Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-17 / 139. szám
Háttér 1997. június 17., kedd Apró remekművek A 21. Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikái Alkotótelep zárókiállítása a nyíregyházi Városi Galériában ismét fényes bizonyítéka annak, hogy a megyeszékhely immár egészen biztosan éremművészeti és kisplasztikái fővárosa a hazának. Aki már látta a Ravennai (Olaszország) Biennálét, ami a plasztikai művészetek világtalálkozója, az igazolhatja, hogy ami itt nálunk látható, az bizony a világ élvonalába tartozik. P. I. (Új Kelet) Remekebbnél remekebb művek során tekinthetünk végig. A nyíregyházi Balogh Géza, az idei Arany-díj elnyerője szenzációs, új szemléletet tükröző érméivel tűnik ki, míg a mátészalkai Bíró Lajos eszményien szép és tiszta neo-klasszicizmusá- val. Kalapos leányfeje a kiállítás talán legszebb darabja. Érdekes volt látni az angliai St. Albansból jött Anne Marie Burns sajátságos, a magyartól erősen eltérő, de magas művészi értéket képviselő szemléletmódját, akárcsak Sz. Egyed Emma soproni művésznő leheletfinom alkotásait. Az idei FIDEM- díjat a markáns, férfias kisplasztikák mestere, a budapesti Márkus Péter nyerte. Kiváló anyagszerűségre, az anyag „üzenetére” remekül apelláló műveinek joggal akad számos csodálója. A cseh fővárosból, Prágából érkezett Othová Milada, a szikár, statikus kisplasztikák képviselője. Szinte ellentéte a budapesti Pálffy Katalin, aki csodálatra méltó szeretettel kezeli az anyagot, az életigenlő és meleg formák világát varázsolja elénk. A Szegedről érkezett Szathmáry Gyöngyi elnyerte a Taurus-díjat. Művészetét a tér és a síkok örökös elemzése jellemzi, így keresvén helyét annak, ami szép és emberi elsivárult világunkban. A budapesti Várhelyi György a hagyományokat ápoló szug- gesztív, önálló magyar éremművészet mestere. Az érem- nyi területen is roppant erőket és sodró lendületet kibontani képes művész joggal „kasszírozta be” sikerét. Zsemlye Ildikó az alkotótábor igazi üdvöskéje volt. Személyében és alkotásaiban is kedves és szeretetreméltó fiatal művésznő a természet hű szerelmese, a kisplasztika modern útkeresésének képviselője joggal kapta meg a Tympanon-díjat. Természetesen szólni kell Győrfi Sándorról, a tábor művészeti vezetőjéről is. Az immár világhírű karcagi mester, a formázandó anyag egyik legnagyobb magyar ismerője kiváló munkát végzett. Köszönet érte. Visszavárjuk! Palotai István (Uj Kelet) Egy remek ötleta hely szinte adta magát —, és Nyíregyházán a művészeteknek újabb „fészke” létesült. Kétszeres öröm ez: először is bizonyíték arra, hogy okosan párosítva az érdekeket, a művészet igenis finanszírozható, másrészt pedig, mert fotóművészeti galériánk eleddig még nem volt. Máthé András fotóművész, a Kodak Mini Galéria ötletgazdája és szülőatyja bebizonyította, hogy a kereskedelmi, gazdasági érdekek oldalvizén révbe lehet érni olyan értékes öüetekkel is, amelyek a köz javát az esztétikum erejével szolgálják. A Kodak Mini Galériában remek kiállítás látható, melynek külön története van. A millecentenárium tiszteletére- amint az ismeretes - négyezer kilométeres lovastúrát szervezett a Magyar Forrás Alapítvány. A Magna Hungária Expedíció 1996 áprilisában indult és augusztus 20-án érkezett meg. A kutató- csoport tagjai végiglovagolták őseink vándorlási útvonalát Baskírián, Tatárországon, Oroszországon és Ukrajnán keresztül. Az expedíció fotósa, aki ebben a minőségében teljesítette a túrát, Szűcs Róbert volt. Nyeregben őseink útján címmel az ő műveiből állították össze azt a remek kis tárlatot, ami július 9-éig látható. A kiállítás képei, amellett, hogy tökéletes fotótechnikáról tanúskodnak, magas művészi színvonalat is képviselnek, nem is beszélve a rögzítettek néprajzi és tudományos értékéről. A magyarok szimulált őstörténetének fotóin kívül a képeken időnként finoman felcsillan a közelmúlt és a jelen egy-egy motívuma (például egy aprócska Lenin-kép) is, mintegy reálisabbá téve ezzel a látottakat. Gyönyörű kislányportréja Szűcs emberábrázolási képességeit csillantja fel, életképei a küzdelmes út remek dokumentumai. A Nyi- lazó és a Fürdőzők című képei a fotóművészet maradandóan szép alkotásai. CAP-iatunk Európába Munkatársunktól Harmincéves az Európai Unió közös Agrárpolitikája. A közösségi jogalkotás túlnyomó többségét érinti az agrárszektor, „a közösség alapjai” közé tartozik. 1958 júliusában a legnehezebb feladat az volt, hogy az igen eltérő gazdasági strukúrájú és termésszerkezetű országok agrárirányítását hogyan lehet összehangolni. Ennek ellenére valamilyen közösségi méretű piacokat kellett teremteni és a belső felhasználáshoz, valamint az export lehetőségeihez kelleti méretezni a termelést. Három lényeges alapelvben kellett megegyezniük az alapító tagországoknak. Egységes piacot kellett kialakítaniuk, közösségi preferencia-rendszerekben kellett megállapodniuk, és akármilyen nehéz volt, a pénzügyi szolidaritás iránti elkötelezettséget is erősíteni kellett. Az egységes piac szabad árumozgást jelent az unió határain belül. Amikor hazánk is csatlakozik a közösség tagországaihoz, nem lesznek védővámok vagy más kereskedelmi akadályok, cs mindezt zokszó nélkül tűrnünk kell. Ha élvezni kívánjuk a társulás előnyeit, tikkor ezt is el kell viselnünk. A hazai mezőgazdaság már majdnem EU-konform — jelentette ki legutóbb egy monori tanácskozáson Nagy Frigyes földművelés- ügyi miniszter. Ha más nem, akkor a hárommilliárd dolláros kivitelünk is bizonyítja alkalmazkodásunkat a nyugati közösséghez. A beilleszkedésünkhöz elengedhetetlen jogharmonizáció is úgymond folyamatban van és egyre több agrár- törvényünk megfelel az EU elvárásainak. Ráadásul a legvitatottabb paragrafusokban az Európai Közösség hajlik a kompromisz- szumra, és bizonyos türelmi időt is engedélyez Magyarországnak. Mégis sok a kérdőjel és nagy a bizonytalanság. Gondoljunk csak az elmúlt napok németországi agrártüntetéseirc. Ok elfogadták a közös irányelveket, és a mostani módosítások sem érték annyira váratlanul a német parasztokat, de lehet, hogy most ébredtek rá, mit is vállaltak. A termelők úgy érzik, lehetőségeik beszűkültek, túl sok korlátot emeltek köréjük. A közös agrárprogram csak akkor lehet életképes, ha jelentős, amúgy értékes földterületet vonnak ki a művelésből, és inkább kompenzálják a kieső bevételt a gazdáknak. A kiegyenlítés azonban a mindenkori minimáláron értendő, amiből megélni meg lehet, de gazdagodni, gyarapodni nem. Hosszabb távon ez oda vezet, hogy elavul a géppark, nem tud megújulni a termc- lési szerkezei és leromlik minden. Ez nem lehel perspektíva sem a német parasztnak, sem a hazai termelők- nek. Erre is gondolni kell, amikor megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások néhány év múlva. ptján
