Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-10 / 108. szám
1997. május 10., szombat Riport Csengerújfaluban, úgy látszik, baj van az ajtókkal. A polgármesteri hivatalét nagyon sokat csapkodják. Leginkább egymásra. Kedden aztán országgá kiáltotta minden újság, hogy a falubeliek megunták a hercehurcát, az asztalra ütöttek és szertezavarták az önkormányzati testületet. No jó, úgy is lehet mondani, hogy önként felálltak a képviselők. Ki így meséli ezt a történetet, ki úgy... Tapolcai Zoltán riportja Bár polgármester, akkor is csak Király Bandinak nevezném. Korának kijárna az András bátyám, de hát a messziről jött idegennel is pillanatok alatt pertut kovácsol. Tipikus nagy hadova, aki beszél, beszél kakaskukorékolástól kakaskukorékolásig. Benne van a gondolat magja, de ember legyen a talpán, aki a szófolyamból kihámozza. Könnyen pöki oda a kemény szavakat, köny- nyen buggyan ki száján a maró sértés. Egy pillanatra sem veszti el huncut mosolyát, és nagy ravasz, aki embert, szót, történést könnyen forgat. Hét éve lett a falu első embere. Büszkén mondja, hogy tisztes többséggel. Csak any- nyira politizált korábban, hogy nem tudott beilleszkedni még a megpuhult szocializmusba sem. Kőműves és gazdálkodó. Ott találta magát az új világ hírnökeként a régi vágású testület kellős közepén. Dr. Forási Tibor, a háziorvos volt a legnagyobb ellenlábasa. Enyhe kifejezés, hogy nem állhatták egymást.- Hát Te tűrted volna - kérdezi Király András -, hogy állandóan követelőzzön, és tudván, hogy csak a saját érdekében teszi? Vezetői pótlék, veszélyességi pótlék, sofőrpótlék. Hatszázezerrel lépték túl a költségvetési keretet! Aztán nem bírta tovább a falu és elküldte. Kifizettette velünk még azt is, amit 36 év alatt a szolgálati lakás kertjébe ültetett. Két fenyőfáért például hatvanezret számolt fel!- Na de mégis képviselő volt évek óta! Ez bizalmat is jelent! És nem maradt egyedül a véleményével!- A Tóth Jóskára gondol, az iskolaigazgatóra? Na, arról annyit, hogy a családjával van tele az iskola. Megcsinálta a besorolásokat, én meg nem hagytam jóvá, erre visszavették tőlem az ellen- jegyzés jogát.- Hogyan tehették meg?- Öten ültek a testületben, így övék volt a többség! Nem akármilyenek lehettek ezek az ülések! A fáma szerint - de erről nem tanúskodnak jegyzőkönyvek - még a padokat is átugrálva mondta mindenki a maga igazát. Az pedig egyformán hangzott: a másik csapat akadályozza a munkát, a döntéseket. A polgármester a doktor úrékra mutogat, azok meg viszont. Tóth József kémiaóráról pattant ki a kedvünkért, a nyolcadikosok legnagyobb örömére. A polgármester szerint nem taníthatna, mert nincs meg hozzá a szakmai végzettsége. A tanfelügyelök — ha még ilyen létezik, vagy már szaktanácsadónak hívják - csak meg tudják ítélni, hogy egy kertészeti egyetemmel és egy biológia szakra kiállított levelezős főiskolai diplomával mivé lehet valaki!- Szerintem Király épp a tudást meg a diplomámat irigyli, no és az bosszantja, hogy nem hagytuk itt „Királykodni”. Mondja már meg, hogy így kell kinézni egy falunak? Minden környékbeli többet fejlődött, mint mi! Ne hivatkozzon a gázra, mert abból senki se maradhatott ki! Hol vannak az utak, a járdák? Sorra késik a pályázataival, s azért nem fogadják el, mert nem tudja értelmesen előadni, hogy mit akar! Ezzel a fellépéssel semmit nem lehet elérni. A labdát úgy azon nyomban továbbpasszoltam a polgármesternek!- Két utcát tudok mondani, ami azóta épült! S hogy ki miatt késik? Nehogy már ezt rám kenjék! Épp ők voltak azok, akik annyit akadékoskodtak, hogy majdnem mindig az utolsó pillanatban tudtuk beadni a papírokat! De kérdezze csak meg tőle, hogy kinek a besorolásán kaptunk össze? Úgy is tettem, megkérdeztem. Tóth József meglepetés nélkül válaszolt:- Az öcsémén. De hát csak a törvény paragrafusainak megfelelően akartam eljárni.- Ez jelentett volna havonta 8 ezer forintos emelést az öcs- csének.- így igaz!- De hát magával szemben már egy ilyen csőriét nyert a polgármester! Ön a két diplomájára hivatkozva megkapta azt a bizonyos hírhedt F kategóriát, ám a bíróság úgy döntött, hogy nem jár! Azért csak van tüske magában emiatt, nem?- Akkor sem kell lejáratni a munkatársaim előtt azzal, hogy kiveszi a kezemből a bérezés jogát!- Maguk pedig kivették a kezéből az ellenjegyzés jogát, pedig mint munkáltatót legalább annyi megilleti! No és hányán dolgoznak itt a családból?- Velem együtt négyen. A feleségem, az öcsém és az unokaöcsém. De már a korábbi igazgató idején is itt voltunk! ... Alkotmányos „Királyság” Csengerújfalun? Egyszóval vérre és zsebre ment a játék Csengerújfalun. Nehezen nyelte le az egyik és a másik oldal is, ha valamivel megkurtították. A polgármester mindenért támadható, de rossz gazdálkodásért ezegyszer nem. Csengerrel kötött kényszerházasságból csak csupasz fenékkel tudtak megszabadulni. Azóta hitelt nem vettek fel, az év eleji költségvetési hiányból év végére mindig pénzmaradvány lett. Igaz, hogy ha bátrabbak és hitelt vesznek fel, talán már kész a ravatalozó. A kamat kisebb terhet rótt volna rájuk, mint az anyagárak emelkedése.- Ezért mondom, hogy rosz- szul gazdálkodnak - ismétli Tóth József. - Egy jókor felvett hitelnek legalább látszata lenne a falun. De csak azt látjuk, hogy a polgármester a saját céljaira használja a hivatal autóját, azzal viszi a napszámosokat a földjére, hétvégén a családot is azzal furi- kázza. Az egy kicsit furcsa... Király András ezt sem hagyta válasz nélkül:- Ha itt dekkolok naponta 12- 14 órát, hát csak megtehetem, hogy a magam dolgát is elintézem útközben, s ha a földem mellett megyek el, miért ne állhatnék meg. Az autó itt központi kérdés. Azt találtam ki, hogyha kihozzuk a jövedelempótlósoknak a pénzt Csengerből, azzal megspóroljuk a postaköltséget, amely jóval nagyobb lenne, mint a benziné. Erre ezek irigységből arra köteleztek, hogy adjam el az autót, mert nagyon sokba kerül a hivatalnak. Bezzeg a tiszteletdíjukról nem mondtak le!- Helyben vagyunk! Ezt kiabálták az emberek a harag estéjén is!- Hát az úgy volt... És Király András megint hosszú mesébe fog, kezdve onnan, hogy mekkora megdöbbenés volt a testületi ülésen, amikor csak 6,1 millió jutott szociális kiadásokra a 7,5 millió helyett. A polgármester szerint arra akarták rávenni, hogy a 67 jöve- delempótlós közül vagy húszat szórjon ki, és ezzel spóroljon. — De hát ezek az emberek ebből a 9200 forintból élnek. Hát én osztozós fajta vagyok, felvettem a kesztyűt, megmondtam, hogy nem csinálom, még ha bírósággal fenyegetnek akkor sem. Tóth József ugyanerről ezt mondta: — Ne adjon a Király szavára. Mást mond a testület, mást az emberek előtt. Legszívesebben senkinek sem adott volna pénzt! A tiszteletdíjról pedig csak az emberek előtt hangoskodik, amikor egymás közt vagyunk, akkor meg foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Mindenáron át akarta verni a testületet, hogy adjon az alpogármestemek. Mi csak úgy mentünk bele, ha mindenki kap. — Mennyi az a pénz? — Úgy 13 ezer forint fejenként. Az emberek 9200-ra várnak, a képviselők 13 ezren veszekednek. De most Király Andrásnál az igazság: — Az alpolgármesternek a törvény szerint jár a tiszteletdíj. A képviselőknek nem, de a nemrégiben bekerült három új tag másképp nem vállalta. Ok meg kaptak rajta. Mindegyiknek jól fizető állása van. Tóth többet keres, mint egy nagyvárosbeli kollégája. Kilencvenhat gyerekre kapott fejkvótából nem lehet ezt bírni! Ment hát az adok-kapok. Szemtől szembe és zsebből zsebbe. Az öt képviselő nem bocsájtja meg Királynak soha, hogy állítólag olyan kijelentést tett, „Vegyétek tudomásul, nekem a képviselők nem parancsolnak!” Király pedig forintra pontosan az orruk alá dörgölte, hogy milyen sokba kerül az ő tevékenységük a falunak. S az a nagy sejtésem, hogy ezt nem rejtette véka alá a falu lakói előtt sem. Az öt képviselő elérte, hogy a polgármesternek nem volt joga intézkedni a jövedelem- pótló támogatások ügyében. Garázsba záratták a szolgálati autót. Eredmény? Mivel a testület nem tud olyan hamar összegyűlni és dönteni, mint a polgármester egyszemélyben, többen a faluból nem kapták meg az áprilisi járandóságukat sem, és késett ügyeik intézése. — Hétfőn odaállt elém a jegyző, hogy mennek a pénzért. Mondom, itt a kulcs a zsebemTóth József a katedrán - Panaszáradat a hivatalban Fotó: Lázár Zsolt ben, de nem adhatom oda. Ha azért haragudtak rám, hogy a focistáknak odaadtam az autót, most, a tiltás után még fegyelmit adatnak velem a jegyzőnek is, ha beleül. Ahogy ez végigötlött bennem, bemondattam a hangosba, hogy technikai okok miatt késik a járulékok kifizetése. Amikor délután Csengerből hazafelé jöttem, már lengették rám az emberek az öklüket, hogy így lesz reggel, úgy lesz reggel. Hát én még ilyen jól sohasem aludtam. Reggel elláttam a jószágokat, negyed nyolckor már vagy harmincán álltak itt. Mondom nekik viccesen: Csak nem őstermelői igazolványt akartok kiváltani? Erre ők, hogy majd megmutatják, hogy így meg úgy. A munkatársaim bekotortak az épületbe, mert féltek, és nézték, hogy mikor esik nekem a tömeg. Már épp az ajtót akarták betömi, amikor rájuk ripakod- tam. Ne most legyenek nagy hősök! Korábban kértem, hogy jöjjenek el a testületi ülésre, és mondják el bajukat a képviselőknek! Egy ember volt csak ott! Az autó meg, mondom, ott a garázsban, nem ülhetek bele, nem használhatom, amellett nincs jogom intézkedni az ő ügyükben. Erre elkezdték kiabálni, hogy hívjuk össze a testületet azonnal! Mihácsi Julianna is ott volt a követelők között. — Na, maga mit érzett volna akkor, ha a tüdőasztmás gyerekét hazahozza a kezelésről, de nem tudja neki megvenni a gyógyszert, mert nem adnak pénzt? És ha a gyerek reggelre befullad? Nekem már elegem lett a megaláztatásból. Támogatást kértem, és arra hivatkoztam, hogy a gyerekeknek gyakran nem jut ételre sem, éhesen mennek iskolába. Az igazgató azóta azzal csúfolódik a gyerekekkel, hogy meg-meg- kérdezi tőlük: Na ma ettetek már, vagy éhesek vagytok? Azért a falu összesereglett népe néha ennél durvábban vonta kérdőre este a képviselőket. Fennen kiabálták, hogy ki kinek a kije, ki kivel hol mit csinált, meg hogy pusztuljanak innen, adják vissza a tiszteletdíjukat, meg amúgy is mondjanak le. A képviselők zárt ülést kértek, hogy néhány szociális kérdésről döntsenek. De a zárt ablakok mögött kíváncsi szemek vizslatták, ki nem emeli fel szavazársa a kezét, ki tagadja meg a forintokat a kérelmezőktől. Ezen a napon senki- sem mert ilyet tenni. Ahogy újra beléphettek az emberek a terembe, egy hét haladékot kért a testület a viszály rendezésére. A felhördülés jelezte, hogy egy percet sem kapnak. Menniük kellett. Maguktól álltak fel, vagy egy láthatatlan akarat tessékelte ki őket, vagy volt benne egy kis rásegítés, egy kis buzdítás? Az embereket ez már nem érdekli. Másnap Király András meghozta a pénzt, mindenkit kifizettek, mindenkinek elintézték ügyes-bajos dolgát. A székek üresek. Király András egyedül maradt. Ezt akarta? Nincs már ellenzéke. De az ő helye is csak a választásig biztos. Őt is megmérik. Lehet, hogy új képviselőket kap társként. De a harag marad a régi... (Természetesen megkerestük a doktor urat, dr. Forási Tibort is. Ragaszkodott ahhoz, hogy a jövő héten írásban juttassa el véleményét minden laphoz.) Király András egyedül és K konok arccal á;
