Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-11 / 160. szám

$i 1 Wdkk Mezőgazdaság 1997. július 11., péntek Fától az erdőt Még tíz évvel ezelőtt is arról panaszkodtak az erdé­szek, hogy hazánkban több fát vágnak ki, mint amennyit ültetnek. Egyes vélemények szerint a faki­termelésben tíz évvel előrébb jártunk, míg a telepítés­ben tízéves volt a lemaradásunk. Ha csak a kopár hegy­oldalakra gondolunk, lehetett benne némi igazság. A zöldségféléket is permetezni kell jövő héten valódi gyümölcs­F. T.(Uj Kelet) _________ Mo stanra úgy tűnik, meg­fordult a tendencia, és az 1990-es állapotokhoz viszo­nyítva közel 55 ezer hektár­ral nőtt az erdőterületek nagy­sága. Ez részben annak köszönhető, hogy folyama­tosan telepítettek új erdőket, illetve hogy a korábban nem erdőként nyilvántartott, úgy­nevezett önerdősülő részeket regisztrálták. A harmadik ok szintén a nyilvántartásból adódik, hisz a korábban hon­védségi területként kezelt, de amúgy erdős részek is adattá­ri bejegyzésbekerültek. Nem­csak a területet, de a faköb­métert tekintve is jelentős növekedés érzékelhető. Szerencsére a fakitermelé­si kedv lanyhult, a 80-as évek­re jellemző fakivágási hullám mostanra jelentősen vissza­esett. Az üzemtervi lehetőségek (mennyi fát lehet egy évben kivágni) 75-80 százalékát használták csak ki, és a maradék 20-25 százalék évről évre gyarapította erde- inket. Összességében 26 mil­lió bruttó köbméterrel nőtt a faállomány az erdőkben, melynek eredményeként ha­zánkat jelenleg 18,67 száza­lékban borítja erdő. Az összes erdőterület közel fele került magánkézbe, és néhány kirívó esetet leszá­mítva a 252 ezer erdőtulaj­donosjó gazdának bizonyult. Régóta foglalkoztatja a szak­embereket erdeink fáinak ’egészségi állapota. Voltak, akik a savas esőre, mások a hosszan tartó aszályos idő­szakra fogták, de tény, hogy teljes biztonsággal ma sem tudják megmondani, mi okoz­ta fáink átlagon felüli lomb- hullatását, pusztulását. 1995­ben az összes fafajtát figye­lembe véve fáink közel fele tünetmentesnek bizonyult. Harminc százalékot meghala­dó volt a veszélyeztetett terü­letek aránya, míg húsz száza­lék a számottevően károso­dott mintafák aránya. A fajtá­kat tekintve a kocsányos tölgy és az akác szenvedte a legnagyobb károsodást. Az utóbbi négy évben az egész­ségi állapot stabilizálódott. Megállt a romlás folyamata, de az még nem mondható, hogy érzékelhető lenne a ja­vulás. A privatizációnak köszön­hetően megnőtt a telepítési kedv. Az ehhez szükséges sza­porítóanyag-ellátás a mag­termelő állományokra, a plantázásokra és az anyatele­pekre szorítkozik. A nemes­nyár- és fűzgazdálkodás kizá­rólag a klónfajtákra épül. A nyárfafélék klónarchívuma és a genetikai változatosság szempontjából fontos, de ke­véssé divatos fajták nemesí­tésének pénzügyi akadályai vannak. A magtermelés főleg az akác- és az erdeifenyő-cse- meték előállításában jelentős, mivel ezek a fajok csak törzsültetvényekből szaporít­hatok. Az erdészeti nemesítés időigényes és nagyon költsé­ges dolog. Csak tervszerűen lehet ezt folytatni, és hosszú távra kell gondolkodni. Saj­nos túl sok a csemetekertek száma, és az átlagos kertmé­ret nem éri el a 4 hektárt. Még nagyobb nehézség, hogy az egy hektár alatti kertek ará­nya 61 százalék. Ilyen elap­rózott területen nagyon nehéz tervszerűen gazdálkodni. A jelenlegi csemeteterület kielé­gíti a hazai igényeket, terület- fejlesztés nem indokolt. Fekete Tibor (Új Kelet) Nem panaszkodhatnak szá­razságra a kiskerttulajdonosok sem. A hónap eleji esőzések kellő mélységben átáztatták a talajt, és még a felszíni gyökér- zetű növények is elegendő ned­vességhez és tápanyaghoz jut­nak. A mélyen fekvő részeken hamar összefut a víz, és ha több napig rajta áll, akkor könnyen kirohadhat. Ha végképp nincs hova vezetnünk a csapadékot, akkor legalább gyűjtőárkot vagy gödröt ássunk, így csak ezen a részen tehet kárt a bel­víz. A homokos kertekben nincs ilyen gond, inkább a félkötött talajú kertekben fordulhat elő. A túl sok csapadék lúgozásl is okozhat. A talaj vízben oldha­tó tápanyagrésze feoldódik, majd egy helyen összegyűlve sóként kicsapódik. A víz elvo­nultával gondoskodnunk kell a talajerő-utánpótlásról, első­sorban műtrágyázással vagy le­véltrágyával, amit célszerű a soron következő permetezéssel együtt kijuttatni a növényekre. Figyeljünk arra, hogy a viaszos, illetve a szőrös levélzetű kultúr­növények permetezésénél úgy­nevezett tapadást fokozó szert is alkalmazzunk. Ilyen például a ringlószilva vagy az uborkafé­lék, a tök, patiszon. Ellenkező esetben csak lepereg a földre a hatóanyag, és a gyökérzeten fel­szívódva sokkal rosszabb hatás­fokot érhetünk el vele. A zöldségféléket is védeni kell a rovar- és gombakárte­vőktől. Most a legnagyobb ve­szélyt a peronoszpóra jelenti. Leginkább a sárgarépa-, a pet­rezselyem- és a zellerágyások- ban pusztít ez a betegség. Jel­legzetes tünete, amikor úgy néz ki a levél, mintha liszttel szór­ták volna le. Ez a finom, fehér­színű árnyalat a spróralepedék oka. Ügyeljünk arra is, hogy nem csak az egyik ágyúsról a másikra terjedhet a betegség, hanem köztes növények is ter­jesztik, például a porcsinfű vagy a disznóparéj is. A dudvá- kat kikapálva és a sorközökből kihordva megelőzhetjük a fertő­zés tovaterjedését, de a porcsint nem kell kiirtanunk, inkább permetezzük le azt is. A szabadföldi uborkán is megjelent az első termés. A mai intenzív vegetációjú fajtákat kétnaponta szedni kell, ha cse­megeuborkát szeretnénk üveg­be rakni. Ha néhány napig tá­vol vagyunk, és ez idő alatt ha­talmas felmagvadzott tökök nőnek az uborkaföldön, akkor vagy kovászos uborkát, vagy ha még fogyasztható, salátának felszeletelve télére lefagyaszt­hatjuk. Semmiképpen ne hagy­juk beérni, mert feleslegesen szívja el a tápanyagot a nö­vénytől, és magját az elfajzás veszélye miatt úgysem használ­hatjuk veteményezésre. Ha a káposztafélék levelein kis kör alakú lyukak láthatók, de elszíneződés nincs a levele­ken, akkor valószínűleg a csu­pasz csigák a ludasak a dolog­ban. A mostani csapadékos időjárás kedvez elszaporodá­suknak. A szokásos rovarölő mérgeken kívül por alakú szer is kapható a szaküzletekben. Megkezdődött a korai ba­rack érése, és ha beválik a me­teorológusok jóslata, akkor a érlelő meleg várható. A szedés­nél különösen a sárgabarack­nál ügyeljünk arra, hogy a termőcsonkok könnyen letör­nek. Ha elég puha a föld a fa alatt, akkor inkább rázzuk le, de ha kézzel kell szednünk, akkor ellentétes irányba ne fe­szegessük a csonkokat. Leg­jobb rekeszekbe és egysorosán rakni a gyümölcsöt, de a puha őszibarackot semmiképpen ne pakoljuk 20-25 centiméternél magasabban. Az őszibarack is utánérő gyümölcs. A szedést követően is puhul valamennyit. Ha piacon akarjuk értékesíteni, vagy hosszabb úton kell szállí­tani a gyümölcsöt, akkor ne várjuk meg a teljes érést. Ha kézzel benyomva puhának érezzük a termést, akkor lehet szüretelni. Amikor nem sürget az idő, ne szedjük le a teljes termésmennyiséget. Az apróbb vagy éretlenebb barackok a körszedet után gyorsabban fejlődnek, mert a fának már csak a maradék gyümölcsöt kell beérlelni. Elemi károk MTI A rendkívüli időjárás az első félévben az előzetes felmérések szerint 100 ezer hektáron okozott súlyos károkat, ez 9 milliárd forint árbevétel-kiesést jelent a mezőgazdasági termelők­nek. Az ország szántóte­rületéből csaknem 75 ezer hektár károsodott, elsősor­ban a belvíz, a vihar és a jég miatt — derül ki a Föld­művelésügyi Minisztéri­um jelentéséből, amit csü­törtökön juttattak el az MTI-hez. A tavaszi fagy 20 ezer hektárnyi gyümölcsöst súj­tott. A legnagyobb termés- kiesés Bács-Kiskun megyé­ben volt: 12 ezer hektáron 2,3 milliárd forint. Május végén Hajdú-Bihar megyé­ben 13 községet ért kataszt­rofális jégverés, amely a termőterület mellett az épü­letekben is jelentős károkat okozott. A szőlőültetvé­nyekben 4,5 ezer hektáron pusztított a jég. Az őszi búza aratása Bács- Kiskun megyében szórvá­nyosan megkezdődött. Júni­us végéig az országos vetés- terület 0,2 százalékáról ta­karítottak be, az eddigi ter­mésátlag 4,3 tonna hektá­ronként. A júniusi viharos esőzések és a jégverések következtében sok helyen megdőlt a búza, ami a gyo- mosodással társulva nehe­zíti a betakarítást. Az őszi árpából június végéig a ve­tésterület felét, mintegy 80 ezer hektárt arattak le. A hozamok nagy szóródást (2,5-7 t/ha) mutatnak, az országos átlag jelenleg hektáronként 4,3 tonna. A kukorica fejlettsége általá­ban jó. Elkezdődött a nap­raforgó virágzása, amelynél egyes területeken a levél- tetvek betelepedése figyel­hető meg. A vetés- területről MT[ ____________ A gazdaságirányítás és a szakma minden egyes év vetésterületi adataiként azo­kat a számokat fogadja el, amelyeket a statisztikai hi­vatal a május 31-ei eszmei állapot szerint állít össze. A vetésterület megállapítása a termelők statisztikai adat­szolgáltatása alapján törté- ' nik - állapítja meg az MTI- hez csütörtökön eljuttatott közleményében a Közpon­ti Statisztikai Hivatal. A KSH ezt azért tartja szükségesnek közölni, mert az utóbbi időszakban meg­tévesztő információk kerül­tek nyilvánosságra a ve­tésterületekről kiadott ada­tokkal kapcsolatban. A KSH közli: a termelői adat­szolgáltatás kiegészítésére a KSH megyei igazgatósá­gain a termelők, a forgalma­zók, az államigazgatási és érdekképviseleti szerveze­tek szakembereivel együtt olyan becsléseket készíte­nek, amelyek a statisztikai adatgyűjtésből kimaradó termelők vetésterüleit mé­rik fel. Az országos adat a megyei összegeként jön létre. ELADÓ! 2 db használt, üzemkész állapotban lévő Herriau AM6 típusú cukorrépabetakarító gép, 2 db Herriau super rakodógéppel együtt. Valamint eladó3 db NDK gyártmányú 2000 literes tejhűtő kád hűtőkompresszorral együtt és 1 db jeges vizes hűtő 5 m3-es tartállyal és víz előmelegítővei. Felvilágosítást ad Nagy Gábor a 06-20/576-365-Ös telefonszámon. A levélbarnulás gombabetegségre utal_______________________________Fotók: Csonka Róbert j Levéltetű a körtefán

Next

/
Thumbnails
Contents