Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-24 / 119. szám

1997. május 24., szombat Megyei krónika Kisvárdai nyár Magyar társulatok is szerepelnek Berki Antal (Új Kelet) Ki hinné, hogy már több mint húszesztendős múltra tekint vissza a kisvárdai nyári színházi szezon. Még a hetvenes évek közepén két lelkes népművelő, Pri- bula László és Szerednyi László kitalálta, hogy Kis- várda kivételes adottságait színházi célra kellene hasz­nosítani. Az ötletet tett kö­vette, és 1976 nyarán össze­hoztak egy amatőr színját­szó fesztivált, aminek sike­re nyomán 1981-ben meg­alakult a Várszínház alkal­mi társulata. Elsőként Rit- zante: Csapodár Madárka című vígjátékát mutatták be Halasi Imre rendezésében, majd sorra következtek a további bemutatók, míg 1989-ben létrejött az első határon túli színházak fesz­tiválja. Akkor még csonka mezőny gyűlt össze Vár­dán, mert a romániai politi­kai viszonyok miatt, onnan magyar társulatok nem jö­hettek el a fesztiválra. Ké­sőbb a jugoszláv háború miatt sikeredett foghíjasra egy-egy összejövetel, és volt olyan is, hogy Kanadá­ból is érkeztek magyar mű­vészek Kisvárdára. Mára minden megváltozott a tér­ségben, nincsenek politikai tilalmak a színházak előtt, mindenki szabadon utaz­hat, legfeljebb az adott szín­ház műsorterve szabhat gá­tat annak, hogy egy társu­lat a fesztivál teljes ideje alatt Kisvárdán tartózkod­jon. A városi vezetés, élén a polgármesterrel, mindent megtesz azért, hogy a ven­dégművészek jól érezzék magukat a seregszemlén. Nem rajtuk fog múlni, ha egyes együttesek zsúfolt hazai programjuk miatt csak a fellépés idején lesz­nek a városban. A találko­zó az esztendők folyamán egyre jelentősebb rangot vívott ki magának. Nem csak politikai esemény, de kimagasló művészi produk­ciók színtere is lett Kisvárda. A lassan konszolidálódó Közép-Európában amúgy is kezdenek háttérbe szorulni a politikai konfliktusok, és a fesztivál sem azt keresi, ami elválaszt bennünket, sokkal inkább azt, ami összeköti a határainkon túl élő magyar művészeket. Az idei, IX. fesztiválon négy ország tizenhat együttese mutatkozik be, Romániából Kolozsvárról, Sepsiszent- györgyről, Nagyváradról, Szatmárnémetiből Temes­várról, Marosvásárhelyről lesznek jelen magyar szín­házak, de szerepel a feszti­válon Szlovákiából a kas­sai Thália és a révkomáromi Jókai Színház is. A hajdan volt Jugoszlávia magyar művészeit a szabadkaiak és az újvidékiek képviselik, míg Ukrajnából a bereg­szászi Illyés Gyula Színház érkezik. Érdekesnek ígér­keznek a bemutatók is, vál­tozatos előadásokat láthat­nak a nézők. Többek között Csehov: Ivanov, Ványa bá­csi, Shakespeare: Makran­cos hölgy, Othello, Brecht: Koldusopera, Eliot? Gyil­kosság a székesegyházban, ama már klasszikusnak szá­mító musical, a My fair lady, és természetesen a leg­kisebbekre is gondoltak, ők a két bábelőadáson kívül a Csipike, a sikeres manó című mesejátékot élvezhe­tik végig. Játszanak majd a várban, a Művészetek Há­zában, a 1 11-es Számú Ipa­ri Szakközép- és Szakmun­kásképző Iskolában és a Rétközi Múzeumban. Az előzetesen kiadott program némileg módosul. Sajnos nem láthatjuk Sík Sándor: István király című drámáját, helyette a marosvásárhelyi­ek Szőcs Géza: A kiskereki böszörmények című darab­ját mutatják be, ami azért is nagy kár, mert Sík Sándor darabja az anyaaországban jószerivel ismeretlen. Az egyes előadások után ismét működik majd a szakmai klub, ahol a résztvevők nemcsak egymás produkci­óit értékelhetik ki, hanem alkalom lesz barátkozásra, jóízű beszélgetésekre is. Az idén két budapesti színház is bemutatkozik a fesztivá­lon, a Radnóti Színpad és a Kamaraszínház vendéges­kedik Kisvárdán. Jelenlét­ük azt is jelenti, hogy a ma­gyar színházi szakma végre kötelességének érzi ennek a fesztiválnak minden esz­közzel való támogatását. Ahogy izmosodott, hírne­vesebb lelt a találkozó, úgy erősödött azoknak a hang­ja, akik szerették volna más, az ország fővárosához kö­zelebb, vagy éppen Buda­pesten látni a fesztivált. Ma már ezek a szirénhangok el­hallgattak. Kisvárda eddig is, és ezután is méltó hely­színe lesz a határainkon kí­vül rekedi, áldozatos mun­kát végző, a magyar nyelv ügyét legalázatosabban szolgáló művészek évente megrendezett találkozójá­nak. A tavasz és a zene fesztiválja Sikli Tímea (Új Kelet) Péntek délután zeneszótól és dobpergéstől volt hangos Tiszavasvári főtere. A polgár- mesteri hivatal oldalánál fel­állított dobogókon már az esti közös éneklésre próbáltak a dalosok. Bár ruhájuk még ezer színű volt — hisz az ünneplőt csak a versenyre öltötték fel -, tiszta gyermekhangjuk mégis egységesen szárnyalt az ég felé.- A város immár negyedik alkalommal ad otthont a Ta­vaszi Fesztiválnak - tudtuk meg Takács Miliálytól, a ti­szavasvári Kabay János Álta­lános Iskola igazgatójától, akivel a délutáni programsor kezdete előtt váltottunk né­hány szót. — Nem kis felada­tot vállalt magára intézmé­nyünk, karöltve a helyi zene­iskolával és a városi szabad­időközponttal, amikor bele­vágtunk ennek az ünnepség­nek a megszervezésébe. Ám most, hogy együtt látom a su­gárzó gyermekarcokat, úgy érzem, ez megért minden fá­radságot. Huszonegy ének­kar, néptáncegyüttes, fúvós- zenekar és majorettcsoporl tagjai találkoztak itt most már a negyedik alkalommal. A fú­vószenekarok, énekkarok, népitánc- és majorettesopor- tok Tiszalökről, Újfehértóról, Nagykállóból, Debrecenből, Fehérgyarmatról, Kisvárdáról, Nyírbátorból, Tiszadadáról és városunkból érkeztek. Meg­próbáltunk olyan színes prog­ramcsokrot összeállítani, mely nemcsak a versenyzőket, ha­nem a vendégeket és a város­lakókat is clszórakoztatja. A fellépők délutáni bemu­tatója után zenés-táncos fel­vonulás volt a főutcán. A fő attrakció viszont az esti gála­műsor volt valamennyi részt­vevő közreműködésével. Az egyik fellépő csoport, a tiszavasvári énekkar vezetője, Nádasdi Ferencné, a kórus teljesítményéről és terveiről beszélt: — Nagyon komoly délelőtt áll mögöttünk. Szépen szere­peltek a gyerekek, s ez azért is nagyon fontos, mert ez amolyan bemelegítő főpróba számunkra. Az a megtisztel­tetés érte ugyanis felső tago­zatos gyerekekből álló kóru­sunkat, hogy énektudásunkat hamarosan Svájcban is bemu­tathatjuk. Május 29-én indu­lunk arra a fellépésre, melyre a Genfi Magyar Egyesület hí­vott meg minket. Énekkarunk jelenleg nyolcvanhárom tagú, így sajnos nem vihetünk ma­gunkkal mindenkit erre az él­ményekben gazdagnak ígér­kező utazásra. Öt kísérő mel­lett harminchat gyerekkel vál­lalkoztunk a külföldi látoga­tásra. Bevallom őszintén, hogy én értesültem először a jó hírről, mert családon belül alakult ki a svájciakkal a jó kapcsolat. Mikor megkérdez­tem az igazgató urat, mit szól­na egy ilyen utazáshoz, szin­te a lélegzete is elállt, nem különben a diákoké és a szülőké. Szerencsére nemcsak nekünk, de a város számos vállalatának, vállalkozójá­nak is fontos, hogy mi képvi­selhetjük kis városunkat. Tá­mogatásukkal nagy részben hozzájárulnak az álom valóra váltásához. Belvízvédelmi készültség Népfőiskola Tiszaszalkán Munkatársunktól Népfőiskolái estet rendez­nek május 24-én, szomba­ton este Tiszaszalkán, a fa­luházban. A 19 óra harminc perckor kezdődő program­ban a Nyugai Magyarság című lap vezetőivel, Mik­lós sí István és Bánó Attila újságírókkal találkozhatnak az érdeklődők. Előadási tart dr. Csiszár Sarolta, a Vásá- rosnaményi Múzeum igazga­tója Élő múlt címmel, és képzőművészeti kiállítást rendeznek Huszár István, Török Levente és Tóth Csa­ba munkáiból. Munkatársunktól Az év elejétől tartó csapa­dékhiány és a májusi kánikula miatt az egyes vízszegény te­rületeken már-már aszályosba hajló időjárás május 22-ére hir­telen megváltozott. Az elmúlt napok gyakori, de helyi zápo­rai után május 22-én megyénk­ben, főleg a Tisza vonalában rövid idő alatt nagy intenzitá­sú, nagy területekre kiterjedő záporok voltak. A csapadékte­vékenység Felsőszabolcs-Rét- köz területén volt a legszá­mottevőbb, ahol az elmúlt né­hány nap alatt területi átlagban lehullott 50 milliméter csapa­dék után május 22-én az esti órákban rövid idő alatt átlag 35 milliméter eső esett. A Tisza mentén Dombrád, Szabolcs- veresmart, Tuzsér, Záhony tér­ségében néhány nap alatt a sok­éves májusi 56 milliméter át­laggal szemben 100-115 milli­méter csapadék hullott, amivel az éves csapadékhiány is kie­gyenlítődött. A sok és hirtelen jött csapadék hatására a fel­sőszabolcsi terület mélyebb ré­szein, mintegy 450 ha nagyság­ban belvízelöntések keletkez­tek, s a főbefogadó Belfő és nagyhalász-pátrohai csator­nákban a vízszint jelentősen megemelkedve meghaladta a mértékadó vízállásokat. Mindezek miatt a vízügyi igazgatóság május 23-án 14 órától a felsőszabolcsi öblö- zetben a belvízvédelmi sza­kaszokra a II. fokú belvíz­védelmi készültséget elren­delte. A mértékadó vízszintek tartása érdekében már május 23-án reggel óta üzemelnek a tiszaberceli, zúgói, belfői, halásztanyai, rétközberencsi szivattyútelepek. A folya­matos szivattyúzás eredmé­nyeképpen a felesleges és a növényzetre káros belvize­ket várhatóan egy bél alatt el tudjuk távolítani. Nyugdíjasok E. T. (Új Kelet) Közel ezer nyugdíjas talál­kozott tegnap Vásárosna- ményban. Az „aranyat érő” eső fenyegetése elől a mű­velődési ház védelmébe hú­zódó emberek nagy figye­lemmel hallgatták dr. Váyó Jánosnak, a Nyugdíjbiztosí­tási Önkormányzat országos elnökének az új nyugdíj- rendszer előkészítéséről cs dr. Kovács Pálnak, az Ország- gyűlés szociális bizottsága tagjának a szociálpolitika feladatairól szóló tájékozta­tóit. (Az elhangzottakról részletesebben hétfői la­punkban számolunk be)-um­Fotók: Bozsó Katalin :;.:x «Jrr,» ......mmm­Fotó: Erdélyi Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents