Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-16 / 88. szám
1997. április 16., szerda Háttér (II ftelei Doktor úr, köszönöm, hogy segített! Fekete Tibor (Új Kelet) A vizsgálat elsődleges célja: megtudni, hogy a járulék- fizetők mennyire elégedettek az egészségügyi szolgáltatással. A megkérdezettek többsége negyven és hatvan év közötti volt, ez hozzávetőleg megegyezik a kórházban fekvő betegek korcsoportos megoszlásával. A felmérést tehát reprezentatívnak lehet nevezni. A válaszadók 62 százaléka nő, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy ennyivel több volt a betegek között a nő a megye kórházaiban, hanem a hölgyek nagyobb hajlandóságot mutattak a kérdőív kitöltésére. Talán ez a tény némi torzulást is eredményez a válaszok feldolgozásában, hisz a nők, az anyák megbocsátóbbak, kevesebbel is beérik és kevésbé panasz- kodóak. A betegeket fele-fele arányban a háziorvos vagy a szakrendelő orvosa utalta be, és szerencsére többségük nem sürgősséggel került kórházba. Ebből a tényből az lenne a logikus következmény, hogy kórházi felvételüket megelőzően már elvégezték a szükséges laborvizsgálatokat, de a válaszokból nem ez tűnik ki. A nyilatkozóknak mindössze 18 százalékánál készítették el előre a laborvizsgálatokat. Ami még ennél is meglepőbb, hogy 34 százalékuk mind előtte, mind a kórházban részt vett laborvizsgálaton, ami semmiképpen sem mondható takarékoskodásnak. A felmérésből az tűnik ki, hogyha a beutalás előjegyzés alapján történt, a betegek többségét egy-két héten belül befektették, és - talán nem véletlenül - többségüket hétfői kezdéssel hívták a kórházba. A gyógyintézetben töltött napok száma nagyon eltérő: öt naptól egészen a 120 napig terjed a megkérdezettek körében. Viszonylag hamar, fél-egy órán belül ágyhoz jutottak a betegek, és a megkérdezettek 57 százalékát azonnal meg is vizsgálták. Elgondolkodtató azonban, hogy a betegek 8 százalékát csak órákkal később látta szakorvos, míg 3 százalékuk csak másnap került orvos szeme elé. Ők akár egy nappal később is bemehettek volna. Megyénkben még mindig ritkaságnak számít az egy- vagy kétágyas kórterem, jellemzően 4-6 ágyas szobákban helyezik el a betegeket, mégis, a válaszadók többségének nem volt kifogása az elhelyezésre. A szak- és ápolószemélyzet munkájával elégedettek voltak, Akik az elmúlt néhány évben kényszerűségből hosszabb- rövidebb időt kórházban töltöttek, azok igen eltérő tapasztalatokkal tértek vissza otthonukba. Voltak, akik teljes elégedettséggel számoltak be, és voltak, akik lehangoló képet festettek az egészségügy jelenlegi állapotáról. Az eltérés nem feltétlenül aszerint változik, hogy ki melyik kórházba, vagy annak melyik osztályára került, hanem mindenki vérmérséklete, vagy éppen betegségének súlyosságától függően ítélte meg a történteket. Ezekből a megnyilvánulásokból még messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, éppen ezért a megyei területi egészségbiztosítási bizottság átfogó és részletes közvélemény-kutatásra szánta el magát. Egy negyven kérdést tartalmazó kérdőívet adott át 420, kórházban fekvő betegnek, és közülük 333 érkezett vissza értékelhető állapotban. ám többségében rutinszerűnek ítélték meg feladatuk elvégzését. Ennek nyilvánvaló magyarázata, hogy létszámhiánnyal küzdenek a kórházak, és egy ápolóra több beteg jut, mint amennyit figyelmesen el tudna látni. A kezelőorvosokról általában jó véleménnyel voltak a betegek, udvariasak és kedvesek voltak a beutaltakkal. Az osztályvezető főorvosokról szintén jó benyomásaik voltak a megkérdezetteknek, de itt már többen válaszolták azt (11 százalék), hogy kimondottan „hivatalos” volt a főorvos a betegekkel. Távozásukkor a tájékoztatásban nem volt hiány, ellátták a betegeket a megfelelő instrukciókkal. A válaszadók többsége ismét ugyanazt a kórházat választaná, de arról nem szól a felmérés, hogy ennek mi az oka. Lehet, hogy a nagyobb távolságot a látogatók már nem tudnák vállalni, és ezért szeretne a többség a közeli kórházba kerülni. Az összképet nézve a betegek - az iskolai osztályzatokhoz hasonlóan - többségében ötösre értékelték kórházi tapasztalataikat. Ez alól csak az élelmezés a kivétel, ahol a négyes osztályzat volt a domináns. Megjegyezni kívánjuk azonban, hogy a kérdések és az adható válaszok összeállításán néhol látszik; első alkalommal készítenek ilyen vizsgálatot. így például a kérdések többségére kettő vagy három válaszlehetőséget hagytak, ezáltal nem kerülhettek felszínre az árnyalatnyi különbségek. A felszolgált ételt csak jónak vagy csak rossznak ítélhették a betegek, nem tudni, hova sorolták az olyan választ, mint: az egyik nap jó, a másik nap kevésbé volt ízletes az étel. Ugyanígy a szakorvosok és az ápolószemélyzet megítélésére is kevés válaszlehetőséget hagytak. A TEB a járulékfizetők érdekeit képviseli, és bizottságuk megállapította, hogy a megye intézményeiben az ellátás színvonala megfelel a betegek elvárásainak. Ugyanakkor az is kitűnik az értékelésből, hogy mind a szakorvosok, mind az ápolószemélyzet leterheltsége olyan mértékű, ami miatt nem tudnak kellő időt és energiát fordítani a gyógyító munkára. A betegek közül többen is hiányolták ezt az odafigyelést. Megfelelő létszámú szakszemélyzettel, esetleg jobb munkaszervezéssel ez a gond kiküszöbölhető lenne. Kórházba kerülés napok szerinti százalékos gyakorisága Kedd 19°' Hétfő 32%| Csütötök 1 Péntek 8% Szombat 6% A kezelőorvos magatartása Hideg 1% Udvarias 16% Laboratóriumi és röntgenvizsgálatok ideje
