Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-09 / 107. szám

(Q!> Keiül: A házak kirakatai az előkertek Kiskert 1997. május 9., péntek Hétről hétre a kiskertekben Pihennek a fagyosszentek Amikor még csak kertes házak léteztek, teljesen ter­mészetesen hatott a lakások előtti kiskert látványa. Öreg mamókák öntözték, kapál­ták, ennyit még ők is meg tudtak csinálni. Olyan volt ez, mint a boltok kirakata. Utalt a tulajdonos jellemére, vagyoni helyzetére vagy a munkamoráljára. Akinek ga­zos, elhanyagolt volt a kis­kertje, annak a portája sem volt különb. A virágokkal betelepített formatervezett ágyások pedig gondos gaz­dára utaltak. Kertes városrészekben az utak szélesítése miatt több­nyire elvették az előkerteket, és közterületté alacsonyítot- ták ezeket. Mégis a régi tu­Még első osztályos volt a kislányom, amikor tavasszal a tanító néni kivitte őket az iskola piciny gyakorlókert­jébe. Az óra eredeti célja a veteményezés és palántázás illusztrálása volt, amikor az őszinte gyermek halkan megjegyezte: Tarackos a föld. Ekkor még nem keltett feltűnést, de amikor sorra nevén nevezte a gyomnövé­nyeket , már nagy volt az ámulat. Mondanom sem kell, a fiatal tanító néni még a felét sem ismerte, nemhogy a nevét tudta volna. Pedig semmi különlegeset nem pro­dukált, csak tudta, amit tíz- húsz-ötven évvel ezelőtt min­den parasztgyerek tudott. A jövő generációjának a számítógépek világára kell készülni, és sokkal inkább a technika érdekli a gyere­keket, mint a kertművelés. Inkább töltenek órákat a vi­deomagnójuk társaságá­ban, minthogy kapát ve­gyenek a kezükbe. Fejlődik a világ, és ez így van rend­jén. Csakhogy nem mindenki lesz számítógép-programo­zó, és nem mindenki tud majd elhelyezkedni a gazdasági lajdonosok többsége ma is gondozza, ápolja a gyepet, a bokrokat. A ráérősebbek évelő virágok hagymáit ül­tetik ide, sőt szabályos ágyá- sokat alakítanak ki. A lakótelepi panelházak közötti földterület senki­földjének számít. Van ugyan felelőse, de annak kisebb baja is több attól, mint virá­gokat telepíteni, vagy éppen parkosítani. Megfigyelhető, hogy az újonnan átadott la­kások első tulajdonosai még megpróbálják nemileg ott­honossá varázsolni elsivá- rosult környezetüket. Az évek múltával azután ki­cserélődnek a lakók, és mind kevésbé tartják fontosnak az „utca” virágosítását. életben. Az alacsonyabb ké­pességű gyerekeknek is meg kell majd élniük valamiből, és a földet sem mindenütt végzett agrárszakemberek művelik. Régen apáról fiúra szállt a tudomány, és a gye­rekek teljesen természetes módon sajátították el a gaz­dálkodás ismereteit. Szán­tottak, vetettek, arattak és ápolták a lovakat, tették, amij kellett. Akik hivatásuknak vá­lasztják a földművelést, azok a megfelelő képzést adó is­kolákban megtanulhatják az induláshoz szükséges is­mereteket. De mi lesz azok­kal, akik nem falun nőnek fel, és nem akarnak a föld­művelésből megélni, de hob­biszinten azért szeretnek kertészkedni? Csak emiatt nem fognak egy többéves is­kolát elvégezni. Jó lenne, ha az általános iskolai kép­zésben ilyen hétköznapi dolgok is helyet kapnának, mint a gyomnövények, vagy a kertészkedés alapismere­tei. Lehet, hogy sohsem ve­szik majd hasznát, de ezek az ismeretek valahol az ál­talános műveltségünk részét képezik. Szervác, Pongrác, Bonifác, a három híres-hírhedt fagyos­szent, úgy tűnik, kivette éves rendes szabadságát. A május tizediké tájékán szokásos lehű­lés most nem hoz éjszakai talaj menti fagyokat. No nem mint­ha hiányozna, de az ilyenkor szinte törvényszerűen bekö­szöntő hidegfronttal elég gyak­ran együttjárnak a fagyos na­pok is. A mostani lehűlés csa­padékkal együtt jött, és ilyen­kor nagyobb a jégverés veszé­lye, mint a fagykár valószínű­sége. Gyümölcsfáink többsége már elvirágzott, csak az alma- termésűek közül a későn érő fajták nem hullatták el szirmu­kat. A párás, nedves idő és a húsz fok feletti nappali hőmér­séklet kedvez a gombabeteg­ségek terjedésének. Igen nagy a lisztharmatfertőzés esélye. Most érdemesebb felszívódó, drasztikus szereket használni, mert a hónap végéig vagy a jövő hónap elejéig elhúzódhat ez a betegségek elterjedésének kedvező időjárás. Késik a cserebogár-invázió. A négyévenkénti rotációban változó populáció ebben az évben gyengébb rajzást ered­ményezett. Ez még nem jelenti azt, hogy nem kell a rovar- kártevők ellen védekezni. Ha marad a napos, enyhe idő, ha­marosan megjelennek a lc- véltetvek és más szívókár­tevők is. Ezek ellen is inkább a harmincnapos várakozási ide­jű szereket ajánljuk. Hatásuk erősebb, és a növényi szöve­tekbe felszívódva nagyobb védelmet nyújtanak. Mára egyértelműen meglát­szik minden gyümölcsfán, hogy mely ágak nem hajtottak ki. Érdemes most átvizsgálni a fák ágait, gallyait, és a remény­telenül elhalt növényi részeket le kell vágni. Ha nem távolít- juk el időben, akkor korhadás­nak indul, fagombák teleped­hetnek meg rajta, és jó búvó­helye lesz a rágókártevőknek. A talajerő-utánpótlásról is most kell gondoskodni. Elég nedves a talaj, és a csapadék valószínűsége is elég nagy. Az éves műtrágyaadag egyharma- dát szórjuk ki, és elég csak be­gereblyézni a talajba, máris fel­szívódik. Ha két éven belül szervestrágyáztunk, akkor elég csak nitrogéntartalmú műtrá­gyát alkalmaznunk, de a kom- binálttrágyák (kálium-foszfor- nitrogén összetételű), különö­sen a gyümölcsösökben jobb hatást érnek el. Most jó palántázni. Nem kell a talajt előtte beöntözni, és a tűző nap miatt sem kókad meg a kis palánta. Akármilyen szűk is a termésterületünk, a fajták­ra érvényes sor- és tőtávolságot érdemes betartani. Például a karós, óriás fajtájú paradicso­moknak legalább másfél vagy kétszeres élettérre van szükse- . gük, mint a törpefajtáknak. ', Akik nem akarnak sokféle pa­radicsomfajtával bíbelődni, azoknak ajánlhatjuk a kecske­méti jubilem, vagy általában a törpe növésű, közepes vegetá­ciós idejű és hosszabban elhú­zódó érésidejű fajtákat. Ez a paradicsom alkalmas mind köz­vetlen fogyasztásra, mind téli eltevésre, és nem egyszerre, hir­telen kell az egész termést le- szüretclni. A hosszúkás alakú, kemény húsú fajták jól bírják a szállítást, ezért is kapta a kon­zervgyári jelzőt. íz- és zamat­anyaga nem a legjobb, de tá­rolható és könnyen sűríthető. A paprikákat is inkább betű- és számjelzésscl látják el, ki­veszőben a névadás szokása. A HF jelzés általában közepes nagyságú, bő termésű, fehér húsú fajták jelzésére szolgál. A hagyományosabb típusok kö­zül a kecskeszarv, nevéhez ha­sonlóan nagyméretű és hosszú­kás alakú, közepes érésidejű. Talán a legismertebbek a cecei fajták, amelyek vastag húsú, fehér színű és kimondottan íz­letes paprikafélék. Szűkös termőterületen, ahol a minden­napi öntözés megoldható, ott lehet kettesével is ültetni a ki­sebb bokrú paprikapalántákat. A káposztafélék ültetése előtt szintén számoljunk a terebé­lyes mérettel. A túlzsúfolt táb­lák nem hoznak több termést, csak megnehezítik a kertműve­lést, és elősegítik a betegségek terjedését. Erre szokták monda­ni, hogy kevesebb többet ér. Az ültetések előtt ne feled­kezzünk meg a talajfertőt­lenítésről. Olcsóbb a vegyszer, mint a szaporítóanyag, és most a nedves földben jobban kifej­ti hatását. Amennyit használ a földi- epernek a mindennapos eső­zés, legalább annyit árt is. A magasan elhelyezkedő bojtos gyökérzet igényli az öntözést, de a virágzás idején hulló csa­padék szürkerothadást okoz. Permetezéssel védekezhetünk ellene. A fóliaházakban virág­zik a zöldborsó, és a szabad­földbe vetett szemek is szépen fejlődnek. A pillangósok mű­trágyázásával nagyon óvato­san kell bánni, mert „nitrogén­mérgezést” okozhatunk vele. Ez meddő csövekben és sárgu­ló levelekben mutatkozik meg. Ilyenkor már nem sok mindent tehetünk, legfeljebb gyakrab­ban öntözünk és levonjuk a következtetéseket. Bokorgyümölcseink közül a ribizli és a köszméte már rég clvirított, és a terméskezdemé­nyek már megjelentek a hajtá­sokon. Ezeknél szintén a nö­vényvédelem a legfontosabb teendő. Előbújtak a földből a gyökér- és tőhajtások. Most könnyedén kivághatjuk a fe­lesleges hajtásokat, és nem szívja tovább az anyanövény tápanyagát. A málna bimbói kifejlődtek, és hamarosan el­kezdődik a virágzása. Itt is a közeljövőben kell a fölösleges gyökérhajtásokat eltávolítani, és akkor nagyobb szemű, bő­vebb termést várhatunk. A kert zöldfelületeit nem kell öntöznünk. Ha azt akarjuk, hogy tömör pázsitunk legyen, akkor legalább hetente nyírjuk le 4—8 cm-re. A levágott füvet ne hagyjuk a tetején, mert alat­ta kisárgul a fű, és később bele­mossa az eső. A gereblyézéshez rugózó fogú szerszámot hasz­náljunk, ezzel nem sértjük meg a töveket— és könnyű súlya mi­att nem olyan fárasztó vele a munka. Vizes, harmatos álla­potban ne kezdjünk fűnyírás­hoz, ugyanis beleragad a gép­be, az esőtől lenyomott szála­kat nem vágja le a gép, és az átázott földből könnyen tö- vestől kitépheti a gyepet a for­gókés. Az idén telepített gyep­táblákat csak akkor vágjuk le, ha legalább 12-15 cm-re meg­nőnek a szálak, és a szél egy kicsit megszárította a talajt. Árak Rotációs kapa A hobbikertészek általá­ban nem számolgatnak vagy mérlegelnek, hogy megéri vagy nem éri meg. A többsége megelégszik azzal, ha a befektetett pén­ze vagy munkája megtérül, és a veszteséges években sem olyan nagy a kár, ami elviselhetetlenné válna. Nem mérlegelnek, de azért az árakat figyelik. Most például hatvanezer forint körül van a rotációs kapa ára. Bármennyire rom­lik is a pénz, azért ez még ma is jelentős tétel egy csa­lád kasszájában. Akkor in­kább kézzel kapálok — han­goztatják sokan, és nem gondolnak az őszi és a ta­vaszi talaj művelésre. A gyümölcsfák alatt nem szabad mélyen szántani, de legalább évente egyszer érdemes megmozgatni a talaj felső rétegét. Kapálni kell, és géppel mégiscsak könnyebb, de ilyen áron. Ideig-óráig kölcsönkérege- téssel megoldható a dolog, de hosszabb távon ez nem jelenthet megoldást. Palánta Múlt szombaton tömege­sen élőször jelentek meg a palántaárusok. A felhozatal jónak mondható, de az árak szinte elriasztották a vevő­ket, legalábbis a nagy tételű vásárlókat. A nyíregyházi Búza téri piacon a poharas palántáért 25-35 forintot kértek, míg a szálast 20-ért adták. Az árusok kitartottak, a vevők pedig csak néhány tövet vásároltak. Vasárnap délre jókorát változott a helyzet. Akik szombat hajnalban szedték fel palántájukat, azoknak vasárnapra megkókadt, és jól tudták, a következő hétvégéig nem tart ki a portéka. Először tizenöt, majd tíz forintra esett vissza az ára, végül nagy tételben már öt forintért is meg le­hetett venni a palántákat. Permetszer A vevő kérdez, válogat és gondolkodik. Meditáci­ójának oka az ár. Valami­kor, nem is olyan régen még nem a fogyasztói ár határozta meg a permetsze- rek kiválasztásának szem­pontjait, hanem a haté­konyság, az alkalmazható­ság. A vevő kétszer is meg­számolja a zsebében lévő pénz, és még mindig gon­dolkodik. Persze hogy tudja, a hatékonyadé drá­ga szer idővel kifizetődik, de most nincs annyi pén­ze. Kölcsön nem akar kér­ni, és hitelt mégsem vehet fel. Marad az olcsó, hatás­talan, de mégis büdös szer. Vetőmag A kertes gazdák többsé­ge évente csak egy alka­lommal vásárol vetőmagot, így még szembetűnőbb az áremelkedés. Drága, de vetni kell. különben soha­sem lesz termés. Többen kísérleteznek kéz alól vá­sárolt szaporítóanyaggal vagy többszörösen elfaj­zott magvakkal. Amit meg­takarít a vetőmag árán, an­nak többszörösével lesz kevesebb a várható termés­hozam, hogy a minőségről már ne is beszéljünk. Az oldalt Fekete Tibor állította össze

Next

/
Thumbnails
Contents