Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-10 / 108. szám
Interjú 1997. május 10., szombat Molnár Ferenccel, a Kereszténydemokrata Néppárt megyei alelnökével Mintha a frakciónak lenne pártja, és nem a pártnak frakciója Nem szűnik a vihar a Kereszténydemokrata Néppárt körül. A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletével megerősítette az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság határozatát, és megsemmisítette a KDNP decemberben összehívott választmányának döntéseit. A sajtóban egymásnak ellentmondó nyilatkozatok jelennek meg, az ellenfelek saját politikai felfogásuk szerint értékelik a történteket. Politikai pártok minősítik a kereszténydemokrata belháborút, ami nemcsak ízléstelen, de ellentmond annak a hallgatólagos megállapodásnak is, hogy az ilyen jellegű történések az adott párt belügyé- nek tekintendők, amit a kívülállók kötelesek tiszteletben tartani. Most az a helyzet, hogy a KDNP-nek igazában nincs legitim vezetősége. Perek folynak az elnökség ellen, amiknek egyelőre nem lehet látni a következményeit. Az alagútban azért annyi világosság támadt, hogy a tisztségébe bírói ítélettel visszahelyezett Latorcay Jánosnak, az Országos Választmány elnökének 1997. június végéig össze kell hívnia a tisztújító választmányi ülést. A párt elnökségének helyzetét nehezíti az is, hogy a parlamenti frakció megosztott, és többségük a Giczy György el nőkkel élesen szembenálló lsépy Tamás frakcióvezetőt és Latorcay János frissen rehabilitált országos választmányi elnököt támogatja. Hogyan tovább? Mekkora károkat okoz ez a belhá- ború? Van-e kiút? Olyan kérdések ezek, amelyekre joggal vár választ a demokráciáért aggódó közvélemény. Hiteles válasz talán csak akkor lesz, ha Latorcay János a kijelölt határidőig valóban összehívja KDNP legfőbb vezetői testületét, és a megismételt tisztújító közgyűlés határozatai mindenki számára kötelező érvényűek lesznek. Csak félve jegyezzük meg, hogy a bírósági ítélet nemkívánatos precedenst teremtett. Április 29-étől Magyarországon bárki, akinek nem tetszik valami pártjában, egyesületében, a jog segítsével bátran a siker reményével támadhatja meg a többségi határozatokat még akkor is, ha a jogorvoslatért folyamodó pontosan tudja, hogy akkor sincs esélye a győzelemre, ha a következő ülést a törvény betűinek aggályos betartásával hívják össze. A jelek arra utalnak, hogy a bírósági ítélet után, a régi vezetők által szervezett tanácskozás nem volt konfliktusmentes. Embereket vezettek ki, és voltak olyanok is, akiket be sem engedtek az ülésterembe. Van-e esély arra, hogy konszolidálódik a párt belső helyzete, van-e a pártban olyan karizmatikus politkus, aki képes a pártot a siker reményében elvezetni a következő választásokig? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk Molnár Ferenc vállalkozóval, a KDNP megyei alelnökével. Berki Antal (Új Kelet)- Van-e kiút a konfliktusokból, vagy a KDNP eltűnik a süllyesztőben?- Valóban nincs most könnyű helyzetben a a párt, de nem hiszem, hogy végzetes krízisről kellene beszélnünk. Tudomásul kell venni, hogy a politikai hatalom gazdasági hatalmat is jelent, és azt is, hogy a hatalomhoz való ragaszkodás egyfajta emberi gyengeség jele. A politikusok sokszor úgy váltogatják az elveiket, mint mások a bútoraikat. Giczy Györgyöt a decemberi választmányi ülés nagy fölénnyel választotta a párt elnökévé, olyan fölénnyel, ami akkor is elsöprő, ha leszámítjuk azokat, akik nem vettek részt az ülésen, és azokat is, akik akkor kivonultak a teremből.- A kivonulók Latorcay János követői voltak?- Szó sincs róla. Sok küldött számára volt világos, hogy valami nincs rendben a választmány összehívása körül. Akkorra már lezajlottak az alsófokú tisztújítások, és csak az országos vezetőség újjáválasztása volt hátra. A párt alapszabálya szerint a választmány elnökének kötelezően össze kellett hívni az ülést, amit meg is tett, de a pártelnökség a többség támogatását élvezve, azt is mondhatnám, erőből, kierőszakolta, hogy december 14—15-én kerüljön sor a tisztújító választmányi összejövetelre, és ennek az ülésnek az eredményeit semmisítette meg április 29-én kihirdetett ítéletében a Legfelsőbb Bíróság. Személy szerint azt gondolom, hogy a bíróságot az ítélet meghozatalakor semmiféle politikai megfontolás nem motiválta. Kizárólag azt vette tekintetbe, hogy miről szól a párt alapszabálya. Abból indult ki, hogy ilyen szabályzatot csak az adott párt tagsága jogosult elfogadni, párttörvény rangjára emelni, jogosnak vélte azt az igényt, hogy egy ilyen civil kezdeményezésre létrejött poltikai szervezet „alkotmánya” a párt vezetőire nézve is kötelező érvényű legyen. Az a legszomorúbb az egészben, hogy mód lett volna elkerülni a bírósági procedúrát, ha a választmány tagjai elfogadják Keresztes Sándornak, a párt tiszteletbeli elnökének javaslatát, aki azt kérte a tagságtól, hogy a tisztújítást máskor, egy későbbi időpontban bonyolítsák le, és hogy ez az ülés csak és kizárólagosan tanácskozó jellegű legyen. Sajnos, a választmány többsége nem hallgatott Sanyi bácsira, lehurrogták, még azt sem engedték meg neki, hogy mondandóját befejezze.- Latorcay János nem akarta összehívni a választmányt?- Dehogynem. Össze is hívta, csak januári időpontot jelölt meg. Később a viták, veszekedések hatására kész volt egy december végi dátumot is elfogadni, de számomra érthetetlen módon ebbe meg az elnökség nem ment bele. Azt gondolom, rossz lépés volt Giczy György részéről az alapszabály-ellenesen kierőszakolt tisztújító ülés, és azt is természetesnek tartom, hogy a másik oldal, kihasználva a jogszabály adta lehetőséget, bírói úton igyekezett jogorvoslathoz jutni. Sok a jogász a pártban- Mi lesz most? Giczy Györgyök elismerik a bírói döntés kötelező erejét?- Azt gondolom, igen. Különben nem fogalmazódtak volna meg mindkét fél részéről olyan, a médiákon keresztül a közvéleményhez eljuttatott üzenetek, hogy a pártnak nincs legitim vezetése. Pontosabban Latorcay János elismeri, hogy Giczy György az elnök,’és Giczy György belátja, hogy csak a választmány még mindig funkcióban lévő elnöke, Latorcay János hívhatja össze a tisztújító választmányi ülést. Az a baj nálunk, hogy lényegesen több jogász van a pártban, mint a Fővárosi Bíróságon. Ők másképpen gondolkoznak, mint az átlagember. Mindenben a kiskapukat keresik, az egyszerűbb értelmezés helyett a jogi csűrcsavar eszközeivel élnek, és nem törődnek azzal, hogy „áldásos” tevékenységük nyomán mekkora krízis alakult ki a Kereszténydemokrata Néppárton belül.- Milyen eredmény várható a megismételt választási procedúrától?- Nem lehet tudni. Ami biztosnak látszik: mind a két politikus megkopott ebben az értelmetlen hatalmi harcban. A pártban sokan úgy gondolják, hogy meg kellene erősíteni Giczy Györgyöt elnöki posztján, de hozzáteszik, hogy nem mindenáron. Van olyan vélemény is, hogy Giczyt mindenképpen, de Füzessy Tibor alel- nököt semmiképpen nem szabad újraválasztani. Politikai elemzők szerint két irányvonal küzdelme folyik a párton belül, a liberális és az úgynevezett nemzeti irányzat képviselői küzdenek egymással. Én azt gondolom, hogy ilyesmiről szó sincs. Szerintem hatalomra éhes személyek késhegyig menő hatalmi harca zajlik. A baj csak az, hogy egyik fél sem válogat az eszközökben, és könnyen lehet, hogy ebben az áldatlan veszekedésben a párt kap majd nehezen gyógyítható sebeket. Ellentét az elnökség és a frakció között-Ez a helyzet még a frakció felbomlásának lehetőségét is felveti...- Van rá esély, de nem gondolom, hogy ez be fog következni. Mind a két fél pontosan tudja, hogy parlamenti megszólalási lehetőség nélkül egyetlen párt sem képes programját sikerre vinni. Ha kettészakad a frakció, az azt jelentheti, hogy a KDNP olyan válságba kerül, aminek a végét ma még nem is lehet megjósolni. Az Országos Választmány határozata szerint lsépy Tamás ellen bizalmatlansági indítványt kellett volna benyújtani, de mert a frakción belüli erőviszonyok nem a választmánynak kedveztek, ezt a határozatot végül is nem hajtották végre.- A párt két alelnöke részt vett a MIEP március 15-ei nagygyűlésén...- Dr. Gáspár Sándor és Báthory Gábor képviselte a KDNP-t. Giczy György nem vett részt a nagygyűlésen, aminek elsősorban diplomáciai okai voltak. Az elnök nagyon helyesen nem kívánta tovább feszíteni a húrt az EUCD és a KDNP között. Ellenzéki nagygyűlés volt, sok ember ment ki a Hősök terére, és nekünk mindenképpen jelen kellett lennünk ezen a megmozduláson, hiszen az ország nyomorúságos állapota megköveteli tőlünk a nemzetért való kiállást. A mostanra kialakult helyzetért komoly felelősség terheli a kormányzó pártokat, bár ők a mostani állapotokat minden eszközzel szépíteni akarják. Giczy György is akkor hívta ki maga ellen a kormánypártokat fenntartás nélkül dicsérő, úgynevezett köz- szolgálati sajtó haragját, amikor kijelentette: nyomorban élő társadalomban nem épülhetnek ki a demokratikus intézmények, nem alakulhat ki demorácia.- A sajtó szerint Giczy György politikája miatt komolyanfelmerült a kérdés, hogy a KDNP-t kizárják az EUCD-ből.- Ilyesmiről szó sem volt. Valóban elhangzottak figyelmeztető mondatok Wim van Velzen úr részéről, de ezt csak az országos napilapok állították be ultimátumként. Az EUCD csak arra figyelmeztette a pártot, hogy a szélsőségmentes politika irányába haladjon. Egyértelműen a MIÉP miatt kaptuk a figyelmeztetést, ami csak azért érthetetlen, mert a két párt között semmiféle szóbeli és írásbeli megállapodás nincs. Anyagilag rendbe jött a KDNP- A párt nagy mértékben eladósodott, nemrégiben még a székház is komoly veszélybe került... Valóban így van, de ez sem olyan szörnyűséges, ahogyan azt az ellendrukkerek látni szeretnék. Az adósság váltó formájában 94 millió forintot jelentett, amit a Magyar Hitel Bank bocsátott ki. A váltóval szemben állt a párt hozzávetőlegesen 400-450 millió forintot érő székháza. A székház Bel-Buda egyik legszebb részén, a Nagy Jenő utcában van, és érthető, ha sokan szerették volna a váltó értéke fejében megszerezni. Külön kell választani a politikai tevékenységet a gazdaságitól. A székházügy kizárólag pénzügyi kérdés volt. A válság megoldásában magam is részt vettem, és mondhatom, a Hitel Bank igen nagyvonalúan járt el a KDNP-vel szemben akkor, amikor a lejárt váltót hitellé minősítette át.- A FIDESZ fokozatosan határolódik el a KDNP-től...- Ahogy közelednek a választások, úgy fedezik fel a különféle politikai pártok a kereszténységben rejlő értékeket. Most már a FIDESZ is ilyesmiről beszél, de a liberalizmus és a kereszténység nehezen összeegyeztethető ideológia. Azt gondolom, a fiatal demokratáknak inkább a KDNP szavazóbázisa kell, mintsem azok az elvek, amik a pártot jellemzik. Alapszervezeteket szeretnének tőlünk magukhoz csatolni, de szerencsére ennek az elképzelésnek igen nagy akadálya Giczy György személye.-Az MDF?- Sok tekintetben természetes szövetségesekként tudunk együtt dolgozni, bár a mostani fejlemények meghaladják a józan ész mértékét. A két párt parlamenti frakciója valamiféle uniót akar kötni egymással, ami, ha létrejönne, az a választóink egyértelmű arcul csapása lenne. Választási kilátások?- Hogyan tovább?- A mostani válságnak előbb-utóbb véget kell vetni. Jövőre választások lesznek, és egy szétzilálódott párt nem lesz képes megnyerni a választók bizalmát. Az előttünk lévő tisztújító választmányi ülésnek kell pontot tenni a konfliktusok végére. Meg kell teremtenünk párton belül az egységet, még azon az áron is, hogy az eddigi két torzsalkodó vezető helyett esetleg egy harmadikat válasszunk meg a KDNP elnökének. Előbb- utóbb megoldódnak a konfliktusok, és hiszem, hogy a párt kimagasló eredménnyel fog a jövő évi választásokon szerepelni.- Ón milyen reményekkel vág neki a jövő évi választásoknak?- Kifejezetten politikai karrierre nem vágyom, de ha már elfogadtam a párt elképzeléseit, szeretnék a magam módján mindent megtenni szűkebb pátriánk felvirágoztatásáért. Nekem eddigi életem során mindenért keményen meg kellett küzdenem. Tizenöt éves korom óta önfenntartó vagyok, külső segítség nélkül élek. Mindent a magam erejéből értem el. Az érettségitől kezdve a diplomák megszerzéséig. Műszaki ember vagyok, racionális gondolkodással megfertőzve, pontosan tudom, hogy a legmélyebb válságból is van kiút. Politikusként, tapasztalataimat felhasználva, csak egyetlen célom lehet: mindent megtenni Szabolcs felzárkóztatásáért, azért, hogy az itt lakók egyenrangúaknak érezhessék magukat a világ bármelyik táján élő emberekkel, és legyenek büszkék arra térségre, amelyet szülőföldjüknek neveznek.
