Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-14 / 137. szám

Menj! Légy igaz ember! Palotai István (Új Kelet) . Akárhány éves is vagy, ha meghalnak a szüleid, rá­döbbensz, hogy immár visszavonhatatlanul árva lettél. Van ember, aki vi­szonylag hamar feldolgoz­za ezt a traumát, viszont van olyan is, aki erre szin­te képtelen, és örök életé­ben szenved emiatt. Olyan is akad, aki teljesen össze­roppan. Hősünk közéjük tartozik. Amikor édesany­ját elveszti, csak negyven- három éves, de képtelen folytatni addig megszokott életét. A budapesti taka­rítónő bezárkózik otthoná­ba. Fájdalma mindent el­sodor, képtelen bármilyen emberi cselekedetsorra. Amit egyedül és szinte au­tomatikusan tesz, az a raj­zolgatás. Mondhatni öntu­datlanul. És ekkor megtör­ténik a csoda. Egy éjjel megálmodja, hogy világhí­rű festő lesz. Reggel végre kimegy az utcára, ecsetet, festéket vesz, és megszál­lottan festeni kezd. Első felfedezője a háziorvosa» aki, meglátván képeit, fel­kiált: De hiszen ön remek festő! — és haladéktalanul vásárol is tőle egy képet. Az eddig „tökéletes” csa­ládi elnyomás és gúny lég­köre mégsem oldódik a festőnő körül, ezért min­dent felrúgva dolgozik to­vább, lerázva magáról a kötelmek béklyóját. Egyre otthonosabban mozog a színek és formák világá­ban, napról napra varázsla­tosabb alkotások kerülnek ki a keze alól. A sors azon­ban nem könyörül. Bal sze­mét megtámadja a rák. Ki­operálják. A tragédia mégsem töri le! Megszázszorozott energiával dolgozik tovább. Aztán bekövetkezik a csoda: képei a Magyar Nemzeti Ga­léria falára kerülnek. Ezután közvetlenül a Vízivárosi Ga­lériában rendez tárlatot, ami meghozza számára az áttörést. Egy csapásra híres művésszé avanzsál. Megfesti Cigány Madonnáját, s ez a világsikert hozza el számára. A hivatalos zsűrizőhelyekről eddig eltaná­csolt, és a művészettörténé­szek által manipulált szakmai körökből kinézett művésznő lábai előtt ott hever a világ. Párizs, Bécs, New York és Toronto műgyűjtői elkapkod­ják alkotásait, melyek ázsiója (és ára is) szinte az egekbe szö­kik. Újságok riporterei zsong­ják körül, több portéfilm ké­szül róla, de ő csak fest, és megmarad annak, ami volt: tisztességes, csupaszív asz- szonynak, akinek mindig fon­tosabb volt a mások sorsa, mint a sajátja. Minden erejé­vel azon van, hogy népét - a magyar cigányságot - megsza­badítsa öt évszázados nyomo­rából és elveszettségéből. A sors azonban kegyetlen. A szervezetében lappangó rák is­mét aktivizálódik, most a gé­géjét támadja meg. A mű­vésznő — mi sem természete­sebb ez nála - mondhatni őrült energiákat vet be, hogy le- küzdje a betegséget. Gyógyte- ákat iszik, vesz egy tanyát a jó levegő miatt, és szervezete méregtelenítésébe kezd. Nem kétséges, hogy le fogja győzni a halálos kórt! Ha valaki, hát akkor ő igen! Megalakítja a Naiv Cigányfestők Szerveze­tét, és minden erejét a tehetsé­gek támogatására fordítja. Börtönökbe jár, és mint egy apostol prédikál, menti a lel­keket. Menj! Légy igaz ember, és kényszerítsd térdre a vilá­got! Tanulj, hogy ne kerülj vissza ide! Ne engedd, hogy ismét ide zárjon a világ! Csak a tudás az, ami megmenthet benneteket - hallhattuk tőle egyórás portréfilmjében, me­lyet a fiatalkorúak tököli bör­tönében készítettek róla. És mintha sohasem lenne vége: pályája még mindig felfelé ível. Párizsba készül ismét an­nak ellenére, hogy két éve, amikor szintén oda indult, szívinfarktust kapott Ferihe­gyen. Nincs rossz ómen, csak gyávaság — mondja. Alig pár napja történt: a Hollandiában, az ENSZ égisz-e alatt működő Cigány Világtanács (más ne­vén világkormány) felkérte, hogy legyen a szervezet ma­gyarországi elnöke!- Művésznő!-Jaj, csak ezt ne! Hiszen tu­dod jól, én csak firkálgatok. Először is tegezzél, másodszor pedig félre a púderrel. Csak őszintén, Gyémántom, csak őszintén!- Köszönöm. Tehát mit ke­resel Tiszavasváriban, amikor éppen Los Angelesben vagy Rómában is lehetnél?-Mi a népszerűséged titka?- A mázolmányaimon felül nyilván a jószándék, a becsü­let és a jóakarat. Világéletem­ben becsületes voltam. Sze­gény, de becsületes. A társa­dalmi elvárásoknak tízszere­sen is meg akartam felelni ép­pen amiatt, hogy bebizonyít­sam: a Cigány-Tabánban is le­hetséges emberi életet élni! Magabiztos lettem, amióta azt csinálom, amire születtem, amióta festek. De ehhez a vi­lág elismerése is kellett, hiszen örökké szélmalomharcot vív­ni nem lehet. Nincs mese. Az Szoptató Madonna — Visszakérdezek. Mondd meg nekem, mit keressek én Rómában? Nekem fontosabb, hogy találkozhassak az itteni cigánygyerekekkel, és el­mondhassam nekik azt a mon­datomat, ami miatt felkért az iskola igazgatónője, hogy ide­jöjjek: tanuljatok, Gyémántja­im, hogy ne legyetek a világ kapcái, hogy emberként él­hessetek ezen a gyönyörű földgolyón. Tanuljatok, mert csak a tudás az, ami kiemel­het a rabszolgaságból, a nyo­morból és a megkülönböz­tetésből! — Megszívlelheti ezeket a szavakat bárki, azt hiszem... — Bizony meg! Mert ez a vi­lág, amiben élünk, mindenki­nek (kivéve persze a kiváltsá­gosokat) maga a borzalom. Ami ma itt van, az minden emberi képzeletet felülmúl! Tudom, miről van szó, hiszen ötvenkét évemből vagy ötve- net magam is átnyomorogtam, így aztán nekem pofázhatnak, amiről akarnak! A kiváltsá­gosok, a politikacsinálók szar emberek! Ha nem lennének azok, a világ sem lenne ilyen, de csak saját magukra gondol­nak, elméleteket gyártanak makróról és mikróról, hogy emögé bújtassák az igazságot: köpnek az emberekre! Ezeket csak tudással lehet majd a jövő generációjának elhall­gattatni, és egy igazságosabb világot létrehozni. Ezért kell minden elnyomottnak tanul­nia, cigánynak, magyarnak egyaránt! élethez pénz kell. A festészet is árucikk, és aki megfelel az elvárásoknak, az sikeres. De mindennek, mondom, a tudás a feltétele. Ezért kell tanulni és tanulni...- Mi adja neked ezt a félel­metes lendületet?- A szabadságom! Minden bizonnyal az, hiszen amíg má­sok után töröltem a koszt, nem voltam ilyen. A szabadság csodálatos dolog! Pedig, lá­tod, szanaszét vagyok operál­va, ronda vagyok, mint a bűn, és mégis boldog vagyok. A boldogság szárnyára kapja azt, aki értékelni tudja. És van itt egy másik dolog: én nem tartozom senkinek! Az állam­nak aztán egyáltalán semmi­vel, hiszen mit, ugyan mi a frászt kaptam tőle? A minden­kori végtelen tisztességemért csak megaláztatásokat és fe­neketlen nyomort. Mehetnek tőlem a búsba! Boldog va­gyok, mert független vagyok tőlük és másoktól is. Hihetet­len akarattal értem el, amit el­értem. Hát mondd meg őszin­tén, Gyémántom, miért ne re­pülnék nap mint nap és percről percre a boldogságtól?- Mesélj magadról...- Azt hiszem, már kiskorom óta lelkem mélyén erre készül­tem, amit most csinálok. A vi­lágban folyton a szépet keres­tem, és például arra is emlék­szem, amikor ötévesen egy" templomba lépve megláttam a Madonnát. Roppant fontos volt számomra. Az anyaság és a világ esztétikuma.- A lányod is művész?- Egy csudát! Aktakukac. De hát őt az teszi boldoggá.- A börtön­ben elmondtad, hogy a menekü­lés útja egyedül a tudás...- És a tisztes­ség! Ha ez a ket­tő megvan, ak­kor be lehet zár­ni a kótert, és a smasszerek is mehetnek mun­kanélkülire. Ezt a világot várom én, ezt szeret­ném elérni vala­hogy. Meg kell értetni a cigá­nyokkal, hogy nem adhatják a sorsukat, az éle­tüket a börtönök kezébe! Nem adhatják meg a lehetőséget, hogy ingyen dolgoztassák őket! Kint pénzért dolgozhatnak. Tisztesség és tudás! Ezek a jel­szavaim.- Hiszel Istenben ?- Nem járok rendszeresen templomba, de mélyen hiszek Istenben. Istenben és az Em­berben! Éppen ezért olyan visszatetsző számomra az em­beri nemtörődömség. Most, hogy eljöttem ide, a meghívás és a jelzés ellenére a polgár- mester a füle botját se mozgat­ta. Nemhogy nem jött el, de még egy sort sem firkantott. Ugyanakkor, amikor Göncz Árpád féloldalas levelet írt! Nem magam miatt vagyok fel­háborodva, hanem amiatt, hogy ez fémjelzi, mennyire fontos a polgármester úrnak a cigányság és a szegényem­berek sorsa: semennyire! Visz- szatérve a kérdésedre: én Isten csodáját abban érzem meg­nyilvánulni, hogy nem bolon­dultam bele a sikerbe! Isten­nek minden bizonnyal tervei vannak velem, ezért is tett meg a cigányság szóvivőjévé, és ezért adta meg a lehetőséget is hozzá. Ennek a népnek most már isteni közbeavatkozás­ra lenne szüksége, mert az állam semmit sem tesz ér­tük. Sőt! Meggyőződésem, azért tartják a cigányokat ilyen sorban, hogy kihasz­nálhassák őket. Ebből azonban egyszer még na­gyon nagy tragédia lehet. Egy több százezres népcso­portot nem lehet csak úgy aföldbeverni! Miért börtö­nöket építenek? Miért nem iskolákat? A politikusok dolga a szolgálat lenne. Szolgálata a népnek, amely megválasztotta őket. Ehe­lyett elvárják, hogy őket szolgálja mindenki... — Hallom, elvonultál a város zajától...-Igen, kell a jó levegő... Képzeld, vettem egy ta­nyát, én vagyok a bakter- ház! Indul a bakterház... Betegség? Hál igen... De nem engedem, hogy meg­akadályozzon terveimben! De nem ám, Tököcském! Nekem élnem kell még egy kicsit, mert sok a dolgom. Tudom, hogy Isten velem van. Az életemet O adta, és O is veheti csak el. Saját terveit csak nem fogja ke­resztezni? Cigánylány- : ____ Ma rylin Monroe

Next

/
Thumbnails
Contents