Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-02 / 126. szám

Falujáró 1997. június 2., hétfő Béke és szeretet A kertben hatalmas fejű bazsarózsák bólogatnak, meghitt és barátságos minden. Csengetnünk sem kell, házigazdánk, Szabó Zsigmond már a teraszról siet elénk. A parányi szoba régi idők emlékeiről ta­núskodik. A falon megsárgult esküvői kép, az aszta­lon pedig az elmúlt esztendők eseményeiről készült fényképek. A jánkmajtisi idős emberek „lelke” Zsiga bácsi, akinek vezetésével 1987 májusa óta működik a „Béke és szeretet klub”. Eltűnt a tsz, több a munkanélküli Jánkmajtis 1780 főt számláló település, mely az egy­kori Jánkból és Majtisból egyesült. A település élén 1985 óta Cséke László polgármester áll, aki nagy türe­lemmel és szeretettel egyengeti a falu fejlődésének útját.- Tíz esztendővel ezelőtt a kultúrházban gyűltünk össze mi, öregek huszonnégyen, és elhatároztuk, hogy alakítunk egy olyan klubot, ahová el lehet járni, ahol a barátokkal emlékezni lehet a régi időkre, és meg lehet vitatni az élet ügyes-bajos gondjait. Gyor­san híre ment szervezkedé­sünknek, mert a következő találkozón már negyvenha- tan ültük körül az asztalt. Kezdeményezésünknek ma­ga az akkori tanácselnök — mai polgármester - is örült, s az induláshoz anyagi támo­gatást is adott. A kis csapat hamar összekovácsolódott. Ezt bizonyítja az is, hogy két héttel az alakuló ülés után már közös kirándulásra men­tünk. Attól függetlenül, hogy idős emberek vagyunk, még mi is tudunk adni. A legszebb példa erre az 1992-es év volt, amikor a nyugdíjasszövetség országos központja felhívást tett közzé, mely szerint gyűj­tést szerveztek a jugoszlávi­A falu lélekszámát tekint­ve igencsak meglepődtünk, mikor megpillantottuk az egészségügyi központot, mely méreteivel és környe­zetével inkább hasonlít egy gondozott szállóra, mint rendelőintézetre. Délután egy óra felé jár az idő, üre­sen konganak a várótermek. Azintézet vezető orvosát, dr. Kun Gábort is már telefonon hívjuk vissza a rendelőbe.- A község egészségügyi centrumát ebben a formában 1986-ban adták át. Bár ak­kor még nem egészen így nézett ki, mint most, hiszen kevesebb volt a funkciója. Az idő múlásával azonban folyamatos változáson ment át. Ma már ebben az egész­ségügyi központban van felnőtt- és gyermek-házior­vosi körzet, fogorvosi rende­lés, védőnő, fizikoterápiás kezelés, hétközi készenléti szolgálat, állandó telephelyű hétvégi ügyelet orvossal és szakápolóval, valamint egy igen jól felszerelt kislabor. Ez a létesítményrendszer azonban természetesen nem csak Jánkmajtis lakóit látja el. Több szomszédos település is hozzánk tartozik egészség­ügyileg. Az emberek legin­kább az állandó telephelyű orvosi ügyeletnek örülnek, hiszen a korábbi időszakban minden hétvégén és ünnep­napon más-más községbe ai menekültek javára. Össze­hívtuk a rendkívüli taggyű­lést, és felosztottuk egymás között a falu utcáit, s ki-ki el­indult a maga útján, hogy adományokat gyűjtsön. Akci­ónk olyan sikeres volt, hogy Csongrádra a szállítmányt csak egy magasítóval is fel­szerelt teherautóval tudtuk elküldeni. A platóra kerüli száz zsák ruhanemű, lábbeli és takaró, ötven kiló rizs, har­minchat kiló tészta, számtalan üveg befőtt és több kiló mo­sószer. Tíz esztendő nagy idő, de mi úgy éreztük, a május 10- én megtartott jubileumi ün­nepségen, hogy nem telt el hiábavalóan és eredmények nélkül életünknek ez a sza­kasza. Számos szép élményt ígér számunkra az idei nyár és ősz is, melyet kirándulá­sokkal, szereplésekkel tarkí­tunk. S ami talán a legfonto­sabb a mi korunkban, hogy még mindig gyakrabban né­zünk előre a jövő felé, mint vissza a múltba. kellett menniük a betegeknek, ahol gyakran csak orvost talál­tak ápolónő nélkül. Azt hiszem, elégedettek is le­hetnénk a jelenlegi állapottal és felszereltségünkkel, ha az egész­ségbiztosítási pénztár nem szün­tette volna meg a kislabor finan­szírozását. Természetesen nem csak nálunk kellett az orvosok­nak és szakképzett laborasszisz­tenseknek szembenézniük azzal a ténnyel, hogy esetlegesen még- Az igazi előretörés a rend­szerváltás után, 1990-ben in­dult meg. A legnagyobb elő­relépés községpolitikai szem­pontból a gáz- és telefonhá­lózat kiépítése volt. Ma már büszkén elmondhatjuk, hogy háromszázötven családnál van bevezetve a gáz, és több mint négyszáz lakásból lehet telefononkapcsolatot terem­teni a külvilággal. Igen nagy gondot jelentett számunkra, hogy esős időben a földutak szinte járhatatlanná váltak. Az elmúlt esztendőkben vi­szont ez is megoldódott, hi­szen közel öt kilométer hosz- szan minden út és járda ki­épült. Ez már azért sem nevez­hető kis teljesítménynek, mert a falu úthálózata összesen ti­zenkét kilométer. Ebből hat kilométer a közút, és még egyszer ennyit tesznek ki a mellékutak. Az utak burkolá­sa mellett egyéb fejlesztések­re is kellett félretennünk az önkormányzati keretből. így jutott 1996-ban a szociális a bezárás veszélye is fenyegeti laborjainkat. Pedig nehéz lenne elképzelni a munkát a kislabor működése nélkül. Olyan korsze­rű berendezések állnak a szak­emberek rendelkezésére, melyek segítségével a krónikus beteg­ségek kezeléséhez nélkülözhe­tetlen vérképet állandóan ellen­őrizni tudjuk. Átmenetileg az önkormányzat vállalta magára a finanszírozás terhét, de hogy hosszabb távon mi lesz, egyelőre otthon fejlesztésére is. Három­millió forintos volt az a beru­házás, melynek keretében bővítettük az otthon konyhá­ját. Erre azért volt szükség, mert az általános iskola nap­köziseinek is az a konyha főzi az ebédet. Fejlődést jelentett az is, hogy az önkormányzat valamennyi intézményébe bevezettük a gázfűtést. Ez a beruházás körülbelül hét­nyolc millió forintnyi ki­adást jelentett. Azért, mert falusi iskola a mienk, mi sem akartunk lemaradni a fejlő­désben, így egymillió forint értékben vásároltunk számí­tógépeket. Ezeket a berende­zéseket nem csak a fiatalabb korosztály használja, hiszen nemrégiben beindítottunk egy felnőtteknek szóló szá­mítógépes képzést is. Bár az elmúlt időben kicsit már meg kellett húznunk a nadrágszí­jat, azért sikerült minden in­tézményünket felújítani. Ahol eddig nem volt járda, ott az idén szeretnénk elvé­még nem tudjuk. A legkézen­fekvőbb megoldás az lenne, ha a tb továbbra is vállalná a támo­gatást. Nyílik az ajtó, és egy hosszú délelőtt után Angyal Rozália ül le mellénk, aki ha éppen nincs gyermekorvosi rendelés, ahol szakasszisztensként segíti a doktornő munkáját, akkor fi­zikoterápiás kezelésekkel enyhíti a reumás betegek pa­naszait. gezni a szükséges munkála­tokat. Sokak igényét elégít­jük ki, amikor ebben az év­ben megkezdjük a kábelte­levízió kiépítését. Tudjuk, hogy nagyon sok teher ne­hezedik már így is a lakos­ságra, így pályázatokat ad­tunk be, hogy kevesebb sa­ját támogatást kelljen kérni az emberektől. Az idei tervek között szerepel egy négy­száz méter hosszú zárt belvíz­csatorna-rendszer kiépítése is. Ennek megvalósításához két helyre adtuk be pályáza­tunkat. A településen közel száz fő kap jövedelempótló támoga­tást. Az elkövetkezendő na­pokban néhányuk helyzete megoldódik, hiszen a Vízmű­nél tizenöt ember, a polgár- mesteri hivatalnál pedig tíz ember kap közhasznú mun­kásként elfoglaltságot. A gond valamikor abban az időben kezdődött, amikor a szövetkezetek foglalkoztatá­sa visszaesett. Ma a tsz-tele- peken mindössze három-négy ember dolgozik, holott né­hány évvel ezelőtt még ez adta a falubelieknek a fő meg­élhetést. Mindent egybevet­ve, úgy érzem, elégedettek le­hetünk. Van egy körzeti álta­lános iskolánk, ahol kétszáz­hatvanöt kisdiák tanul, akik Jánkmajtis mellett a környező öt településről járnak át hoz­zánk. Ugyancsak körzeti jel­legű az óvoda is, hiszen a száz apróság két faluból jön reggelente. Szociális ottho­nunkban tizenhét bentlakó idős ember él, s mellettük még ugyanennyit látnak el házaknál a szakemberek. Büszkék vagyunk művelő­dési házunkra és egészség- ügyi kombinátunkra csak­úgy, mint arra a sportéletre, ami az utóbbi időben alakult ki a faluban.- Nagy körzetet látunk el. Jánkmajtis mellett Kisnamény, Damó, Cégénydányád és Nagy- szekeres betegei is hozzánk jár­nak kezelésre. A panaszokkal nem rögtön hozzám jönnek az emberek. Vagy a reumatológus szakorvos, vagy pedig a házior­vos írja elő a kúrát. Egy-egy fi­zikoterápia általában tíz keze­lésből áll, mely egyenként tíz­tíz percig tar. Ez attól függ, hogy milyen panasszal utalja ide az orvos a beteget. Természetesen nem egyforma terápiát kap min­denki. Dolgozunk galvánnal, ultrahanggal, rövidhullámmal és soluxszal egyaránt. Általában azt mondják, hogy az idős em­bereknek vannak reumatikus problémái. Ezt így nem állítha­tom, hiszen legalább annyi hu­szonéves jön hozzám, mint ahány korosabb beteget kezelek. Mivel délelőttönként van a gyer­mekrendelés, délután kettő és négy óra között vagyok itt a fizi­koterápián. Ám ha nincs semmi elfoglaltságom délelőtt, és van olyan beteg, aki a buszközleke­dés miatt csak reggel tud átjönni Jánkmajtisra, akkor beírom ma­gamnak egy korábbi időpontra a kis füzetembe. Mikor beindult a fizi-koterápia, azt hittem, idegen­kedni fognak tőle az emberek. Ma már látom, hogy sokan újra és újra eljönnek kezelésekre. Fel­vesznek egy kúrát, s mivel az enyhülést ad nekik, néhány hét vagy hónap múlva ismét megké­rik az orvostól a beutalót. A templom Mivel jó ötven évvel ezelőtt Jánkmajtis még két különálló falu, Jánk és Maj- tis volt, így érthető, ha refor­mátus templomból is kettő van a községben. Mi a maj- tisi templomot látogattuk meg, mely érdekes torony­megoldásával már a falu felé vezető útról felhívta magá­ra a figyelmet. Mint wxKor- mos Csaba református lel­késztől megtudtuk, a temp­lomot ebben a formájában 1856-ban kezdték meg épí­teni. A munkálatok 1859-ig tarottak. A fáktól árnyékolt kis völgynek azonban nem ez volt az első temploma. Korábban is állt már itt egy templom, melyről különö­sebb írásos emlékek nem maradtak fenn. Az azonban bizonyos, hogy mennyeze­tét 1731-ben készítették a mesteremberek. Sárgult la­pok őrzik azt a tényt is, hogy a szószéki korona és az úr­asztal felszerelése mind­mind a hívek adománya volt. A mostani templom legnagyobb érdekessége, hogy eltérően Szatmár temp­lomaitól, nincs igazán ma­gas templomtornya. Két ha­rangja van, a kisebbik egy, a nagyobbik négy mázsát nyom. Az épületet az elmúlt közel másfél évszázad alatt többször is renoválták, leg­utóbb a tavalyi esztendőben. Ekkor kapta régi halványsár­ga színe helyett a mai szür­késfehér árnyalatot. A belső berendezés is eltér a szoká­sostól, már ami a szószéket illeti, mely nem fából, ha­nem kőből lett kifaragva. Sokáig még korona sem volt fölötte, s a maga nemében ez a tény is egyedülálló. 1995-ben azonban új gond­noka lett a gyülekezetnek, aki adományképpen egy helybéli mesterrel, Kocsis Jánossal készítette el a hi­ányzó koronát. A gyüleke­zet lelkésze szerint esküvő csak elvétve akad, de keresz­telőből és temetésből sincs sok. Eves átlagban tíz-tizen- két búcsúztatót és köszöntőt tartanak. Az oldalt írta: Sikli Tímea fotók: Bozsó Katalin Megszűnik a kislabor?

Next

/
Thumbnails
Contents