Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-28 / 149. szám
ü I I Mi t igyunk kánikula idején? A nyári hónapokban gyakran szomjazunk, innunk kell. Valójában mit is kellene fogyasztanunk ahhoz, hogy csillapíthassuk és hasznosan kielégítsük folyadékigényünket? Szerencsére hazánkban egyre jobban fogalommá vált, és népszerű lesz az emberiség egyik legkedveltebb, ősidők óta fogyasztott koffeintartalmú élvezeti itala, a tea. Az utóbbi másfél évtizedben mi mégis a nagy kávéfogyasztó nemzetek sorába emelkedtünk, és most is alig iszunk több teát, mint negyedszázaddal ezelőtt. Kínában az átlagos fogyasztás évi 5 kiló, nálunk 10 dkg az egy személyre jutó teafogyasztás. Sajnos nemcsak a fogyasztás mennyiségét illetően nincs fejlődés, hanem a teakészítés „művészetében” sem. De menjünk sorjában - egy csésze jó tea megéri, hogy röviden megismerkedjünk vele és az életrajzával. Munkatársunktól A tea hazájának Kínát tartják, ahol valószínűleg a rossz minőségű ivóvizek helyett fogyasztották. Régi feljegyzés szerint akkoriban többre becsülték, mint az aranyat. Európában a holland és az angol gyarmatosítók terjesztették cl. Az „orosz tea” elnevezése onnan ered, hogy az első rendszeres tcaszállítmányok a cári OroszorszáA piacokra karavánok szállították Távol-Keletről a teát, ezért karavánteának is nevezték. A teanövény a déli fekvésű, erősen csapadékos, fagytól mentes domboldalakon termeszthető jó crcdmény- nyel, ha a talaj erre alkalmas és elegendő meleget kap. A tea legalább annyira élénkíti az emberi szervezetet, mint a kávé. És legalább annyi illatot, zamatot, biológiai előnyt is tartogat. Ezt laboratóriumi vizsgálatok és tapasztalati tények is igazolják. Jó tulajdonsága a kávéval szemben, hogy nagy mennyiségű fogyasztása sem okoz álmatlanságot, mivel a benne levő csersav lassítja a koffein fel- t szívódását. Ä forrázási idő megnyújtásával növelni lehet a csersav mennyiségét, de a túlzott kilúgozás csökkenti a tea élvezeti értékét. A koffeinen kívül egyéb értékes anyagokat is tartalmaz, ezek jó értágítók, javítják a szívműködést, csökkentik a gyomorpanaszokat, fokozzák a gyomomed- vek kiválasztódását, s ezzel laktató és vizelethajtó hatásuk is van. Megállapították, hogy a tea nem tartalmaz kalóriát, ugyanakkor jelentős C- és P-vitamintartalma páratlan a növények között. A tea nemcsak enyhíti a reTeknőc Ernő és a többiek Az óvodás- és kisiskoláskorú gyermekek első kedvenc állatai közé leggyakrabban a teknőcöket sorolhatjuk. Tartásuk szempontjából nincs annyi gond velük, mint a kutyákkal vagy a macskákkal, éppen ezért a szülők többsége szívesen beleegyezik abba, hogy a gyermekszobába helyet kapjon akvaterráriumával egy ékszer- teknős. A hüllők tartásával kapcsolatos tudnivalókat ezen a héten is dr. Orosz Enikő kisállat-specialista, klinikus szakállatorvos mondja el. Sikli Tímea (Uj Kelet) — A teknősök közül a legismertebb talán a vörösfülű ékszerteknős, mely a ragadozó lágyhéjú és a mocsári teknőssel együtt a vízi, míg a mór és a görög a szárazföldi teknősök közé tartozik. Mocsári teknősökkel néha szabadon is találkozhatunk, de tudni kell róluk, hogy a Magyarországon élő összes hüllővel együtt védett állat, befogadni és tartani csak engedéllyel lehet, pusztítása pedig tilos és büntetendő. Kisállat-kereskedésekben a leggyakoribb hüllő a vörösfülü ékszerteknős. Nevéhez méltóan nagyon szép színű és változatos rajzolatú a páncélja és a bőre. Jópofa, érdekes kis állat. Általában három-négy centi átmérőjű apró példányait vásárolhatjuk meg, melyek még igen érzékenyek, s gyakran tartási és takarmányozási hibák miatt hamar el is pusztulnak. Persze azért nem mindegyik ilyen kicsi. A rendelőben találkoztam már másfél kilós példánnyal is. A vörösfülű ékszerteknős az USA középső-déli részéről származik, ahol nagy tenyészetekben szaporítják őket. Meglehetősen mostoha körülmények között, néhány centis fiatal egyedekként érkeznek hozzánk. Ragadozó életmódot folytatnak, s ezt az etetésnél is figyelembe kell vennünk. Kis halat, szopós egeret, csigát, férget, tubifexet, gilisztát, darált- klopfolt csirkenyakat alaptakarmányként egyaránt szívesen elfogyasztanak. Ezt egészíthetjük ki időnként mosott, fony- nyasztott salátalevéllel és békalencsével. A kereskedelemben kapható szárított készítményeket is csak kiegészítőként javaslom. Felvágottat, zsíros sertéshúst a leknó'snek adni szigorúan tilos. Csirke- és marhahúst, valamint májat kalcium-foszfor tartalmú, por alakú készítményekben megforgatva, csipesszel adjunk a teknősnek. Már az első időkben, mikor hazavisszük az állatot, tanácsos a csipeszes etetéshez szoktatni a teknősöket, így könnyebb megoldani a folyamatos ásvá- nyianyag-ellátást és az esetleges gyógyszerezést is. A fiatal egyedeknek naponta, a féltenyér nagyságúnál nagyobbaknak kétnaponta kell enni adni, lehetőleg külön edényben, egy kevés vízzel az alján, hogy vizének szennyeződését ezzel is csökkentsük. A teknősöket viszonylag nagy méretű akváriumban tartsuk, melyet úgy kell berendeznünk, hogy ne csak víz, de egy kis napozósziget is legyen benne, amit napi 10-12 órában 15-25 W-os izzóval megvilágítunk. A medencerész fokozatosan mélyüljön, hogy ezáltal alkalmas legyen az úszásra. A vizet 24-27 fokon kell tartani, és nem árt, ha beszerelünk egy vízszűrőt is. Ha jó időben napi fél-egy órára félárnyékba tesszük a teknőst, akkor ezzel a nyári időszakban megoldhatjuk a D-vitaminellátását. Mivel erre télen nincs lehetőségünk, ezért a hideg hónapokban a vitamint szájon át vagy injekcióval kell alkalmanként a teknős szervezetébe juttatni. Az egyoldalú, főleg hússal táplált teknősöknél gyakran találkozhatunk hiánybetegségekkel. A szemhéj duzzanata, a vizenyősség, a páncélgyulladás, a féloldalas úszás és az étvágytalanság A-, D-vitamin- és kálciumhiányra utal. Nagyon fontos a megelőzés, de ha már észleljük a tüneteket, haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz, mert a sokszor hetek óta nem táplálkozó, leromlott állapotú kis állat kezelése később már nem mindig jár sikerrel. Munkatársunktól Alaposan benne vagyunk a nyárban, ezek azok a hónapok, amikor felvértezhetjük magunkat a legkitűnőbb és változatos természet adta vitaminokkal. Nagy passzióval válogathatunk a gyümölcsök és a zöldségfélék között, és kedvünkre tartalékolhatjuk a legszükségesebb vitaminfajtákat, melyek nemcsak késő őszig, hanem egész esztendőben frissen és egészségesen tartja majd szerveink tökéletes működését. Ám az okos ember, és főként a jó háziasszony, mindenkor jóval előre gondolkodik. Ilyenkor kell megalapoznunk a kezdődő új esztendőre egészen a tavaszi időszakig vitamin- szükségleteinket. A befőzés, a zöldség- és gyümölcsfélék eltevése télére a gondos háziasszonynak a nyár folyamán igen fontos feladata. A befőzés első parancsolata: mindig egészséges, hibátlan gyümölcsöt vásároljunk. Téves az a felfogás, Téli vitaminbombák „lekvárnak ez is jó”. Egy romlott gyümölcs az egész munkánkat tönkreteheti. Míg a lekvárhoz, dzsemhez „jól megérett gyümölcs” kell: a befőtthöz inkább félérett gyümölcsöt használjunk. Minden gyümölcsöt, de főleg azt, amit héjában teszünk el, alaposan meg kell mosni. Lehetőleg a befőttet magjával együtt tegyük el. így marad meg a legtökéletesebben íze, aromája. A feldolgozáshoz azonnal kezdjünk hozzá, különben kárba vész a gyümölcs íze, aromája. A főzőedény vagy a sziruphoz használatos edény hibátlan zománc vagy rozsdamentes acél legyen. Fontos, hogy az alja sima legyen. A nyári lekvárfőzéshez rendszeresítsünk egy külön edényt, melyet egyéb célra nem használunk, hiszen fontos, hogy a lekvárok ne vegyék át más ételek ízét. Nem csoda, hogy a legtöbb háziasszony idegenkedik a lekvárfőzéstől, hiszen valóban nagyon munkaigényes, állandó odafigyelést, kavargatást igényel hosszú időn keresztül, ráadásul a forrón köpködő lekvár égési sebeket is okozhat. Befőttkészítés általában. A megmosott gyümölcsöt hagyjuk megszáradni, ezután távolítsuk el a szárakat és a leveleket. Majd tiszta üvegekbe rakjuk, és szirupot főzünk, egy liter vízhez 60-70 dkg cukrot számítva addig, amíg forrni kezd. Akkor késhegynyi nátri- um-benzolátot teszünk a szirupba (kb. 5 liternyi mennyiséghez), és forrón a gyümölcsre töltjük. Az üveg alá mindig kést ralkok, hogy meg ne repedjen a hirtelen forróságtól. Vagy például a paradicsombefőzésnél az üvegeket meleg vizes tepsibe állítom, és csak akkor szedem ki, amikor a paradicsommal már teletöltöttem. Mielőtt a befőttes üvegekre a csavaros tetőt felhelyezem, leheletszerűen a csavar mentén nátrium-benzoláttal átkenem, ügyeljünk arra, hogy az üveg szorosan csukódjék, mert különben a befőtt hamar megromolhat. Mielőtt az üveget szorosan lezárnánk, tetejére egy karika citromot és ízlés szerint szegfűszeget, babszemnyi fahéjdarabot teszünk, ez kellemes aromát ad, a jól lezárt üveget száraz dunsztba tesszük. A teljesen kihűlt üveget, ez kb. 24 óra, betesszük az éléskamrába. A lekvár eltevésnek van egy nagyon ügyes fortélya, melyet talán kevesen ismernek, és ennek titkát most a következő sorokban közreadjuk. Hibátlan zománcos tepsi, melynek oldal- magassága körülbelül 4 cm, a sütőben igen alkalmas a gyors és kitűnő lekvárfőzésre, esetleg használhatunk zománcos lábast is, melynek oldalmagassága 10 cm. Az edényt alaposan kiöblítjük ecettel, majd a kimagvazott, kettéválasztott gyümölcsökkel körülbelül háromnegyedig megtöltjük és előmelegített sütőbe tesszük, lefedni nem szükséges. Mikor a gyümölcs főni, rotyogni kezd, ettől számítva körülbelül 40 percig főzzük, tízpercenként egy falapáttal megkeverjük. Ekkor a gyümölcshöz, egy kiló mennyiséghez 15-20 dkg cukrot teszünk, ez függ a gyümölcs édességtartalmától is. A cukor hozzákeverése után a lángot takarékra vesszük és 20-25 percig összeérleljük. Kétszer-három- szor megkavarjuk időközben. Tartósítóként egy csipetnyi nát- rium-benzolátot teszünk hozzá, és az előkészített és előmelegített száraz üvegekbe töltjük. Majd a lángot elzárva a lekvárokat a meleg sütőbe tesszük bebőröződni és hagyjuk ott kihűlni. Másnap szorosan lezárva végleges helyükre rakhatjuk. Manapság már szinte egész évben készíthetünk lekvárokat, dzsemeket, vagy zseléket, hiszen a mélyhűtőben eltett gyümölcsök tavasz felé, amikor a lekvárunk fogytán van a fent leírt módon elkészíthetők. Súlyos TlggL gondjaink Munkatársunktól Magyarország lakosainak legalább fele túlsúlyos. A túlsúly osság és az elhízás közé nem tehetünk egyenlőségjelet. A/ elhízás a zsírszövetek jelentős túltengését jelenti, amely már veszélyezteti az egészséget, s néhány betegség kockázatát is növeli. Ezeknél az embereknél gyakoribb a cukor- betegség, a magas vérnyomás, a koszorúér-betegség, sőt a nagyobb terhelés miatt a mozgásszervi panaszok is előjönnek. Hol a határ az esztétikai problémát jelentő túlsúly és az egészségre ártalmas elhízás között? Mennyi lenne az ideális testsúlyunk? Kevesen ismerik a BMI (Body Mass Index), azaz a testtömegindex számolási mód ját. Ezt úgy kapjuk meg, ha a testsúlyunkat (kilogrammban) elosztjuk a magasságunk (méterben) négyzetével. Ez egy 160 centiméter magas, 64 kilogramm tömegű egyénnél 64:1,62=25. A normál testtömegindex 20-25 között mozog. Enyhe a 25-30 közötti, közepes a 30-35 közötti érték, a 35 feletti testtömegindcxnél súlyos, az egészséget veszélyeztető elhízás áll fenn. A teltek, kövérek alakjából is következtethetünk, mennyire jelent az egészség szempontjából problémát a súlyfeleslegük. Két fő típust kü- lönböztethetünk meg. Az jg egyik a férfias, vagy másnéven alma alakú elhízás, melyre jellemző, hogy a ; zsírszövetek főleg a has § környékén rakódnak le. A másik típus a nőies, azaz körte formájú elhízás, mikor a zsír főként a csípőn és a combokon található. Függetlenül a ki- logrammnyi többlettől az alma típus jobban veszélyezteti az egészséget. Ha a derékbőségünket elosztjuk a csípőbőségünkkel és a kapott érték meghaladja férfiaknál az 1,0- et, a hölgyeknél a 0,9-et alma típusú elhízás áll fenn, s az említett veszélyek miatt minél hamarabb meg kell szabadulni felesleges kilóinktól. Az elhízás okai között tunyaságunk mellett meg kell említenünk az örökletes hajlamosító tényezőket, a hormonális eltéréseket. Nem feledkezhetünk meg a pszichológiai tényezőkről sem. Sokan nem csak akkor esznek, ha éhesek, hanem ha bánatukat, idegeseküket, magányukat akarják elkergetni néhány kalóriadús falattal. Ha több kalóriát viszünk be a szervezetünkbe az étkezés során, mint amelyet energiafelhasználásként a testünk elégetne, a különbözet sajnos lerakódik. uma gyulladásos folyamatait, növeli az érfalak ellenállását, gátolja a vesekő képződését, hanem baktériumölő hatása is jelentős. Hogyan készül a jó gyógy- tea? Az előzetesen meleg vízzel kiöblített — nem fém - edénybe annyi teáskanál teát teszünk, ahány csésze (2 dl / fő) italt kívánunk készíteni, s a teljes mennyiséghez még egy teáskanálnyit. Erre öntjük a külön edényben felforralt vizet, s azonnal lefedjük, hogy illata még intenzívebb és élvezetesebb legyen. Három-öt perc elteltével fogyasztható. A teásedényt más célra használni nem szabad, mert kimosás után is rontja a benne készített tea zamatát. Egyébként ne felejtsük el: a teaital állás közben — a különböző vegyületek hatására — sötétedik, s tetején vékony hártya képződik. Ennek nincs különösebb jelentősége. A forrázási idővel lehet szabályozni a teaital - számunkra legmegfelelőbb — zamatát és színét. A teát ízesíthetjük cukorral, mézzel, citrommal, tejjel, rummal, sőt borral is. Sokan azonban „natúr” isszák, mert így élvezhető a tea igazi aromája. Végezetül, de nem utolsósorban ajánljuk a következő hűsítő teák fogyasztását nyári kánikula idején: menta, citromfű. A szomjúság enyhítése mellett nyugtatólag is hatnak, ha ezekhez ánizst vagy édesköményt teszünk. Ameny- nyiben kellemes melegen vagy langyosan fogyasztjuk, még jobb hatás érhető el. Jó tanácsként még megemlíthetjük, egy késhegynyi jó- dozott só fogyasztása a teákban hasznosan pótolja a verejtékezés által elpárolgott folyadékot szervezetünkből, és feltétlenül megóvhat a kiszáradástól.
