Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-05 / 103. szám
Csak az integrált termelési rendszerek Fekete Tibor (Új Kelet) Több mint egy évtizeddel ezelőtt Olaszországban úgy akarták megoldani a déli területek gazdaságának felzárkóztatását, hogy pályáztatás útján konkrét beruházásokhoz konkrét pénzügyi támogatást adtak. Mindaddig működött is a dolog, amíg csordogált a pénz a befektetők kasszájába. Mikor lejárt a szerződésben megszabott határidő, a beruházók szedték a sátorfájukat és északra költöztek. A regionális fejlesztési támogatás csak ide- ig-óráig töltötte be szerepét, és végül szinte maradt minden a régiben. Hazánkban a területfejlesztési támogatás elosztásának elve hasonló az olasz példához, és itt is megvan a reális veszélye az üzemek elköltöztetésének. Még lart az embargó, még a támogatásban részesülteknek elemi érdekük, hogy maradjanak, de meddig? Dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter legutóbbi sajtóbeszélgetésén éppen azt fejtegette, hogy célszerűbb lenne inkább termelési rendszereket finanszírozni, mint egyedi beruházásokat támogatni. Példának megemlítette, hogy egy almalésűrítő üzem megépítését akkor is segíti a központi költségvetés, ha az történetesen Szlovákiából vagy Ukrajnából származó alapanyagból dolgozik. Ehhez hasonlóan akkor is támogatják az almaültetvények telepítését, ha az nem a hazai feldolgozók gépsorára kerül. Az agrártámogatások jelentős része ma még kereskedelmi közvetítők kasszáját gyarapítja, hisz a rutinos felvásárlók már eleve úgy alakítják ki az átvételi árakat, hogy abba belekalkulálják a központi támogatás mértékét is. Valamenn- nyirc érthető ennek a leosz- tási elvnek a logikája. A külgazdasági egyensúly megőrzése miatt szorgalmazni kell az agrárexportot, mert enélkül felborul a mérleg, és az még nagyobb kárt okozna, mint a mostani „sántító” támogatási rendszer. A miniszter szerint a gazdasági mutatók növekedésével együtt kevésbé kap majd prioritást a külgazdasági mérleg, és előtérbe kerülhetnek a területi integrációs elképzelések. Pedig a megoldás kézenfekvő. Az almasűrítő üzem építésére és almáskertek telepítésére csak akkor adnának pénzt, ha azok előbb egymással szerződést kötnének. A gazda termése egy részét csak a helyi feldolgozónak adhatná el, és a gyár is csak helyben vásárolhatna alapanyagot. Ki lehetne alakítani ennek törvényi garanciáit úgy, hogy minél kevesebb kiskaput lehessen találni rajta. Ki lehetne ezt dolgozni részletesen, csak akarni kellene. Most úgy tűnik, megvan a kormányzat szándéka, és az agrárszféra szakemberei is partnerek lennének a végrehajtásban. A jogi háttér adott, a szándék is élő, de a láncolat leggyengébb szeme jelenleg az integrátor kiléte. Az előző példánál maradva egy almafeldolgozó üzem legalább százötven-kétszáz gazdával állna kereskedelmi kapcsolatban, és ennek gördülékeny végrehajtása nem kis feladat. Mint azt a miniszter is sajnálkozással mondta, annak idején a Zöldértek láttak el hasonló feladatot, de mára az átalakulás forgószele elsöpörte azokat a cégeket. A kamarák saját bajukkal vannak elfoglalva, és nem ez az elsődleges feladatuk, pedig lehetne. Most kénytelen-kelletlen a feldolgozók vállalják magukra a szervezés nyűgét, baját, de nem mindenütt profi szakemberek végzik ezt a munkát, akadozik a gépezet. A szaktárca vezetői nem bánnák, ha nem nekik kellene bíbelődni a pályázatok elbírálásával, hanem ők csak egy-egy térségnek odautalnák a fejlesztésre szánt összeget, és ott, helyben döntenének a pénz elosztásáról. A régiók, megyék szakemberei jobban ismerik a körülményeket, nagyobb a „rálátásuk”. Még hatékonyabban alkalmazhatnák ezt a módszert, ha közhasznú társaság, vagy más nonprofit szervezeti formában szövetkeznének az érintettek, így a gazdasági integráción túl más előnyeik is származhatnának a „közösködésből”. A miniszter szerint sajnos a szövetkezetek és a közös gazdaságok politikai szándékú lejáratása miatt nincs kellő hitelük az integrációs szervezetek létrehozásához. Kár volt annak idején szélnek ereszteni a jól képzett szakembereket, most szükség lenne rájuk. Mivel többségük azóta a magánszférában helyezkedett el, nem valószínű, hogy most megint váltanának. Gazdaság 1997. május 5., hétfő Elpocsékolt szakismeret Kereskedelmi díjak a falon, a kézben metszőolló A mai kereskedelmi morál és gyakorlat annak a becsületes szakmának a meghazud- tolása, amelynek tudását korábban szinte „el kellett lopni” a tapasztalt kereskedőktől. Ma bárki lehet üzlettulajdonos, s már nem cél a mielőbbi visszatérés reményében távozó vevő elégedettsége, hanem az, hogy a lehető legtöbb pénzt kihúzzák a zsebéből. A boltok többsége szakmai ürességtől kong, s tapasztalt alkalmazottakra nincs szükség. Mindezt Horváth Tamás. Klauzál Gábor- díjas kereskedő mondta, aki tevékenysége miatt vehette át a szakma legrangosabb elismerését Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztertől. Vitéz Péter (Új Kelet) Horváth Tamás ízig-vérig kereskedő. A hatvanas évek legelején szabadult, s a friss szakmunkásbizonyftvánnyal a zsebében a konfekciószakmában helyezkedett el. A „szamárlétrát” fokról fokra megjárta. Kiérdemelte A Szakma Ifjú Mestere és a Kiváló Ifjú Szakmunkás elismeréseket. majd vállalata, a Meteor Kereskedelmi Rt. tavaly - ötvenedik születésnapja alkalmából — felterjesztette a Miniszteri Elismerő Oklevél-díjra,,s idén átvehette a Klauzál Gábor-díjat. Horvát úr boldog ember, de nem megelégedett.- Rettenetes látnom, hogy a kívülről csillogó-villogó, telezsúfolt butikok belülről üresek. Gyönyörű, szép, csinos, de a kereskedelemhez semmit sem értő lányok tengnek ott, halálra unva az életüket.- Mivel a vásárlóképes kereslet meglehetősen gyér. az árak magasak, a szakképzet- len alkalmazottak foglalkoztatása az egyik legköltségta- karékosabb megoldás...- Belénk verték, hogy a vevő az úr, csakis ő érte vagyunk, s az árunak lelke van. Szó szerint szentírás volt: a vásárló óhaja parancs. Régebben alapvető volt, hogy az üzletbe lépő érdeklődőknek előre köszönjünk, velük alázattal, udvariasan beszéljünk. Azért nem vásárlót mondtam, mert lehet, hogy csak keresgélni jött. Felpróbált akár tíz ruhát is, közben társalogtunk, puhatolóztam a vásárló ízléséről. Ha nem talált kedvére valót, akkor mosolyogva elbúcsúztunk úgy, hogy elmondtam neki, mikor kapunk új kollekciót. De ma... Az általában minimálbérrel agyon- ösztönzöft eladó, ha éppen nem kérődzik a rágóval a szájában, nem elmerülve pletykál vagy olvasgat, pontosabban képeket nézegetve álmodozik, akkor talán szól valamit a vásárlóhoz. De amikor a második ruhát is le kell vennie a fogasról, abban az esetben már fintorogva elhúzza a száját.-Az Ön korosztályához tartozók, akikbe „beleverték” a szakma becsületét, nem tudnak segíteni, hiszen hosszú évek tapasztalata áll a hátuk mögött?- Úgy tűnik, hogy nem. Időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a kereskedelmi morál újra a régi legyen. Ha egy magamfajta állást keres, akkor kinevetik és elhajtják. Hiába próbálnék a tapasztalataimra apellálni, ők az életkoromra hivatkoznak. Az ötvenesekkel nem lehet cicázni... Ha megmutatom a szakmai díjaimat, nos, annak elismeréséhez egy bizonyos kulturáltsági szint szükséges. Ha meghallják, hogy rokkantnyugdíjas vagyok, már csapódik is be az ajtó az orrom előtt.- A kereskedelmi középiskolák sem tudnák hasznosítani az Önök tudását?- Megpróbáltam, de ahhoz, hogy szakoktató lehessek, pedagógiai végzettséget kellett volna szereznem. Ehhez viszont már öregnek érzem magam.- így többségében az ugyan magas elméleti tapasztalattal, de minimális gyakorlati tudással rendelkező tanárok nevelik a jövő kereskedőgenerációját, a gyakorlati munkahelyeken viszont legkevesebb idő jut a tanulók képzésére.- Ez igaz, de az is, hogy a végzettek nem nagyon jutnak munkahelyekhez, valamint az eladói szakma ma már nem életcél a fiataloknak. A tapasztalatokból levontam a konzekvenciákat, s így a nemrégiben vásárolt gyümölcsösömben töltöm napjaim nagy részét.- Ez a tudás, a tapasztalat parlagoltatása, sőt elpocsékoló sa...- Az, de ma úgy tűnik, hogy a fentiekre nincs szükség. Telefonos kapcsolat számítógéppel Új Kelet-információ Május 5. és 7. között Budapesten tartja 18. ülését a hangposta-szolgáltatók szövetsége, a Voice Mail Association (VMA), a világ vezető hangpostagyártóinak és -szolgáltatóinak szervezete. A szervezet mintegy 90 hangposta-szolgáltató és -gyártó céget tömörít. A VMA budapesti konferenciáján mintegy 120 szakember vesz részt. A mostani ülés különlegessége: a házigazda nem az adott ország nemzeti telefontársasága, hanem egy szolgáltatást nyújtó GSM-cég. A szövetség célja az iparág fejlődésének előmozdítása, valamint a gyártók és a szolgáltatók tapasztalatcseréje. A VMA egyfajta szabványosítási szerepet is betölt. A félévente megrendezett konferenciákon a résztvevők naprakész információt kapnak a piacon lévő, illetve a még csak fejlesztés alatt álló eszközökről és szolgáltatásokról. A mostani konferencia két legfontosabb és legizgalmasabb kérdésköre a hangfelismerés és hangazonosítás, valamint az egységes üzenetkezelés lesz. A hangfelismerést alkalmazva bárki, aki beszéli az adott nyelvet, akár egy telefonon keresztül is kapcsolatba léphet egy számítógéppel, és gombok nyomkodása nélkül, szavak és mondatok bemondásával bonyolíthat le különböző tranzakciókat. Már több ígéretes kísérlet folyik, melyekben ilyen módszerrel lehet például repülőgépre helyet foglaltatni, bankokba átutaltatni, részvényeket vásárolni, vagy megtudni a moziműsort. A legegyszerűbb rendszerek csak a használó által előre beprogramozott szavakat ismerik fel. A nemrégiben megjelent, hangbemondással tárcsázható GSM-telefonok is hasonló elven működnek. A legfejlettebb rendszerek limitált szókincse már független a beszélőtől, például egy telc- bank-szolgáltatás felismeri a bediktált számokat, függetlenül attól, hogy ki mondja azokat, és egész mondatokat, folyamatos szöveget is felismernek. Ebben az esetben a gép a mondatból a lényeges információt hordozó szavakat választja ki, és válaszolni is tud a kérdésekre. Bár még a hangfelismerésben elég sok probléma vár megoldásra, a lehetőségek korlátlannak tűnnek. Az egységes üzenetkezelés igénye is egyre erőteljesebben jelentkezik az üzleti életben. A különböző kommunikációs eszközök, a telefon, a fax, a mobiltelefon, az Internet e- mail és a vállalati levelezési rendszer együttes használata egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi a munkát. Rengeteg időt, energiát és pénzt lehet megtakarítani, ha az üzeneteket nem hat-nyolc különböző helyről kell összeszedni, hanem egyetlen címre, egyetlen „postaládába” érkeznének. A közeli jövőben várható az ilyen rendszerek megjelenése, melyekben a címzett bármelyik csatornán keresztül hozzájuthat az összes üzenetéhez, függetlenül annak típusától. így például lekérheti hangüzeneteit egy faxkészülékre vagy egy számítógépre, de akár mobiltelefonjával is meghallgathatja az e-mailjét. Ezeknek a lehetőségeknek egy kisebb része már ma is elérhető, de a teljes körű egységes üzenet- kezeléshez még több program kidolgozása szükséges. Nyíregyházi Országos Állatvásár Munkatársunktól A nyíregyházi állatpiacon állandósult az állatfelhozatal mennyisége, amelyhez magas kereslet- kínálat, s a legutóbbi piacon már fizetőképes vásárlói érdeklődés is társult. Az elmúlt hétvégén a kereskedőknek jó forgalmú vásáruk volt. A nagybani felvásárlók immár három hete nem jelentkeztek, s ez megérződött az árak csökkenésében. Az állatvásártéri információk szerint a jövő héten nem garantáltan, de lehet számítani egy-két nagyobb tételű vásárlócégre Sza- bolcs-Szatmár-Beregben és Hajdú-Bihar megye néhány településén. Sertéspiac: A kis súlyú malacok a korábbi 6-6,5-7 ezer forintos árukat elvesztették, s legutóbb 5-5,5, de legfeljebb 6 ezer forint volt a jószágok darabja. A süldők is több mint kétezer forinttal voltak olcsóbbak a múltkori 10-11 ezer forintos kínálati árnál. A hízósertések kilogrammára viszont a kél héttel ezelőtti előrejelzéseknek megfelelően csökkent 160-170 forint körüli összegre. A hasas kocákhoz változatlanul 30-35, esetenként 40 ezer forintos áron lehetett hozzájutni. A sertéspiac Összcségében nagy felhozatalának és a vásárlás szempontjából erős közepesnek volt minősíthető. Szarvasmarhapiac: A szarvasmarhakarámok körül is jelentős volt az érdeklődés, s az elmúlt heti mérleghez képest vegyesen változó árak mellett sem volt jelentős adásvétel. A szép számú állatállományban - ezen belül az üszők domináltak — kevés volt a tehén. A tejelő vagy a hasas jószágok darabjáért 110-120 ezer forintot kértek el a gazdák. Az egy-két hetes szopós borjakat 15-25, a hatheteseket 20-30, a három-hat hónapos bikaüszőket 40- 55, a nyolc hónapos jószágokat 60-65, valamint egy három-három és fél éves tehenet 80 ezer forintra tartották a tenyésztők. Lópiac: A lovak ára hetek óta nem változott számottevően, viszont a kupecek lassacskán elkedvetlenednek, mert tapasztalataik szerint rendkívül gyenge a kereslet a lovak iránt, többnyire csak érdeklődő vásárlókkal találkozni a piacon. A lófelhozalal az igás állatok, valamint a viszonylag nagy számú csikóval jellemezhető kínálati piac volt. A nyolc hónaposak 50-60, amíg az egyéves állatok 70-80 ezer forintot értek. A kétéves kancákat 220, a jó erőben lévő hároméveseket 250 ezerért kínálták a kupecek. A nemesebb vérű fajtafelhozatalt egy öt-öt és fél éves tenyészcsődör reprezentálta, amelyhez mindössze 170-195 ezer forintért lehetett hozzájutni. I "i* j>i r»Tln--T»TTi l+-■»M »T-T*»
