Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-10 / 159. szám
Személy - teher 1997. július 10., csütörtök Az igazság KÖBE Üj l <!•! UM Doszt elég a gond a droszton Fekete Tibor (Új Kelet) Veszélyes üzem az árufuvarozás. Minden sofőr feje felett ott lebeg Damoklész kardja, és nem tudni, mikor üt be a ménkő. Elég egy apró figyelmetlenség, és megtörténik a baj. Összetörhet az autó, sérülhet a rakomány. Aki pedig nem rendelkezik külön biztosítással, az élete végéig fizetheti a tartozást. Gondoltak erre a törvényalkotók és a Közlekedési Biztosítók Egyesülete is, az árufuvarozással foglalkozóknak a személyes megbízhatóságon és a szakmai alkalmasságon kívül feltételként szabták a megfelelő pénzügyi teljesítő- képességet. A tevékenység megkezdéséhez és folyamatos végzéséhez elegendő tőkeerővel kell rendelkezni, és a források legalább 50 százalékát saját tőkéből kell előteremteni. A fuvarozónak járművei terhelhetőségéhez igazodóan, amennyiben a kiszámított kötelezettsége eléri az 50 ezer forintot (5 ezer forint tonnánként), az engedélyező hatóság javára lekötött és elkülönítetten kezelt vagyoni biztosítékkal, vagy ennek megfelelő garanciával kell rendelkeznie. Ennek a pénznek a sorsáról kizárólag az engedélyező hatóság rendelkezhet, és csak pénzügyi kártérítésre használható fel. A törvény megalkotói az alap kiürülése esetére negyvennapos határidőt adtak a visszapótlásra. Azaz, ha egy káreseményt követően a tulajdonos kockázati alapja elfogy, akkor negyven napon belül újra be kell fizetni az ötvenezer forintot. A kétszámjegyű infláció korában sem kis pénz az ötvenezer forint, de még nehezebb a helyzete azoknak a vállalkozóknak, akik egyszerre több gépkocsit is üzemeltetnek. Az ámfuvaro- zók között nem számít ritkaságnak, aki egyszerre tíz tehergépjárművet is üzemeltet, és neki bizony egy összegben félmillió forintot kell kivonnia a vállalkozásából és letétbe helyezni, ami nem mobilizálható tőke. Márpedig a fizetési fegyelem kötelező, és gyakorta futhat a pénze után a szállítmányozó. Nem ritkán csak hónapokkal később juthat jogos követeléséhez, de addig is üzemeltetni kell a kocsikat, tankolni kell, és a javítás is sokba kerülhet. Milyen jó lenne olyankor az a félmillió, amit kötelezően garanciába kellett helyezni. A FUVOSZ (a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetsége) most áthidaló megoldásnak egy új konstrukciót dolgozott ki. A FUVOSZ vállalja, hogy tagjának pénzügyi fedezetigazolást ad, amelyet évente akár három káresemény kifizetéséhez is felhasználhat. Egy éven belül csak a negyedik baleset után kell újra befizetni a pénzt. Ezt a tag érvényes más biztosításával nem fedezett, de egyébként biztosítható károk kiegyenlítésére használja. Cserébe négy százalékos díjat kell fizetni. Ez az összeg nem igényelhető vissza, és minden naptári évben újra be kell fizetni, mégis töredéke annak, amit a tonnánkénti ötezer forint letéti díj jelentene. Lipcsei Árpád (Új Kelet) A Népszabadság 1997. június 29-ei számában lehetett olvasni a budapesti taxishelyzetről. Mi a helyzet megyénkben, elsősorban Nyíregyházán? Erre kerestünk válaszokat. A taxizók mind magánvállalkozók. Nonprofit szakmai egyesületekbe, részvénytársaságokba tömörülnek, elkülönülve a magántaxizóktól. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében a Közlekedési Felügyelet adatai szerint 220 személyfuvarozási engedély van érvényben. Ezzel szemben mintegy 400 „sárga rendszám” van forgalomban. Ez a tény azért fontos, mert ezeket a rendszámokat a vállalkozás megszűnte után az alkotmány értelmében nem kell visszaszolgáltatni. A rádió és az iparengedély leadása után a volt taxisok „feketén” folytathatják munkájukat, mivel kontrollálatlanok. Tévedés ne essék! A cégen kívüli magánfuvarozók nem ebbe a kategóriába tartoznak. A sokszor hangoztatott „nyolctarifás” rendszer a feketefuvarozóknak kedvez. Nyíregyházán maximum négy tarifát használnak az egyesületek. Ezek éjszakai, helyi, távolsági, törzsutas stb. kategóriákba sorolhatók. A vállalatok általános véleménye az, hogy a „nyolcasrendszer” megtartása esetén ki kell írni a taxiba, hogy melyik tarifa mikor érvényes. Ezt elolvasva az utast már nem-lehetne „palira venni”, mert az azonnal rájönne a turpisságra, s átülhetne másik autóba. Téves ugyanis az a nézet, miszerint a droszton (taxis várakozóhely az utcán) parkoló első autóba kell beszállni! Tisztelt olvasók: lehet választani! A taxisok véleménye szerint nincs is szükség a nyolctarifás rendszerre, de igazából nem tehetnek ellene semmit. Az órák átszerelése drága, márpedig ezt a beruházást az egyesületek vállalkozóinak saját zsebből kellene állniuk. A nyíregyházi taxivállalatok közt egészséges rivalizálás folyik. A „véres” vetélkedést kizárja, hogy a taxisok nagyrészben ismerik egymást, valamint az a tény, hogy az alapszolgáltatások körülbelül megegyeznek. (Az indulódíj 30-50 Ft, a kilométerdíj 100 Ft, a várakozási díj 20 Ft.) A cél: minél több utas megszerzése, ezért újságokban hirdetnek, szórakozóhelyekkel igyekeznek szerződéseket kötni a vállalatok - a fair play szellemében. Szólni kell az úgynevezett „taxishiénákról” is, mivel élő problémát jelentenek. Ezek a kontárok rontják a taxisok hitelét is, és - mellesleg - az utast is kizsebelik. Megoszlanak a vélemények afelől, hogy Nyíregyházán léteznek-e ilyen „fuvarozók” vagy nem. Abban viszont egyetértenek a társaságok, hogyha vannak is, nem a cégek soraiból kerülnek ki. A „hiénaság” a nyolctarifás rendszer velejárója. Az egyesületek vállalkozói ellenőrizhetők a kiadott nyugták, a bejelentkezések alapján. A cégek már a tagfelvételnél is szűrik a „gyanús” jelentkezőket: nem vesznek maguk közé más taxivállalattól valamilyen okból eltanácsolt vezetőket. Az egyik nyíregyházi vállalatnál igen szigorú az ellenőrzés, amely a személyszállítás minden részletére kiterjed. Egy általuk megszavazott „etikai kódex” betartása az elsődleges feladata a taxisnak, s csak ennek eleget téve jöhet a személyszállítás. A „vétkesek” büntetést fizetnek, illetve ideiglenesen kénytelenek beszolgáltatni rádiójukat. A taxisokat maga a társadalom is bünteti. Sokan ugyanis egy kalap alá veszik őket. Márpedig taxis és „taxis” közt óriási különbségek vannak. Az utóbbi években - a romló közbiztonsággal párhuzamosan - megszaporodott az ellenük elkövetett bűncselekmények száma. (A taxis kifosztó- ja — mellesleg — igen buta ember, hiszen az autókban nem százezrek lapulnak, a rizikó viszont ehhez viszonyítva elég nagy.) Mit lehetne tenni védelmük érdekében? A sofőrt védő plexi ablakok beépítése — amilyenek például az USA-ban vannak - megfizethetetlenül drága. Támogatási pedig nem kapnak, mert nem közalkalmazottak. Egy szigorúbb, hathatósabb jogrendszer kiépítése talán változtathatna a helyzeten. A jelenleg érvényben lévő törvényeknek nincs visszatartó hatásuk! A taxis elleni bűn- cselekmény az „általános” kategóriába sorolható. Ezért is hiba, hogy megszűnt közalkalmazotti helyzetük. Megoldást jelenthetne az is, ha a nagyobb cégeket összevonnák, ezzel a szolgáltatás is megbízhatóbb és ütőképesebb lenne. Amíg nem születik megoldás, addig a taxisok jelszava sajnos ez marad: védd magad! Minden taxis egyesületnek egyet jelent a szakma becsülete: mindent az utasért! Megfelelő színvonalú szolgáltatást adni megfizethető áron! A vállalatok ezért dolgoznak, újabb és újabb kedvezményeket adva - remélhetőleg egyre nagyobb sikerrel! Az „egyedi esetek” azonban erősen rombolják a személy- fuvarozók hitelét és az utazók bizalmát. Márpedig a taxizás bizalomra épülő szolgáltatás. Tisztelt hölgyeim és uraim! Lehet, hogy hihetetlen, de ennek a bizalomnak a visszaszerzéséért mi, utasok tehetünk a legtöbbet. Vagy csak a céges hovatartozást jól láthatóan jelző taxiba szálljunk be, vagy az úticél megadása előtt (!) kérdezzünk meg mindent, amit tudni akarunk: díjszabást, tarifaszámot stb. Ezzel pedig a becsületes magántaxisokat sem zárjuk ki a sorból. Ha kérdéseinket későn, a cél megadása után tesszük fel, akkor már csak magunkban morfondírozhatunk: hát ezt jól ...uk! Pályázati felhívás A COM PACK - Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szakemberképzésének támogatására létrehozott - Alapítvány ösztöndíjának elnyerésére Az alapítvány Kuratóriuma pályázatot hirdet Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében állandó lakosként bejelentett érettségizett fiatalok részére, akik hazai felsőfokú képesítést nyújtó intézménybe vagy szakmai továbbképző szervezetbe felvételt nyertek. A pályázatot elnyert nappai tagozatos hallgató a tanulmányi ideje alatt a szerződésben rögzített havi ösztöndíjban vagy egyszeri támogatásban részesül, melynek ellenszolgáltatásaként a támogatási idő tartalmával megegyező ideig Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei vagy megyei érdekeltségű szervnél kell munkát vállalnia. Az ösztöndíj nem kizárólagos, tehát más ösztöndíjjal párosítható. Pályázati feltételek 1. ) Pályázhatnak azok a hallgatók, akik felvételt nyertek valamely felsőfokú képesítést nyújtó intézmény vagy szakmai továbbképző szervezet nappali tagozatára, és anyagi helyzetük a tanulmányok zavartalan elvégzését gátolná. 2. ) Az (1) pontban foglalt feltételeknek megfelelő pályázók közül előnyben részesülnek azok, akik — elsősorban a megyében jelentkező hiányszakmák területén helyezkednek el,- idegen nyelvből (nyelvekből) állami nyelvvizsgát tettek. A pályázatnak tartalmaznia kell: 1. ) A család anyagi körülményeire is utaló önéletrajzot, illetve igazolásokat. 2. ) A felsőfokú képesítést nyújtó intézmény, szakmai továbbképző szervezet felvételi értesítésének másolatát, folyamatban lévő tanulmányok igazolását. 3. ) Az állami nyelvvizsgáról szóló bizonyítvány másolatát. 4. ) Nyilatkozatot arról, hogy a pályázó tanulmányai befejezését követően Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vagy megyei érdekeltségű szervnél kíván munkát vállalni. A pályázat benyújtásának határideje: 1997. július 31. A pályázatot az alábbi címre kell benyújtani: COMPACK Alapítvány Kuratóriuma 4400 Nyíregyháza, Hősök tere 5. A pályázat elbírálásának határideje: 1997. szeptember 10. A pályázat eredményéről az elbírálást követő 10 napon belül minden pályázót írásban értesítünk. A kuratórium döntése megfellebbezhetetlen, az ellen további igények nem támaszthatók. Csonka Róbert totóarchívumából
