Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-31 / 125. szám
Arborétum a sóstói erdő közepén Bizonyos, hogy manapság csak egyéni kezdeményezéssel tud valamicskét előrehaladni világunk. Jóságos államunk mindenből kihúzza magát, jószerivel azt sem hajlandó teljesíteni, ami amúgy kutya kötelessége lenne. Mára nem maradt más a társadalmi értékek létrehozására, mint az az áldozatos munka, amit ilyen-olyan elhivatottságot érző emberek végeznek teljes önzetlenséggel a köz hasznára. Hogy jó-e ez az állapot, lehet-e ennek bármilyen eredménye? Azt majd csak a jövő mondja meg. Mindenesetre az ébredező civil társadalom kényszerűségből is menti, ami menthető. Próbál olyan állapotokat teremteni közvetlen környezetében, hogy a harmadik évezred körülményei legalább elviselhetők legyenek. Baracsiné Molnár Ibolya az ilyen elkötelezettek közül való. Festőművész, a természet szerelmese. Kárpótlási jegyből szerzett „birtokán” arborétumot létesített, alkotó- és gyerektáborokat szervez, minden energiájával azon van, hogy otthonossá tegye maga és szűkebb-tágabb környezete számára a századvég bizony sok esetben elidegenedett, technokrata körülményeit. jöttem, hasznosabb, ha nemcsak az enyém ez az egész, hanem megosztom másokkal is. Szerencsémre sokan vannak, akik hozzám hasonlóan bolondulnak az érintetlen környezet áldásaiért, és egyre több látogatóm, vendégem lett. Itt soha nem lesznek összkomfortos körülmények, de nem is ez a célom. Már az első évben, amikor tulajdonképpen elkezdem a növénykert ültetését, madár- gyűrűzők táboroztak itt. Jó kapcsolataim vannak a E-misszió Természetvédő Egyesülettel, és remélem, hogy az elkövetkezőkben is lesz majd közös programunk. A következő évben természetvédő és alkotótáborba hívtam általános iskolás gyerekeket, akiknek nagyon nagy élményt jelentett, hogy sátoroztak, villany helyett elemlámpával világítottak, és az, hogy az ebédet is saját maguk főzték meg. Megpróbálom a nálam nyaraló gyerekeket a természet és művészet egységére nevelni, és arra, hogy óvják, védjék természetes környezetüket, mert ha a körülöttünk lévő világ elpusztul, azt az emberiség sem élheti túl.- Milyen tervei vannak az előttünk álló nyárra?-Az idén júniustól 17-étől, június 23-áig hívok ide gyerekeket és felnőtteket. Tízéves kortól jöhetnek. Igazából nincs felső korhatár. Családokat is szívesen látunk. Sok tervem van, izgalmas programokat gondoltam ki nekik. Szlovákiában és Romániában élő magyar művészek foglalkoznak majd a gyerekekkel, akik rajzolni, festeni, faragni, korongozni tanulnak majd tőlük. Kirándulásokat tervezünk. Megismertetem velük a Nyírség tá- jait, elmegyünk az Igrice mocsárhoz, megnézzük a tanárképző főiskolán a botanikus kertet, és bizony a természetvédelem sem marad ki tevékenységünkből. Kitakarítjuk az erdőt, telepítünk növényeket és nagyokat fogunk sétálni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek szemléletét úgy formáljuk, hogy megismerjék a közvetlen környezetüket, mert aki alaposan megismeri a természetet, az képes lesz arra, hogy szükség esetén meg is védje. A szórakozást pedig majd a lovaglás és az íjászat fogja jelenteni számukra. Biztosan nagy sikere lesz a frissen fejt tehéntejnek is, amit innen a szomszédból, a tehenészetből és az apagyi tanüzemből hozunk majd reggelente számukra.- Csak gyerekek jönnek ide táborozni?- Nem. Az idén művészeknek is rendezünk alkotótábort augusztus 18-ától szeptember 1-éig. Az első héten itt leszünk az arborétumban, a második héten pedig az apagyi Agro Ökológiai Központban vendégeskedünk. Festőknek, garfikusoknak, fafaragóknak más jellegű programokra van szükségük. Ők amellett, hogy saját szakmájukban tevékenykednek, inkább a kikapcsolódás, a pihenés lehetőségét keresik. Nekik is fogunk megfelelő elfoglaltságot találni. A művészi munkán kívül szórakoztató programokat gondoltam ki számukra, amibe belefér a kirándulás, a tokaji borkóstolás mellett a disznóölés és a disznótor is. Magát az alkotótábort kiállítással zárjuk szeptember elsején.- Csak táborozókra számít?- Természetesen nem csak a táborozok részére áll rendelkezésre az arborétum, mindenkit szeretettel várunk, aki errefelé jön ki- ránulni. Lassan-lassan terjed ennek a kis növényvédelmi ■ szigetnek a híre, és egy- £ re többen kopogtatnak §| be egy kis nézelődésre, jj vagy csak azért, hogy a II hosszú gyaloglás után néhány percre megpihen- |J jenek.- Megalakult az arbo- jj rétum baráti köre...- Szükség van az össze- I fogásra, és arra, hogy tá- jjj mogatókat keressünk el- ■ képzeléseink megváló- 8 sításához. Rájöttem, hogy Íj „kinőttem” a növényker- jj tét, egyedül sem anya- jj gilag, sem fizikailag nem jj leszek képes tovább fej- leszteni. Tavaly augusz- jj tus 10-én alakult meg a baráti kör. Van közöl- ■ tünk vállalkozó, erdő- jj tulajdonos, színész, köl- jjj tő, újságíró, festő, gyere- I kék, felnőttek, akikben ^ közös a természet és a mű- g vészét szeretete, és akik ■ erejükhöz mérten képe- jj sek terveink megvalósító- jj sát segíteni.- Mi a célja ezzel a lé- jjj tesítménnyel?- Mondtam már, hogy természetközeiben nőttem fel, apám is megszállottja volt környezetének. Valószínűleg tőle örököltem az ilyen jellegű képességeimet. Művészként is hitvallásom a képzőművészet és a tér- ■ mészet megbonthatat- jj lan egysége, és ezt a hi- I let szerelném tovább- jj adni, ezt a szellemet sze- ■ retném beoltani a látó- Jj gatókba, különösen a jj minden szépségre fogé- jj kony gyermekekbe, és jj nem vegye szerényte- jj lenségnek, de azt gondo- jjj lom, hogy az én művészi » és ismeretterjesztői te- j| vékenységem is hozzá- ■ járulhat ahhoz, hogy jj megmentsük Földünket || a teljes ökológiai pusz- jj tulástól. Berki Antal (Új Kelet)- Gyerekkoromban erdő közepén szerettem volna élni, talán azért is licitáltam az árverésen ezért a területért. Négy-öt hold lehet, mező- gazdasági termelésre nem igazán alkalmas. Az Isten is nekem teremtette, mert amit én szeretnék, arra tökéletesen megfelel.- Milyen céllal vásárolta meg ezt a földdarabot?- Növénygyűjteményt képzelek a területre, amolyan hazai arborétumot, ahol majd megtalálható lesz az összes hazai növényfaj, elsődlegesen a nyírségi fák, virágok, bokrok. Különleges fajokat is telepítettem már. Tavaly a vácrátóti arborétum ajándékozott meg ázsiai növényekkel, amiket sikerült áttelepítenem, és nagyon örülök, hogy életben maradtak. Szeretnék egy szoborparkot létrehozni, amihez az alapanyag megvan. Fafaragó barátaimmal pedig elkészítettem a műveket, és állandó szabadtéri kiállításon gyönyörködhetnek bennük a látogatók.- Egy ilyen növényrezervátum létrehozása nem olcsó mulatság...- 1994-ben bekeríttettem az egész területet: a hozzá való anyagot elég drágán vettem meg, de szerencsére azok a munkások, akik a kerítést építették, fizetség fejében elfogadták a képeimet is. Igazából csak az anyagok beszerzése okoz gondot, az építkezéseket, legalábbis eddig ilyen-olyan segítséggel sikerült megoldanom. Ásattam halastónak való gödröt, ami már szép lassan telik vízzel, és talán a legfontosabb, építettünk alkotóházat, ahová nyaranként meghívom művészbarátaimat, hogy ebben a gyönyörű környezetben feltöltődve, megújult erővel tudjanak tovább dolgozni.- Csak művészeket lát ven- ' dégül?- Amikor megvettem ezt a területet, úgy képzeltem, hogy létrehozom a növénykertet, amit majd a látogatóknak megmutatok, de aztán ráI Bozso Katalin felvételei M
