Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-03 / 102. szám

1997. május 3., szombat Riport „Mancsnyújtásnyira” az oroszlánoktól A szerda esti esőzésnek szerencsére már nyoma sem maradt május elsejére. Akik úgy döntöttek, hogy a szabadban töltik el ezt az ünnepnapot, azok már ko­rán útnak indultak. Hatalmas sorok hömpölyögtek Sóstó felé, ahol a Múzeumfalu mellett a Vadaspark adott megannyi látnivalót és szórakozási lehetőséget a kilátogatóknak. A majális délelőtt fél tízkor kezdődött a Korona Szálló előtt, ott lovasfogatra ül­hettek mindazok, akik ezt a nem mindennapi módját választották az utazásnak. Sikli Tímea riportja És a menet végre elindult. A Kossuth utcára kanyarod­va bandukoltak végig a lo­vasok és lovasfogatok, a raj­ta ülők legnagyobb örö­mére. Bár az araszoló kocsi­sor és az autóbuszok utasai nem mindig fogadták kitörő örömmel a kezdeményezést, előbb-utóbb mindenki elér­te célját, s ha már egyszer kiért a szabadidőparkig, már csak a több méteres sort kellett kivárnia, hogy jegyet váltva végre bejut­hasson a „mesék birodal­mába”. Úgy hiszem azon­ban, hogy mindenkinek megérte. Sokan eddig talán még csak könyvekből és ismeretterjesztő filmekből ismerték a csíkos zebrát, a kengurut, az emut és a struccot. Hála a vadaspark vezetőinek, ma már nem el­érhetetlen, hogy a jó levegőt adó fák közé kisétálva bárki gyönyörködhessen a legújabb lakók mellett a már hagyo­mányosnak számító bölé­nyekben, tigrisekben, haty- tyúkban, kakadukban és a gib­bonban. A legnagyobb szenzációnak ezen a napon az oroszlánok és a fekete jaguár bemutatkozása ígérkezett. Szép számmal állták körbe a hatalmas kifutókat, várva, hogy Csabai Lászlóné polgármester köszöntő szavai után végre megpillanthassák a bentről már üvöltő hangokat hallató hím és nőstény orosz­lánt. A kifutóra méltán lehet büszke Gajdos László, a park igazgatója, nemcsak azért, mert európai méretekkel nézve is a legnagyobb, de lehetőséget ad arra is, hogy a bátrabbak szinte testközelből figyeljék a raga­dozók minden mozdulatát. A kifutó közepén ugyanis egy vasból és üvegből épített ka­litka van, melybe egy alagúton át lehet bejutni. Jó néhányan rögtön éltek is a nem minden­napi lehetőséggel - köztük számos gyerek is. Ám az orosz­lánokat jó ideig nem nagyon érdekelte, hány kíváncsi szem­pár figyeli őket, s hány össze­kulcsolt kezű kisgyerek várja, hogy végre kidugja fejét a sza­vanna királya. Hosszú percek teltek el, míg a kennel ajta­jában megbillent egy bojtos farok. Talán majd most! — kiál­tottak fel sokan. A csoda azon­ban váratott magára. Az egész nézősereg csöndben figyelt, nehogy éppen pisszenésük za­varja meg az állatokat. Aztán végre kidugta fejét a nőstény. Már-már azt hittük, kime­részkedik, amikor komótosan lefeküdt és végignyúlt házá­nak árnyékában. A hím még mindig nem mutatkozott. A nőstény észrevette, és egyre éberebben figyelte az üveg mögött sorakozó embereket. Hirtelen felugrott, és futva in­dult meg a kalitka felé. Meg­torpant, fejét hátravetve fi­gyelt, majd mancsával rácsa­pott az üvegre. A bent lévők közül egy-két embernek elég is volt ennyi. Főleg a szülők rémültek meg, a gyerekek moz­dulatlanul figyelték, mi lesz ezután. A vad még sokáig kö­rözött, aztán sétára indult. Időközben párja sörénye is megjelent az ajtóban, majd miután látta, nem fenyegeti veszély, méltóságteljes lép­tekkel asszonya felé indult. Megérte tehát várakozni. A lá­togatók öröme azonban úgy igazán akkor lett teljes, ami­kor a hím nagyot nyújtózva elordította magát. Körbesétálva a kifutót, meg­lestük, vajon mit csinál, hogy érzi magát kint a szabadban - már amennyire ezt a védő­rácsok engedik — Magyaror­szág egyetlen fekete jaguárja. Úgy tűnt, még ő is elég bizony­talan. Az első fél órában ha ki is dugta a fejét, hamar úgy dön­tött, bent mégiscsak jobb volt. Aztán lassan megnyugodott, és megengedett magának egy ala­pos sétát, villogó szemével a nézőközönséget pásztázva. Mikor aztán felszökkent a ki­fejezetten neki készített faág­ra, és ott kényelmesen elhe­lyezkedett, nagyot ásítva man­csára ejtette a fejét. Talán azt álmodta, hogy nálunk végre otthonra talált. Az emuk etetése Bozsó Katalin felvételei Magyarország egyetlen fekete jaguárja Csabai Lászlóné felavatja a kifutót | így lehet közvetlen közeibe kerülni II Truccoló struccok

Next

/
Thumbnails
Contents