, elsősorban elektroni­kai berendezés, amit importá­lunk. Szerencsére a magyar ipar meglehetősen felkészült, nem szorulunk külföldi segítségre.-Azt mondják, a tervezés fo­lyamatát nagy mértékben befo­lyásolta, hogy a városképbe is tökéletesen illeszkedjen az épület...- Ez változatlanul bonyolult probléma. Ezt tartom a terv leg­gyengébb pontjának. Az And- rássy utat kellene a színháznak lezárni, ráadásul úgy, hogy nem is esik a leendő Nemzeti a su­gárút tengelyébe. Nem lesz egyszerű a kérdés megoldása, még akkor sem, ha nem olyan hangsúlyos lezárásról van szó, mint a Milleneumi emlékmű, az Andrássy út másik végénél.- Milyen munkákat kell még elvégezni Önöknek, hogy az építkezés megkezdődhessen?- Az igazi munka még hátra­Fotók: Racskó Tibor van. Rendkívül szoros határ­időket szabtak a megrendelők. Most készítjük az építési enge­délyhez szükséges terveket, majd folyamatosan adjuk át a kivitelezéshez elengedhetetlen dokumentációt.- Magánéletében okozott valami változást ez a sikeres pályázat, és azok a kitünteté­sek, amikkel eddigi munkássá­gát elismerték?- Nem mondhatnám. Eddig is keményen dolgoztunk, és ezután is így lesz. A mostaná­ban divatos pályázati rendszer amúgy is nagyobb teljesít­ményre sarkallja az építésze­ket, hiszen csak megfelelő szín­vonalú teljesítménnyel lehel megrendelésekhez jutni. Tesz- szük a dolgunkat ezután is, leg­feljebb annyi lesz a változás, hogy ezután még az eddigiek­nél is gondosabb munkákat kell kiadnunk a kezükből, mert ez az eredmény országos mére­tekben is felhívta irodánkra a figyelmet. Ami a kitüntetéseket illeti, hazudnék, ha azt monda­nám, hogy nem örülök neki, de azt is tudomásul kell venni, hogy ezek az elismerések nem csak az én teljesítményemet dicsérik. Ezekben a díjakban benne van az „A” Stúdió 90 tevékenysége is, mint ahogy a Nemzeti Színházi tervpályáza­tot sem tudtam volna egyedül, a munkatársaim közreműködé­se nélkül megnyerni.- Mintha lecsillapodott vol­na az építészek között dúló „ ur­bánus-népi" vita?- Nem volt ez igazi háború, meg sem közelítette az irodal­mi berkekben előforduló ve­szekedések hangnemét. Voltak időnként a különféle stílus- irányzatok képviselői között nézeteltérések, de az igazi prob­lémát inkább az építészet „ház- gyárosodása” jelentette. Ebben az ipari jellegű közegben je­lentkezett Makovecz Imre, meglehetősen látványos és egyéni látásmóddal. Makovecz a saját elképzeléseit egész éle­tében következetesen végig­vitte, de ez nem azt jelenti, hogy csak az a művészi érték, amit Ő épít. Katasztrofális len­ne, ha a szakmában csak fiók- Makoveczek szaladgálnának. A rendszerváltással megszűnt az építőipari diktatúra, meg­szűntek a házgyárak, és a mam- mut beruházó cégeknek is be­fellegzett. Az előregyártott ele­mek helyett ismét hagyomá­nyos építőipari alapanyagokat használunk. Ma már nem a mennyiségi, sokkal inkább a minőségi lakásépítés került előtérbe. Változott a szemlélet is. Ma már a megrendelők is tudják, hogy egy-egy épület nemcsak a mának, de a jö­vőnek is épül. Felszabadultak a tervezők. Egyre nagyobb te­ret kapott az építész egyénisé­ge, hogy azt ne mondjam, te­hetsége. Ma már mindent meg lehet tervezni. Az elképzelé­seknek igazából csak a pénz szab határt. Ennek természete­sen megvannak a buktatói is, hiszen az újgazdagok megren­delései sok esetben lépik túl a jó ízlés határait.- Azt mondják, hogy nincs a világon olyan szép és hatalmas épület amit, egy építész ne rom­bolna le szívesen, csak azért, hogy még szebbet, hatalmasab­bat építsen helyette...- Ez ma már nem így van. Tényleg volt egy korszak, ami­kor divat volt a régi házakat eltüntetni a föld színéről, és nemcsak nálunk volt ez így, hanem mindenütt a világon. Ez óriási hiba volt. Az ember nem menekülhet a múltjától, nem pusztíthatja el azokat a gyökereket, amelyekből táp­lálkozik. Az építészet végig­kíséri az emberi történelmet a barlangoktól egészen a mai modem betoncsodákig. Sen­ki sem tagadhatja meg a szü­leit azon az alapon, hogy ta­nultabb, okosabb lett náluk. Túl azon, hogy minden tu­dásunkat a szülőknek is kö­szönhetjük, a gyereknek ku­tya kötelessége túlszárnyal­ni apját, anyját, mert ha nem így lenne, nehezen jutna előbbre az emberiség. Ma már mindenütt a világon féltőn óvják a múlt építészeti em­lékeit, és a magyar építészek sem rombolnak, hanem lehe­tőségeikhez képest mindent elkövetnek, hogy egy-egy műemlék épület nemtörő­dömség vagy anyagiak hiá­nya miatt ne lehessen az enyészet martaléka. Bán Ferenc Kossuth-díjas építész A nyíregyházi Színészház ^MriátészalkamnivelödésUTá^zínházépület^^

Next

/
Thumbnails
Contents