Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-31 / 125. szám

Az étte­rembe járó vendégek részé­ről egyre nagyobb igény van arra, hogy a felszolgáló, a pincér aján­lani tudjon ételt és ahhoz megfelelő bort. Rövid jel­lemzés alapján elmondja a bor ízét, termelési helyét és egyéb jellegzetességeit. A Francia Köztársaság Nagykövetsége, a Francia Kulturális Intézet budapes­ti képviselete összefogott azért, hogy ne csak a fran­cia ételeket és fűszereket ismerjük meg, hanem az étkezéshez leginkább illő borokat is. Először italpin­cérek vehettek részt egy közel egyhetes franciaor­szági képzésen, majd fiatal szakácsok tanultak egy hé­tig arról, hogyan készülnek a franciás ételek. Az ifjú szakácsok a Ven­déglátóipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Főiskolán tanultak, és ott is vizsgáztak. Miközben a francia konyha technikájával ismerkedtek, olyan dolgokat is megtanul­tak, melyekre általában itt­hon nincs lehetőség. A pin­cérek a felszolgálásnak olyan részleteit sajátították el, amelyeket hazánkban nem is lenne kitől ellesni. Bor­kóstoló francia módra Az ilyenfajta tapasztalat- szerzés hiányzik a magyar vendéglátásból. Hajdan csak úgy tehettek vizsgát a szak­emberek, ha más országok mestereinek munkáját is megismerték. Mióta már járt magyar pohárnok is a világ- színvonalat jelentő francia versenyeken, nálunk is kez­denek meghonosodni a nem­zetközi italfelszolgálás szo­kásai. Még fontosabb, hogy a pincérek beszélni tudjanak a borról. Ezen nem a rábeszé­lési képességet értjük, hanem a megfelelő tájékoztatást. Tömören, adatszerűén kell értékelnie a bort. Például a Leilei Királyleányka 1996. bora így jellemezhető: hal­vány színű, tükrös tisztaságú bor. Illatában már a friss ké- nezés nyomai érezhetők. Szájban száraz, gyümölcsös, sav-alkohol egyensúlya jó. Vagy a Badacsonyi szürkeba­rát: szalmasága és tükrös tisz­taságú, üde illatú bor. Tovább kóstolva ízbeli karcsúság, élénk savérzet és sav-alkohol egyensúly jellemzi kissé el­tolódva az alkohol javára. Meglepően gazdag gyümöl- csösséget mutat. Az egyszerű bemutatás a borkultúra egyik alapköve. Ebben is felülmúlhatatlanok a franciák. Gyorsétkeztetést tanulnak Tapasztalt, sok ismerettel rendelkező szakember ok­tatja a vendéglátó szakmára a szakolyi Általános Iskola és Szakmunkásképző Inté­zet gyorsétkeztetői szakán tanuló diákokat. Szöllősi Fe­renc évtizedeken át a nyír­egyházi Hotel Korona étte­remvezetője volt. Az első évfolyam az el­múlt év szeptemberében kezdte tanulmányait tizenhét tanulóval. A gyorsétkeztetés szakot körültekintően válasz­tották. A rohanó világban ke­vés idő jut étkezésre, az embe­rek gyorsan készülő ételeket vásárolnak, amit a munka szü­netében is elfogyaszthatnak. Ebben az esztendőben már har­minchat diákot vesznek fel. A képzés is bővül, pék, pincér és cukrász szakot indítanak. A valódi szatmári szilva Megyénkbeli cégek orszá­gos vagy világra szóló is­mertsége a térség egész la­kosságát boldogsággal tölti el. Ilyen öröm a hetvenöt éves Várda Drink Rt. sikere is. Évfordulójuk alkalmából termékeik bemutatására nem hétköznapi helyszínt válasz­tottak. A megyeszékhelyen tartott rendezvényük után a Budapest Hotel Casinóba hívták vendégeiket, oda. ahol jól felszerelt bárpult van és ügyes mixerek dolgoznak. A Várda Drink a több mint hét évtized alatt múltja legszebb értékeit őrizte meg. A szabol­csi, szatmári gazdák hetvenöt évvel ezelőtti társulásának jog­utódja ma is ugyanazzal a jel­szóval működteti gépeit, be­rendezéseit. Jelmondatuk: ahol a gyümölcs lelkét itallá vará­zsolják. Szilágyi László igazgató szerint sokan leszoktak már az igazi gyümölcspálinkák ízéről, holott a szabolcsi alma, körte még most is va­rázslatos itallá változik. Meg­győződése, hogy bár sokan gyártanak szilvapálinkát, iga­zi szatmári szilva csak az le­het, amelynek gyümölcse a szatmári vidéken érik. Egzotikus nyalánkságok Csodálatos mesevilág emlé-. két idézik az egzotikus gyümöl­csök. Néhány éve már mi is könnyen hozzájuthatunk ezek­hez a nyalánkságokhoz. A tá­voli kontinensek gyümölcsei egészen különleges ízeket je­lentenek. Érdekes növény a tamarillo. Paradicsomfának nevezik azt az alacsony törzsű fát, amelyen terem. Gyönyörű látvány, amikor ágai roskadoz­nak a gyönyörű gyümölcsöktől. Dél-Amerika trópusi részein él, A tamarillót meg lehet hámoz­ni. Sok apró vörös magját ér­demes megrágni, mert ízük a szederre emlékeztet. A gyü­mölcs húsa desszertként nyer­sen, hús mellé köretként gril­lezve fogyasztható. A hólyagcseresznye közel- keleti eredetű, nálunk is megte­rem, bár csak kerti dísznövény­ként. Külön-külön becsomagolt, dekoratív, apró édeskés bogyói az arab országok kedvelt cseme­géje. Olaszországban csokolá­déba mártott bonbonként árusít­ják. Európa más részein csak vázában kerül asztalra. Van egy kaktusz, ami nem elriaszt a tüskéivel, hanem vonz ízletes gyümölcseivel. A pita­haya, más néven kaktuszfüge héja sima, nincsenek rajta tüs­kék. Ha lehántjuk, sok kis ma­got és pikánsan édes gyümölcs­húst kapunk. Az érett kaktusz­füge héja sárga, ilyenkor már nem tartható el túl sokáig. Leg­jobb felszeletelve néhány órás hűtés után fogyasztani. Érdemes megismerkedni a kamquattal is, amely már for­májában is elárulja, hogy a citrus nemzetséghez tartozik. Kínai mandarinnak is nevezik. Ám ez héjastól fogyasztható, sőt nem is ajánlott meghámoz­ni, mert érdekes, enyhén keser­nyés, üdítő íze van. Őshazája Kína, de Ausztráliában, Ame­rikában is termesztik. Fo­gyasztják nyersen, szirupban főzve, húsos vagy halas ételek mellé, de csokoládéval, fagy­lalttal és önálló desszertnek is finom. A peppino a mi sárgadiny- nyénkhez hasonlít, csak sokkal kisebb annál. Héja vékonyabb. Hazai termesztése is megkez­dődött, erkélyládákban is meg­terem. Őshazája Peru, Ecuador és Bolívia. Ugyanúgy felhasz­nálható, mint a sárgadinnye, de a hűtés nem tesz jót neki. A füge már régi ismerősünk, bár friss változatban ritkán ta­lálkozunk vele. Legtöbb helyen csak szárítva kapható. A friss füge egészen más, desszertként vagy hideg húsok mellé fo­gyasztják. Csak éretten árusít­ják, ezért nagyon rövid ideig tartható el, csak hűtőszek­rényben, minden ütődéstől megóva. A gránátalma első látásra alig különbözik a mifelénk ismert almától. Története viszont ré­gebbi. Gyakran említik a Bib­liában is. Héra istennő ked­venc gyümölcseként is szerepel. Bonfini szerint Mátyás kertjében is pró­bálták termeszteni. Önmagában vagy gyü­mölcssaláta részeként szokták fogyasztani. A franciák kellemes hűsítő italt készítenek belőle, amely grenadine néven is­mert. A Közel-Keleten pe­dig ételek ízesítésére hasz­nálj ák a belőle készített koncentrátumot. Csirke - egy kicsit másképp Csirkepörkölt, rántott csirke, paprikás csirke, sült csirke. Ezek az ételek, amelyeket leggyakrabban készítünk. Mégis új ízek jelenhetnek meg konyhánkban, ha más tájak ételeit is kipróbáljuk. Az alapanyag ugyanaz: a csirke. Falusi csirkebecsinált Hozzávalók négy személyre: egy egész csirke vagy négy adag combja és melle, öt ven gramm vaj, só, negyvenöt gramm liszt, öt deciliter tyúk­húsleves, leveskockából is le­het, két és fél deciliter fehérbor, bors, kétszázötven gramm gyöngyhagyma, ugyanennyi apró gomba, egy tojássárgája, fél deciliter tejszín, fél decili­ter sherry, egy csokor friss pet­rezselyem. Az egész csirkét vágjuk négy darabba, ha előre darabolt csir­kéből dolgozunk, akkor a mel­leket vágjuk félbe, sózzuk meg és forró olajban minden oldalu­kon hirtelen süssük ki. Vegyük ki a vajból, keverjük el a lisztet és egy percig pirítsuk, majd en­gedjük fel az erőlevcsscl, adjuk hozzá a fehérbort és cayannc borsot is. Tegyük bele a csirke­darabokat, a megtisztított gyöngyhagymákat, a félbevá­gott vagy egész gombafejeket, forraljuk fel, és lassú tűzön főzzük a csirke teljes puhu­lásáig. Vegyük ki a kész csirke­darabokat, a forró léből pedig öntsünk néhány kanálnyit a tej­színnel elkevert tojássárgájára és jól dolgozzuk össze. Ha tel­jesen sima, öntsük hozzá a már­tás többi részéhez, jól keverjük össze, de ne forraljuk fel újra. Fűszerezzük, majd szitán szűr­jük át. A végén hozzáadjuk a sherryt is. Öntsük rá a csirkeda­rabokra, melegítsük fel, de ne főzzük tovább. Finomra vágott petrezselyemmel meghintve tá­laljuk. Normann almás csirke Hozzávalók négy személy­re: egy egész vagy négy adag darabolt csirke, hét deka­gramm vaj, kétszázötven gramm bacon, egy kis fej hagyma, négy szár zeller, negyven gramm liszt, só, fe- ketebors, kétszázötven gramm alma, másfél deciliter al­mabor, két és fél deciliter tyúkhúsleves, kockából is lehet, tejszín ízlés szerint. Daraboljuk fel a csirkét, az egyes darabokat forró vajban minden oldalukon hirtelen süssük elő. Ve­gyük ki őket a vajból és tegyük félre. Süssük meg a kockára vágott bacont, tegyük mellé a finomra vá­gott hagymát és a feldara­bolt zellert, pároljuk együtt pár percig, majd hintsük meg liszttel és egy kicsit hagyjuk a tűzön. Sózzuk, fűszerezzük, tegyük bele a meghámozott, kockára vá­gott almát, öntsük le alma­borral és erőlevessel, majd forraljuk fel. Tegyük vissza a csirke­darabokat a lébe és párol­juk addig, míg a hús meg nem pultul. A végén adjuk hozzá a tejszínt, szükség szerint ízesítsük. Fehérke­nyérrel és zöldsalátával > kínáljuk. Az oldalt Kozma Ibolya állította össze I Hólyagcseresznye I Fügelegyező gránátalmával I Pitahaya

Next

/
Thumbnails
Contents