Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-28 / 149. szám
Otthon a legjobb Bár egészségi állapota jórészt már ágyhoz köti, a meleg napsütés azért Ba- gaméri Jánosné Jolika nénit is kicsalogatta az otthon teraszára. Arcát a fény felé fordítva üldögélt a napernyő alatt, mikor megzavartuk a pihenésben.- Olyan kellemes ez a nyári délelőtt, öröm minden pillanat, amit itt kint tölthetek. Hetvennégy éves vagyok, annyi mindent megértem már. Jó most a semmittevés. Két és fél hónapig feküdtem a nőgyógyászaton, komoly problémáim voltak. Olyan állapotban jöttem ki onnan, hogy képtelen lettem volna saját otthonomban ellátni magam.- Nincs hozzátartozója Jolika néninek?- Van egy fiam, aki Pesten él, de akkora a távolság, hogy képtelenek lennének minden héten lejönni hozzám. Meg aztán nem is nagyon tudnának segíteni. Sokkal jobb nekem így, hogy a nővérkék gondoskodnak rólam. Itt minden kényelmem és ellátásom megvan. Minden héten behordanak a kórházba utógondozásra, s remélem, hogy augusztusban, ha megkapom az utolsó kezelést, hazamehetek a magam kis fészkébe. Mert bárhogy is, azért ott a legjobb. — Azért az otthonban sem olyan rossz. — Ezt egyetlen szóval sem mondtam. Szeretem a tisztaságot, a barátságos hangulatot és a nővérek odafigyelését. Étlapról választhatjuk ki, mit szeretnénk enni, s ha nem találunk olyat, ami nekünk és a gyomrunknak is jó, a gondozónő csak leszól a konyhára, és máris küldenek fel valami mást. Tapasztalatból mondhatom, hogy ég és föld a különbség a kórházi és az itteni ellátás között. Még az étkészlet is más. Nem tányérban, hanem jénaiban hozzák az ebédet, hogy ki ne hűljön. Az alsó részbe a levest, a másodikba a főzeléket teszik. Ma például már meglestem a kiírásról, hogy zöldborsólevest és töltött káposztát kapunk. — Hogy érzi most magát Jolika néni? — A korábbi hónapokhoz, hetekhez képest nagyon jól. Amióta itt vagyok, öt kilót híztam és sokat erősödtem. Talán hozzájárul ez a tiszta, jó levegő is. Délelőttönként té- vézgetünk, olvasgatunk, délután pedig gyakran átsétálok az otthon másik részébe, ismerősöket, barátokat látogatni. Jólesik egy kis kikapcsolódás. Az oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea A fotókat készítette: Bozsá Katalin A fiatal lány mosolyogva hajol a tolókocsi fölé, szeretetteljesen igazgatja a takarót a hetvenöt éves Edit néni térdén. Kora ellenére mozdulatai begyakoroltak, egyetlen szemvillanásból is érti, mi a kívánsága, kérése betegeinek. Térül-fordul, majd közelebb tolja a tolószéket a balkonládákhoz, hogy az idős asszony meglocsolhassa a virágokat. Míg tart a levegőzés, Szilágyi Annamáriával néhány percre beülünk a nővérszobába.- Egy esztendeje végeztem a Zay Anna Egészségügyi Szakiskolában, s néhány héttel a vizsgák után a szociális otthonban kezdtem el dolgozni. Ez év márciusában adták át a hős pice-részleget, s amikor nővéreket kerestek az utolsó heteiket, hónapjaikat élő emberek mellé, én is jelentkeztem.- Még annyira fiatal vagy. Volt valami különös okod arra, hogy ennyire az elmúlás közelébe akarj kerülni?- Sokan nem szeretnek foglalkozni ezzel a témával, pedig az élet természetes velejárója a halál is. Vallom és hiszem, hogy az embernek - bármilyen életet is élt korábban - joga van az emberséges búcsúzáshoz, ahhoz, hogy legyen mellette valaki az utolsó pillanatban is, aki megfogja a kezét. A kórházak többségében általában el is különítik azokat, akiknek már csak nagyon kevés van hátra e világon. Szerintem nincs ennél megrázóbb, kegyetlenebb dolog. Nem lehet semmi borzalmasabb annál, mintha valaki úgy hal meg, hogy egyedül, elhagyatva várja a halált.- Mennyire kerültök itt szoros kapcsolatba a betegekkel?- Gyakorlatilag úgy élünk velük, mintha nagyszüleinkről, rokonainkról lenne szó. Ezt elősegíti az is, hogy csak hat betegágyunk van, így a figyelmünket sem kell túl sok ember közt megosztani. Öten dolgozunk itt, a hős pice-részlegen, s bőven jut időnk mindenkire. Ezek az idős emberek már általában többet vannak a múltban, mint a jelenben, szívesen beszélnek azokról az időkről, amikor még fiatalok voltak. Egészen megváltozik az arcuk, felfrissülnek és vidámabbak lesznek, ahogy felelevenítik az egykori élményeket. Minden napnak megvan a maga rendje. Általában még az éjszakás nővérek kezdik meg a fürdetést, majd rövid pihenő után mindenki megkapja a reggelijét, majd a gyógyszereit. Megérkeznek a napi- és hetilapok, melyeket szívesen böngész mindenki. Ha kellemes zene megy a rádióban, néhányan még dalra is fakadnak.- Hogyan tudod feldolgozni magadban, ha valaki elmegy?- A halál egy végleges dolog, egy olyan út, ahonnan nincs visszatérés. Nehéz megérteni azt, hogy véges az időnk. Én nem tudok különbséget tenni beteg és beteg közt. Számomra ugyanolyan fontos az is, aki már több hónapja fekszik itt, és az is, akit esetleg csak egy hete hoztak ide. Nemrégiben volt itt egy néni, akit egyik nap behoztak, másik nap meghalt. Borzalmasan megviselt a dolog, hiszen hozzám már akkor közel került, amikor először feküdt az ágyára. Bár még csak néhány hónapja működik a hős pice-szolgálat, már több mint tíz ember halt meg nálunk. Minden beteg elvesztésével olyan trauma ér, amit feldolgozni úgy igazán sohasem lehet. Talán ezért is hangsúlyozták olyan sokszor a továbbképzéseken, hogy ezen a területen fél évnél tovább egy huzamban senki nem tevékenykedhet. Néhány hónapot el kell tölteni olyan közegben, ahol nincs ennyi megrázkódtatásnak kitéve az ember. Haza általában nem viszem a gondjaimat. Sokkal jobb mindenkinek, hogy itt bent, egymás között beszélhetjük meg a lelki veszteségeket. — Mennyire fontos számotokra, az itt fekvők számára a vallás?- Már az első pillanattól látszott, hogy sokkal könnyebb a betegeknek imával elviselniük mindazt, ami velük történik. A legtöbben tisztában vannak azzal, hogy meg fognak halni. Csak ezt mindenki másképpen dolgozza fel. Rendszeresen jár hozzánk egy református és egy katolikus tiszteletes, akik óriási lelki megnyugvást adnak ezeknek az embereknek. Sokakat ők segítenek át az utolsó és legnehezebb út küszöbén. Azok az órák a legnehezebbek. Van, akivel még az utolsó percben is tudunk beszélni, kommunikálni, de sajnos vannak olyanok is, akik már napokkal korábban sem képesek kapcsolatot teremteni az őket körülvevő világgal. Az utolsó rezdülésekben minden benne van. Ilyenkor már sokkal többet jelent egy mosoly, egy kézszorítás, mint bármilyen gyógyír. Emlékszem egy haldokló nénire, aki semmit nem szólt, csak fogta a kolléganőm kezét. Egyszer csak szorított rajta egyet, majd meghalt. De abban a szorításban minden hála és köszönet benne volt. Lábunk állandó ápolást igényel Az emberek jó része, ha átlépi a negyedik, ötödik ik- szet, hajlamos arra, hogy egyre kevesebbet törődjön lábával, mondván, azt már úgyse nézi senki. Pedig lábunkra, amíg csak élünk, vigyázni kell, és az sem mindegy, hogyan. A láb leggyakoribb problémájáról és a kezelésről Harangi Bernadett pedikűrös beszélt.- Az emberi test egesz súlya a lábakra nehezedik, s ebből adódóan mindennemű testsúlygyarapodás fokozza a terhelést. Ennek következtében elsősorban a láb vérkeringése változik meg. A tünetek először a vénás rendszerben lépnek fel, kanyargós értágulatok formájában. Az értágulatok megelőzése az arra hajlamosaknál a lábak felpolcolásával, váltott hideg-meleg fürdővel és a lábfejtől a test irányába haladó mély simító, masszírozó mozdulatokkal elérhető. Fontos a lábak tehermentesítése, és idősebb korban ajánlott a gumiharisnya és a kényelmes, megfelelő tartást adó cipő viselése. A lúdtalp és a harántsüllyedés sok kellemetlen lábpanasznak okozója lehet. Ezek egy része az ortopédia körébe tartozik, de következményükként számos bőrgyógyászati probléma is kialakulhat. A lábboltozat hibája miatt ugyanis megváltozik a lábujjak állása, az ujjak szorosan összefekszenek, és a köztük levő izzadság nem tud jól elpárologni, a bőr felázik. A felpuhult, berepedezett bőrön gombák, vírusok, baktériumok telepedhetnek meg. Kezelésük orvosra tartozik, de az ilyen lábak kellemetlen szaga már kifejezetten esztéikai kérdés. A lábujjak gombásodása jól ismert tüneteket okoz. A bőr fehéresen felázik és berepedezések keletkeznek rajta. Erős viszketést is okoz. Házilag kamillateás áz- tatással kezelhetjük, ami után nagyon fontos a gondos szárítás. A gyógyszeres kezelés eszközei a különböző gombaellenes szerek lehetnek. Az elhanyagolt lábujjak közötti gombásodás súlyos fertőzés behatolókapuja lehet. A járást nehezítő másik komoly elváltozás a bőrkemé- nyedés, az úgynevezett tyúkszem. Rendszerint statikai hibák miatt alakul ki azokon a területeken, amelyekre az egyenetlen nyomás nehezedik. A bőr megvastagodása a hám védekezése. Durvává, vastaggá válik, védve a nyomástól az alatta fekvő szöveteket. Ha a bőrkeményedést csupán szűk cipő nyomása idézi elő, akkor a kemény részek leválasztása és az ilyen cipő viselésének megszüntetése után a kellemetlen bőrvastagodás megszűnik. Az ortopédiai hiba miatt kialakult bőrkeményedéseket azonban hiába hámlasztjuk vagy próbáljuk véglegesen eltávolítani, amíg az előidéző okot meg nem szüntettük, a küzdelem eredménytelen. Gyakori női panasz a sarok bőrének berepedezése. Ez a kellemetlen tünet abból ered, hogy a cipő nyomása, dörzsölése helyén a szaruréteg lényegesen megvastagszik. Az ilyen kérges bőr rugalmatlaná válik, kiszárad és hosszanti irányban berepedezik. A kellemetlenség megelőzhető, ha kényelmes cipőt viselünk, és a túlságosan megvastagodott bőrfelületet időnként kiáztatjuk, majd ledörzsöljük. Ajánlatos ezeket a kérges felületeket rendszeresen bekeneaelni zsíros krémmel is. Sokan szenvednek az úgynevezett benőtt köröm betegségében. Ez általában a lábak nagyujján keletkezik. Ilyenkor a lágy részbe benövő körömszél az egész körömágyat geny- nyesen begyullaszl ja. A betegség nagy fájdalommal. sokszor járásképtelenséggel párosul. Fertőtlenítéssel, bőrnyug- tatással csak igen ritka esetben lehet eredményt elérni. Segítséget csak a műtéti beavatkozás adhat. Nem lehet megszokni azt, ha valaki elmegy