Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-09 / 107. szám

Foto: Bozso Vaszkun György föesperes 1997. május 9., péntek Meglepetés a családban, ünneplés a barátokkal Már negyedik éve, hogy minden április utolsó péntekén Nyíregyháza középiskolás diákjainak küldöttei megvá­lasztják az év diákpolgármesterét. A hagyományt a vá­ros korábbi polgármestere, MádiZoltán hívta életre, hogy a városi közgyűlés diákokat és az oktatást érintő döntései­ben, érdekképviseletükben, az őket megcélzó kulturális programok szervezésében, diákvezetők képzésében a leg­ifjabb generáció is képviseltesse magát. A jövő év áprili­sáig a bizalmat Sorosi Péter kapta, aki az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium világi osztályának tanulója. Hatházi Andrea (Új Kelet)- Tizenhét évesen kerültél a diákpolgármesteri székbe. Mi­kor született az ötlet, hogy a diákság első képviselője legyél? — Öt éven keresztül a Pro Patria Gyermek Szövetség tagja voltam, akikkel az or­szág történelmi nevezetessé­geinek felfedezésében, meg­ismerésében és megismerteté­sében ügyködtünk. A túrák, expedíciók alkalmával sok elméleti ismeretet szereztünk, s láthattuk a múlt nyomait. A Peregrinus Szövetség alaku­ló közgyűlésén, 1995-ben if­júsági alelnökké választot­tak. E csoport hazánk termé­szeti kincseinek felfedezésé­vel és megóvásával, termé­szetjárással és természetvéde­lemmel foglalkozik. Számos ifjúsági táborba jutottam el a két szövetség tagjaként, ren­geteg, a fiatalokat érintő prob­lémával találkoztam, s úgy gondoltam, nem kellene or­szágos problémákkal foglal­koznom, ha kisebb pátriám if­júságának is segíthetek. Ilyen gondolatokkal adtam be pá­lyázatomat a diákpolgár­mesteri címért. — A címért sikeresen verse­nyeztél. Milyen ötletekkel, ter­vekkel nyerted meg választó­id szavazatát?- Mindenképpen szeretném folytatni az elődeim által in­dított tradíciókat. Nagy sikere volt már a diákavatónak, a sportnapnak, a Mikulás-napi és karácsonyi rendezvények­nek. Időben a legközelebbi programunk az Európa-nap lesz, amit a városi önkormány­zattal közösen szervezünk. Sa­ját ötlet alapján minden hónap­ban szeretnénk szervezni egy diáknapot, ahol a város közép­iskolái egy-egy standdal mu­tatkoznának be, így folyama­tos kapcsolatot tudnának kiépí­teni a város polgáraival, fiatal­jaival és a középiskola-válasz­tás előtt álló általános iskolá­sokkal. A nyárra oktatási, ter­mészetjáró és megelőzési tá­borokat szervezünk. Talán az utóbbi szórni magyarázatra. A drog és az alkohol sajnos egy­re több fiatal életében van je­len. Korábban a művelődési központ keretében folyt meg­előző munka, de reméljük, hogy ha saját korosztályával is kapcsolatba kerülnek az e témában érintett diákok, köz­vetlenebb és hatásosabb lesz a megelőző munka. A Diák Pol­gármesteri Iroda szeretné ki­építeni a kapcsolatot a város felsőoktatási intézményeivel és a munkaügyi központtal, hogy a végzett diákok számá­ra továbbtanulási és munka- kezdési segítséget is tudjon nyújtani. Az iskolákban mű­ködő diákönkormányzatok­kal a már meglévő kapcsola­tot sokkal szorosabbra kelle­ne fűzni. Ezt szeretnénk előse­gíteni azzal az új lehetőséggel is, hogy az irodában létrehoz­nánk egy országos pályázat­megfigyelési csoportot, akik figyelnék és közvetítenék a lehetőségeket az iskolák felé. A város életében is szeretnénk minél több fórumon elfogad­tatni magát az iroda létét, és a diákság figyelmét felhívni arra, hogy bármilyen kéréssel, problémával fordulhatnak hozzánk. Ehhez szeretnénk segítségül hívni a médiát is. Terveink között szerepel, hogy a Nyíregyházi Városi Te­levízióban egy diákok által szerkesztett és diákoknak szó­ló műsort indítsunk.- A polgármesteri munka és a tanulás mellett jut időd ki- kapcsolódásra, szórakozásra?- Hét éve versenyszerűen atletizálok, hosszútávfutó va­gyok a Nyíregyházi Sport­iskola színeiben. Szoros az időbeosztás, de mindenre jut időm, ha akarom.- További tervek?- Kedvelt tantárgyaimmal, a történelemmel és a földrajz­zal szeretnék foglalkozni. Első helyen az Államigazgatási Főiskola, másodikon a Kos­suth Lajos Tudomány Egye­tem szerepel.- Hogyan fogadta tágabb és szűkebb környezeted a diák­polgármesteri címedet?- Tanáraim közül azok, akikkel közvetlenebb a kap­csolatom, gratuláltak, így volt ez az osztálytársaimmal is. Barátaimmal megünnepeltük a sikeres választást. A szüleim sokáig nem is tudtak arról, hogy pályáztam. A választás előtti napon kérdezték meg, milyen pályázat hever az író­asztalomon, s ekkor avattam be őket a terveimbe. Az öcsém, István azt mondta, így is, úgy is csak a tesója vagyok. Az agrárkutatás a jövő záloga Néhány kérdés dr. Farkas Gabriellához A nemzeti agrárprogram kérdése az utóbbi időkben sok vita forrása. Ebben - fontosságához mérten - kevés szó esik az agrároktatás és az agrárkutatás köréről. Való igaz, hogy az alapvető irányelvek megteremtése sem könnyű feladat, mindazonáltal nem lenne szabad megkerülni azt a fontos területet sem - véli a Néppárt. Munkatársunk dr. Farkas Gabriella országgyűlési képviselővel, a Néppárt (MDNP) főtitkárával - agrárszak­értővel - beszélgetett a témáról. Palotai István interjúja- Főtitkár asszony! Mi az az alapvető indítóok, ami arra kész­teti a Néppártot, hogy az agrár- oktatás és az agrárkutatás kér­dését külön napirendre tűzesse?- Az előterjesztők a nemzeti agrárprogram alapelveiben az agrároktatás és a kutatás bázi­sait jó színvonalúnak ítélik. Ez a közvéleményben azt a látsza­tot keltheti, hogy az oktatás és a kutatás területén nincsenek nagy gondok... A valóság azon­ban az, hogy az agrárium jövője szempontjából kiemelten fon­tos oktatási és kutatási intéz­mények katasztrofális helyzet­ben vannak...- Gondolom, leginkább anya­gi jellegűek...- Alapvetően igen, azonban ez a tény jóformán mindent megmételyez. Az oktatási in­tézményekben az állandó költ­ségvetési megszorítások miatt az oktató-kutató létszám roha­mosan csökken, méghozzá kontraszelekció érvényesülése mellett. A gyakorlati oktatás céljaira sem állnak rendelke­zésre pénzügyi eszközök, pe­dig ebben a szakmában ez el­engedhetetlen. —A pénzhiányon kívül mi okoz még komoly problémákat, hiszen a pénz azért mégsem minden?- A kutatási intézmények folyamatosan átszervezés alatt állnak, aminek következtében mind a tudományos, mind a kisegítőszemélyzet létszáma csökken, az intézmények a túl­élésért küzdenek. A költségve­tési támogatás a költségvetési inztézményeknél sem haladja meg a 30 százalékot, a társasá­gi formában működő, az FM által felügyelt intézményeknél a tulajdonos nem tulajdonos­ként viselkedik. A kutatás tá­mogatására szolgáló szegényes források is csak pályázati úton nyerhetők el. Lehetetlen álla­potot eredményez az, hogy az egy évre szóló pályázatokra nem lehet kutatást alapozni. Ezt tetézi, hogy a pályázatok kiírása, elbírálása, valamint a pénzügyi folyósítás nem igazo­dik az agrárium ciklikusságá­hoz. A kutatógárda az év ele­jén egy-két hónapig pályázat- írással, az év végén egy-két hónapi jelentéskészítéssel fog­lalkozik, ahelyett, hogy kuta­tómunkára összpontosítaná energiáját... Arról nem is be­szélve, hogy ez a kutatómunka folyamatosan fogy és szégyen- teljesen aluldotált!- Próbálkoznak ezek az in­tézmények valamiféle közös fel­lépéssel?- Sajnos, ez sem lehetséges igazán. Mindenesetre érthetet­len és elfogadhatatlan, hogy a kutatóintézetek más-más szer­vezeti formában működnek, feltételrendszerük tökéletesen eltérő, így az országos együtt­működésre tett kísérletek is sor­ra ellehetetlenülnek. Az is megkérdőjelezhető, hogy a ku­tatóintézetek eredményes gaz­dálkodása vállalati rendszerben egyáltalán megvalósítható-e?- Eddig csak a problémák­ról beszéltünk. De hol a kiút?- A Néppárt álláspontja sze­rint a versenyképes agrárium kialakításához elengedhetetlen az egységes rendszerű egyete­mi és intézeti kutatóhálózat ki­alakítása. Ebben a rendszerben az egyetemeken az FM felügye­lete alatt elsősorban alapkuta- tás-jellegű tevékenységnek, az intézetekben az erre alapozott fejlesztésnek kellene folynia. A szellemi erőforrásokat, va­lamint a kutatási intézményrend­szer fejlesztésére fordítandó pénzügyi forrásokat a minden­kori agrártámogatás százalékos arányában kell meghatározni, természetesen az intézmények költségvetési alapellátásán túl.- Azon felül, hogy mindezt megállapítottp, mit kíván ten­ni az MDNP a problémák meg­oldásáért ?- A Nemzeti Agrárkerekasztal legutóbbi ülésén a Néppárt nyomatékosan felhívta a figyel­met az imént részletezett ka­tasztrofális helyzetre és indítvá­Fél évszázada lelkipásztor nyozta, hogy a Nemzeti Ag­rárprogram része legyen - méghozzá stratégiai célként- az agrárkutatás értékeinek megőrzése, fejlesztése. A ta­nácskozáson elfogadott, 14 pontba foglalt ajánlás tartal­mazza is ezt a követelményt. Annak érdekében, hogy ez a fontos kérdés ne maradjon mindössze egy jegyzőkönyvi tétel, a Magyar Demokrata Néppárt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés mezőgaz­dasági bizottsága az agrár­kutatás kérdését, megoldási módját és lehetőségeit tűz­ze napirendjére, hallgassa meg a Földművelésügyi Mi­nisztérium álláspontját, és érje el, hogy az ágrárkűtatás — mint a mezőgazdaság jövőjénék-záloga — 'szere­peljen a Nemzeti Agrárprog­ramban kiemelt kérdésként. Ez egyébként európai integ­rációs törekvéseink egyik alapkérdése is! — Főtitkár asszony! Köszö­nöm a beszélgetést. Nem büszkeséget, hanem hálát érez félévszázados papi hivatásban eltöltött idő után Vaszkun György főesperes. Elhárította a hívek gratulációit. Úgy véli, az eltelt ötven évet csakis az Úr kegyelmének köszönheti, s nem a saját dicsőségének. Aranymiséjén harminc görög katolikus lelkipásztpr vett részt, köztük Keresz­tes Szilárd megyéspüspökj Kozma Ibolya (Uj Kelet)- Egész életemben erre a hi­vatásra készültem - mondja napkori otthonában Gyuri bá­csi. Hetvenhét évesen egye­dül él a papi lakásban. ­Bujon nőttem fel. Édesapán kántor-tanító volt, a család­ban is volt néhány pap, így rendszeresen jártunk temp­lomba. s hitben, vallásosság­ban éltünk. Édesanyám talán már születésemtől arra ké­szült, hogy lelkipásztort ne­vel belőlem. Nem is volt ne­héz. Vasárnaponként három szertartáson vettem részt a falu többi gyermekével együtt. Akkoriban nem volt más kikapcsolódási lehető­ség, még a televízió sem lé­tezett, ami elvette volna a fi­gyelmet a templomba járás­ról és az imádságról. Máso­dikos elemista voltam, ami­kor kaptam egy könyvet. Margit mama - ez volt a címe. Nagy hatással volt rám. Egy édesanya viszontagságait írta le, aki nehéz körülmé­nyei ellenére papot nevelt a fiából. A négy elemi elvégzése után a nyíregyházi Királyi Katoli­kus Gimnáziumban tanultam tovább, érettségi után jelent­keztem a papi szemináriumba. Nem sokkal a szentelés előtt besoroztak harminc-negyven paptestvéremmel együtt, ez 1944-ben történt. Kivittek minket Németországba, s csak egy évvel később térhettünk haza. A szeminárium befejezé­se után hitoktató lettem, majd 1947-ben felszentelt pap. Harminc éven át Nyíregyhá­zán voltam segédlelkész. Hoz­zám tartozott az összes tanya­világ, ahová télen-nyáron rendszeresen jártam. Gyakran előfordult, hogy kora reggel elmentem hazulról, s este öt-hat órakor tértem haza. Nem zavart a hideg, a szél és a tűző napsütés sem, jól éreztem magam a bőrömben. Sosem felejtem el, hogyan építettünk Gyulatanyán ökumenikus kápolnát az öt­venes évek végén naprafor­góból és sárból. Húsz éve élek Napkoron. Becsülnek és szeretnek a hívek. A gyerekeim közül egyik sem választotta a papi hiva­tást, de mind a három fiú és a lányom is hitben él. Még szeretnék három évig tevékenykedni, hogy elérjem a nyolcvan esz­tendőt. A jövő mit hoz, nem tudom. Aggaszt a hátam, sajnos csontritkulásom van. Az ötvenéves papi hiva­tás boldogság és fájdalom is egyben. Az aranymisén a napkori iskolás gyerekek adtak műsort. A vacsorát, amelyen százharmincán vettek részt, az önkormány­zat támogatta és szervezte. Csak azt sajnálom, hogy az aranylakodalmat nem tud­tuk megünnepelni. A fele­ségem az elmúlt év decem­berében távozott ebből a világból. Interjú »irn!T«T»]r»T^iärii^Kii^r^PS I Jeszenszky Géza, dr. Farkas Gabriella és dr. Zsigmond I Attlia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents