Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-21 / 143. szám

Zöldek és tiszták Végre valahára kezdjük felmérni, hogy környeze­tünk további tönkretételével saját létfeltételeinket szüntetjük meg. A városi embernek nem kell mon­dani, mit is jelent egy lélegzetnyi tiszta levegő, de a tiszta víz utáni vágy talán szerte e kis hazában mindenkiben él már. Hasonlóan van ez mindenfe­lé a világban. Először csak a kis patakok, tavacs­kák vize kezdett bűzleni és habzani, aztán a na­gyobb tavak, folyók vize változott meg, és napja­inkban annak vagyunk a tanúi, hogy a tengerek és óceánok is szennyvíztelepekké válnak. Talán las­san mindenkiben megérik a vágy arra, hogy tegyünk valamit ellene. Munkatársunktól ______ A hidrobiológusok régó­ta hangoztatják, hogy a vi­zek legnagyobb ellensége a mosószerekben lévő fosz­fát. A tiszta vizekben ugya­nis az algák azért nem tud­nak túlságosan elszaporod­ni, mert kevés a foszfor. A mosóporok viszont nagy mennyiségben tartalmaz­zák, ezért a vízbejutva már semmi akadálya annak, hogy az algák tömegesen elszaporodjanak, vízvirág­zásokat okozva, mérgező anyagokat termelve. Kézenfekvő a megoldás: a mosószerekből száműzni kell a foszfátokat. Az az egyetlen probléma, hogy egyelőre nincs mivel he­lyettesíteni. Nemrégiben megvizsgál­ták a hagyományos és a környezetkímélő mosópor­ral tisztított ruhákat. Az eredmény sajnos lesújtó. A foszfort nem tartalmazó mosópor a ruha szövetét alaposan megviselte, meg­rongálta, a baktériumok és gombák megtelepedését vi­szont lehetővé tette. Mindez persze azt is jelenti, hogy az így mosott ruha hamarabb tönkremegy, az új ruha előállítása pedig újabb ter­het ró a környezetre. A mo­sószergyártó vegyi üzemek keresik a helyettesítő anya­gokat, egyelőre nem nagy sikerrel. A vezetőik elisme­rik, hogy igen nagy bajban vannak, mert minden eddi­gi kipróbált szer ellen szól­nak érvek. Az egyik elő­segíti a nehézfémek kimo- sódását a talajból, a másik a szennyvíztisztítók munká­ját nehezíti. Ezek után még mindig nyitva marad a kér­dés: hogyan legyünk egy­szerre „zöldek” és tiszták? Természetesen nemcsak a külső, hanem szerveze­tünk belső tisztaságára, tisz­tulására is gondolnunk kell. Mindezekhez az egyik leg­fontosabb életfunkció az izzadás. A méreganyagok szervezetünkből olyan ma­gas hatásfokkal távolodnak el az izzadás következtében, hogy a bőr akár „harmadik vesének” is tekinthető. Az iz­zadás különböző formái, de légióként a szaunában való izzadást kiváltó magas hőfok, számos baktérium, vírus ezen a hőfokon nem képes életben maradni, tehát gyakorlatilag kiégnek belőlünk. A testhő­mérséklet emelkedése sok bel­ső elválasztású mirigy műkö­dését serkenti. Az erek kitágul­nak, a szívverés felgyorsul, a véráram megnövekedik, a sa­lakanyagok gyorsabban eltá­voznak a testszervekből. A szaunában a forró kövekre lo­csolt vízből keletkező párában magas számban találhatók ne­gatív ionok. Jelenlétük csök­kenti a fáradtságérzetet és a feszültséget. A futás is igen hasznos izzadást eredményez. Természetesen utána szüksé­ges a hideg zuhany. A belső tisztításunkhoz és egészségünk fenntartásához egy nemrégiben megjelent ta­nulmány szerint jelentős mér­tékben csökkenthető a vér ko- leszterint-tartalma, ha állati fehérjék helyett szójafehérjét tartalmaz az étrend. A lega­lább egy hónapig adagolt, napi 50 grammnyi szójafehér­je például átlagosan csaknem 10 százalékkal csökkentette a vér koleszterinszintjét, és a javulás még nagyobb mérté­kű volt azoknál, akiknek ele­ve magasabb volt a koleszte­rinszintjük a megengedettnél. Dr. James W. Anderson holland professzor szerint mindössze 10-20 százalékos koleszterinszint-csökkenés 30-40 százalékkal mérsékli a koszorúér-betegség kockáza­tát, ennek pedig komoly ha­tása lehet az egész népesség egészségi állapotára. Más kutatók is örömmel üdvözölték az új elemzést, és megjegyzik azt is, hogy a szó­jának a koleszterinszintre gya­korolt kedvező hatása mellett egyes vizsgálatok szerint sze­repe lehet a rák és a csontrit­kulás megelőzésében is. A fenti sorokon tehát érdemes elgondolkodni, hogyan is leszük egyaránt kívül-belül tiszták. Forróság a háztetőn Aki úgy dönt, hogy macs­kát fogad társául, nem árt, ha tisztában van néhány dologgal, hogy ne érhesse meglepetés se akkor, ha kismacskát szeretne, se akkor, ha el akarja kerülni a szaporodást. Tanácsokat ezen a héten is dr. Orosz Enikő kisállat-specialista klinikus szakállatorvos ad. Sikli Tímea (Új Kelet) — A nőstény macska hat-nyolc hónapos korára válik ivaréretté, amit az első „tüzelés” jelez. A vérzés minimális, de a hüvelyk­tájék duzzanata, érzékenysége és a macska „szenvedése” laséri. Ez azt jelenti, hogy az állat hempe­reg, farkát feltartva idegesen ro­hangál, vagy éppen gazdájához tolat. Az ivarzás tavaszi és őszi szezonalitást mutat, de a lakásban tartott macskáknál akár egész év­ben jelentkezhet. Egy ilyen cik­lus három-öt napig tart és három­hetente ismétlődik. A fedeztetés­re legoptimálisabb időszak a má­sodik-negyedik nap. Az ijedtség elkerülése véget jó, ha tudják az állattartók, hogy az ismerkedés többnyire a nőstény menekülésé­nek tűnik. Semmi baj, hisz egy- egy kiadós verekedés után végül a „hölgy” beadja a derekát. A vemhességi idő 63-65 nap, mely letelte után 2-6 kölyök jön a vi­lágra. A fialás többnyire éjszaka törénik, sokszor a gazda tudta nélkül. Komplikáció szerencsére ritkán fordul elő. Ha mégis, azt ál­talában a méhen belül a kölykök rendellenes fekvése okozza. Ilyen­kor az anyaállatot egy-két órán belül meg kell műteni, ha élő kis- cicákat szeretnénk kapni, különben megfulladnak a szülőútban, és egy-két napon belül az anyjuk is elpusztul hullamérgezésben. A normál fialás után 12-24 órán be­jül ^ nőstényt célszerű megmutat­ni állatorvosnak, nem maradt-e benne kiscica vagy magzatburok. Ekkor lehet fájdalommentesen el- altattatni a felesleges szaporulatot is. Az emlőgyulladás veszélye mi­att azonban egy-két macskát ér­demes az anyaállat mellett hagyni. A kandúr macska nyolc-tíz hó­napos korára válik ivaréretté. Nemi működése folyamatos, de a tavaszi-őszi párzási időszakban a kóborlási kedv elkaphatja őket, csakúgy, mint a kan kutyákat. Ilyenkor a macska vágyik ki a la­kásból, melyet hajnalonta gyerek- sűásszerű üvöltéssel, ajtókaparás­sal, étvágytalansággal és eseten­ként agresszivitással jelez. A leg­kellemetlenebb azonban az, ha el­kezdi a lakás különböző pontjait megjelölgetni rendkívül átható szagú, néhány cseppnyi vizeleté­vel. Ez ellen az alapos takarítás sem ér sokat, hiszen ha csökken a szag intenzitása, az arra készteti a macskát, hogy újra spricceljen egyet. Ennek az ördögi körnek rendszerint vagy az a vége, hogy a macskát ivartalanítják, vagy a kényelmes lakásból kitessékelik az udvarra. Az ivartalanítás - mely viszonylag egyszerű beavat­kozás - altatásban történik. Egy­két hónap múlva az állat teljesen megnyugszik, és eltűnik vizeleté­nek kellemetlen szaga is. Figyel­jünk azonban arra, hogy az ivar- talanított macska — főleg, ha egy­oldalú, húsban gazdag a táplálé­ka - hajlamossá válik a húgykö- vességre. A rendszeres alomtisz­tításnál ezt figyelni kell, mert egy­két napi húgyvérűség következ­tében a macska elpusztulhat. Az étrendre azért is figyelni kell, mert a „férfiasságától megfosztott” jó­szág hajlamos a hízásra is. A nőstény macskánál is van lehetőség az ivarzás megelőzésé­re, illetve elnyomására. Termé­szetes módszer, ha az ivarzás időszakára elzárjuk a macskát, hogy ne érintkezhessen a kandúr­ral és elszökni se tudjon. Ha na­gyon erőteljes a nyávogás ebben az időszakban, egy-két alkalom­mal speciális nyugtatóval lehet csökkenteni az állat feszültségét. Hormonális fogamzásgátlásról injekció és tabletta formájában is beszélhetünk, de azt tudni kell, hogy egyik sem adható 1-1,5 év­nél hosszabb ideig folyamatosan, mert ezáltal fokozzuk a méhgyul- ladásra és emlőrákra való hajla­mot. Végleges megoldás a műté­ti úton történő ivartalanítás lehet, melyet nem vemhes és nem szop­tató állaton kell altatásban elvé­geztetni az állatorvossal. A műté­tet és a hormonális fogamzásgát­lást a hormonzavar elkerülése miatt csak első tüzelésen átesett állatoknál alkalmazzuk. Világbéke egy füst alatt Oroszországtól kezdve, Szaúd-Arábián és Lengyelor­szágon keresztül egészen Ománig, különböző kultúrák­ból származó és eltérő gondolkodású emberek találkoz­nak életükben először. Hamarosan átkelnek majd nem­zeti határaikon, és belépnek Marlboro-ország nemzet­közi világába, ahol együtt és közösen fogják átélni éle­tük legnagyobb élményét, egy tíznapos kalandot a Marlboro Adventure Teamben. Sajtószolgálat A világ legkülönbözőbb tája­iról érkeztek: Oroszország sztyeppéiről, a svájci Alpokból, vagy a Közel-Kelet lángoló si­vatagjaiból, ezek a tájak éppen annyira különböznek egymás­tól, mint a résztvevők kulturális háttere. Az intemacionális csa­pat 24 tagja összeismerkedik, és - ha más nem - a küszöbön álló kaland feletti izgatott várakozás máris egyesíti őket. Később mindannyian egyet fognak ér­teni abban, hogy előtte el sem tudták volna képzelni mindazt, amit végigcsináltak, láttak, és egymásról megtanullak Marl- boro-országban. A négy szívdo­bogtató akció: a vadvízi evezés, a terepjárórali, a motocross és a lovaglás lesz az, amely egy összetartó csapatot formál a résztvevőkből. A pihenés pilla­natai pedig barátként fűzik őket majd össze, és lehetőséget ad­nak arra, hogy kultúrájukról ta­pasztalatcserét folytassanak, és megosszák egymással szülő­földjük hagyományait. Fehér hullámokban kavargó víz, zuhatagok és vízesések - itt minden kéz számít: akár svájci vagy izraeli, akár cseh vagy ku­vaiti - a csapatmunka kötelező, amikor az ember a Colorado fo­lyó vad vizén evez. Ha nincs összetartozás, mindenki a vízben találja magát. A csapkodó zuha- tagoktól átázva, már csuromvize­sen érkeznek a táborba, amikor az eső viharrá fokozódik. De az sem tudja elmosni a jó hangulatot. Ma este az izraeli csapattagok min­denkit meghívnak, hogy együtt ünnepeljék a zsidó Újévet, a szo­kásos mézes alma és a hagyomá­nyos népdalok kíséretében. Miközben a naplemente a bí­bor ezer árnyalatával festi be a Monument Valley völgyét, a csa­pat szinte bensőséges hangulatban tapasztalhatja meg a természet harmóniáját, és az összes kultúra egységét a két indián vezető se­gítségével, akik a navajo törzsből származnak, és egy felejthetetlen túra után egy emlékezetesen fi­nom vacsorára látják vendégül a résztvevőket a szabad ég alatt. Minden csapattag életében ez az első alkalom, hogy személyes kapcsolatba lép Amerika őslakó­ival, s ezáltal a találkozás igazán va­rázslatos élménnyé válik. Az egyik szaúd-arábiai csapattag egyszercsak egy saját készítésű, Marlboro-jel- zéssel ellátott vízipipát vesz elő, és újdonsült barátaival együtt elszív- ja a hagyományos almás do­hánnyal töltött „békepipát”. Már hat órája a nyeregben ül­nek, amikor megérkeznek a lovastáborba, ahol a hőmérséklet pillanatok alatt mínusz hét fokra süllyed, és rövidesen el kezd hul­lani az idényben az első hó. Né­hány csapattag azonban nemcsak ebben az évszakban, hanem éle­tében is most lát először havat! Óriási tábortűz mellett beszélget­nek egymással erről az új élmény­ről, ahol egyébként az egész ka­land legnehezebb feladatának bi­zonyul az, hogy melegen tartsák magukat. Aztán az egyik részt­vevő váratlanul a zsebébe nyúl, és mindenki meglepetésére egy kompakt kávéfőzőt húz elő (amit mindenhova magával visz), majd a csapat szakértő „cowboyainak” ízelítőt ad a szülőföldjén termett kávé erős, de édes aromájából. Allat- ságok Velencében MTI Botrányok kísérik a 47. Velencei Biennálét, a vi­lág egyik legrangosabb képzőművészeti sereg­szemléjét. A megnyitón állatvédők tüntettek, má­sok pedig rendőrt hívtak egy különösen obszcén videoperformance láttán. Noha Germano Celant művészeti igazgató a „Jö­vő, jelen, múlt” mottót adta a fesztiválnak, a se­regszemle inkább az álla­tok jegyében zajlik. A művészek, mintha össze­beszéltek volna, feltűnő­en sok olyan produkciót hoztak el, amelyben élő, kitömött vagy műállatok, illetve azok részeinek sze­repeltetésével borzolják a kedélyeket. Az alkotók szinte versengenek a pol- gárpukkasztásban. A tüntetők haragját az váltotta ki, hogy egy bel­ga művészpár élő bikát szerepeltet produkciójá­ban. A Lascaux-tól a kiberbikáig címet viselő performance abból áll, hogy a két művész mik­rofont tart a „génszobrá­szati alkotásnak” neve­zett bika elé. A mondani­való a manipulativ kom­munikáció bírálata. A mesterséges pózra kár­hoztatott állat „kínzása” olyan felháborodást kel­tette, hogy a bikát már másnap visszavitték Bel­giumba. A legnagyobb botrányt az orosz Oleg Kulik ka­varta, aki 4 perces video- produkcióján állatok közt hempereg. A sertések, lovak, pulykák és kutyák nemi életének legkisebb részlete sem marad rejt­ve előtte, annyira nem, hogy a performance csúcs­pontjaként meghágatja magát egy kankutyával. A látogatók közül többen rendre rendőrért szalad­nak, noha a művész kiír­ta, hogy „Belépés csak felnőtteknek!” A produk­ció az állatokkal szembe­ni emberi kegyetlenség metaforája a „művész” szerint, aki egyébként hazájában megalakította az Állatok Pártját és in­dult az elnökválasztáson. A meghökkentő pro­dukciók közé sorolható az amerikai Mark Dioné, aki több köbméter iszapot kapart ki a velencei kaná- lisokból, s mint gondos régész az értékes lelete­ket, úgy szedegeti ki belőle és helyezi el vitri­nekben a közönség sze­me láttára az idők folya­mán a csatornák aljára lerakodott szemetet, a cserép- és üvegdarabo­kat, konzervesdobozokat. A monumentális alkotá­sok egyik legnagyobbika az amerikai Tony Cragg két, 3-3 tonnás szobra, amelyekhez 75 ezer já­tékkockát használt fel.

Next

/
Thumbnails
Contents