Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-09 / 107. szám

1997. május 9., péntek Világkrónika Magyar Távirati Iroda Kivonulnak az olaszok? Fino-Vranitzky találkozó Több száz ember vesztette életét a zairc-i fővárostól 200 kilométerre keletre fekvő Kenge város ostromában, amelyet kedden este foglaltak el a lázadók. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának kinshasai képvi­selője szerdán közölte, hogy a húszezer lakost számláló vá­rosért vívott kétnapos harc során legkevesebb 200 polgári személy, 100 kormánykatona és 15 lázadó halt meg, a sebe­sültek száma pedig eléri a 125-öt. Az áldozatok között van a Vöröskereszt tíz zaire-i önkéntese is, akiket elesettek holt­testeinek szállítása közben ért utol a halál. A koszovói albán pártok egyeztető taná­csa úgy döntött, hogy a Szerbiához tartozó, albán többségű tartományban május 24-én nem rendeznek „parlamenti” vá­lasztásokat - jelentette be Felírni Agani, az Ibrahim Rugóvá vezette Koszovói Demokratikus Szövetség alelnöke. „A ta­nácskozáson úgy határoztunk, hogy a választásokra fél éven belül sor kerül, azonban nem született megegyezés a koszo­vói parlament létrehozásáról” - idézte a Beta belgrádi hírügy­nökség csütörtökön a BBC-nek nyilatkozót politikust. Agani elismerte, hogy részben a nagyhatalmak- elsősorban az Egye­sült Államok - nyomására halasztották el a választásokat. Azerbajdzsán kész autonómiát adni Karabahnak, hogy véget vessen a közte és Örményország között évek óta húzódó területi vitának - jelentette ki szer­da este Isztambulban Gejdar Alijev azerbajdzsáni elnök hi­vatalos törökországi látogatása utolsó napján. Alijev szerint a karabahi konfliktus még az idén békés úton rendezhető, bár sok erőfeszítést kell tenni ennek érdekében. Az azerbaj­dzsáni elnök négynapos törökországi látogatása alatt hét kétoldalú együttműködési dokumentumot írt alá.. Beláthatatlan következmények Palotai István (Új Kelet) Amint az előre látható volt, a cseh kormány vám behozata­li letétre vonatkozó rendelke­zése nagy felháborodást vál- tolt ki BrüsszelherL_az Euró- pai Unió fellegvárában. A tizenkétcsillagos lobogó tagországai ugyanis nem úgy képzelik — és joggal -, hogy a várakozólistán lévő országok olyan törvényeket hozzanak, amelyek gátolják az unióból származó importot... És ha mind­ezt egy társult tagállam teszi, az még elfogadhatatlanabb! A prágai kormány Klaus mi­niszterelnökkel az élén most az egyszer kimutatta a foga fehér­jét, és akaratlanul is leleplezte az önmaguk által folyvást hir­detett roppant nagy európaisá­got. Most, amikor a cseh kor­mány háza táján is viharfelle­gek tornyosulnak, amikor a „buksza már laposabb”, egyre észrevehetőbb részükről a kap­kodás. Az ugyan nyilvánvaló, hogy egy ország bizonyos el­fogadható „finom” eszközök­kel és kulturált mértékben védi önmaga piacait és iparát, de mindennek megvan a maga határa. A behozatali illeték a lehető legdurvább eszköze en­nek a célnak - és a történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy soha, sehol sem vezetett teljes sikerre. Ilyen intézkedést leg­inkább olyan állam hozhat büntetlenül, amelyik valóban képes a teljes önellátásra, ugyanis igencsak kemény vá­laszlépésekre számíthat... Ezt pedig Csehország nem engedheti meg magának, azon­ban nagyon úgy tűnik, hogy ezzel nincs tökéletesen tisztá­ban... Az Európai Unió leirata - melyet nevezhetünk teljes lel­ki nyugalommal ultimátum­nak is*- „felszólítja Prágát a rendelet újragondolására”, és a diplomáciai életben igen szo­katlan, alig kéthetes határidőt engedélyez a válaszra. Az Eu­rópai Unió gazdasági téren még soha sem használt ilyen éles hangot, és ez már önmagában is elég figyelmeztető jel kéne hogy legyen a cseh kabinet számára. És mégsem... Klaus miniszterelnök hajt­hatatlan. Legalábbis most még ezt mondja. Indokai a régiek: védeni óhajtja a cseh termékek piacát. És pontosan ez az indoklás bőszíti fel leg­inkább Brüsszelt! Minden je­lentkező (és már bent lévő) országnak ugyanis alkalmaz­kodnia kcll(ene) a közös érde­kekhez, egyéni előnyökre sen­ki sem számíthat. Az egyéni előny éppen a közösség ered­ményeiben jelentkezik, így el­fogadhatatlanok a felhozott cseh indokok. Most, amikor a beküldött és megválaszolt kér­dőívek feldolgozása van napi­renden, egy ilyen barátságtalan cselt lépés könnyen zavarokat okozhat a rendszerben, és szét­zilálhatja a felvételi mechaniz­musokat is. Elvileg semmi köz­vetlen kapcsolat sincs a NATO kibővítése és az EU dilemmája között, mégis egészen biztos, hogy egy ilyen barátságtalan lépés az EU felé újabb kérdése­ket vet fel a NATO-felvélcl vo­natkozásában is. Hogy aztán ebből az egész­ből mi lesz, azt most még ne­héz lenne konkrétan megjó­solni, az azonban biztos, hogy nem az EU lesz az, aki meg- hátrál - ha ugyan meghátrál valaki. Ha pedig nem... Erre jobb nem is gondolni — legalábbis azoknak, akik szeretnék, hogy mielőbb és zökkenőmentesen a NATO és az EU tagjai legyünk. Mert a történelem kerekét ugyan visszaforgatni nem lehet - főleg, ha már annyit „feccolt” valaki a bővítésbe, mint ők -, viszont „zötyögtetni” igen. Erre pedig elegendő ok az a sajnálatos tény, hogy a Nyugat - bár nem ez a hiva­talos politikája - mondhat­ni „pszichésen” mégis egy kalap alá veszi a cseh-len- gyel-magyar államcsopor­tot.... A huzakodás még folyik, és remélhetően lágyul a cseh ál­láspont is. Mindnyájunk örömére és megelégedésére. Bashkim Fino albán miniszterelnök szerdán sajnálko­zásának adott hangot amiatt, hogy Beniamino Andreatta olasz védelmi miniszter kilátásba helyezte: kivonják a Napkelte hadműveletben részt vevő nemzetközi csapa­tokat Albániából, ha az albániai politikai pártok nem tart­ják be ígéretüket és elhalasztják a június 29-re tervezett választásokat. Fino azután nyilatkozott, hogy Tiranában megbeszélést folytatott az Európai Biztonsági és Együtt­működési Szervezet (EBESZ) különmegbízottjával, Franz Vranitzky volt osztrák kancellárral. MTI ___________,_________ A Reuter jelentése szerint a tárgyalás után az albán politi­kus elmondta: bízik abban, hogy a politikai pártoknak si­kerül konszenzusra jutniuk, és az új választási törvény ügyé­ben kialakult vita idejében megoldódik. Hangsúlyozta, hogy Albánia számára ez. az utolsó esély a válságból való kilábalásra, a jogállam és az erős piacgazdaság megteremté­sére. Optimistán nyilatkozott Franz Vranitzky is, aki a Sáli Berisha államfő vezette De­mokrata Párt és a többi párt közötti súlyos nézeteltérések elsimításának elősegítése vé­gett látogatott el az albán fő­városba. Az osztrák politikus kijelentette, hogy lát lehető­ségeket kompromisszum megkötésére, s erre az elkö­vetkező egy-két napon belül sor is kerülhet. Háromnapos látogatása alatt Vranitzky ta­lálkozik Sáli Bcrishával és több politikai párt vezető­jével. Az albán politikai pártoknak május 15-ig mindenképpen egyezségre kell jutniuk a vá­lasztási törvényről, mert az al­kotmány értelmében az állam­főnek-legkésőbb 45 nappal a meghirdetett időpont előtt kell kiírnia a választásokat.- Az Albán Demokrata Párt vezetőivel tárgyalt csütörtökön délelőtt Tiranában Franz Vra­nitzky, aki az Európai Bizton­sági és Együttműködési Szer­vezel megbízottjaként próbál összhangot teremteni a külön­böző albán politikai erők kö­zött egy új választási törvény ügyében - jelentette a Reuter. A találkozóról részleteket nem hoztak nyilvánosságra. Triton Sliehu, a Demokrata Párt elnöke mindössze annyit kö­zölt: tudatta Vranitzkyval, hogy pártja célszerűnek tarta­ná a tervezettnél két héttel ko­rábban, június 15-én megren­dezni az általános választáso­kat. Az albán nemzeti megbéké­lési kormányt alkotó kilenc párt között elsősorban azon van vita, hogy a leendő választási törvény hogyan határozza meg az arányos képviselet elve alap­ján elosztásra kerülő képvi­selői helyek számát. A Demok­rata Párt az előirányzottnál több mandátumot szeretne ily módon elosztani, illetve a je­lenleg érvényben lévő, s neki megfelelő választási törvény megtartása mellett kardosko­dik. Vranitzky csütörtökön dél­után Sáli Berisha elnökkel ta­lálkozott. Zsirinovszkij botránya Magyar küldöttség Izraelben Platthy Iván, a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtit­kára, aki az állam és az egyházak közötti kapcsolattar­tással foglalkozik, a héten látogatást tett Izraelben. Meg­beszélései során izraeli részről elismerésüket fejezték ki azon jelentős fejlődéssel kapcsolatban, amit Magyar- ország az állam és az egyház közötti jó viszony kialakítá­sában - történelmileg viszonylag rövid idő alatt - elért. MTI Botrányt okozott csütörtö­kön az ultranacionalista Vla­gyimir Zsirinovszkij a Kreml fa­lánál tartott koszorúzáson, mi­után nem akarták beengedni a Sándor-kertbe, amikor Borisz Jelcin elnök koszorúzotl. A káromkodó és lökdösődő orosz parlamenti képviselő vi­selkedését megpróbálta meg­örökíteni a moszkvai tévé ri­porternője, mire Zsirinovszkij kitépte a kezéből a mikrofont, majd hátracsavarta a karját. Ezután betuszkolta az újság­írónőt közelben álló autójába, ahol testőrei tovább molesztál­ták és megpróbálták elvenni iratait. Amikor sikerült tíz új­ságírónőnek kiszabadítania magát, utána kiabálták, hogy „megvolt a nászéjszaka, a menyasszony szabad”. A botrány ezzel azonban még nem ért véget. Amikor a kínos jelenetet megpróbálta megörökíteni egy másik tv-csa­torna operatőre, Zsirinovszkij emberei őt is lefogták, fojtdgat- ták, majd fejét a mikrobusz aj­tajával összeszorították. MTI ______ Pl atthy kíséretében volt Lóránt Zoltán, a Miniszterelnöki Hiva­tal helyettes államtitkára és Zoltai Gusztáv, a Magyar Zsidó Hitköz­ségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója. A küldött­ség találkozott többek közt Jigál Bibivel, az izraeli egyházügyi mi­nisztérium politikai államtitkárá­val, valamint Avi Békén él, a Zsi­dó Világkongresszus izraeli ve­zérigazgatójával. Izraeli részről a közép- és ke­let-európai térségben példaérté­kűnek tartják a lelkiismereti és a vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990-es tör­vényt, továbbá a volt egyházi in­gatlanok tulajdoni helyzetének rendezésével foglalkozó 1991-es törvény magyarországi megvaló­sulását. A zsidó kárpótlással kapcsolat­ban a Mazsihisz vezetője és az izraeli illetékesek egyetértettek abban, hogy a most megalakuló magyarországi közalapítvány csupán az első, bár jelentős lépés­nek minősül ebben az irányban.- A magyarországi és a nem­zetközi zsidó szervezetek folytat­ni kívánják a párbeszédet a ma­gyar konuánnyal a további zsidó kárpótlásról. A közalapítványról szóló megállapodás is induló va­gyonról beszél, ami világos uta­lás a továbbfejlesztés szükséges­ségére - mutattak rá, és megje­gyezték: a magyar kormány most joggal vár arra, hogy a Zsidó Hely­reállítási Világszervezet (WJRO) beváltsa a közalapítvány pénzbeli feltöltésére vonatkozó korábbi ígéretét. A Mazsihisz - fejtette ki Zoltai - kél okból is fontosnak tartja a WJRO hozzájárulását: az egyrészt pótlólagos anyagi eszközt jelentene a túlélők tá­mogatására, másrészt pedig er­kölcsi alapot adna arra, hogy a Mazsihisz ismét a magyar kor­mányhoz fordulhasson továb­bi támogatásért. Mobutu végnapjai Bürget Lajos Az idősebb nemzedék még emlékszik arra, hogy a hatvanas éveket Afrika evének nevezték. Abban az időben nyertek vissza vagy küzdötték ki fügsjetlcnsc- güket az egykori gyarma­tok, kezdték meg azóta is gyötrelmes önálló életüket. Az akkori hírekben talán a legtöbbet szereplő ország a hajdani Belga-Kongó volt, amely ma Zaire néven is­mert. Míg az egykor volt Francia-Kongóbán Youlou abbé viszonylag békésen vette át a hatalmat, addig Belga-Kongóban szinte azonnal kitört hol kicsi, hol nagy háborúk sorozata. Elég beleolvasni a ponyva- irodalomba, szinte hem­zsegnek azok a könyvek, melyek egykor ott harcoló, raboló, gyilkoló zsoldo­sokról szólnak, akiket hol ezen, hol azon az oldalon alkalmaztak. Gondoljuk csak végig, hogy volt egyszer egy Lu­mumba, egy Csőmbe, napi hír volt Katanga, Kinshasa, Kolwesi, itt lőttek le ENSZ- főtitkárt, aztán beszéltek nikkelről, gyémántról, ki­meríthetetlen nyersanyag­készletekről, különleges afrikai szocializmusról, mely mögött ott állt a po­zícióéhes Szovjetunió. Az­tán jött Mobutu, a hosszú nevű harcos (aki legyőzhe­tetlen, mindig diadallal tér meg a csatákból). aki aztán visszaállította a politikai egyensúlyt, legyilkoltatott mindenkit, aki nem tetszett, és végül beidomult a nyu­gati fogantak szerinti afrikai demokrácia kalodájába. Zaire mindig érdekes volt. Nem a demokrácia miatt. A nyersanyag itt a fő tét. Első a világon a kobalt- termelése, de van itt gyé­mánt, kadmium. ón, réz, mangán, szén, volfram, arany, ezüst, kőolaj, nio­bium, tantál, germanium, lítium, bérül — ha úgy tet­szik, egy egész Mendclc- jev-táblázatra való válasz­ték. Amikor tehát az ame­rikai politika olyan lelke­sen mozdult, hogy végre rend legyen, és a lehetőség szerint Mobutu menjen, de gyorsan, akkor ezek a kin­csek vélhetően szerepel játszanak. Ezért is izgatot­tak a franciák, akik lema­radtak a közvetítésről, hi­szen nekik is fontos lenne, ha jelen lehetnének, a bel­gákról nem is szólva. Most úgy tűnik, hogy a mai lá­zadóvezérjó üzletfél lesz, őt kell tehát támogatni. Addig mindenesetre, amíg ki nem derül, hogy nem jó partner. Hogy közben a szomszé­dos országban zajló őrület miatt menekültek száz­ezrei kóborolnak, beteg­szenek meg és halnak ha­lomra Zaire-ben? Sajnála­tos. Most Mobutu, a fémek és drágakövek jelentik a tétet. Utána jöhet a huma­nitás, a demokrácia. A sor­rend furcsa. De reális. Kí­méletlenül az.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents