Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

Világkrónika Fél országra kiterjedő terrorriadót volt kénytelen elrendelni- a brit rendőrség pénteken ismét, miután az északír katolikus terrorcsoport (IRA) két héttel legutóbbi hasonló akciója után megint a vasúti és közúti közlekedésre csapott le. A szervezet - amely a csak rá jellemző kódszavak használatával hitelesítette fenyegető hívását — ezúttal is az északnyugat-angliai közúti forgalom gerincét képező M6-os autópályát szemelte ki; a bejelentett bombariadó után a Scotland Yard két hosszú szakaszon zár­ta le a rendkívül zsúfolt főútvonalat, amelyen szinte azon­nal 18 kilométeres torlódás alakult ki. Románia kizárása a NATO-bővítés első hul­lámából olyan következményekkel járna, amelyeket a poli­tikusok nem tudnának ellenőrzésük alatt tartani - idézte a pénteki La Libre Belgique I. Mihály kijelentését, amelyet a román ex-király a napokban tett Hágában, mielőtt rövid, nem hivatalos fátogatásra Brüsszelbe érkezett volna. Az egykori uralkodót Emi! Constantinescu romám államfő kérte fel ez év elején, hogy képviselje Románia érdekeit - mindenekelőtt azokban a NATO-tagországokban, amelyek valamilyen for­mában mnegőrizték a monarchikus államformát. Személycseréket követelnek a cseh kormányban az ellenzéki szociáldemokraták. Milos Zeman, a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) elnöke pénteki, prá­gai sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: meggyőződése, hogy távoznia kell a kormányból Ivan Kocárník pénzügyminisz­ternek, mert a cseh gazdaság jelenlegi problémáiért ő viseli a legnagyobb felelősséget. A szociáldemokraták követelik, a Václav Klaus menessze a kormányból mindazokat a mi­nisztereket, akik felelősek a válságjelenségekért. Semmilyen eredményre nem vezetett a palesztin vezetés szerint Dennis Ross amerikai közel-keleti különmegbízott közvetítési kísérlete a palesztin és az izrae­li fél között. Ross szerdán és csütörtökön tárgyalt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, majd Jasszer Arafat palesztin vezetővel a megrekedt közel-keleti békefolyamat előrcmozdításáról — jelentette at AFP. Nahil Abu Rudeina, Arafat tanácsadója elmondta: Ross csütörtökön este három órán át tárgyalt Arafattal, de a találkozó nem vezetett ered­ményre. Az amerikai diplomata a hét végén hazatér Washing­tonba, hogy beszámoljon küldetése tapasztalatairól - kö­zölte Michael McCurry, a Fehér Ház szóvivője. MTI Az előző nap sorozatos tár­gyalásai után péntekre köny- nyebb programot állítottak össze a vendéglátók a Szin­gapúrban tartózkodó magyar miniszterelnöknek, feleségé­nek, a delegáció tagjainak: szingapúri látogatásának har­madik napján Horn Gyula Délkelet-Azsia mintaállamá­nak nevezetességeit nézte meg. Ellátogatott Szingapúr vi­lághírű, 600 ezer növényt gondozó botanikus kertjébe is, ahol ezen a napon virágot neveztek el Horn Gyuláról. Ezentúl egy orchideafajta viseli a magyar kormányfő nevét. Ázsiában nem ritka, hogy államoknak is vannak hivatalos virágai: Szinga­púrnak egy orchideafajta, a felfedezőjéről, egy örmény hölgyről elnevezett Vanda Miss Joaquim. Rövid hajókázás kereté­ben mutatták meg a magyar vendégeknek Szingapúr ki­kötőjét, amely a megmozga­tott árusúlyt tekintve a leg­nagyobb a világon. Szinga­púr felhőkarcolóinak tövé­ben, sárga daruk árnyékában szabályos konténerhegyek halmozódnak, óránként átla­gosan közel száz konténert kezelnek. A Szingapúr part­jai előtt elterülő Sentosa szi­gete, a pénteki körút egy másik állomása, a helyiek és a turisták kedvenc kirándu­lóhelye, ahol a legtöbb ér­deklődőt a Víz Alatti Világ, egy hatalmas tengeri akvári­um vonzza: a víz, amelynek hőfoka azonos a tenger vizé­nek hőmérsékletével — 29 fok - műanyag alagút körül hullámzik, a látogatók ebben az alagútban, mozgó járdán állva gyönyörködnek a mel­lettük, fölöttük úszkáló, csapkodó dél-tengeri halrit­kaságokban. Kora délután a Sentosa fej­lesztésével foglalkozó társa­ság elnöke adott ebédet a magyar delegáció tiszteleté­re, nem messze a Fort Silo- sótól, Szingapúr egyetlen megmaradt brit erődítmé­nyétől. A pénteki szingapúri la­pok közül a legnagyobb an­gol nyelvű lap, a Straits Ti­mes arról írt, hogy Magyar- ország a szingapúri siker­sztori megismétlését reméli. A Straits Times olyan sza­vakkal idézte Horn Gyulát, amelyek szerint a miniszter- elnök meggyőződése: Ma­gyarország a jövőben, Szin­gapúrhoz hasonlóan, térsé- • gének pénzügyi és kereske­delmi központjává válik. Go Gsok Tontól, Szinga­púr kormányfőjétől a Straits Times azt idézte, hogy a maj­dani EU-tag, Magyarország nemcsak Közép- és Kelet- Európa számára lehet regio­nális csomópont, de a szin­gapúri üzletemberek számá­ra is ugródeszkaként szolgál­hat exportjuk európai teríté­sénél, Szingapúr pedig a ma­gyarok számára játszhat el hasonló szerepet. Királyság Albániában? Berisha népszavazást ígért Az albán trónkövetelő megegyezésre jutott a tiranai ve­zetéssel arról, hogy hamarosan - akár már júniusban - népszavazást rendeznek az országban a királyság hely­reállításáról - ezt maga /. Leka közölte a The Daily Telegraphnak adott interjújában. MTI Leka, aki nemrégiben tért vissza hazájába, s magát min­den albán uralkodójának mi­nősítette, a vezető brit konzer­vatív napilapnak elmondta: az egyetlen nyitott kérdés már csak a referendum időpontja, miután mind Berisha elnök, mind a kormány támogatja a gondolatot. A trónkövetelő kijelentette: a maga részéről azt szeretné, ha a népszavazást az ugyancsak júniusra tervezett választások előtt megrendeznék. Leka mindazonáltal hozzá­tette: elsődleges küldetése nem a monarchia ügyének felkaro­lása, hanem „a béke és az egy­ség üzenetének kézbesítése az albán nemzetnek”. A Dél-Afrikából szombaton hazatért trónkövetelő saját ma­gát „stabilizáló tényezőnek” nevezte, s kijelentette, hogy ha esetleg nem is ülhet majd az al­bán trónra, egyszerű állampol­gárként is kész otthon marad­ni. Uralkodói célkitűzései kö­zött említette „az etnikai ala­pon egyesült Albánia megte­remtését”, s ebbe beletartozik „minden olyan terület határa­ink mentén, ahol albánok él­nek”. A brit lap szerint ez arra utal, hogy Leka albán szuverenitást kíván a Szerbiához tartozó Ko­szovó felett is. Leka, aki 1939-ben, kétna­pos korában távozott hazájá­ból az olasz invázió elől me­nekülő szüleivel, kijelentette: támogatja a nemzetközi kato­nai beavatkozást, amíg az ki­zárólag emberiességi célokat szolgál. Egyebekben „az albánok dolga, hogy rendet rakjanak saját portájukon”. Leka közöl­te: „aggasztónak” tartja, hogy a nemzetközi erők megbízatá­sát az eredeti három hónapról fél évre terjesztették ki. Visszafogott értékelések A német-orosz csúcs után Jelcin pihenni tér MTI __________ Az orosz lapok meglehető­sen visszafogottan értékelték a német-orosz csúcstalálkozó eredményét. A Nyezaviszimaja Gazeta szerint Borisz Jelcin elnök és Helmut Kohl kancellár tárgya­lásai nem voltak túl eredmé­nyesek. Mind a NATO-bővítés, mind a műkincsek ügye, illet­ve a hét legfejlettebb ipari or­szág csoportjában való teljes körű orosz részvétel kérdése továbbra is elválasztja Bonnt Palotai István (Új Kelet) Magyar Bálint kulturális miniszter, úgy tűnik, mintha nem akarna „belesimulni” a szocialisták vezette külügyek- be, és folyamatosan borsot tör az oroszok orra alá. Nem arról van szó, hogy bele kéne törődni, miszerint az orosz duma és a szenátus rendre olyan törvényeket hoz, amelyek meg­gátolják a magyar műkincsek visszaadását. Azt hiszem, még­sem ésszerű, hogy pont most, amikor amúgy is feszültségek vannak a két ország között, fo­lyamatosan napirenden tartjuk a kérdést. A nemzetközi jog ér­telmében kötelező érvényű bí­rói ítéletet sem lehet sehonnan remélni, mert ehhez az oroszok­nak előre el kellene ismerni a vonatkozó bíróság illetékessé­gét, amire viszont a világon semmi esély nincs. Az elhurcolt műkincsek folyamatos követe­lése Jelcint hozza csak módfe­lett kellemetlen helyzetbe, ugyanis ha most (amikor éppen Oroszország jobb nemzetközi elbírálása érdekében az orosz elnök kétszer is megvétózta a törvényhozás döntését a mű­kincsek megtartásáról) az al­kotmánybíróság is elvetné a ja­vaslatát, hatalmas presztízs- veszteséget szenvedne. Ez a presztízsveszteség is csak ránk, a NATO kapujában várakozók­ra ütne vissza, hiszen azt Jelcin elnök egészen biztosan a csat­lakozással kapcsolatos ellenál­lás kemény fokozásával kom­penzálná. Okosabb és célszerűbb len­ne „lebegtetni ” az ügyet, meg­és Moszkvát. Az Izvesztyija ugyan sikeresnek minősítette a látogatást, de szintén utalt az ellentétekre. A találkozón Moszkva a NATO tervezett bővítésének kérdésére, illetve a gazdasági kérdésekre igyeke­zett a hangsúlyt helyezni, Bonn viszont változatlan kitartással a műkincsügyre próbálta terel­ni a szót. A Szevodnya kiemelte: Jel­cin először beszélt nyilvánosan arról, hogy május 27-én írják alá a NATO-orosz megállapo­dást. Ennek kapcsán az Izvesz­várni, amíg a NATO tagjai le­szünk, kiböjtölni, hogy leüle­pedjen az orosz belpolitika na­gyon is felkavart vize, és majd akkor előhozakodni a műkin­csek visszaadásának kérdésé­vel, ha egyéb feszültségforrá­sok nem húzódnak közöttünk. Ez nem opportunizmus, nem is gyávaság, hanem egyszerű po­litikai logika. Ha eddig kibírtunk ötvenkét évet, kibírunk még néhányat a képeink nélkül... Svédország a törvénytisz­telő állampolgárok hazája. Ez olyannyira igaz, hogy még spe­ciális kifejezést is alkalmaznak rá. (Dem laglydiga medbor- garnas land). A vikingek kései utódai elvetik és megvetik a fe­ketemunkát, a feketegazdasá­got, hiszen nagyon jól tudják, hogy az azt gyakorlók meglop­ják a tisztességes adófizetőket. A szabad utazások kezdeteikor például a lengyelek szeszt és cigarettát csempésztek az or­szágba, azonban szinte mind a nyakukon maradt, mert senki sem volt, aki azokat tőlük megvegye. Vevők helyett a legtöbb esetben a rendőrség és a vámkommandó jelent meg, mert a polgárok riasztották őket. A svédek jól tudják, hogy a kemény adók, az ille­tékek és a vámok mind az or­szág általános jólétét szolgál­ják, amely nem hagyja cserben a vészhelyzetbe került vagy megöregedett állampolgárait. A szocialista társadalom (socialistiska samhället) köve­tyija mindamellett megemlítet­te: Jelcin ugyancsak először je­lezte, hogy az aláírás ellenére is negatívan viszonyul Moszk­va a szervezethez és annak bővítéséhez. Jelcin a találkozó után rög­tön szabadságot vett ki, és Szocsiba utazott. Ennek kap­csán Jelcin kezelőorvosa, Szer- gej Mironov az Eho Moszkvi rádiónak nyilatkozva hangsú­lyozta, hogy az elnök nem gyógykezelés céljából utazik a Fekete-tenger partján lévő üdülőhelyre. tel, de ad is, szabályainak be­tartása ezért szent és sérthetet­len. Kivéve a húst... A húst, amely lassan már el­viselhetetlen áron kerül a hiva­talos üzleti forgalomba. Egy kiló sertéscomb 100-120, a ka­raj 120-140 koronába kerül (azaz 2300-2700, illetve 2700-3220 forintba), nem is beszélve a marhabélszínről, amiért közel 300 koronát (6900 forintot) kell fizetni. Igaz, az átlagfizetés 5-6 ezer korona, azonban ezek a húsárak akkor is irtózatosan magasak, főleg, ha összehasonlítjuk a tartós fo­gyasztási cikkek árával. (Egy közepes minőségű video ára 2000 korona - 46 ezer forint - körül mozog.) Nos, a derék svédek ezen a téren beadták derekukat a fe­ketegazdaságnak, és a külső szemlélő számára szinte mulat­ságos körülmények között vá­sárolnak. Az egész „ügylet” leginkább a Rákosi-korszak feketevágásainak hangulatát idézi, amikor az éjszaka suty- tyomban levágott disznókat felnagyolva, fekete nejlonzsá­kokban, éjnek idején lopva szállítják a városi emberek konyháira, álról a család kifent késekkel várja az árut, hogy minél előbb feldarabolja, fel­szeletelje, és fagyasztószekré­nyei mélyére rejtse. Lelkifurda­lásukat leküzdi a tény: egy kiló hús így csak 17-20 koronájuk­ba kerül. Mindez csak onnan jutott eszembe, hogy Hajdú megyé­ben a hatóságok feketevágóhi- dat találtak. Vajon miért?... SZÍNPAD Előrehozott választások MTI Franciaországban a jövő héten bejelentik a parla­ment feloszlatását, idő előtti választások kiírását, s ennek első fordulóját jú­nius 1-én tartják majd - legalábbis ezt írja pénteki számának címoldalán a Li- bération című párizsi na­pilap. A választások kiírása a francia államfő, Jacques Chirac kizárólagos dönté­sijoga, s Chirac eddig gon­dosan kerülte, hogy nyilat­kozzon ebben a témában. Ám a lap úgy tudja, hogy az államfőnek e hét végén meg kell hoznia döntését, s főként ki kell dolgoznia a feloszlatás indoklását. Egy ilyen lépés ugyanis újítást jelentene az V. fran­cia köztársaság történeté­ben, hiszen a korábbi négy hasonló esetet (1962-ben, 1968-ban, 1981-ben és 1988-ban) mindig egy- egy válsághelyzet előzte meg. Ennek most nincse­nek jelei. Ha Chirac mégis a fel­oszlatás mellett dönt, ak­kor annak két hivatalos magyarázata lehetséges. Először: a választások „normális” időpontja a jö­vő év tavasza lenne, ami viszont egybeesik a nyu­gat-európai közös pénz lét­rehozásának döntő szaka­szával, az alapító tagálla­mok kiválasztásával: így az európai integráció foly­tatása vagy lassítása a vá­lasztási kampány döntő kérdésévé válna — ámít sen­ki sem szeretne. Másod­szor: 1998-ban a franciák­nak nemcsak a parlamenti voksoláson kellene részt- venniiik, de az alkotmá­nyos menetrend szerint to­vábbi három választás is erre az évre esik — amit az összes politikus túl soknak tart. Az esetleges feloszlatás­nak lenne egy közvetett (de minden másnál dön­tőbb) indoka is: mint csü­törtökön nyilvánosságra került, a jelenlegi gazdasá­gi folyamatok mellett Fran­ciaország 1997 végére a kormányzat fogadkozásai ellenére sem tudja majd tel­jesíteni a közös pénz létre­hozásához megkövetelt előfeltételek egyikél, az államháztartásai hiány le­szorítását, azaz újabb nad- rágszíj-megszorító intézke­désekre lesz szükség - már­pedig ezek miatt jövő ta­vasszal a jelenlegi kor­mánypártok könnyen meg­bukhatnak. Az idő előtti választások kiírásával azonban Chirac nagy koc­kázatot vállalna, s ezért sok párizsi szakértő — a Libé- rationnal ellentétben - egyelőre nem tartja eldön- töttnek ezt a kérdést. A par­lament feloszlatása ugyan­is kiváló választási érvet adna az ellenzéknek („A feloszlatás a hatalom ku­darcának, önbizalomhiá­nyának bizonyítéka”), s a közvélemény-kutatások szerint már most sem lehel teljesen biztosra venni, hogy a jelenlegi kormány­pártok ismét győznek. Szingapúri sikersztori

Next

/
Thumbnails
Contents