Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19 / 91. szám
„Legjobban a természetes dolgokat szeretem” Mosókonyha a pincében Nagy pelyhekben esik a hó. Aki a hatszáz négyszögöles kertben felépített százötven négyzetméteres ház külső képeit látja, nehezen hiszi el, hogy a felvételek most készültek, és nem karácsonyról maradtak meg. Háziasszonyunk, V-né Valia nappaliba kalauzol minket, melyből minden elválasztás nélkül nyílik a konyha. Míg fotós kolléganőm dolgozik, mi a szétnyitható fenyőasztal mellé ülünk le beszélgetni. — Az alapokat nem mi fektettük le, a ház már majdnem félkész állapotban volt, amikor megvettük. A falak álltak, a tető már megvolt, s bevallom, részemről szerelem első látásra ez a ház. Közös életünket a férjemmel a szülőknél kezdtük, egyetlen szobában. Akkor nagyon elégedettek voltunk azzal az állapottal. Aztán lett egyszintes saját házunk, de rövid időn belül rájöttünk, ez sem az igazi. Főleg én éreztem a nagy ház hátrányait. A fürdőszoba az emeleten, a konyha a földszinten volt. Hétvégeken nem győztem ingázni a fövő ebéd és a mosni való ruha között. Ez a ház azonban minden szempontból megfelel az igényeinknek. A bútorok Mivel a fa burkolatú mennyezet mindenhol adott volt, meg kellett találni, melyik helyiségben mi illik a legjobban hozzá. Rengeteg újságot és magazint lapoztunk végig, míg megtaláltuk, mit lehet új házunkból kihozni. A konyha bútorára is egy katalógusban akadtam rá, s beletelt egy kis időbe, míg a megálmodott darabokat leszállították hozzánk. Először csak egy ajtót hoztunk haza az olasz bútorból kétféle színben. A natúr fenyő és a kék között kellett választani. Férjem és lányom egyhangúan a kék mellett tették le voksukat. Én sem bántam meg, mert egyik legkedvesebb színem a kék. Sokan azt mondták, nagyon hideg az a szín. Szerintem viszont csak meg kell találni, mit tegyünk mellé. Azért is tetszett nagyon ez a bútor, mert nem kell külön spájzt berendezni, hiszen sok olyan alsó szekrénye van, ahol elfér mindaz, amit minden főzésnél előveszek. Függönyök A konyhának hatalmas ablakai vannak, melyek az utcafrontra néznek. Nem akartam, hogy teljesen eltakarják a függönyök, mert ha a tálalópultnál teszek-veszek, szeretek kilátni egy kicsit. Ezért olyan függönyöket választottam, melyek az ablaknak csak az alsó felét takarják. Akkor még nem tudtam, hogy azok is Olaszországból valók. így aztán akaratunkon kívül — beleértve a háztartási gépeket is - „elolaszosítottuk” a konyhát. A nappali még nincs teljesen kész, a szekrénysort a jövő hétre várjuk. Természetesen azt sem volt köny- nyű beszerezni. A legtöbb üzletben nagyon furcsán néztek rám, amikor megmondtam, hogy egy négy és fél méter hosszú szekrénysort akarok, akasztós rész nélkül. Végül egyénileg tervezte és gyártja egy vállalat. Ugyanide szánom a kétszázötven literes akváriumot is. Az alagsorban A fürdőszobába lépve mindenki rögtön megkérdezi, vajon hol mosok. Valljuk be, hogy elég csúnya látvány, mikor ebben a helyiségben nagy kupac szennyes fogadja azt, aki fürödni vagy csak kezet mosni szeretne. Van egy rejtett ledo- bónk, melyen át a ruha az alagsorba csúszik, ahol a mosókonyha van. A bútorokat ide is csináltatni kellett. Volt olyan korszakom, amikor azt szerettem, ha minden ki van pakolva üvegpolcokra, de ma már sokkal kényelmesebbnek tartom, ha csak a legszükségesebbek vannak szem előtt. A fa borítású szekrények jól elrejtik „lomjainkat”. Külön van fürdőkád és zuhanyzófülke. Ez azért nagyon célszerű, mert aki csak zuhanyozni akar, az nem áztatja el az egész fürdőszobát. Ha valaki mégis a kádat választja, az rendszerint jókora tócsákat takarít maga után. Padlófűtésünk van, így egész télen zokniba mászkálunk, mert olyan jólesett a langyos meleg. Hálószoba A hálószobánk nem túl nagy, de úgy érzem, mégis nagyon otthonos. Az ágy két oldalán beépített szekrények vannak, így kicsit tágasabbanak tűnik a tér. A falról még hiányzik a faliszőnyeg és egy-két apróság. A lányom birodalma sem teljes még. Most készítik a polcokat, melyen a kabalák és könyvek kapnak majd helyet. Gondolom, első ránézésre kitűnik, nagyon ragaszkodom a természetes dolgokhoz. Egy külföldi utamon láttam egy étteremben, hogy a falak parafával voltak borítva. Ott állítólag ez természetes és mindennapos megoldás. Ezt választottam én is, amikor a közlekedőfolyosó burkolásához értünk. Még nagyon sok tennivaló van addig, míg azt mondhatom, mindennel elkészültünk. De ez számunkra nem teher. A sajátunkért dolgozunk, s ez nagyon jó érzés. Talán el sem hiszed, de a függönyök jó részét magam varrtam meg, egyéni elképzeléseim szerint. A családom nagyon türelmes, csak akkor kapnak a fejükhöz, ha délután cetlit találnak az étkezőasztalon, amelyre kiírom, hogy megint anyagot vásárolni mentem! Tapétázás, ablakfestés Két héttel ezelőtt arról írtunk, milyen tapétát érdemes választania annak, aki saját kezűleg szeretné széppé tenni otthonát. Ha már megvásárolták a tapétát, nem árt azt is tudni, hogyan kell szakszerűen felhelyezni a leszabott csíkokat. Ebben lesz segítségünkre Ferencz István szobafestő- és tapétázómester.- Először azt kell eldönteni, milyen felületre kerül fel a tapéta. Ha korábban festve volt a fal, akkor a festéket le kell kaparni, mosni vagy éppen csiszolni. Portalanítás előtt érdemes bekenni a felületet két-három százalékos enyvoldattal. Amennyiben könnyű tapétát teszünk fel, híg tej sűrűségű ragasztóval kenjük be a falat, majd a tapéta hátoldalát is, amit egyharmad-kétharmad arányban hajtogatva tegyünk félre pihentetni három-öt percre. Az idő lejárta után tegyük fel a falra a tapétát, majd középkemény szőrkefével középről kifelé és fentről lefelé, egyszerűbben halszálka irányba simítsuk ki a tapétát. A feltevést minden esetben az ablak két oldalánál kezdjük meg, vagyis a fény felől haladjunk az ellentétes irányba. Előfordulhat az is, hogy olyan helyre teszünk új papírburkolatot, ahol korábban is az volt. Ilyenkor két megoldás van. Vagy leszedjük az egész borítást - elsősorban akkor, ha korábban dombormintás tapéta volt feltéve vagy csak az alsó és felső sarkokat válsztjuk le, így megelőzve a későbbi bomlást. Célszerű ekkor kijavítani a kisebb-na- gyobb falhibákat is tapétaragasztóba kevert gipsszel. A továbbiakban ugyanúgy járjunk el, mint a sima falra ragasztott tapéta esetében. Sokan kérdezik, milyen tapétaragasztót érdemes használni. Legjobbak a por alakú készítmények, mert nemcsak nagyon kiadósak, de jobb minőségűek és tartósabbak is. Ha fent van a tapéta, akkor jöhet a szegő. A papírszegőt ragasztóval, a műanyagot apró szegekkel rögzíthetjük. Kivétel persze, ha bordűrt teszünk fel, mert azt a tapéta előtt kell felragasztani. Aki rászánja magát a felújításra, az rendszerint az ajtókat-ablakokat is rendbe teszi. Ezt a munkát célszerű még a tapétázás előtt elvégezni. A tapétát ugyanis úgy kell bemérni, hogy az ajtóknál és ablakoknál egészen a peremig beérjen. A festéshez legjobb olaj alapú alapozót, majd ezután minőségi zománcot használni. Az oldalt Sikli Tímea írta, fotók: Bozsó Katalin ■HHHHHHMMI
