Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19 / 91. szám
A Dráva-parttól Szicíliáig (Egy háborús szerelem története 1944-1996) Felföldi Oszkár Szó se róla, hálás témát ölel fel a cikk, mely induljon egy találó kérdéssel: melyik a világ legjobb rockegyüttese? Nehéz ügy. A szakma toll- forgatói évek óta összedugják fejüket, lázasan igyekeznek megfejtem a titok nyitját, döntésük még várat magára. Mielőtt azonban megtalálják a helyes „útirányt”, leszögezhetjük, a kémrepülőről elkeresztelt dublini négyesfogat, a U2 ha nem is a legjobb, de az utóbbi cirka húsz év munkásságát figyelembe véve az egyik legjelentősebb formáció. A hízelgő kijelentésnek mindössze annyi szépséghibája van, hogy a U2 zenei parkjából lassan törölhetjük a rock szócskát. Állításomat egy roppant egyszerű ténnyel tudom alátámasztani. A másfél évig tartó munkálatok gyümölcseként megszületett Pop című lemezük a dance- kísérletek hatására fogant, a rocknak már hűlt helye van, a stílusjelölés talán a technopopban keresendő, bár bánjunk csínján a dologgal, a skatulyázás veszélyes lehet. Egy tény, a csapat valamennyi tagja az utóbbi időben Prodigy-, Underworld-, Massive Attack-korongok- kal bástyázta körül magát - a nevekből is kiderül -, új tematikával volt dolguk a megasztároknak, az eredmény magáért beszél. Hatvan percen keresztül soha nem hallott Bono-ének- kel találkozunk, visszatérő álmaival szembesülünk, agyrémeihez szervesen simulnak az erősen dolgozó technikai csodák (samplerek, effektek). Emelkedik a hangulat, a kémrepülő technopopja a bűvös XXI. század felé veszi útját Edge zseniális, egyedülálló és megunhatatlan gitájjátéka, Clayton basszusgitáijának szívbe markoló futamai, meg még mi minden ezen a parádés remekművön. Dallamvilága, hangszerelése valóban kárpázatos, mondanivalója alapján több kérdést intéz a vájt fülű hallgatóhoz. Lehet, hogy egyesek fanyalogva fogadják majd bizarr fordulatait, ennek orvoslására érdemes elővenni az Achtung Baby, valamint Zooropa című albumot, hiszen a Pop valahol a titok mélyén egyenes folytatása az előző kettőnek. Korai még beszélni „Az év lemeze” címkéjéről, de biztató jel, hogy a U2 fontos „csomagot” tett le az asztalra, pályafutásának legmaradandóbb alkotását készítette el. A csillagok állása szerint hosszú időre meghatározóvá válhat világunkban. Érdemes nekigyűrkőzni, tovább adni, de feltétlenül visszakérni! U2-diszkográfia: Boy (1990), October (1981), War (1983), Under a Blood Red Sky (1984), The Unforgettable Fire (1984), Wike Awake in America (maxi 1985), The Joshua Tree (1987), Rattle and Hum (1988), Achtung Baby (1991), Zooropa (1993), Pop (1997). Egy háromszáz oldalas könyvről - főként, ha egy egész életutat ölel fel - nehéz és szinte lehetetlen rövid recenziót írni, legfeljebb néhány ajánló szóval mutatható be. Az olvasó egy történelemkönyvet tart a kezében, Barcs János és M. Bakos Mária művét ma is élő főszereplőkkel, akik mellől a történelem vihara és az élet már nagyon sok embert elsodort - némelyeket a halálba, némelyeket más tájakra, más világba. F. Sipos József (Új Kelet) Ez az emberközeli történelem egy tragédia. A szegény, de élni, alkotni akaró ember tragédiája, ugyanakkor a kitartás, az emberi gyengeség és az erő próbája, a szerelem hatalmának megmérettetése. Azé a szerelemé, mely köttetett egy 15 éves lány és egy 17 éves leventeszökevény között. „Egy háborús szerelem története...”, mely nem fejeződött be a könyv utolsó betűjével, mely „háborús” maradt napjainkig. Mert az élet- a közös élet - harc, melyet megvívott az ez évben hetvenéves író és felesége, hű szerelme az elmúlt 53 év alatt. Olyanná vált ez a szerelem, ahogyan kezdődött, folyamatos és örök harc, két, békére törekvő ember életében, a mindenkori társadalommal szemben. Az öntörvényű Jani gyűlöli a fasisztákat, a magyar nyilasokat, gyűlöli az orosz hódítókat, a senkiből lett kommunista bérenceket... így aztán majdnem egyedül marad ebben a világban, mert mit is kereshet - és főként mit találhat — az intemacionalizálódó Közép-Európában egy ízig- vérig magyar ember, a kő- műves-bokszoló-költő, Barcs János? A feleség - az egyetlen társ- végig kitart, az életregény megírásában is segít. A barcsi indulat és a mindig földönjáró nő szerelmes párharca ez a mű. Ezt mintázza a fejezetek nem mindennapi, de (Vajdics Mihály által) nagyon találó szerkesztési elve. Jani az egekbe szárnyal, vagy lassú léptekkel menetel az élet és Európa porában, Marika mindig a földön jár, a kemény, stabil talajra próbálja kényszeríteni a Pegazus hátán közlekedő költőt. A két szerző aztán találkozik, Marika rohan, menekül az emlékek elől, hogy mihamarabb elérjen a mába, Jani többet és nagyobb élvezettel áldoz az emlékek és a fantázia oltárán. Aztán bezárul az élő történelemkönyv, az a könyv, amely megtanít bennünket sírni, nevetni, szeretni, gyűlölni, tűmi, harcolni, meghalni és feltámadni. Akár a Biblia! Csak egyvalamit nem értek: a nyíregyházi Rím Könyvkiadó miért nem vállalta fel a kiadó szerepét? Miért áll ez az impresszumban: „Szerzői kiadás”, és hogy „A szerzők megbízásából készült a Rím Könyvkiadó nyomdájában”- holott a szerzők szerint ilyesmiről szó sem volt. Ez a könyv büszkesége lehetne bármelyik kiadónak - tartalmilag, mert a Rím nem büszkélkedhet erre a „szerzői kiadásra”. Színhibás, gyenge minőségű borítót kapott, és így elsőre salátává olvasható. A fejezeteken belüli tördelés, a minőségi korrektúra hiánya nem szűri ki a fogalmi zavarokat, a témaismétlődést, és ami nagyon látványos az olvasó számára, a helyesírási hibák egy részét sem. Vétek lenne így befejezni a könyv ajánlatát, szakmai értékelésre viszont nem vállalkozom, a pályatársak, a történészek, a kritikusok véleményének ismeretében. íme: (A könyv) „...nemcsak dokumentum értékű, de szép is. Öröm volt olvasnom, mindenekelőtt azért, merthogy egy pillanatig sem feledtem, hogy embernyi emberek írták egy embertelen korban.” (Göncz Árpád). „A regény valósággal lenyűgözött, a szerzők csodálatos mesélő kedvével, de talán pontosabb és helyesebb volna így mondani: igaz meséjével. Mert ebben a regényben az írók szava - az élet szava, méghozzá nem is akármilyen életé. S ebben talán az a legszebb, hogy a sok nehéz, tragikus helyzet, fordulat mellett természetes helyet kap benne mindaz a jó is, szerelem, boldogság, amiért mégis érdemes élni, ami mind benne van a legnyomorúságosabb sorsunkban is. Mint lehetőséget, nekünk kell kibányászni abból a sziklából, amelyet Sziszifuszokként mindannyian görgetni kényszerülünk fölfelé. Nem mindenki tudja ezt, de az élet mégis a remény, mely olykor valósággá válik, ad erőt és hitet, és ez a nagy erkölcsi és filozófiai valóság, oly természetes szépen van benne, ennek a »háborús szerelemnek« a történetében, hogy elámultam tőle.” (Domokos Mátyás) „Az általam réges-rég ismert Barcs János önigazolását, lelki tárulkozását érzékelem. Ragaszkodás, hűség és a hűvös, kegyetlen realitások lebírásá- ra gerjesztett érzelmi fűtöttség jellemzi az írásokat, itt-ott olyannyira, hogy azok láttán taíán még Árpád apánk is le- szállna fehér lováról, megcsörrentené sarkantyúját, és aszondaná: hogyhogy ez az embör még nem kapott ér- dömleges díjat, ettül a min- denféléktül telitült az ma- gori irodalomtul.” (Békési Gyula) „Nagyon jó, hogy születnek ilyen könyvek is, amelyek a történelem nagy és ismert fordulatait »privát« szemszögből írják meg. Jó a bújócskázó szerkesztés is.” (Győrfi László) „Ez egy csodálatos életregény. Szerintem hatalmas munka volt ennek a nagyszerű könyvnek az összeállítása, de megérte a fáradságot.” (Ka- pornaky Gyula) „Kortörténeti dokumentumként értékelem.” (Tárkányi Imre) „Gonosznak kellene lennem ahhoz, ha az izzó tehetség jelenlétét nem húznám alá. Nyelvében, témájában, szerkezeti köntösében egyaránt áll a lábán. Sőt mélyre nyúló gyökérzete biztosítja a vezérág jövőbe növekedését, még ezekben a mostoha időkben is.” (Tímár Máté) „A Tisztelt Olvasót arra biztatom, szakítson időt a zűrzavaros napok tengerében, hogy belekezdjen ebbe a könyvbe. Letenni már úgysem tudja...” (Kulimár János) Kitekintő 1(itéz Péter (Új Kelet) Vers- és prózamondók találkozója I Az erdőkertesi Kulturális Közhasznú Alapítvány és az Ady Endre Művelődési Ház a veresegyházi polgármesteri hivatallal közösen hetedik alkalommal rendezi meg az Anyám fekete rózsa elnevezésű nemzetközi vers- és prózamondó-találkozót. Ez év februárjában a szlovéniai Lendván, márciusban Szabadkán, illetve a hazai versenyzőknek Erdőkertesen már megtartották az elődöntőket a rendezők. Ma, a jelentkezések lezárása előtt mintegy háromszáz, határon túli magyar résztvevő jelentkezését kapták kézhez a szervezők, s az itthoni jelentkezők létszáma is meghaladja a négyszázat. Az érdeklődőket két kategóriában értékeli a zsűri: 12-17 évig gyermek-, valamint 17-től felső korhatár nélkül felnőttkategóriában. A szervezők remélik, hogy a Magyarok Világszövetségének felhívására a nyugati régióból is érkeznek jelentkezők. A versenyfelhívás Európában tizennégy, a tengerentúlon hét ország szervezőtanácsához jutott el.- Amikor úgy határoztunk, hogy a májusi döntőt három napra tervezzük - május 2-ától 4-éig -, az a gondolat vezérelt minket, hogy a versmondáson túl alkalmat tudjunk teremteni kötetlen beszélgetésekre, szakmai fórumokra, ismerkedésre - tudatta lapunkkal Dániel Kornél szervezőtitkár. - Folytatva a már hagyományossá vált gyakorlatunkat, a május 4-ei, gödöllői gálaműsor ismét szerepel a programban, ennek a rendezényünknek a Frederic Chopin Zeneiskola ad otthont. A résztvevők fellépnek május 3-án Veresegyházon a szociális otthonban, a Széchenyi téri óvodában, valamint a református templomban. Fontosnak tartottuk és tartjuk ma is, hogy a vers- mondó-találkozón megjelenjenek a társművészetek is. Ennek érdekében minden évben képzőművészeti kiállítások láthatók, kórusoknak és hangszeres szólistáknak adunk bemutatkozási lehetőséget. Szegedi Játékok A 750 éve várossá nyilvánított Szeged a jubileumi év alkalmából az idei nyári Szabadtéri Játékokon pazar műsorral ajándékozza meg a művészetkedvelő közönséget. A szervezők műsorra tűzik Szikom János rendezésé- • ben Carl Orff Carmina Burana táncoratóriumát; Verdi Aida operáját Nagy Viktor színreál lításában, a címszerepben Tokody Ilonával; Rostand Cyrano de Bergerac drámáját Cserhalmi György főszereplésével; Lévay-Kunze nagy sikerű musicalét, az Elisabethet, valamint Szö- rényi-Bródy: A kiátkozottak című zenés történelmi játékát. Palotai István: Tavasz ^ Fülelő: A kémrepülő technopopja Barcs János és felesége 1958-ban...
