Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29 / 74. szám

] Sok gyerek és felnőtt kedvence volt éveken át Süsü, a kissé bugyuta egyfejű sárkány, akit apja éppen jó szíve miatt tagadott ki. A kedves bábok még néhány napig (április 6-áig) Budapesten, a Pólus Center bevásárlóközpontban láthatók 1997. március 29., szombat Nyelv* orkodes Sorozatunkban a nyelv- védők felhívása alapján és a Nyelvművelő kézi­szótár segítségével köz- használatú idegen sza­vakból szemlézgetünk. Elsősorban azokkal a szavakkal foglalkozunk, amelyek divatossá vál­tak, s rámutatunk hasz­nálatuk fonákságaira, esetleg nyelvtani, kiejté­si szabályaikra. Erdélyi Tamás Manöken - Mivel magyar megfelelője, a próbakis- asszony nem teijedt el, a ma­nöken ma már nem kifogá­solható. Marketing - Magyar szak- szóval való helyettesítése csak részben volt sikeres (pi­ackutatás, piacszervezés, pi­acművelés), elterjedése nem állítható meg. Elsősorban azért, mert két szótaggal rö- videbb és összetételi elő­tagként is jól alkalmazható, pl. marketingmunka, mar­ketingigazgató (egybeír­va!). Maszek - Az idősebbek megérték a szó születését (,Kellér Dezső alkotta a ma­gánszektor rövidítésével), tündöklését és bukását is, hi­szen a gazdasági átalakulás óta már jóval ritkábban hasz­náljuk, a sokféle kis- és nagy- vállalkozó kiszorította. Maxi, mini - Latin ere­detű, de nyugati nyelvekből átvett, főként összetett sza­vak előtagjaként használt szavak. Jelentésük: a szoká­sosnál nagyobb, illetve ki­sebb (maxiszoknya, maxi­ruha, illetve minibusz, mi­nikönyv stb.). A divatnyelv­ben újabban terjed a midi is, tulajdonképpen közepes méretű, szabású értelemben. Melléknévként (pl. maxi hálóing), főnévként (pl. mi­niben jár, értsd: miniszok­nyában jár) önállósultak is. Használatukat nem tanácsos tovább növelni, jól helyet­tesíthető, pl. a miniállam a törpe állammal. Média - Angol eredetű nemzetközi szó, a mass- media (pontos jelentése: a tömegkommunikációs esz­közök összessége) utótagjá­nak ugyanabban az értelem­ben való átvétele. A média valójában többesszámú ér­telmű. (Forrása a latin médi­um, ami eredetileg valami­nek a közepe, középső ré­sze jelentésű volt, bár ké­sőbb más jelentéseket is fel­vett, pl. a szellemvilággal közvetítő személy stb.) Ezért - nem szerencsésen - újabban gyakran használják tömegközlési, tömegtájé­koztatási eszköz értelem­ben ‘A médiát, sőt a média he­lyett médiumokat is. Külö­nösen kerülendő az értel­metlen médiák szóhaszná­lat! Szótárunk a médiahe^ lyett egyszerűen a sajtó szót ajánlja, mely - általánosabb értelemben - magában fogl­alja mind a hagyományos, nyomtatott, mind az elekt­ronikus tömegtájékoztatási eszközöket is. (Megjegy­zem, ezzel alighanem elké­sett, hiszen a köznyelv már befogadta a médiatörvény kifejezést.) Metró - A szó helyett ajánlott mélyvasút nem fo­gant meg. A szó és szárma­zékai (metrózik, metrókocsi stb.) hosszú ó-val írandók! (Folytatjuk.) Koncert az orvosklubban Egyre népszerűbb a Centrál Hotelben működő orvos­klub. Programjaira nemcsak a szűkén vett szakma gyakorlóit várják, de szívesen látják a városban dol­gozó, más foglalkozású értelmiségieket is. A márci­us a szombathelyi fesztiválra való készülődés jegyé­ben teltei. Berki Antal (Új Kelet) Az orvosművészek szor­galmasan készülnek a vasme­gyei megmérettetésre. Hu­szonnegyedikén, hétfő este a. résztvevők rögtönzött kon­cert keretében mutatták be a nyíregyházi érdeklődőknek a Szombathelyre szánt produk­ciókat. Sokan voltunk kíván­csiak, mire képesek a fellé­pők, még akkor is, ha mind- annyiukat személyes isme­rősként is, többször láttuk, hallottuk különféle pódiu­mokon. Igazi baráti hangula­tú örömmuzsikálás folyt a te­nyérnyi pincehelyiségben, amit a résztvevők tehetsége, a művészetbe vetett hite tá­gított teremnyi méretűvé. A műsort nem a szigorúan vett protokolláris szabályok szer­kesztették szerves egységbe, hanem az egymást követő ze­neszámok imprövizatív jelle­ge adta meg a szoros össze­függés hatását. Dr. Noviczki Miklós Handel-művel kezd­te az estet, nagy szakértő­jeként a barokk mester zené­jének. Zongoraszólója mel­lett arra is volt ereje, hogy az egymást követő fellépőket bemutassa, egy-két szóval vá­zolja eddigi pályafutásukat. Igazi házimuzsika volt, be­szélgetéssel, tetszésnyilvání­tással, rátermett házigazdává, és még az sem zavarta a prog­ramot, hogy időnként a pin­cér is megjelent, hogy fölve­gye a rendelést, vagy éppen a megrendelt italokat szerví­rozza a szomjazóknak. Dr. Szabó Gyula érsebész elő­adóművész sokoldalú ének­tudását mutatta be. Azt eddig is tudtuk, hogy drámai ereje kiváló, de most a vidámabb hangulatú leporelló ária mel­lett még kupié eléneklésére is vállalkozott. Énekszámai­hoz olyan természetességgel váltogatta a jelmezeket, mint­ha valamelyik dalszínházunk színpadán bűvölte volna a közönséget. Régóta szerepel együtt testvérhúgával, aki kísérőként minden rezdülését érzi, ismeri a művésznek. Krámosné Szabó Ilona köz­reműködése nagy mértékben járul hozzá Szabó Gyula si­kereihez. Szerepelt a prog­ramban Ágoston M. Zsóka gyógyszerész, aki Beetho- wen-szohátát adott elő magas drámai hőfokon. Dr. Nagy Béla, a valamikori nyíregy­házi nőgyógyász hegedűjáté­kával kápráztatta el hallgató­it. Kercsztesné Papp Agnes közreműködésével igazi megérdemelt sikert arattak. Az est egyik fénypontja két­ségkívül Gershwin Kék rap­szódia című művének elő­adása bizonyult. Már az is kuriózumnak minősült, hogy az eredetileg két zongorára írt mű előadásához mindössze egy árva pianínó állt rendel­kezésre, de az a mesteri mód, ahogyan Spenik Vladimir és Keresztesné Papp Ágnes, erényt csinálva a szükségből, bravúrosan megoldotta a rap­szódia előadását, méltán vál­tott ki viharos tetszésnyilvá­nítást a közönségből. Szólni kell még a viharvert pianínó- ról is, aminek hangminősége hangversenyzongora meg; szólalását idézte. És ha a te­nyérnyi klubban nem is lehet egy Steinvay zongorát elhe­lyezni, azért ez a szép hangú panínó is megtette a magáét, alázattal szolgálta a fellé­pőket. Szép zenei este volt a hétfői. Az érdeklődők, bará­tok, hallgatók még sokáig együtt maradtak, megbeszél­ni a látottakat-hallottakat, pontosan olyan formában, ahogy azt a klub megálmo­dója, dr. Noviczki Miklós el­képzelte. Úgy tűnik, hogy az orvosklub a kezdeti bizony­talan lépések után mára vég­leg befutott, és egyre inkább keresett szórakozóhellyé vá­lik városunk értelmisége kö­rében. Sok hűhó semmiért Palotai István (Új Kelet) Nem szeretek ünneprontó lenni, néha azonban ezt is meg kell tennie az embernek... Meg kell tennie, hiszen az elvtelén ügybuzgóság olyan, mint a majomszeretet, és bizony sok­kal többet árt, mint a jó szán­dékú kritika. Mert maga az „ügy” a lényeges! Egyetlen pillanatig sem két­lem, hogy azok, akik felelősei és szervezői voltak az ese­ménynek, mindent megtettek annak sikeréért, és a silány eredmény nem kimondottan és kizárólagosan az ő hibájuk. Ugyanakkor biztos vagyok benne, - a minden valószínű­séggel magyarázkodási alap­nak szánt krónikus pénzhiány -, nem kéne, hogy szükségsze­rűen igénytelenséghez vezes­sen.... A Nyíregyházi Művészeti Hetek rendezvénysorozata szép és nemes hagyományok­kal rendelkezik. Soha sem volt hivalkodó, soha sem volt rongy­rázó, soha nem emésztett fel „vagyonokat”, és mégis mind­ig tiszta volt és nemes. Alkal­mat adott a város, a megye, sőt, az egész ország öntevékeny és amatőr művészetének feltérké­pezéséhez. Ezeken a napokon csak úgy zsongtak Nyíregyhá­zán a népművelés országos szakemberei, itt volt egy-két napig például Bitskey Gábor, Debreczeni Tibor, Máté Lajos, az amatőr színjátszás avatott vezetői, Híves László, az orszá­gos bábjátszó mozgalom „atya­mestere”, Vásárhelyi Miklós, a közismert néptánctudós, Renz Antal színházrendező, és még sokáig sorolhatnám a na- gyobbnál nagyobb neveket. Mindig megtisztelte a rendez­vénysorozatot jelenlétével a Művelődésügyi Minisztérium képviselője és jó néhány álla­mi vezető, aki szívén viselte megyénk kultúráját. Természetesen jöttek hivatá­sos művészek is. Erdélyi szín­házak, a Huszonötödik Szín­ház, olyanok, amelyek vállal­ták és ápolták népi gyökerei­ket. Remek tárlatokra, érdekes szakmai beszélgetésekre járha­tott, aki érdeklődött a kultúra iránt, a mozgásművészet sze­relmesei pedig kiváló balett- és táncprodukciókban gyönyör­ködhettek. Az egész várost átlengte az ünnepélyes hangulat. Mi maradt mostanra? Egy megnyitó, majd három, való­ban remek táncest: a Honvéd Táncegyüttes három bemutató­ja, egy elmaradt Kovács Kati- koncert, egy olcsó humorban bővelkedő vidám színpadi hakni, a Zúg a március című ünnepi műsor, egy nosztalgia Ki mit tud?, egy kiváló Zenei társasutazás a Szabolcsi Szim­fonikusokkal, a Primavera húszéves gálaestje, és végeze­tül a Táncművészeti Főiskola előadása. Ennyi. Nem tudom, és hogy őszinte legyek, nem is nagyon érde­kel, hogy mindez mennyibe került. Csak azt tudom, hogy megint szegényebbek lettünk valami­vel... Budapest galéria MTI Idén folytatódnak a Millen­niumi Emlékmű rekonstrukci­ós munkálatai. A központi szo­boregyüttes felújítása tavaly készült el. A második szakaszban a két, úgynevezett történelmi osz­lopcsarnokot és szobrait restau­rálják. Az előkészületek része­ként vizsgálatokat végeznek a kőoszlopokon és a bronz­szobrokon, laboratóriumi kö­rülmények között elemzik, hogy milyen jellegű és mérté­kű felújításra lesz szükség. Szilágyi András, a restaurá­ciót irányító Budapest Galéria köztéri képzőművészeti osztá­lyának vezetője az MTl-nek el­mondta, hogy a tényleges mun­kálatok legkorábban jövőre kezdődhetnek el. A felújítás teljes költsége előreláthatóan 270-275 millió forint, amelyet a Millenniumi Emlékbizottság és a Fővárosi Ónkormányzat fi­nanszíroz. A Budapest Galéria további munkáiról Szilágyi András elmondta, hogy idén felújítják a Szent István-szob- rot a Budai Várban. Kultúra I Soltész Albert: Tirpákudvar (Tusrajz)

Next

/
Thumbnails
Contents