Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-26 / 120. szám
Riport | 1997. május 26., hétfő Gyermeknap hét határra szőlő vígassággal Sikli Tímea-Fekete Tibor Talán a megszokottnál is korábban indult az élet vasárnap délelőtt Nyíregyházán, a Sóstó-erdei Szabadidőparkban. Bár az eső szinte egész szombat éjjel esett, s a hőmérséklet is lecsökkent néhány fokkal, azért a kilenc órai nyitás előtt már jó néhá- nyan sorba álltak a pénztárak előtt. Míg beérünk az állatok birodalmába, utunk a vidámpark előtt visz el. Magasra röppen a hajóhinta, már sokadszor fordul az óriáskerék. A tarka babakocsiban szőke fürtös kislány ül. Áhítattal nézi, ahogy nagyobb testvére édesapja karjába kapaszkodva fentről szemléli a világot. Jövőre talán már ő is felülhet a „csodamasinára”. Bár azt hinné az ember, az autók inkább a fiúkat vonzzák, a mini autópályán a lányok is be-bekérezkednek az apró négykerekűekbe. Aki még nem közlekedik magában elég biztonsággal, azt szülei kísérik. Persze ők nem férnek bele a kisautókba, így mást nem tehetnek, mint hogy megpróbálnak lépést tartani pedálozó csemetéikkel. Na, azért nem nagyon bánják. Sőt! Úgy tűnik, vannak olyan apukák, akik jobban élvezik a játékot, mint gyermekeik. Míg lesétálunk a pónilovagláshoz, számtalan gyermekkel találkozunk. Legtöbbjük hátán hátizsák, kezükben léggömb vagy hatalmas vattacukor. Ez tényleg az ő napjuk. Nincs a parkban olyan szőrös szívű szülő, aki nemet tudna mondani egy újabb kólára, sóspercc- re, kisautóra vagy szalmakalapra. Talán még az állatok és madarak is szeretnének örömet szerezni a legfiatalabb látogatóknak. A páva hatalmasra nyitja tarka, fényes tolláit, s a máskor lustán alvóhelyén pihenő feketejaguár is fel-felszalad a farönkökön, hogy megmutassa magát. Ám a legnagyobb szenzáció felnőttek és gyermekek körében egyaránt a gibbonok, na és persze az eddig még soha nem látott majomsziget. A fekete majomfiú hosszú karjai segítségével egyik fáról a másikra ugrik, látszik rajta, produkálja magát. Mutatványai nem Pazar kínálat, óriási tömeg és már-már megfizethetetlen árak jellemezték a hétvégi gyermeknapot. Kora reggel kihaltnak tűnt a megyeszékhely, de a sóstói múzeumfalu és a vadaspark környékén már nyüzsgött az élet. A múzeumfalu szokásos ünnepi programajánlata megfelelt a hagyományoknak. A gyerekek ügyeskedtek, a szülők nézelődhettek. Az erős szél miatt azonban sokan idő előtt távoztak, és inkább a vidámpark széivédett környezetét választották. maradnak eh'mérés nélkül. A pöttöm, vörös hajú kislegény szájtátva figyeli ahogy a gibbon táncot leji a köteleken, majd felszalad a iák lombkoronája közé. Akis faházból mo- corgás hallatszik. A gyerekek izgatottan találgatják, vajon „kit” rejt a ketrec? Akik elég türelmesek és szemfülesek voltak, azok egy pillanatra meg is leshették a világos kávébarna színű gibbonhölgyet, akinek esze ágában sem volt akrobatamutatványokkal szórakoztatni a közönséget. Félénk természete lévén, csak a házat a szigettel összekötő pallóra merészkedett ki egy-egy percre, majd visszahúzódott rejtekébe. A fű ugyan alaposan elázott, s játszani délelőtt nem nagyon lehetett rajta, a park vezetői mégsem akartak csalódást okozni a gyerekeknek. Ügyes kezek hamar leásták az apacs indiánok legendás totemoszlopát, majd hozzáfogtak a korabeli leírások alapján készíttetett sátrak felállításához. A siker itt sem maradt el. A „varázsjellel” megfestett állatkoponya és a kistermetű lovak mind azt bizonyították, hogy az indiánok földjére érkeztünk. A színpadon is szüntelenül pezsgett az élet. Bemutatkozott a legkisebbeknek Micimackó és csapata, s a jókedvű nótázás után még számos vetélkedő és jó ízű nyeremények várták a gyerekeket. Nem kelleti messze mennie annak, aki újabb látványosságokra vágyott. A Múzeumfalu szintén színes programot állított össze az ünnepeiteknek. Itt aztán tényleg volt minden. Tarka sátrakban mézeskalácsot, tarisznyát és könyveket árultak, s az ügyes kezűek gyöngyöt fűzhettek, csuhébabát köthettek. Mikor kint jártunk, még javában tartott a megyei gyermek Ki Mit Tud? döntője. A színpadon fodros szoknyás kislány verset mondott, s lágy gyermekhangját hatalmas tömeg hallgatta csendben. Néhány udvarral arrébb igencsak dübögött a föld. A Margaréta gyermektánccsoport tartotta énekes-táncos bemutatóját. A műsorba bevonták a fürgelábú közönséget is. A bejárattól nem messze kutyashow-ra gyűlt össze a közönség. Míg a hatalmas bernáthegyi és a dober- mann a hűvösben pihent, gazdáik hevedereik és köteleik segítségével felmásztak a meredek palánkon. A legfiatalabbak figyelmét azonban leginkább egy furcsa kutya vonta magára. Pontosabban a négylábúval nem is volt semmi baj, csak a köré sereglett gyerekek nemigen tudták elképzelni, miért van kék „bevásárlószatyorba” csomagolva. Erre is hamar fény derült. Néhány mozdulattal és a szatyornak titulált hám segítségével a kutya is feljutott gazdája mellé a palánk tetejére, majd annak hátára erősítve együtt értek földet. A dobermann ügyesen megkereste a bozótban az elbújt kisfiút, akit később - mintha sérült lenne - a bernáthegyi húzott el kiskocsin. A legnagyobb tapsot azonban talán mégis a „falmászós” kutya érte el, amikor a füstölgő házból kihozta a bebugyolált pólyás babát. *** A városi stadion valódi vurstlivá változott. A salakpálya megtelt pörgő-forgó játékokkal, és a környéken még a labdarúgócsapat mérkőzéseinek idején sem látni annyi autót, mint most. Csepregi Éva vagy a Hupikék Törpikék neve jól cseng a hazai gyermekpop világában, és a tombolafődíjként felajánlott Euro-Disneylandi utazás is kellő vonzerőnek bizonyult. Jól jött ez a rendezvény a sörfesztivál szervezőinek, mert az elmúlt napok cudar időjárása nem kedvezett a fesztivál kasszájának. Vasárnap minden bizonnyal több bevételük volt, mint a korábbi napokban összesen. Idejekorán el kellett indulni azoknak, akik a repülőtér műsorára voltak kíváncsiak. A haditechnikai bemutatónak beharangozott kiállításra kevés harci járművet és fegyverzetet hoztak el. Az ejtőernyős ugrás nem maradt el, de déli tizenkét óráig hiába várták az IFOR- erők légibemutatóját. Szerencsére kötelékrepülésben azért gyönyörködhettek a látogatók. Többször szóvá tettük már, hogy a kereskedők egy része ezen a napon szeretné behozni féléves lemaradását, és alaposan feltornásszák az árakat. Ä léggömböket 50 és 200 forint közötti áron lehetett megvenni. Egy korsó sörért legkevesebb 90 forintot kellett leszurkolni, ugyanannyit, mint egy cső főtt kukoricáért. A similabda újra divatba jön. Még szerencse, mert ezért csak ötven forintot kellett fizetni. A pörgőforgó játékokra többnyire száz forintért lehetett felülni, de három kislabda célba dobálása is legalább egy ötvenesbe került. Szórakozási lehetőség volt bőven, csak kár, hogy mindig a hónap végére esik a gyermeknap. A Múzeumfaluban volt pónilovaglás... ...és kutyashow.. ..bikarodeó... ...a vidámparkban majomsziget-avató. ...a stadionban vidám vetélkedő.. ...és tűzoltó-bemutató
