Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-22 / 117. szám
1997. május 22., csütörtök Riport Nyíregyháza „felülről” Beszélgetés egy dán városépítésszel Gondok és gondok. Kínkeservesen kicsikart, „összepályázott” fejlesztések, némi gyógyír a sebre - szebbek vagyunk... De az emberek, a megyeszékhely lakói roskadoznak a gondoktól. Persze nem mindenki. Csak a többség. Vajon így kell ennek lennie? Amint kiderült, nem biztos... Aki itt él - és ez a vezetőkre is érvényes -, nem látja a fától az erdőt. A problémák halmaza nyomasztja, és talán ezért sem képes igazán a nagy egészet látni, hiszen a részproblémák megoldásába vész. Pedig hát... „A megoldás csak teljességében érhető el” - jelentette ki magabiztosan Knut-Olle Olofssen, Dánia egyik legközismertebb városépítésze, aki ugyan csak két napot töltött baráti látogatáson Nyíregyházán, mégis olyan ötletekkel állt elő, hogy az ember esze megállt! Valószínűleg az idegenek „ráhatása” ennek az oka, az, hogy „felülről” minden jobban áttekinthető... Palotai István interjúja- Olofssen Úr! Először jár ezen a táján a világnak. Milyenek az első benyomásai?- A vicc az, hogy úgy érzem, mintha már legalább ezerszer itt lettem volna. Roppant otthonosan érzem magam, és ez annak köszönhető, hogy egyrészt itt sincsenek hegyek (olyan ez a vidék, mint Dánia), másrészt pedig Nyíregyháza egész egyszerűen gyönyörű... Nem tudom, hogy ki a város főépítésze, nem ismerem őt, de az új épületek, amelyeket láttam, kimondottan jó ízlésre vallanak, nem is beszélve arról az egységes képről, amit mutatnak, ez pedig városépítészeti szempontból igen lényeges, és egyértelműen az ő keze munkáját dicséri.- Mi tetszett a legjobban?- A mindenütt tapasztalható dinamikus fejlődés! Ez mutatja, hogy gazdája van a dolgoknak. Sóstó a maga egészében elbűvölt, és ahogy elnéztem, meg vagyok győződve róla, hogy egy év múlva az ország egyik gyöngyszeme lesz. Láttam például egy most készülő építményt - végül is nem nagy ügy az egész, mert egy pici épület - a szálloda előtti parkolóban (a Krúdy Szállóról van szó - a szerk.), mégis megragadott a szépsége. A fából készült felépítmény komoly jóízlésre vall, és építészeti szempontból valóságos kis stílusgyakorlat! Nagyon tetszett az új villanegyed (a Korányi - a szerk.) is, de az Univerzum Üzletház is érdekes. Szimpatikus törekvés, hogy a nagy épületeken is megjelenik a hagyomány, ezzel új stílust teremtve az építészetben. De hiszen ez sem lesz újdonság, Magyarország már adott a világnak egy saját stílust, mert akármit is beszélnek a műtörténészek, a szecessziót igenis itt „találták ki”. Az önök Lechner Ödönje zseni volt! Nagyon tetszett még a városban az a szemmel látható törekvés, hogy a lélektelen típuspanel épületeket „felruházzák”, és kimondottan szép házakat kapnak elzáltal, méghozzá olyanokat, amelyeken szintén érződik az „új magyar stílus” iránti törekvés...- Mi nem tetszett?- A szemmel látható pénzhiány. Az elhanyagolt, gyönyörű, régi kis házak tömkelegé, az utak állapota, és néhány szörnyszülött épület. A két „szerkezetmutogató” középület a csodaszép szecessziós galériával szemben (a művelődési központ és a szak- szervezeti székház — a szerk.). A „pálmát” azonban nálam az a hatalmas, világoszöldre festett oszlopos monstrum viszi, ami a „megyei kormányzóság” mellett van (az irodaház - a szerk.). Én még ilyet Moszkvában sem láttam, ott pedig aztán vannak ronda épületek a sztálinizmus korából... Persze, az emberek gondolom javarészt nem ilyen szörnyetegekben laknak, így kár is rá több szót fecsérelni, gondolom, ha lesz rá pénz, úgyis kezdenek vele valamit, és ezt is „felöltöztetik”. Érdekesek a lakótelepek is. Az a legszembetűnőbb, hogy szellősek, és ettől nincs tömeges jellegük. Amit viszont nagyon hiányolok, az a növényzet. Hatalmas területek állnak egyetlen fa nélkül, és ettől kopasznak tűnik minden. Fásítani, parkosítani kéne. Az építés és rendezés alatt lévő tavat (Bujtosi tó), őszintén megmondom, irigylem! Abból csodát lehet csinálni...- Az elmúlt két nap alatt rengeteget beszélgettünk. Elmondtam, hogy a lakókra roppant terheket ró a közüzemi díjak egeket ostromló összege, és azt, hogy javarészt ezeknek köszönhető a szociális problémák zöme...- Messziről jött ember persze könnyen beszél — nem ismerem a helyi sajátosságokat -, de így, „szemre”, azt hiszem, lehelne megoldást találni. Rengeteg helyen láttam onnótlan és ronda csöveket a városban. A távfűtés vezetékrendszerének részeit. Fel sem foghatom, hogy erre miéit van szükség? Egészen biztosan óriási a hőveszteség a szállított energiánál, nem is beszélve a rendszer állandó karbantartásának költségeiről. Nyilván méregdrága az erőmű üzemeltetése is, hiszen az átállások általában rengetegbe szoktak kerülni az ilyeneknél. Ha valamihez hasonlítani akarnám az ilyen fűtési rendszert, akkor egy hathengeres sorosmotor hengerfejéhez hasonlítanám, ami éppen méreténél és súlyáná, valamint az átívelendő távnál fogva sérülékeny és könnyed reped... Kis helyi gázüzemű hőközpontokra lenne szükség, az önáló városi pont- házaknál pedig egyedi olajkazánokra. Tudom én jól, hogy az átállás rengeteg pénzbe kerül, mi is végigcsináltuk a monstrum hőerőművek kiváltását, de biztosan meg lehetne keresni ennek financiális lehetőségeit. Egyrészt környezetvédelmi, másrészt európai, harmadrészt pedig helyi pénzből...-Abból nagyon kevés van ám...- Igen, de például ha lebontanák azokat a ronda csöveket szerte a városban, rengeteg szép fekvésű telek is felszabadulna! Az abból befolyó összeggel is meg lehetne támogatni a projektet. Mi is ezt tettük. Különben az átállás bizonyos részét kell csak ilyen esetben a városnak állnia, hiszen a ház- és lakástulajdonosoknak is ki kell venni a részüket belőle. Mivel azonban az átállás után a hődíjak alig a felére csökkennek - nálunk legalábbis ezt mutatta a gyakorlat —, adott a lehetőség, hogy egy pár évig még a mostani díjak fizetésével le lehet törleszteni az átállás költségeit. Az egész gyakorlatilag csak banki finanszírozás kérdése. —Jó! hangzik, de kérdés, hogy nálunk ugyanúgy működnek-e a dolgok?- Ezért mondtam, hogy a ki- bicnek semmi sem drága...-És a kis magánházak hogy oldják meg a szintén nyomasztó tüzelőgondjaikat? Hiszen már a gáz sem olcsó mulatság.- Hajói tudom, itt a napos órák száma majdnem kétszerese a Dániában mért adatnak. Nálunk mégis látni már szép számmal napelemeket. Könnyen a tetőre szerelhető, esztétikus, és egyáltalán nem nagyon drága! Évtizedekig hozzá sem kell nyúlni, különös karbantartást sem igényel. Általában pár év alatt megtérül az ára. Ha nálunk a fűtési és világítási rendszerre kötve felére csökken- ü az energiafelhasználást, akkor itt, ahol többet süt a nap, sokkal jobb eredmény lenne elérhető! Ha a város támogatná a napenergiaprogramot, biztosan kapna pénzt rá külföldről is. Az egyén nehezen mozdul, de ha a város veszi kézbe az ügyet, csodákat lehel! Megszerezheti és leoszthatja a központi hiteleket, nagy tételekben olcsón megveheti a rendszereket, sorozatszerződést köt a kivitelezővel, így az is olcsóbbá válik, és így tovább... Érdemes lenne ezen elgondolkodni... — Az országban itt a legnagyobb a munkanélküliség a megyeszékhelyek között...- Amit ugyan nem nagyon értek, mert igazán volna mit csinálni... — Nem értem az összefüggést... — Pedig egyszerű. Olyan városokban, ahol már nagyjából minden kész van, és a hatóságok nem tudnak munkát adni az embereknek, olt el tudom fogadni, hogy a lakosság bizonyos százaléka munkanélküli segélyből cl. Itt azonban, ahol szemmel láthatóan rengeteg még a teendő, fel kellene állítani egy olyan céget, amelyik ezt kiváltja. Megkapná azt az összegei, amit munkanélküli segélyekre és egyéb szociális indíttatású célokra az állam kifizet, és ellátná munkával az embereket. Nem céltalan árnyékmunkára gondolok, hanem valóságos, értelmes munkára. Mindenki jól járna, hiszen... Na de mit is beszélek? Biztos megvan az oka, hogy nem így csinálják. Mondom, a messziről jött ember köny- nyen okos... —így első hallásra sok minden van abban, amit így „kapásból" elmondott...- Csak hangosan gondolkodtam. Lehet, hogy helytelenül, de az én logikám szerint.- Mindenesetre elgondolkodtató. Olofssen Úr! Köszönöm a beszélgetést. Fotók: Csonka Róbert Knut-Olle Olofssen
