Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-15 / 87. szám

1997. április 15., kedd Riport Mákoslencse tormával Nánássy Barna színházi tárlata Vannak a világon furcsa dolgok. Vannak továbbá kel­lemesek és kellemetlenek, szépek és rútak, „bölcsek és bolondok”. Az azonban meglehetősen ritka do­log, hogy egyetlen képzőművészeti tárlaton egy füst alatt találkozzon az ember mindezzel. Főleg, ha egyé­ni kiállításról van szó. Palotai István művészetkritikája Az „ügy” már akkor gyanús volt, amikor a megnyitó alkal­mával megkíséreltem megnéz­ni a kiállítás anyagát, de a tömegtől csak az első teremig jutottam. A helyiségben lát­tam bizonyos alkotásokat - itt még hadd ne minősítsem őket -, majd a tömeg feje fölött be­lesve a másik teremben szin­tén néhányat. Megzavarod­tam. Arról volt szó, hogy egyé­ni kiállítás lesz, vagy nem? A képek, amelyek bent lógtak, megesküdtem volna rá: más ember művei! Aztán - mivel a megnyitó a premier előtt volt — elmentem előadást nézni. Pár nap elteltével aztán ismét nekiveselkedtem, elmentem a Móricz Zsigmond Színház ga­lériájába, és megnéztem az anyagot... {Nánássy Barna a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola földrajz—rajz. sza­kán végzett. Jelenleg tanár Kábán, az általános iskolában, ezen felül festéssel foglalkozik.) Belépvén a kiállításra, az első, amit érez az ember, a tö­kéletes művészi káosz! Mint­ha legalább négyen festették volna a látott anyagot! Sőt! Olyan is előfordul, hogy egy képen belül is ez az érzése a nézőnek! Valami csoda folytán, úgy tűnik, ha Nánássy Barna fo­lyót lát, sutba hajítja művészi értékeit, és iszonytató giccse- ket mázol. A bugyikék vizek és kombinérózsaszín egek „mestere”, ami minden való­színűséggel igen sok örömöt okoz a KGST-piaci „műkeres­kedőknek”... Még csak azt a fáradtságot sem veszi magá­nak, hogy kompozíciót cserél­jen: egy kaptafára gyártja vász­nait (Bodrog, Tisza I., Tisza II.). Könnyen meglehet, hogy ezeket a folyóvizes képzőmű­vészeti korcsait Nánássy az eladhatóság popularizmusa okán keni ilyenekre, amilyenek, akkor azonban azt nem értem, hogy miért állítja ki együtt ko­moly és igényes alkotásaival? Ő tudja Szíve joga... A festő egyébként - képeit látván — semmi közösséget nem vállal a továbbiakban giccseivel. Életteli harsány szí­nei már az első pillanatban fel­keltik a közönség figyelmét. Remek csendéleteket fest a magyar posztimpresszionisták útját járva. (Csendélet I—II.) Krétai tája furcsa öszvér. Meg­kísérti ugyan a giccsek színvi­lága azonban tehetséges, és a kínai tusrajzokra emlékeztető „rátétéivel” feloldja ezt az el­lentmondást a kompozíció igé­nyessége és színvilága között. Hortobágy című „opusza” a lényegretörő expresszivitás je­gyében született, és bár a kép nem jellemzi magát a környe­zetet, Hortobágy „szellemét”, magát a Kilenc lyukú hidat ügyesen helyezi a semleges térbe. Megint egy másik világ kö­vetkezik. Finom és széprajzú, meleg égetett sziennák és si­mogató „drappok” jellemzik csempeképeit (Alkony, Csend­élet m-IV-V.). Maga a tech­nika, ahogy „visszafelé” - te­hát törléssel és kaparással - készül, azért megkapó, mert brilliáns rajztudást sugall. Kis méretű színes képei (Tengerpart I—II—Hl.), bár imitt- amott súrolják a túlzott közön- séghajhászat veszélyes határa­it, összességükben szép, ked­ves alkotások, erősen emlé­keztetnek Molnár C. Pál és Basilides Barna korábbi stí­lusára... Nagy méretű olajképei sem mutatnak kiforrott művészi egységet, önálló stílust. A Genézis IV. a vad kolo- ritás jegyében született, egé­szen képtelen és amatőr kom­pozíció. A felületében negye­delt, majd felezett alkotás sem­mitmondó és zavaros, így leg­feljebb címében kelthet érdek­lődést. Szinte érthetetlen, hogy mi­ért „követ el” Nánássy ilyen képeket, amikor olyanokra is képes, mint a Tűzmadár, amely brilliánsan kezeli az adott te­ret, kiváló kompozíció, és egy­értelmű mesteri kiáltvány. Megint kellemetlen percek következnek, Ikarusz című al­kotása kimondottan snassz. Ecsetkezelése hányaveti, szín­világa tökéletesen esetleges. Érdekes megfigyelni, hogy amúgy életteli színvilága hogy válik értéktelen lommá, és nézői teherré, ha megkísé­rel „flott” lenni, és sutba dob­ja a „festőmesterség” elemi szabályait... Legigényesebb és valóban kiváló alkotása a Prométeusz I. Rendezett és összefogott mű, tudatos alkotás, melyben érvé­nyesül a Barcsay-féle anatómi­ai iskola és a hetvenes évekre oly jellemző konstruktív kom­pozíció igényessége. Szinte a guta kerülgeti a kri­tikust, amikor ezután a Promé­teusz II. elé lép! Zagyva össze­visszaság, félig megvalósított és egyáltalán nem átgondolt asszociatív törekvések jellem­zik, és színei ennek következ­tében értelmüket vesztve egy­szerűen csak hiszterizálják a nézőt... Meglehetősen fájlalom, hogy elkelt Fájdalom című képe, amelyhez hasonló düet- táns alkotást még nem látott kiállítóterem. A fotóművészet­ben érvényes kétsíkú térfeldol­gozás a képzőművészetben tel­jesen elfogadhatatlan, élvezhe­tetlen és idegen. A Genézis I.- et hallatlan pimasz arrogancia jellemzi, mely leginkább a néző befogadói aktivitására tör —eredménytelenül. Genézis II. Mesterkélt kompozíció (blon- delkeretes képben festett ugyanolyan blondelkeretes kép). Végül is jó lenne az ötlet, csak éppen a kép, ami „alatta” van, egyenlő a nullával. A lila ködökben fürdő Ámor - amely mellesleg tökéletes utánérzés — és az alatta lévő zagyva és banális anyasági lázálom a jellemzője a Genézis ül. című műnek. Homo ludens-e viszont szinte kokoskai remekmű! Ki érti ezt? Én nem. Minden­esetre nagyon ajánlom, hogy a tanulság kedvéért a nagyszín­házi előadások szünetében nézzék meg Nánássy tárlatát. Ilyet még úgysem láttak... A biztos munka reményében A két fiatal lány, Bandúr Andrea és Rozália csak mo­solyognak, ha arról kérdezek, hogyan érzik magukat a GE Lighting Tungsram Rt. Kisvárdai Fényforrásgyárá­ban. - Jól, nagyon jól - bólogatnak elégedetten, a sze­mük csillog, s közben egymásra néznek. A tanfolyam­ról is hasonlóan vélekednek. Nehezen tudják megfo­galmazni, amit mostanában éreznek. Csak néhány hó­napja van állásuk. Rozália korábban azt sem tudta, mi az: munkába járni. Kozma Ibolya (Új Kelet) Dombrádon élnek mind a ketten. Nem testvérek, csak rokonok. Nem sajnálják, hogy négykor kelnek, ha délelőtt dolgoznak. A délutá- nos műszak után majdnem éj­félre érnek haza...- Öt évig voltam munka- nélküli - mondja Rozália, aki halkszavú fiatal kislány.- Unalmas volt otthon. Az ipari iskolába nem vettek fel. Ä tanfolyam ideje alatt vi­szont még otthon is sokat ta­nultunk. Először féltünk a gépektől, de megszoktuk. Jó itt nekünk - mondja, miköz­ben felhúzza a vállát. Mi­után befejezte szűkszavú mondandóját, csendesen néz maga elé.- Nekem már volt munkám- folytatja Andrea, aki kissé idősebb és beszédesebb is, mint Rozika. - A falunkban van egy varroda, ott dolgoz­tam. Családi gondok miatt fel­adtam az állást, s munkanél­küli lettem. A beteg édesanyá­mat ápoltam. Örültem, amikor megtudtam, hogy ide felvesz­nek dolgozni, ha megfelelően vizsgázunk a tanfolyamon. Kedvesek a munkatársak, megtanítottak mindenre. Az előző munkahelyemen még a mosdóba se lehetett kimenni, csak egyszer, meghatározott időben. Ha lehetne, én itt maradnék örökre - mondja alig hallha­tóan. Egyikük sem tanult tovább. Szakképzettség nélkül ke­vés esélyük van az elhelyez­kedésre. Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében több mint negyvenezer munkanélküli él. Közöttük tizenegyezer be­tanított, csaknem tízezer se­gédmunkás. Legtöbben hu­szonhat-harmincöt évesek. Az állástalanok kétharmada férfi. Jövedelempótló támoga­tás, munkanélküli segély és közmunka jelenti az életüket. Jövő és remény nélkül. A nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Kép­ző Központ, valamint a Tungsram Rt. Kisvárdai Gyá­ra közösen tanfolyamot szer­vezett. Három turnusban csak­nem hatvan embert tanítottak meg egy-egy munkafolyamat­ra. A képzés sajátos módon történt.- Néhány éve ismerkedtünk meg a kanadai Quick Start programmal - mondja Szé­kelyföldi Zoltán, a nyíregyhá­zi képző központ instruktő- re. - A programot kidolgozó szakemberektől sajátítottuk el ezt a képzési formát. A Quick Start rövid ideig tartó, a helyi, speciális igényekhez igazított program. Új folya­matok megtervezésére, bein­dítására szolgálhat, különö­sen akkor, ha nincs sok idő a technológiai betanulásra. Előnye, hogy a munkaerő mi­nimális költséggel képezhető, a tanfolyam rövid ideig tart és intenzív. Csak olyan cégek kérésére indítható, amelyek garantálják, hogy az oktatás­ban részt vevő és sikeresen vizsgázó tanulókat alkalmaz­ni tudják. A program lényege: vala­mennyi munkafolyamatot úgy tanítja meg, hogy min­den mozdulat ésszerűen és logikusan történjen. Nincs egyetlen felesleges lépés sem. A lehető leggyorsabb ele­meket tartalmazza. Ha a dol­gozók az előírás szerint dol­goznak, nagyobb a teljesít­mény és nincs balesetve­szély. Először elkészítjük a mun­kakör analízisét. A dolgozó­nak tudnia kell, mit várnak el tőle. Tanulmányozzuk a mun­kafolyamatot, s meghatároz­zuk, hogyan lehet azt a leg­gyorsabban és a legjobban végezni. Ezután összeállít­juk az egész képzési tervet, meghatározzuk a szükséges eszközöket. Megtanítjuk a munkafolyamatot, s a hallga­tók jártasságot szereznek, s elsajátítják a helyes viselke­dést is. A tanfolyam vizsgá­val zárul, ahol általában ma­gas teljesítménnyel jelzik a hallgatók, hogy megértették és elsajátították a munkafo­lyamatot.- A képzéssel a gyár mun­kaerő-szükségletét biztosítot­tuk- folytatja Orosi József né, a gyár humánerőforrás-ve­zetője. - Nagyon fontos szá­munkra, hogy a vevők igényi­re minél előbb tudjunk rea­gálni. Egy-egy piaci növeke­désnél vagy technológiai vál­tozásnál tehát nem sok idő van az átállásra. A Quick Start program gyors és alapos. A tanulandó tárgyakat együtt dolgoztuk ki a képző köz­ponttal. Fontosnak tartottuk, hogy az általános gyártástech­nológiai tudnivalókon túl munkaszervezési, munkajogi és minőségbiztosítási ismere­teket is tanítsunk. Emellett kommunikációs tréningen vettek részt a hallgatók, ami különösen megnyerte a tet­szésüket. A felvételi „vizs­gát” (elbeszélgetés) a köz­pont munkatársaival közö­sen tartottuk. Elég sok fiú jelentkezett, s eleinte tar­tottunk attól, hogy nem bír­ják majd a monotonitást. Az effajta munkát a hölgyek kedvelik inkább, s nem az izgő-mozgó féfiak. Ennek ellenére felvettük őket, s most már jól teljesítenek. A dolgozók a munkafolyama­tokat bizonyos időközön­ként cserélik egymás kö­zött. Gazdasági és egyéni érdek is, hogy több műve­let végzéséhez értsenek munkatársaink, s ne fásul­janak, fáradjanak bele egy tevékenységbe. ígéretünkhöz híven csak­nem mindenkit felvettünk dolgozni, aki sikeresen vizsgázott. Egyébként meglepően jó eremények születtek. A kezdő béreket a vizsgák teljesítményéhez igazítot­tuk, a jobbak magasabb fi­zetést kaptak. Egyébként a további béremelések az egyéni teljesítménytől függenek. Figyelemmel kí­sérjük dolgozóink munká­ját, s mindig differenciáltan értékelünk. Orgován Ibolya négy hó­napja dolgozik a gyárban. Magas, vékony, mosolygós fiatal nő.- Nyíregyházán dolgoz­tam egy általános iskolá­ban. Takarítottam. Albérlet­ben éltünk a vőlegényem­mel. Felemelték a rezsikölt­séget és az albérleti díjat, s így már nem tudtuk fizetni a költségeket. Hazajöttünk. Mindketten munkanélküli­ek lettünk. Egy év után je­lentkeztem a Tungsram tan­folyamára. Érdekes volt a képzés, s nagyon kedvesek a tanárok és a főnökeink is. Óránként váltjuk egymást a gépeknél, így nem fára­dunk el. A zaj eleinte kicsit zavaró volt, de lár megszok­tuk. Negyvenkét település­ről járnak dolgozni a Tungs- ramba. A Kisvárda környé­kén lévő emberek a min­dennapi buszozást is vállál- ják, hogy biztos megélhe­tésük legyen. Szűcs Dóra is így volt ezzel, bár ő a kis­város lakója. Érettségizett, kedves, szorgalmas terem­tés. A tanfolyamot kiváló eredménnyel végezte.- Könyvtáros szerettem volna lenni - meséli régi ál­mát. - Szakirányú fakultá­cióra jártam a gimnázium­ban, de a városi könyvtár­ban már nem volt álláshely. Továbbtanulni nem tudtam, a költségeket képtelenek lennének fizetni a szüleim. Ebbe bele kell törődni - mondja lemondással. - A tanfolyam jó volt, s itt is jól érzem magam. Munkanél­küliként feleslegesnek érez­tem magam. Lógtam a le­vegőben. Itt elég jó a fizetésem. A szüleim is itt dolgoznak, a nagyszüleim innen men­tek nyugdíjba. Kellemes a társaság, kedvesek a kol­légák. Fiatalok, vidámak, sok közöttük az érett­ségizett. Olyanok, mint én. Orgován Ibolya, Bandúr Andrea, Szűcs Dórp, Ban­dúr Rozália Fotó: Csonka Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents