Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-24 / 119. szám

Czomba György iskolaigazgatóval, a Nyírségi Gyermekuníó vezetőiével

Fekete Tibor (Új Kelet)

—Igazgató úr! Napi oktató-nevelő munkájában milyennek látja napjaink diákjait?- Nagyon vegyes a kép, és szélsőségesek a tapasztalatok. Valahogy úgy kettészakadt a gyermekek világa, mint ahogy maga a felnőtt társadalom is a végletek felé távolodik. A különbségek leginkább az öltözködésben, a viselkedésben és a lehetőségekben tükröződnek. Azt tapasztaljuk, hogy a mostani gyerekek az anyukának és az apukának a szokásait átvéve szinte könyörtelen versenyben vannak egymással. Saját gyerekeimen is látom, hogy mennyire komoly ez a harc. Például rajzórán sportruházati márkaneveket kellett felírniuk, és. az Adidas vagy a Reebok márkát már kihagyták a sorból. Ez már nem elég divatos, és „ciki” ilyennel szerepelni.- A társadalom kisebbikfele aránytalanul va- gyonosodik, míg a többség szép lassan, de biztosan elszegényedik. Hogyan élik meg ezt a gyerekek?- A gyerekek között is megjelent az a réteg, akiknek a fény, a csillogás, a pompa teljesen természetes. Most „Görögbe, Olaszba vagy Spanyolba” mennek nyaralni, és ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartják. Az nem baj, hogy világot látnak- és a szüleikkel töltik a nyári szünet egy részt. Az azonban már elkeserítő, hogy kimaradnak az életükből az apró gyermeki örömök, amelyek bennünket - harminc-, negyvenéveseket - jellemeztek annak idején. Csodának számított, amikor szüléink elvit•

tek Budapestre, bemehettünk a Vidámparkba, és ott felülhettünk a hullámvasútra. Ugyanígy milyen finom volt az a fagyi, amit egy darab tojásért ve- hettünk a mozgóárustól. A korlátlan lehetőségekkel rendelkező gyerekek életéből kimaradnak ezek az örömök.- Akik naponta megkapják szüleiktől a két- három-négy gömb fagylaltra valót, azoknak teljesen természetes a fagyizás élménye, és idővel pusztán megszokássá válik a dolog. Nem érnek rá, és nem is tudnak igazán örülni ezek a gyerekek. Elképzelhető, hogy mi, felnőttek nem tanítjuk meg erre a kicsiket?

—Igen, és ez valahol a felnőtt társadalom kritikája is. Amelyik gyerek mindennap megkapja a szokásos édességadagját, annak gyenneknapon semmi újdonságot nem jeleni a vattacukor vagy a dobozos üdítőital. De nem csak a fagylaltra, a zsebpénzre is igaz mindez. Tudok olyan gyerekről az iskolában, akinek havi otthoni járandósága egy kisebb fizetéssel vetekszik. Elvész a gyermeknapnak azon varázsa, amelyben úgy kap ajándékot a kicsi, mintha névnapja vagy születésnapja lenne. A gyermeknapnak éppen az örömszerzés és az együtt örülés jellege tűnik el. Nem

akarok egyetlen szervezőt sem megbántani, aki erre a napra mozgósít, vagy bármilyen rendezvényt állít össze, de már ezekben a szervezésekben is többségében az üzleti jelleg az elsődleges szempont. Hogyan lehel úgy örülni, amikor csak a belépőjegyre háromszáz vagy ötszáz forintot kell leszurkolni? Mire kapun belülre kerül a gyerek, már nem marad pénze még egy kis csecsebecsére sem. Ráadásul ilyenkor az árusok alaposan felsrófolják az árakat, és egyetlen nap alatt akarják behozni éves veszteségüket. Pedig éppen ilyenkor kedvezményesen kellene adni az üdítőt, a fagyit vagy éppen a csokoládéi.

— Én is felháborító dolognak tartom, hogy Nyíregyházán, a Városi Stadionban évek óta fizetni kell gyermeknapon a gyerekeknek. Legalább az évnek ezen a napján minden tizennégy éven alulit ingyen

. 1,1. beengedhetnének,

' < - Ezért/öriVíök az' olyan-rendezvényeknek, amilyeneket a Múzeumfaluban tartanak, ahol valóban vendégeként kezelik a gyerekeket. Nem feltétlenül annak örülnek a kicsik, ami sokba kerül. Lehet, hogy nagyobb élményt jeleni, amikor ráülhetnek a rendőrmotorra, vagy bekapcsolhatják a tűzoltóautó szirénáját. Nem feltétlenül csak a repülőgépes városnézéssel lehel boldoggá tenni egy gyermeket. Az ingyenes rendezvények valóban a gyermeknapot, a gyerekeket szolgálják, míg ahova neves sztárokat hívnak meg, ott a bevétel az elsődleges cél, és teljesen mindegy, hogy az cv melyik napján tartják. Olyan, mint egy búcsú.

—Mi, szülők sok rossz példával járunk elöl. Elég csak a mind durvább akciófilmekre gondolni, vagy a hétköznapok brutalitását említeni. Ez hogyan tükröződik a kicsinyek világában?- Mind agresszívabbak a gyerekek, és egyre jobban átveszik a társadalom .szokásmechanizmusait. A legkisebb dologra is trágár szavakkal reagálnak, ha valaki megbotlik a másik tanuló lábában, máris „anyázással” torolja meg. Még véletlenül sem mondaná, hogy bocs’, vagy legközelebb jobban vigyázok. Munkánk során egyre gyakrabban találkozunk agresszív fiatalokkal, akik csak fenyegetéssel tudnak válaszolni minden vélt vagy valós sérelemre. A legenyhébb jelzésnél is már azt keresik, honnan tudnának olyan erősebb haverokat keríteni, akik megvernek azt, aki őket megsértette. Egy időben iskolánk körül is rendszeresen összeverődtek ilyen 15- 16 éves gyerekekből álló galerik, akik megtorló brigádokként működtek. Csak rendőrségi segítséggel tudtuk felszámolni ezt a bandát, akik közül többen is a börtönben kötöttek ki.- Ilyen bandába vetődés volt régen is, csak akkor huligánoknak nevezték őket, de ilyen mérvű agresszivitást, erőszakosságot nem mutattak az akkori fiatalok. Sajnos, az ilyen semmittevő lődörgés és erőfitogtatás tetszik a fiataloknak. Mennyire példa ez az iskolás korú gyerekeknek?

Fotó: Bozsó Katalin

Milyenek a mai gyerekek?

j A fV ,,y. .

Szüléink, nagyszüleink gyakran nosztalgiával emlegetik: Bezzeg a mi időnkben... Azután felnövünk, és már mi mondjuk gyermekeinknek, hogy a mi korunkban másként volt minden, és hogy a mai lurkók neveletlenek, időnként rosszak, és nem fogadnak szót a felnőtteknek. Valóban rosszabbak len| - ) ifTlwqi

nének a mostani gyerkőcök, vagy csak másabbak? Egy avatott szakembert, Czomba Györgyöt kérdeztük, milyenek a mai gyerekek? Beszélgetőtársam a nyíregyházi Benczúr Gyula Általános Iskola igazgatója, a Nyírségi Gyermekunió vezetője és gyakorló szülő egy személyben.

kük tanulmányi előmenetele iránt. Talán restelkednek és szégyellik, hogy mások előtt kelljen pironkodniuk. A tanulók között pedig a gyengébbek azok, akik már rnesz- sziről előre köszönnek. Végzős diákjaink közül, akikről azt gondoltuk, hogy viszik valamire, akikről tudtuk, hogy az évfolyam legjobbjai, éppen ők szégyellik volt tanáraikat, és inkább elfordulnak az utcán, vagy átmennek a másik oldalra.

— A mértéktelen televíziózás és videózás ártalmairól sokat hallani mostanában. A történések passzív szemlélése kevésbé fárasztó, mint aktívan részt venni valamiben Nem lehet, hogy a túlterheltség. az oka mindennek? Úgy tapasztalom, hogy az iskolák között, éppen a fejkvóta be vezetését követően egy egészségtelen rivalizálás in- dulfmeg.Nem számít, miv 'j \ V v\ >n \y-fv \ \\ v .

lyen áron, de lehetőleg minél több gyermeket kell elcsalni más intézményektől. Ezért találnak ki teljesen felesleges és értelmetlen fakultációkat, a középiskolák előrébb hozzák a felvételiztetés időpontját, hogy meg- Állni céltalanul egy lépcsőházban, egy sikátorban, egy pad mellett, egy fa alatt, mindegy, hogy hol, és minden értelmes cél nélkül csak úgy „lenni a világban”, ez tetszik sokaknak. Minél többen ácsorogni, és lehetőleg ne történjen semmi értelmes dolog. Ugyanakkor vannak, akik megpróbálják egymást belevinni valamilyen heccbe. Először csak apró hülyeségekkel kezdik, utána jönnek a pincefeltörések, a kocsilopások, és nem is kell hosszú idő a börtönig vezető út megtalálásához. Ezeknek a gyerekeknek a többsége 13-14 éves korára kipróbálja az alkohol- fogyasztást, és sajnos mind többen vannak közöttük, akik már rendszeresen fogyasztják is a szeszt. A cigarettát á többségük már előtte megkóstolta, és mire kijárja az általános iskolát, már aktív dohányosnak lehet tekinteni. Nem akarom bántani a diszkótulajdonosokat, de a fiatalok többsége itt jut az enyhébb kábítószerekhez, ami után már jöhetnek a keményebb drogok. Akik pedig nem tették még mindezt meg, azokat hecceli ez a szőkébb csoport, hogy te miért nem mered megcsinálni? Csak idő kérdése, hogy a társai által érzelmileg megzsarolt gyerekben a szülői ház neveltetése vagy a banda hatása kerekedik-e felül. Előbb vagy utóbb beadja a derekát, különben nem tartozhat a galerihez.- A létező szocializmus éveiben voltak olyan gyermek- és ifjúsági szervezetek, amelyek értelmes, vagy néha kevésbé értelmes elfoglaltságot adtak a fiataloknak. Ezeket a szervezeteket úgy szüntették meg, hogy nem adtak helyette semmit. Illetve amit a helyébe képzeltek, az nem működik, nem tud tömegeket mozgatni. Talán ez is lehet az oka a céltalan lődörgésnek.- Gondoljunk bele egy gyerek hétköznapjába. Általában hat tanítási órát ül végig, de nem ritka ma már a hetedik óra sem. Ezt követően meg kell ebédelnie, és utána kellene egy óra, amikor kiszellőzteti a fejét, pihen egy kicsit. Ehelyett elindul a különórák tömkelegé. Nyelvet tanulnak, matematika szakkörre járnak, táncórákat vesznek, zeneiskolába járnak, vagy éppen valamilyen sportkörnek a tagjai. Ezek rendszerint vála- milyen szülői elvárások teljesítésére irányulnak. Nagyon gyakran az apuka vagy az anyuka gyermekében szeretné látni mindazt, ami neki annak idején nem sikerült. Ha jó focista volt az apa, teljesen természetesen fiúgyermekét is beíratja a focisuliba. A másik nagy irányvonal a nyelvtanulás. Korábban egy kötelező nyelv volt, most viszont szabadon választanak a gyerekek, de gyakran a szülők: döntenek helyettük. Innentől kezdve a tanulóktól elvesszük a délutánnak azt a részét, amikor nevelni, formálni kellene őket, és együtt kellene lenni a családdal. Ezek az időpontok lennének alkalmasak arra, amikor elmehetnének a kötetlen gyermekfoglalkozásokra, kirándulásokra. Valamikor ebben az időpontban tartották az őrsi gyűléseket, a rajfoglalkozásokat. Itt felnőttek irányítása mellett értelmesen, ugyanakkor viszonylag kötetlenül tölthették el szabad idejüket. Nem tanulással, hanem kikapcsolódással töltötték ezt az időt, ahol a közösség jelentette az összetartozás érzését. Most nem marad más számára, mint a délelőtt ráöntött tananyag és a délutáni újjab szellemi terhelés után csak este tud felkészülni a következő napra. Mindezek után már szellemileg annyira elfárad, hogy este hat-hét óra körül csak kitámolyog a lépcsőházban, ahol várják a többiek, de már annyira fáradtak, hogy értelmes dolgokról nem is akarnak beszélni. Mindegy, hogyan, csak teljen az idő. Elvettük tőlük az értelmes cselekvés lehetőségét. Talán ez lehet a bandázás és a galerizés hátterében. Nehéz egy fonnálódó gyermeki pszichikumnak értelmesen választani.- A pedagógia tudománya úgy nevezi ezt a jelenséget, hogy a motivációk harca. Egy olyan családban, ahol az apa is és az anya is gürizik egész nap, és estére annyi ereje sem marad, hogy megkérdezze, mi újság az iskolában, ilyen háttérrel könnyebben esik kísértésbe az az éretlen gyerek.- Oktató-nevelő munkánkban mi is azt tapasztaltuk, hogy

előzhessék a másikat. A követelményszintet nem a gyerekek képességeihez, hanem a szülők néha alaptalan elvárásaihoz igazitjeik. Tapasztottam olyat is, hogy az első osztályos tanító nénik között versenyfutás kezdődött, hogy melyikük osztálya tanul meg hamarabb olvasni. Ennek érdekében nem elég, hogy reggel nyolctól délután öt óráig nyaggatták azt a szerencsétlen nyolcéves gyereket, még házi feladatot is adtak estére. Ez egyszerűen szörnyű.- Valóban tapasztalható a város iskoláiban a egészen korrekt rivalizálás. De ugyanazokban a családokban, ahol legalább az egyik szülő a munkaidő után haza tud menni és együtt lehet a gyerekekkel, lényegesen kevesebb az eltévelyedés veszélye. Amelyik gyerek érzi, hogy minden napját figyelemmel kíséri valaki, és az élethelyzetek kikényszerítette vadhajtásokat lenyesegeti róla, mert tud minden dolgáról, sokkal nehezebben vihető ferde útra. Ott azonban, ahol a család rákényszerül a többletmunkára és még egy, meg még egy munkakör elvállalására, ott gazdátlanná válik a gyerek. Ezután kezdődik az egymásra mutogatás, hogy a pedagógusnak, vagy a szülőnek kell-e megnevelni a gyereket. A mai óriási tananyag mellett a nevelés egyre inkább kiszorul, mert az oktatás mind nagyobb helyet és időt követel magának. A szülői ház segítsége nélkül mi nem sokat tehetünk. Az otthoni környezetnek lényegesen nagyobb a nevelő hatása, mint az iskolának.- A szülők mennyiben partnerek a nevelési, fegyelmezési gondok megoldásában?- Érdekes a helyzet. A gyengébb képességű tanulók szülei kevésbé érdeklődnek gyermeakkor az is -igái, hogy amelyik iskola nem tud valamilyent többletet adni, az estik „kerékpármegőrzést vállal”. Ezt úgy értem, hogy a gyermekfelügyeleten kívül és a minimális tananyagon felül semmit sem ad. A szülők kétféleképpen választanak az első osztályba való beiratkozás előtt. Mintegy egyhanua- duk tanító nénit választ, és ez a jobbik eset, kétharmaduk azonban iskolát. Ezeknek az apukáknak és anyukáknak nagyon lényeges, hogy milyen többletet kaphat a gyereke. Téves az a gyakorlat, amikor már az első osztály megkezdése előtt el akarják dönteni, hogy milyen idegen nyelvet, számítástechnikát vagy tagozatot tanítanak a hét-nyolc éves gyereknek. Nálunk a második osztály végéig mindenki ugyanazt a tananyagot tanulja. Addigra kiderül, hogy humán- vagy reálérdeklő- désű, a számítógépekhez vagy a sporthoz vonzódik-c a gyerek. Harmadik osztály elején nem bontjuk meg a tanulóközösségeket, csak ezeket a szaktárgyakat csoport- bontásban oktatjuk.