Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

Minden bajnak okozója, Dolly bárány szelíden bámul a világba, és nem érdekli, hogy mit gondolnak róla az em­berek. Azt se tudja, hogy van-e apja, vagy nincs, de csakúgy, mint természetes úton született társait, nem is nagyon érdekli ez a kérdés. Jólfejlett, látszatra pon­tosan olyan, mint társai. Mégis, ez a közönségesnek kinéző birka okozta az utóbbi évtizedek legnagyobb tu­dományos szenzációját, és talán az atombomba ledo- bása óta a legnagyobb riadalmat az emberiségnek. Hányán vagyok? Evangélikus fórum a klónozásról Mottó: A Kossuth rádió április 17-i hajnali adásában elhangzott, hogy Nyugat-Európában bojkottot szervez­nek egyes, génmanipuláció útján előállított élelmisze­rek ellen. Az adásban valamiféle spenótkészítményről volt szó, és arról, hogy az ott élők féltik gyermekeiket az esetleges ártalmas hatásoktól. Berki Antal (Új Kelet)_________ ___________ Eg yszerre hördült fel az emberiség. Ilyen ritkán szo­kott előfordulni. A felfordu­lás oka dr. lan Wilmut pro­fesszor márciusi szenzációs bejelentése volt: Skóciá­ban a Roslin Intézetben, 1996 júliusában megszüle­tett Dolly, az első olyan élőlény, akinek fogantatá­sához nem volt szükség hímivarsejtre. Dolly ártatla­nul bámul a világra, és nem érti a körülötte támadt zűr­zavart. Tiltakozott a Vati­kán, Clinton elnök esetta­nulmány kidolgozására adott megbízást, az ENSZ pedig fontolgatja, hogy nemzetközileg tiltják be az embereken, állatokon vég­zett genetikai kísérleteket. Az átlagember nem sokat tud a mesterségesen, közna- pian szólva klónozás útján létrejött lényről, de az a sok­féle mendemonda, ami a té­máról forog a köztudatban, teljes joggal félelemmel töl­ti el. A téma mindenkit ér­dekel, de igazában senki nem tud róla semmit. Az evangélikus egyház - fel­ismerve ezt a paradox hely­zetet - a kéthetenként je­lentkező A kételkedők Is­tentisztelete sorozatának április 13-i estéjét ennek a témakörnek szentelte. Ran­gos vendégek vettek részt az összejövetelen, akik szakértőként válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. Ott volt dr. Madácsi Mária, a főiskola pszihológiai tan­székének vezetője, dr. End- reffy Ildikó kutatóbiológus, dr. Balogh Árpád, a bioló­giai tanszék vezetője, a Tanárképző Főiskola tan­testülete által kinevezésre javasolt új főigazgatója, Béres Tamás fiatal debrece­ni evangélikus lelkész, La- borczy Géza evangélikus lelkész és politikusként Iványi Tamás országgyűlési képviselő. Nem volt vélet­len a képviselő úr jelenléte, hiszen a Dolly világrajövete­lével kialakult helyzet politi­kai értelemben is komoly bo­nyodalmakat okozott. Dr. Endreffy Ildikó:- A huszadik század, amelynek most a vége fe­lé tartunk, a fizika és a kémia százada volt. Nagy valószínűséggel lehet kije­lenteni, hogy a következő év­század a biológia tudományá­nak hihetetlen fejlődését fog­ja hozni. Ez a fejlődés az öt­venes években kezdődött, és ma még beláthatatlan, mit hoz a jövő, és kicsit félve mondom, azt sem lehet előre kiszámítani, hogy mit szán­nak nekünk a biológusok. Magam a kórházban a vele­született anyagcserezavarok kérdéseivel foglalkozom, és bizony nagyon sok csecsemőt vesztünk el, mert nem talál­tunk betegségükre megfelelő gyógymódot. Időnként hírek érkeznek arról, hogy bizo­nyos betegségeket génsebé­szeti eljárással gyógyítani le­hetne. Aztán kiderült, hogy ez a gyógymód nagyon drága, és maradt minden a régiben. Dolly megszületésében en­gem az bánt, hogy a gene­tikusok ilyesmire pazarolják a pénzt, ahelyett, hogy az embereken próbálnának se­gíteni. Dr. Balogh Árpád:- Nehéz dolog erről a témá­ról szakemberként nyilatkozni. Ma még nem lehet tudni, hogy a skóciai szenzáció és ami ennyire felborzolta a kedélye­ket, mennyire változtatja meg a világról alkotott eddigi isme­reteinket, Nem lehet felmérni, hogy hová vezet Dolly szüle­tése. Már az ötvenes évek ele­jén megtalálták azt az óriásmo­lekulát, amely az öröklődésért felelős. Watson és Crick mun­kássága rést nyitott azon a ka­pun, ami az élet titkaihoz ve­zet. A dezoxiribonukleinsav (DNS) elkülönítése korszakal­kotó felfedezésnek számított. Azóta ugrásszerű fejlődésnek indult a biológia tudománya, és nemcsak tudományos érte­lemben, de technikailag is olyan állapotba kerültek a különböző tudományos labo­ratóriumok, hogy a legbonyo­lultabb beavatkozásokra is ké­pesek lettek. Ez a technikai fejlődés is magyarázza, hogy a nyilvános és teljesen titokban tartott kísérletek eredménye­ként Dolly bárány megszület­hetett. Maga a klón kifejezés nem ismeretlen a széles közvé­lemény előtt, azt jelenti, hogy ivarsejt néikül, a testi sejtből létrehozott egyed. A mező­M gazdaságban már nagyon ré­gen élnek vele, de az emberek valahogy nem törődtek külö­nösebben a dologgal. Ameriká­ban láttam először egyforma méretű krumplikat, olyan pa­radicsomot, ami nem puhul meg. Ilyen növényeket csak mesterséges beavatkozással lehet termelni. Most, hogy kézzelfogható közelségbe ke­rült a „mesterséges ember előállításának” lehetősége, ta­lán érthető a téma iránti felfo­kozott társadalmi érdeklődés. Mi is történt valójában? Kiope­rálták egy birkamama petesejt­jét, kivették belőle a sejtmagot, és helyébe egy úgynevezett szomatikus vagy testi sejt mag­ját ültették, amit egy másik anyajuh mellbimbójából ope­ráltak ki. Ezt a „csinálmányt” beültették egy harmadik anya­juh méhébe, és annak rendje- módja szerint megszületett Dolly, első emlősként a vilá­gon, akinek három „anyukája” is van, de nincsen egyetlen apukája sem. Dr. lan Wilmut professzor kutatásainak Dolly nevű eredménye elvben azt is jelenti - és hangsúlyoznám az elvi kifejezést -, hogy innentől kezdve nem lehetetlen az em­ber ilyen úton való „előállí­tása” sem, bár ez inkább hát­rányt jelentene az emberiség­nek, mint előnyt. Ez a fajta sza­porodás olyan lenne, mint a zárt emberi közösségek egy­más közötti házasodása. Tény, hogy az ilyen „populizációk” egyre életképtelenebb egyede- ket hoznak létre, és ha ne adj Isten az emberiség a fajfenntar­tásnak ezt a módját választa­ná, előbb-utóbb halálra ítélné önmagát. Azt gondolom, nem kell nagyon megijednünk ettől a felfedezéstől, sőt inkább örül­nünk kellene neki. A génma­nipulációs eljárások nem az emberiség ellen fejlődnek. Ge­netikai beavatkozással „készí­tettek” olyan tehenet, aminek teje 90 százalékig megközelíti az anyatej minőségét. Mind­annyian tudjuk, hogy mit je­lent a csecsemőnek az anyatej, ha az ilyen genetikai eredmé­nyeket vesszük alapul, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a genetika inkább hasznos, mint káros. Dr. Madácsi Mária:- Ki-ki vérmérséklete szerint reagált a hírre. Hernádi Gyula például azt nyilatkozta, ki­fejezetten örülne neki, ha hu­szonöt Hernádi jönne vele szemben az utcán, másokat nem foglalkoztat az esemény, sokan nem is értik, mi történt, és olyan félelem is él az emberekben, hogy klónozás útján szélsőséges egyedeket állíthatnak elő, akik bármilyen emberiség elleni bűn­tettre képesek lennének. Ez mai tudásunk szerint elképzelhe­tetlen. Az emberi személyiség fejlődésének csak egyik és nem is a legfontosabb tényezője az öröklődés. Az egypetéjű ikrek jelleme is különböző módon alakul, mert életük során más és más hatások érik őket. Az emberiség génállománya nem befolyásolja a népek közötti különbségeket, mert a nemze­tiségi elkülönülés csak a kör­nyezet, a tanulás, az egyedeket ért egyéb hatások alapján ala­kul ki. Abban biztos vagyok, hogy a lelkek klónozása fogal­mi képtelenség. Dr. Balogh Árpád:- Sokkal veszélyesebb dolgok leselkednek az embe­riségre, mint a klónozás. Tu­dunk róluk, együtt élünk ve­lük, és mégsem okoz riadal­mat bennünk. A biológiai fegyverek jelenléte a föl­dön igazában senkit nem za­var, pedig nem is tudjuk, hogy mi mindent főztek ki el­lenünk a katonai laboratóri­umokban. Egyesek szerint az AIDS sem egyéb, mint elsza­badult biológiai fegyver. A feltételezés nem logikátlan, hiszen az emberiség történe­tében még nem volt olyan betegség, amelynek kóroko­zóját egyetlen év alatt sike­rült elkülöníteni. Gondol­junk csak a rákra, amiről még ma se tudjuk, hogy mi okoz­za. Az AIDS kórokozóját csak az volt képes ennyire rövid idő alatt megtalál­ni, aki pontosan tudta, hogy mit keressen. Nem tartom elképzelhetetlennnek, hogy előbb-utóbb ez a most még ■■»■■■■■■MM abszurdnak látszó feltéte­lezés beigazolódik. Iványi Tamás országgyűlési képviselő:- Eszembe jut egy kari­katúra, amit a Magyar Hírlapban láttam. A ké­pen Isten éppen meg­teremti Adám bordájá­ból Évát, amit a szerző klónozásos eljárásnak fog fel. A Biblia azt írja, hogy Isten a maga hasonlatos­ságára teremtette az em­bert, és csak kevéssé ki­sebb tudással vértezte fel. Nehéz helyzetben van ilyen esetben a törvény- alkotó, mert számtalan olyan példa volt a tör­ténelem során, amikor éppen a törvényhozók miatt kellett tudósoknak nézeteiket megtagadni, elég, ha csak Galileire hivatkozom. Könnyen le­het valaki akarata ellené­re a tudományos kutatá­sok akadályozója. Ezzel együtt laikusként és po­litikusként hajlanék arra, hogy gondolkodás nélkül megszavazzak egy olyan törvényt, ami a klónkí- sérleteket azonnal be­tiltaná, mert idegenke­dem attól a gondolattól, hogy az ember a terem­tés titkai között koto­rásszék. Béres Tamás:- A kérdés az: Dolly megszületése azt je­lenti-e, hogy mostan­tól kezdve az ember is teremtővé vált? A te­ológia válasza erre egy­értelműen az, hogy nem. Meg kell különböztet­nünk egymástól olyan fogalmakat, mint a te­remtés, az alkotás, a csi- nálás, készítés, létreho­zás. Nincs arról szó, hogy az ember valamit is meg­teremtett. Az történt, hogy élőből létrehozott, al­kotott, csinált, készített egy másik élőt. Az ember­nek olyan a természete, hogy szeretne az Isten munkatársává válni, ami a Biblia szerint is jogos igény, mert Isten erre őt felhatalmazta. Az em­ber ezzel a kísérlettel el­lesett valamit az Isten titkaiból, de ez még na­gyon messze van a te­remtéstől. Minden titkok tudója a DNS (dezoxiribonukleinsav), aho­gyan Wats és Crick megálmodta az ötvenes években. Ak­kor még a két tudós nem sejtette, hogy felfedezésük a biológia egyik legtalányosabb szakaszát nyitja meg. Ma­gát a DNS-molekulát csak jóval később sikerült elkülöní­teni, de a tapasztalati tudomány mindenben alátámasztot­ta az elméleti tudósok elképzeléseinek helyességét. Kornberg nevéhez fűződik az óriásmolekula felfedezése, aki ezért az eredményért 1959-ben Nobel-díjat kapott. Ez pedig a genetikusok kertjében készített mustármag. A természet ennyire szabályos, egymáshoz ennyire ha­sonlító egyedeket képtelen létrehozni

Next

/
Thumbnails
Contents