Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-28 / 122. szám

1997. május 28., szerda Az Országházból jelentjük MTI Napirend előtti felszóla­lásokkal folytatta e heti plenáris üléssorozatát az Országgyűlés kedden reg­gel fél kilenckor. Csépe Béla (KDNP) a lőfegyverek polgári használatával kap­csolatban fejtette ki gondo­latait. Az előzetes jelzések szerint Lányi Zsolt (FKGP) napirend előtti felszólalásá­nak témáját az elmúlt vasár­napi gyermeknap adja. Béki Gabriella (SZDSZ) azt teszi szóvá, hogy honnan van pénze az egészségbiztosí­tásnak a Szív TV részvénye­ire. Dávid Ibolya (MDF) ar­ról szól napirend előtt, hogy közeledik az 1848-as forra­dalom és szabadságharc 150. évfordulója, Barsiné Pataky Etelka (MDNP) az autópálya-díjakról fejti ki gondolatait, Varga Mihály (Fidesz) pedig Egyes gazda­sági mutatók értékelése és értelmezése címmel mond­ja el napirend előtti felszó­lalását. A képviselők a teljes dél­előtt során folytatták az al­kotmánymódosítás múlt hé­ten megkezdett általános vi­táját. A határozathozatalok so­rában döntöttek a képviselők a magyar-szlovák és a ma­gyar-román alapszerződés kihirdetéséről szóló törvény- javaslatról. Zárószavazás volt a helyi önkormányza­tok idei új, induló címzett tá­mogatása, továbbá a műem­lékvédelmi törvény és a ház­szabály-módosítás ügyében. A nyugdíjkérdésről Új Kelet-információ Keddi parlamenti sajtótá­jékoztatóján ismertette párt­ja álláspontját a nyugdíjrend­szerrel kapcsolatban dr. Szi­lágyiné Császár Terézia, a KDNP megyei elnöke, or­szággyűlési képviselő. A képviselő asszony elmondta, hogy a párt elvben egyetért a nyugdíjrendszer reformjá­val, de a kormány előter­jesztését átgondolatlannak, elhibázottnak tartja. Sok minden érthetetlen a tör­vénytervezetben - mondta. Például az, hogy a kormány nem mérte fel azt, kitől vár­ja majd a járulékfizetést. Magyarországon 1996-ban mindössze százezer gyermek született, miközben az abor­tuszok száma elérte a het­venezret. Az ország rohamo­san öregszik, az elkövet­kezendő években egyszerű­en nem lesz elégséges számú járulékfizető. A kormány gazdaságpoli­tikája sem nyújt garanciát arra, hogy a vállalkozók és a munkavállalók képesek le­gyenek a nyugdíjbiztosítás költségeit finanszírozni. Nincs garancia arra nézve sem, hogy mi történik a befizetők járulékaival. Az sem eldöntött, hogy a tőkefe­dezeti nyugdíjpénztárakon kívül fűződik e bárkinek va­lamilyen érdeke a kormány által erőszakosan szorgalma­zott variáció bevezetéséhez. Politikai körkép Ez még nem célfotó A legfrissebb közvélemény-kutatásokat fel- dolgozó számítógépes modell alapján egy /JpJÍL) parlamenti választás után a 386 tagú ország- feCy gyűlésben a legtöbb helyet, az összes 36,5 százalékát a Független Kisgazdapárt kapná. A Fi- desz-MPP 27,5 százalékkal szorulna a második hely­re, a harmadikon az MSZP lenne 25,9 százalékkal. A további sorrend: SZDSZ 4,1, MDF 3,1 és KDNP 2,8 százalék. A jelenlegi rendszer visszássága alapján a jól szereplő pártok a rájuk eső szavazatok arányai­hoz képest jóval több mandátumhoz jutnak. K. Z. (Új Kelet)________________________ Az adatokra reagálva Tu- kacs István, a Magyar Szoci­alista Párt megyei ügyvezető alelnöke elmondta, hogy a pillanatfelvétel nem célfotó. A kutatások egy állapotot dolgoznak fel, amelyből koc­kázatos messzemenő követ­keztetéseket levonni. Már csak azért is, mert a Fidesz- MPP népszerűsége egy év­vel az 1994-es választások előtt 40 százalékos volt, mégis ellenzékbe szorult. Az MSZP mellett szól, hogy a megszigorító intézkedések ellenére 15 százalékos a tá­mogatottsága. Az MDF-é 1993-ban 7 százalékra csök­kent. Ha a jelenlegi helyzet nem változik, a választáso­kon egy baloldali (MSZP), egy jobbközép (Fidesz-MPP) és egy egyelőre szélső jobb­oldali (FKGP) erő mérkőzik egymással. Én bízom abban, hogy a szocialista párt júniu­si kongresszusán a kormány stílusa és munkamódszerei a stabilizációs irányokat nem feladva változnak, és érezhető eredményeket hoznak. A jelenlegi választási rend­szer valóban torz, a nagyobb pártokat segíti. Azzal azon­ban tisztában kell lenni, hogy a választók az egyéni kerületekben is olyan párt által támogatott képvise­lőjelöltre adják voksukat, mint amilyen pártot támogat­ták á listás szavazásnál. Hazai krónika Ki érti ezt a reformot? A kulcs a munkahelyteremtés és a foglalkoztatáspolitika Sok a tisztázatlanság az új nyugdíjrendszer körül, és nem csupán azért, mert még csak ezután fogja meg- tárgyalni a parlament. De ahány ember, annyiféle­képpen értelmezi mind a problémákat, mind a meg­oldási elképzeléseket. A megyei nyugdíjastalálkozó után megkíséreltük az egyik legilletékesebbtől, Dr. Vágó Jánostól, a Országos Nyugdíjbiztosítási Önkor­mányzat elnökétől megkér­dezni, mire számíthatunk. Erdélyi Tamás (Új Kelet)-Az új nyugdíjtörvény, amin önök munkálkodnak, főként az utánunk következő generációt érinti. Mik a tapasztalatai ar­ról, a nyugdíjasok mennyit fog­nak fel a vitákból?- Egy közvélemény-kutatás eredményével válaszolok. Esze­rint az emberek 9 százaléka azt hiszi, hogy a tőkefedezeti pillér létrehozása a reform lényege, 8 százaléka úgy gondolja, maga­sabb lesz a nyugdíj, 7 százaléka szerint emelik a nyugdíjkorha­tárt, 6 százaléka az előtaka- rékosságra szavaz, 5 százalék a kétpilléres rendszert említi, de az állampolgárok 40 százaléka nem tudja, valójában mit is je­lent a nyugdíjreform, még ak­kor sem, amikor megpróbálták azt neki elmagyarázni. Az odafigyelő nyugdíjasok kérdései azonban nem a köz­vetlenül őket érintő kérdések­re irányulnak, tehát például hogy hány százalék lesz jövőre az emelés, hanem az egészet igyekeznek felfogni. Ezt én a bennük még meglévő - ez ta­lán kicsit poros a kifejezés - tár­sadalmi szolidaritásnak tulaj­donítom. Az idős ember böl­csességét látom benne, aki a holnaputánra is gondol.- Tehát elsősorban a jövőről van szó? S hogy új alapokra kell helyezni a rendszert?- Reformra, nyugdíkorhatár- emelésre szükség van. Gondol­juk meg, az elmúlt néhány év­ben Magyarországon meg­szűnt másfél millió munkahely, van félmillió nyilvántartott munkanélküli, s az igazi prob­léma nem a rendszer, hanem az, hogy a befizetők elfogytak, te­hát akadozik a rendszer műkö­dése. Ebből következik a nyug­díjreform lényege: több figyel­met kellene fordítani munka­helyteremtésre, a foglalkozta­táspolitikára, akkor több befi­zető lenne, s a rendszer műkö­dőképessége javulna. Manapság terjed az a véle­mény, hogy teljesen szakítani kell az elmúlt évtizedek modell­jével, és mindenki - öreg és fia­tal egyaránt — igyekezzék az „öngondoskodás” modelljét el­fogadni. Én magam is hiszek abban, hogy fontos a jövőnkről történő gondoskodás, ezt pa­raszt szüleimtől is így láttam. De különösen az országnak eb­ben a részében jogos a kérdés, vajon a több százezer munka- nélküli, a minimálbéren foglal­koztatott, vagy az, akinek a munkahelye naponta veszély­ben forog, képes-e ezért valamit is tenni? Ha körülnéznek e me­gyében, maguk is eldönthetik, a következő néhány évben teljesíthető-e ez az elv!- A nyugdíjkorhatár emelé­sével kapcsolatban megtakarí­tásai lesznek a nyugdíjpénztá­raknak, hiszen átmenetileg ke­vesebben mennek a következő években nyugdíjba. Mire for­dítják ezt a megtakarítást?- Lesz helye e kétségtelen megtakarításnak. Igen nagy a korkedvezményes nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok száma, azaz a mai nyugdíjasok jelentős része korhatár alatti. Az ő eltartásuk­ról is e szűk bevételi forrásból kell gondoskodni. A Ratkó-kor- szak nemzedékének tagjai 2009 körül mennek nyugdíjba, igen­csak nagy számban. De hangsú­lyozom, ez foglalkoztatáspoliti­kai és nem nyugdíjrendszerbeni megoldás után kiált.-Rövid távon viszont a nyug­díjemelés mértéke a legkénye­sebb kérdés...- Nagy indulatokat keltett az előreláthatóan újévtől várható nyugdíjemelés mértéke. Alap­kérdés, hogy az elmúlt két év alatt 28-29 százalékkal csök­kent a nyugdíjak reálértéke, 25- 26 százalékkal az aktív keresők jövedelméé, tehát a jól ismert „együtt sír és együtt nevet” elv nem teljesült, a nyugdíjasok 3- 4 százalékkal rosszabbul jártak. Ezek után abban bíztak a nyug­díjasok, hogy a gazdaság fel­lendülésekor legalább a növe­kedés arányos lesz. Ha a jelen­legi jogszabályok alapján szá­molunk, 2000-ig 14 százalék­kal emelkedne a nyugdíjak re­álértéke, az aktív keresőkét 7— 8 százalékkal meghaladóan, azaz az előbbi veszteséget ké­pes lenne behozni! Ezzel szemben a törvényter­vezet szerint jövőre mindössze 3 százalékos, a következő évek­ben 1,5—2 százalékos, tehát 2000-ig mindössze 7-8 száza­lékos volna a reálérték növe­kedése, tehát az aktív kere­sőkkel szemben csak 1,5-2 szá­zalékot lehetne behozni. Remélem, a parlamentben a képviselők újragondolják a most benyújtott törvényjavaslatot, mert Magyarországon ez a kér­dés közel hárommillió állampol­gárt érint, a szó szoros értelmé­ben a napi megélhetés szintjén.- Úgy tudom, többen kérdez­ték, hogyan és mikor változik a rokkantnyugdíj rendszere.- Ez a sajtóban megjelent téves információból fakadt, amely gyors változást helye­zett kilátásba. Az érdekegyez­tető tanácsban megállapod­tunk, ezt a rendszert most nem érintik a változások. Gyakorla­tilag azért, mert annak, hogy a rokkantnyugdíjas helyzetét vizsgálni lehessen, fontos alap- feltétele lenne, hogyha újra munkaképessé minősítenék, legyen módjg murjkába állni, legyen egészségi állapotának megfelelő munkavégzésre le­hetősége. Ezért e kérdéssel nem most, hanem csak azután fog­lalkozik a kormány, ha sikerült megteremteni a foglalkozási re­habilitáció helyzetét. Viszont fontosnak érzem el­mondani, jó hír, hogy megvál­tozik az özvegyi nyugdíjak rendszere, s ez négyszázezer ál­lampolgárt érint kedvezően, ami 1998. január elsejétől léphet érvénybe.- Egy sajátos észrevételről szeretném még véleményét kér­ni, amit a megyei nyugdí­jasszövetség elnöksége tett. Mi indokolja, hogy a megyei nyug­díjas önkormányzat összetéte­lében kisebbségben vannak a nyugdíjasok képviselői, holott itt az ő érdekeik közvetlen intézéséről van szó?- A kérdés jogos, mert a me­gyei és az országos önkormány­zat mandátuma júniusban lejár, azokat meg kell újítani. Én vi­tatkozom azzal, hogy a megyei önkormányzatokban túlsúlyt kellene biztosítani a nyugdíja­soknak, hiszen a megyei önkor­mányzatok főként a munkaadók és az aktív korú járulékfizetők cselekedeteit befolyásolja, illet­ve ellenőrzi. Ezen belül van a már nyugdíjasok helyzetére vonat­kozó észrevételek miatt a nyug­díjas képviselőknek szerepük. Az elv, hogy a testületekben legyenek nyugdíjaskorúak, fenn­marad. Az lenne jó, ha e kollégá­kat a nyugdíjasszervezetek jelöl­nék e testületekbe, hogy az ő véleményüket képviseljék. Az viszont várható, hogy bonyolultabb lesz a jogi rend­szer. Mindannyian nagyon ki­szolgáltatottak leszünk a kö­vetkező években, s bármiféle népszerűsítés, reklámkampány legyen, nemigen fogunk tudni segítség nélkül a szabályok között eligazodni.- Megenged végül egy sze­mélyes kérdést? A jövő héten megyek nyugdíjba. Igen rossz­kor, hiszen a béremet a gazda­sági nehézségek miatt az elmúlt években visszafogták, emelés­re pedig még nem számíthatok. Mik az én kilátásaim?- Azt hiszem, elsősorban örö­möt kell éreznie, hogy megérte ezt a kort, hiszen a magyar férfi- népesség az európai átlagtól rosszabb halálozási arányt mu­tat. Induló nyugdíjként a min­denkori átlagbére mintegy 60 százalékára számíthat reálisan, ez garantálható. Az évenkénti emelések még a kormány előter­jesztése szerint is meg fogják haladni az inflációt. S ha egész­sége .megengedi, nyugdíját munkájával kiegészítheti. Együtt jobban Sajtószolgálat A szakmai tankönyvki­adás terén 42 éve jól ismert Műszaki Könyvkiadó és a közismereti tankönyveivel rövid idő alatt hírnevet szer­zett Calibra Kiadó együtt teljes taneszközkínálatot nyújt az általános és közép­iskolák számára. Bérezi Sándor, a Műsza­ki Könyvkiadó ügyvezető igazgatója elmondta: - Két olyan kiadó találkozik, amely fejlesztéseivel már több éve követi a könyvki­adás szakmai igényeit. Cé­lunk, hogy a két kiadó ko­rábbi arculatát megőrizve, a pedagógusokat és a diáko­kat hosszú távon a lehető legmegbízhatóbban szol­gáljuk. Különösen szem előtt tartjuk, hogy könyveink több éven át kibírják a fo­kozott igénybevételt, és megfelelő segédanyagok álljanak a tanárok rendelke­zésére. A nevelés tekinteté­ben a szülőket is segíteni kívánjuk kiadványainkkal. A diákok többszörösen szí­nes könyvet kapnak, az il­lusztráció és a tartalom szem­pontjából egyaránt. Jól ta- nítható-e? Jól lehet-e tanul­ni belőle? Ez minden fej­lesztésünk kiindulópontja. Várhelyi István, a Calib­ra Kiadó tulajdonosa: — A tankönyvkiadás csak új és korszerű könyvek gyártásá­val felelhet meg a gyorsan változó piaci viszonyok­nak. A Calibra Kiadó éven­te 30-40 új könyvet jelen­tet meg, ezek fejlesztése egyenként 3—5 millió fo­rintba kerül. Emellett az éves árbevétel 30-40 száza­lékát kitevő raktárkészletet kell tartani, ami azt jelenti, hogy egy évre előre finan­szírozni kell a könyvek gyártását. A fúzió eredmé­nyeként biztosított a hosszú távú, elsősorban szakmai szempontok alapján történő minőségi tankönyvkiadás. A Műszaki Könyvkiadó változatlanul a magyar köz­nevelés szolgálatában kí­ván tevékenykedni, a Ca­libra Kiadó beolvadása után is eddigi politikáját követi: állandóan fejleszti tanköny­veit, hogy a könyvek mind­végig korszerűek maradja­nak, jelen legyenek a pia­con. A fúzióból adódó költ­ségmegtakarítást a könyvek minőségének növelésére fordítja majd a vállalat. Ügyelet Új Kelet-információ Viszonylag mérsékelt napot zártak a tűzoltó­ság, a mentőszolgálat, valamint a rendőrség munkatársai. Az ügyele­tek csupán egy kálmán- házi balesetről számol­tak be. amely a körülmé­nyekhez képest szeren­csésen végződött. Egy személygépkocsi tolt le az úttestről egy kerékpá­rost, de a drótszamár utasa nyolc napon belül gyógyuló sérülésekklel megúszta a csattanást.

Next

/
Thumbnails
Contents