Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-03 / 102. szám

I Üjabb cincogás Aprajafalváról Felföldi Oszkár _______ „T örpék! Én mondom, ebből elég, hogy minden törpét aprónak rajzolt az ég. Hiába nőnék, töpörtyű a Hu­pikék, és tudom, hogy nem lesz jobb már a helyzet.” Ezzel, a 3-10 évesek köré­ben népszerű szöveggel in­dul útjára a Hupikék Törpi- kék második felvonása, bár mai szemmel - pozíciójukat figyelembe véve—korántsem vészes a helyzetük. Első lemezükből (nem csalás, nem ámítás) körülbelül 270 ezer került a nebulók polcára. Ré­gi hírnevüket megtartva, a Törpartyn a jól ismert cinco­gással minden folytatódik. Egy teljes album ez ’96 potenciális slágereiből. Meg­szólaltatják például a Fugees Killing me Softly című fel­vételét, a No Mercy Where Do You Go ügyeletes sláge­rét, a klasszikusnak elköny­velt Village People nevéhez fűződő Y. M. C. A.-t, de hogy hűek legyenek magyar mi­voltukhoz, célba veszik Hip­Hop Boys-ék Ott várok rád és Fiatal szerelem örökzöldjét. A szép számú hallgatóság csodaként bálványozza szel­lemességüket, mindenki ze­nei forradalomról duruzsol, pedig... Egyébként, hogy he­lyére tegyük a dolgokat, a slá­gerlista koronázatlan királyai nem most jöttek le a falvédő­ről. A törpehadjárat kvázi 15 évvel ezelőtt Belgiumból in­dult (gondolom, sokan emlé­keznek még az azonos című rajzfilmre), majd beverekedte magát az angolszász piacra, Franciaországban, Olaszor­szágban, Ausztriában stb. is tarolt, az őrület Németország­ban érte el tetőpontját, ahol már az ötödik Hupikékre rop­ják a táncot a fiatalok. Hazánkban egy bizonyos Orbán Tamás vállalta a koc­kázatot, aki szövegírói mi­nőségben járult hozzá a pop­paródiához. Bugyuta szöve­geihez vicces effektek páro­sultak, és ennyi a recept. Se több, se kevesebb. Bebizonyí­totta, hogy tudunk mi vidám magyarok is lenni. A lezser hangszerelésű „világjelensé­get” veszik, mint a cukrot. Sétáim során, óvodák, ál­talános iskolák mellett elha­ladva, zsivaj közepette nem is szól más, mint ez a megté- veszthetetlen „manózene”. Sőt a madarak már azt csiri­pelik, hogy a kicsik fejből fújják a szövegeket, és aki­nek ne adj ’ isten nincs birto­kában a törpeanyag, az már... De ne is folytassuk! Itt tart most ez a jelenség, ha egyál­talán jelenségnek nevezhet­jük, bennem pedig egy kér­dés motoszkál: ha ez így megy tovább, kimúlni látszik Halász Judit Micimackója? Hupikék Törpikék-disz- kográfia: Buli van Aprajafal­ván! (1996),Törparty! (1997) A sajtószabadság napja MTI-Panoráma Az ENSZ 1991 őszén má­jus 3-át a nemzetközi sajtósza­badság napjává nyilvánította annak emlékére, hogy 1991. május 3-án tették közzé a „Windhoek Nyilatkozatot”, amelyben az afrikai népeknek a független és pluralista sajtó­hoz való jogát fogalmazták meg. A sajtószabadság nap­ján világszerte megemlékez­nek azokról az újságírókról, akiket munkavégzésük során gyilkoltak meg, akiket tevé­kenységükért bebörtönöztek, valamint azokról, akiket munkájukban akadályoztak, illetve akadályoznak. Minden év május 3-án a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Sans Frontieres) nevű, franciaországi székhe- •lyű nemzetközi újságíró­szervezet közzéteszi éves je­lentését az előző évben az újságírók ellen elkövetett at­rocitásokról. A szervezet a konkrét esetekben igyekszik beavatkozni a sérelmezett újságíró érdekében, a sajtó- szabadság védelmében. Az Újságok Világszövetsé­ge (World Association of Newspapers) 1997-ben köz­zétett jelentése megállapítja, hogy az utóbbi tíz évben (1986—1996) több mint 500 újságírót gyilkoltak meg a világon. Ebből 1996-ban 32 gyilkosság történt. Kiugró év volt 1993 és 1994, 72, illet­ve 73 halálesettel. Közel 160 országban 1800 támadás történt újságírók ellen, s jelenleg 180 újságíró síny­lődik 22 ország börtönében. A Sajtószabadság Chartá­ja 10 pontban foglalja össze a sajtó szabadságának, mint az emberi szabadságjogok egyik fontos pillérének a kö­vetelményeit és ajánlásait. Kultúra 1997. május 3., szombat Katonaművészek tárlata Sóstón Hogy tágabbra nyissuk szemüket a világra... Palotai István (Új Kelet) A választás Van az úgy, hogy az ember nem tud választani. Főleg fiata­lon, amikor még „végig sem kóstolta valaki az étlapot”. Pe­dig a rideg valóság így diktálja. Döntened kell: „tűzoltó leszek, vagy katona, vadakat terelő ju­hász”. És bizony ez a fiatalkori döntés nem mindig sikeres^ Azok viszont, akik hivatásuk mellett egyéb „szerelmeiket” is gyako­rolhatják, a legboldogabbak. Egy boldogító és magas szinten művelt „hobbi” kiteljesíti magát a hivatást is! A tárlat Olajfestmények, akvarellek, kréta- és tusrajzok, hatalmas fa- faragványok. Lendület, fiatal­ság, tűz - elmélyült elemző ap­rólékosság. Egy szóval: min­den. Az alkotásokra nem nyom­ja rá a bélyegét egy-egy iskola vagy művésztanár. Szabad, egyéni művek. Öröm körbenéz­ni! A képekről visszaköszön a szabolcsi, a szatmári táj, na meg az a féltő szeretet, ahogy az alko­tók szeme „hizlalta a jószágot”, azaz hozta világra az értéket! Nem művészek ők, de alkotásaik tisz­tessége bizony sokszor megszé­gyeníti a hivatásos művészek odaadását. Nem csillog itt a tech­nika virtuózainak varázsgömbje, nem ejtenek ámulatba a rafinált kompozíciók, nem állunk meg­kövültén a rajztudás zsenialitása előtt, de igenis fejet hajtunk a szépség tisztelete, az ember ön­magából fakadó tehetségének himnusza előtt! Az alkotók Katonák. Fiatalok és idősek, kis „bakák” és nyugdíjas tisztek, emitt ..krumplivirág”, amott meg arany váll-lapok. A szépség ol­tárán egyaránt esendő minden alkotó. Áldozat, ha úgy tetszik: önmaga áldozata, mert vállalta a kihívást, és festeni mert, és a művészet nem ismeri a váll-la- pokon jelölt rangokat. Mégsem bántott senkit ez az időleges „fene nagy demokrácia”, de az is igaz, hogy senki sem élt vele vissza. Barátok és vetélytársak, a vásznak és a papírok mezején- parancsnokok és beosztottak, ha hivatásuk a tét. Tiszteletre méltó, rendezett világ, ahol min­den mindenkor úgy van a he­lyén, hogy a helyét változtatja! Katonaművészek, katonaalko­tók. Szabó István remek és mon­danivalóktól sem mentes rajzai kiváló tehetséget sejtetnek. Ellen­tétek című rajzán a múlt és a jelen- egy szép öreg kis szatmári ház és egy „dögös” Mercedes-csoda- úgy simulnak össze, hogy az ember szinte felteszi magának a kérdést: Mi történhetett? Haza­látogatott a tékozló fiú? Németh József nyugdíjas honvédtiszt. Régi alkotó. Ecset­kezelésén látszik a rutin. Szép, tiszta kompozíciójú művén, a Vízimalmon csak úgy villog­nak a gyönyörű dekoratív szí­nek. Erőteljes festőegyéniség, aki nyugodtan rendezhetne önálló tárlatokat! Szabó Sándor Régi háza szin­te árasztja a falu csendjét. Lágy, meleg lokálszínei varázslato­san csillannak meg a mélyebb tónusokon. Érett, szép alkotás Dallos András és Maruzsi Csaba. Két hatalmas, egy törzs­ből kifaragott parasztfeje, va­lamint hatalmas kultikus kecs­keábrázolásuk a magyar népi fafaragás legjobbjait idézi. Matetits Lajosné Szász Gizel­la katonafeleség és katonaanya. Cegléden népművelő. Az egész család amatőr festő. És ez ese­tünkben korántsem művészi értékmérőt jelent! Szász Gizel- la Tópart és Mocsári tölgy című művei komoly, elmélyült alko­tások. Sötét tónusok, drámai kontrasztok jellemzik, a való­ság pedig valamilyen belső fáj­dalom krónikásai. A „fiú” - Matetits László - véleményem szerint a képzőművészeti tábor legtehetségesebb katonaművé­sze! Napnyugta című alkotása maga a gomolygás, maga a tűz. Remek a kései Cezanne-ra emlé­keztető térelemző kompozíció­ja is, valamint az a végtelenül lendületes és magabiztos ecset­kezelés, ami jellemzi. Szatmár- csekei kopjafák című színes kré­tarajza is megdöbbentő erejű, és teljes joggal állítható, hogy Ma­tetits bármelyik galériában ke­ményen megállná a helyét. A tábor művésztanára Benkő T. Sándor festőművész - szép gesztusként — felvállalta tanít­ványait, és maga is kiállította Ablak című megkapó szürrea­lista alkotását. A tábornok (Havril András vezérőrnagy, a 3. gépesített had­osztály parancsnoka): - Könnyű helyzetben vagyok! Ez a „csa­pat” - mint ahogy azt a tábor megnyitóján kívántam - meg­találta a maga filozófiáját! Ab­ban a társadalomban, amelyben a profi művészek támogatása háttérbe szórni, és akkor, amikor még sokszor a hadosztály ellá­tása is gondokat okoz, minde­zek ellenére megtaláltuk a mód­ját, törődünk ilyesmivel. Úgy lá­tom, megérte. Önök haladtak, fejlődtek és teremtettek. Azt kí­vánom, hogy jussanak el ezek az alkotások a laktanyákba, lás­sák tisztek és sorkatonák, és min­denkinek, aki nézi, szerezzenek esztétikai élményt! Az a szándé­kunk, hogy tágabbra nyissuk szemünket a világra, élményt, hitet és önbizalmat biztosítsunk a számukra és egy kis pluszt: lám, így is lehet! Azt akarjuk, hogy kulturáltsági szintjük, érdek­lődésük emelkedjen... Tudjuk, ezek nem profi műalkotások, de azt is, hogy a szépség hor­dozói, a szépség hírnökei. Re­méljük, hogy ezek az alkotá­sok elindítanak valamit a tár­sadalomban... ...Amit tettek és amit tesz­nek, önmagukért, a jövő­jükért teszik. Könnyen meglehet, hogy néhányukból híres hivatásos művész lesz életük során. Őszintén kívánom, hogy így legyen! Kívánom, hogy ez a „csa­patszellem” legyen meghatá­rozó élményük, és tegye szeb­bé az életüket! Köszönöm törekvéseiket és üdvözlöm sikereiket! Fotók: Lázár Zsolt |

Next

/
Thumbnails
Contents