Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-14 / 137. szám
Menj! Légy igaz ember! Palotai István (Új Kelet) . Akárhány éves is vagy, ha meghalnak a szüleid, rádöbbensz, hogy immár visszavonhatatlanul árva lettél. Van ember, aki viszonylag hamar feldolgozza ezt a traumát, viszont van olyan is, aki erre szinte képtelen, és örök életében szenved emiatt. Olyan is akad, aki teljesen összeroppan. Hősünk közéjük tartozik. Amikor édesanyját elveszti, csak negyven- három éves, de képtelen folytatni addig megszokott életét. A budapesti takarítónő bezárkózik otthonába. Fájdalma mindent elsodor, képtelen bármilyen emberi cselekedetsorra. Amit egyedül és szinte automatikusan tesz, az a rajzolgatás. Mondhatni öntudatlanul. És ekkor megtörténik a csoda. Egy éjjel megálmodja, hogy világhírű festő lesz. Reggel végre kimegy az utcára, ecsetet, festéket vesz, és megszállottan festeni kezd. Első felfedezője a háziorvosa» aki, meglátván képeit, felkiált: De hiszen ön remek festő! — és haladéktalanul vásárol is tőle egy képet. Az eddig „tökéletes” családi elnyomás és gúny légköre mégsem oldódik a festőnő körül, ezért mindent felrúgva dolgozik tovább, lerázva magáról a kötelmek béklyóját. Egyre otthonosabban mozog a színek és formák világában, napról napra varázslatosabb alkotások kerülnek ki a keze alól. A sors azonban nem könyörül. Bal szemét megtámadja a rák. Kioperálják. A tragédia mégsem töri le! Megszázszorozott energiával dolgozik tovább. Aztán bekövetkezik a csoda: képei a Magyar Nemzeti Galéria falára kerülnek. Ezután közvetlenül a Vízivárosi Galériában rendez tárlatot, ami meghozza számára az áttörést. Egy csapásra híres művésszé avanzsál. Megfesti Cigány Madonnáját, s ez a világsikert hozza el számára. A hivatalos zsűrizőhelyekről eddig eltanácsolt, és a művészettörténészek által manipulált szakmai körökből kinézett művésznő lábai előtt ott hever a világ. Párizs, Bécs, New York és Toronto műgyűjtői elkapkodják alkotásait, melyek ázsiója (és ára is) szinte az egekbe szökik. Újságok riporterei zsongják körül, több portéfilm készül róla, de ő csak fest, és megmarad annak, ami volt: tisztességes, csupaszív asz- szonynak, akinek mindig fontosabb volt a mások sorsa, mint a sajátja. Minden erejével azon van, hogy népét - a magyar cigányságot - megszabadítsa öt évszázados nyomorából és elveszettségéből. A sors azonban kegyetlen. A szervezetében lappangó rák ismét aktivizálódik, most a gégéjét támadja meg. A művésznő — mi sem természetesebb ez nála - mondhatni őrült energiákat vet be, hogy le- küzdje a betegséget. Gyógyte- ákat iszik, vesz egy tanyát a jó levegő miatt, és szervezete méregtelenítésébe kezd. Nem kétséges, hogy le fogja győzni a halálos kórt! Ha valaki, hát akkor ő igen! Megalakítja a Naiv Cigányfestők Szervezetét, és minden erejét a tehetségek támogatására fordítja. Börtönökbe jár, és mint egy apostol prédikál, menti a lelkeket. Menj! Légy igaz ember, és kényszerítsd térdre a világot! Tanulj, hogy ne kerülj vissza ide! Ne engedd, hogy ismét ide zárjon a világ! Csak a tudás az, ami megmenthet benneteket - hallhattuk tőle egyórás portréfilmjében, melyet a fiatalkorúak tököli börtönében készítettek róla. És mintha sohasem lenne vége: pályája még mindig felfelé ível. Párizsba készül ismét annak ellenére, hogy két éve, amikor szintén oda indult, szívinfarktust kapott Ferihegyen. Nincs rossz ómen, csak gyávaság — mondja. Alig pár napja történt: a Hollandiában, az ENSZ égisz-e alatt működő Cigány Világtanács (más nevén világkormány) felkérte, hogy legyen a szervezet magyarországi elnöke!- Művésznő!-Jaj, csak ezt ne! Hiszen tudod jól, én csak firkálgatok. Először is tegezzél, másodszor pedig félre a púderrel. Csak őszintén, Gyémántom, csak őszintén!- Köszönöm. Tehát mit keresel Tiszavasváriban, amikor éppen Los Angelesben vagy Rómában is lehetnél?-Mi a népszerűséged titka?- A mázolmányaimon felül nyilván a jószándék, a becsület és a jóakarat. Világéletemben becsületes voltam. Szegény, de becsületes. A társadalmi elvárásoknak tízszeresen is meg akartam felelni éppen amiatt, hogy bebizonyítsam: a Cigány-Tabánban is lehetséges emberi életet élni! Magabiztos lettem, amióta azt csinálom, amire születtem, amióta festek. De ehhez a világ elismerése is kellett, hiszen örökké szélmalomharcot vívni nem lehet. Nincs mese. Az Szoptató Madonna — Visszakérdezek. Mondd meg nekem, mit keressek én Rómában? Nekem fontosabb, hogy találkozhassak az itteni cigánygyerekekkel, és elmondhassam nekik azt a mondatomat, ami miatt felkért az iskola igazgatónője, hogy idejöjjek: tanuljatok, Gyémántjaim, hogy ne legyetek a világ kapcái, hogy emberként élhessetek ezen a gyönyörű földgolyón. Tanuljatok, mert csak a tudás az, ami kiemelhet a rabszolgaságból, a nyomorból és a megkülönböztetésből! — Megszívlelheti ezeket a szavakat bárki, azt hiszem... — Bizony meg! Mert ez a világ, amiben élünk, mindenkinek (kivéve persze a kiváltságosokat) maga a borzalom. Ami ma itt van, az minden emberi képzeletet felülmúl! Tudom, miről van szó, hiszen ötvenkét évemből vagy ötve- net magam is átnyomorogtam, így aztán nekem pofázhatnak, amiről akarnak! A kiváltságosok, a politikacsinálók szar emberek! Ha nem lennének azok, a világ sem lenne ilyen, de csak saját magukra gondolnak, elméleteket gyártanak makróról és mikróról, hogy emögé bújtassák az igazságot: köpnek az emberekre! Ezeket csak tudással lehet majd a jövő generációjának elhallgattatni, és egy igazságosabb világot létrehozni. Ezért kell minden elnyomottnak tanulnia, cigánynak, magyarnak egyaránt! élethez pénz kell. A festészet is árucikk, és aki megfelel az elvárásoknak, az sikeres. De mindennek, mondom, a tudás a feltétele. Ezért kell tanulni és tanulni...- Mi adja neked ezt a félelmetes lendületet?- A szabadságom! Minden bizonnyal az, hiszen amíg mások után töröltem a koszt, nem voltam ilyen. A szabadság csodálatos dolog! Pedig, látod, szanaszét vagyok operálva, ronda vagyok, mint a bűn, és mégis boldog vagyok. A boldogság szárnyára kapja azt, aki értékelni tudja. És van itt egy másik dolog: én nem tartozom senkinek! Az államnak aztán egyáltalán semmivel, hiszen mit, ugyan mi a frászt kaptam tőle? A mindenkori végtelen tisztességemért csak megaláztatásokat és feneketlen nyomort. Mehetnek tőlem a búsba! Boldog vagyok, mert független vagyok tőlük és másoktól is. Hihetetlen akarattal értem el, amit elértem. Hát mondd meg őszintén, Gyémántom, miért ne repülnék nap mint nap és percről percre a boldogságtól?- Mesélj magadról...- Azt hiszem, már kiskorom óta lelkem mélyén erre készültem, amit most csinálok. A világban folyton a szépet kerestem, és például arra is emlékszem, amikor ötévesen egy" templomba lépve megláttam a Madonnát. Roppant fontos volt számomra. Az anyaság és a világ esztétikuma.- A lányod is művész?- Egy csudát! Aktakukac. De hát őt az teszi boldoggá.- A börtönben elmondtad, hogy a menekülés útja egyedül a tudás...- És a tisztesség! Ha ez a kettő megvan, akkor be lehet zárni a kótert, és a smasszerek is mehetnek munkanélkülire. Ezt a világot várom én, ezt szeretném elérni valahogy. Meg kell értetni a cigányokkal, hogy nem adhatják a sorsukat, az életüket a börtönök kezébe! Nem adhatják meg a lehetőséget, hogy ingyen dolgoztassák őket! Kint pénzért dolgozhatnak. Tisztesség és tudás! Ezek a jelszavaim.- Hiszel Istenben ?- Nem járok rendszeresen templomba, de mélyen hiszek Istenben. Istenben és az Emberben! Éppen ezért olyan visszatetsző számomra az emberi nemtörődömség. Most, hogy eljöttem ide, a meghívás és a jelzés ellenére a polgár- mester a füle botját se mozgatta. Nemhogy nem jött el, de még egy sort sem firkantott. Ugyanakkor, amikor Göncz Árpád féloldalas levelet írt! Nem magam miatt vagyok felháborodva, hanem amiatt, hogy ez fémjelzi, mennyire fontos a polgármester úrnak a cigányság és a szegényemberek sorsa: semennyire! Visz- szatérve a kérdésedre: én Isten csodáját abban érzem megnyilvánulni, hogy nem bolondultam bele a sikerbe! Istennek minden bizonnyal tervei vannak velem, ezért is tett meg a cigányság szóvivőjévé, és ezért adta meg a lehetőséget is hozzá. Ennek a népnek most már isteni közbeavatkozásra lenne szüksége, mert az állam semmit sem tesz értük. Sőt! Meggyőződésem, azért tartják a cigányokat ilyen sorban, hogy kihasználhassák őket. Ebből azonban egyszer még nagyon nagy tragédia lehet. Egy több százezres népcsoportot nem lehet csak úgy aföldbeverni! Miért börtönöket építenek? Miért nem iskolákat? A politikusok dolga a szolgálat lenne. Szolgálata a népnek, amely megválasztotta őket. Ehelyett elvárják, hogy őket szolgálja mindenki... — Hallom, elvonultál a város zajától...-Igen, kell a jó levegő... Képzeld, vettem egy tanyát, én vagyok a bakter- ház! Indul a bakterház... Betegség? Hál igen... De nem engedem, hogy megakadályozzon terveimben! De nem ám, Tököcském! Nekem élnem kell még egy kicsit, mert sok a dolgom. Tudom, hogy Isten velem van. Az életemet O adta, és O is veheti csak el. Saját terveit csak nem fogja keresztezni? Cigánylány- : ____ Ma rylin Monroe
