Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
Húsvét 1997. március 29., szombat Ősi ünnepek Tóth M. Ildikó _____ Az ébredő természet ősi ünnepe a húsvét, aminek magyar elnevezése a hús és a vétel szavunkból származik. Eredete visszanyúlik a szigorú feudalista korba, amikor mindenkinek nagyon komolyan be kellett tartania a böjt előírásait, s csak ekkor vehettek magukhoz először húseledelt. Eredeti latin neve Pascha, ám e csillagászati alapú ünnep olyan régi, és annyi kultúrában jelen volt, hogy a körülötte támadt zűrzavart az i. sz. 325-ben tartott niceai zsinaton kellett tisztázni. Eszerint mindig azon a vasárnapon van, amely a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követi, azaz március 22. és április 25. között. Jellegzetes tavaszünnep lévén már az egyiptomi hagyományok között megtaláljuk. A Napot ott Ozirisz isten jelképezte, ő a feleségével, Izisz istennővel együtt személyesítte meg az örök lehanyatlás és feltámadás ]cörforgását. Ozirisz kultuszában fontos volt egyébként a böjt is, tehát a megtisztulás korántsem a kereszténység bölcs elvárása. Sok-sok ezer esztendővel ezelőtt, amikor az ember még istennek tekintette a természetet, időnként rituálisan megfürdött a patakokban, folyóvizekben, hogy „újjászülessen”. A locsolkodás szokásában ezt fedezhetjük fel. Jóval később, a zsidók a bűnbánat napján elzarándokoltak a folyókhoz, és beleimádkozták a bűneiket a vízbe, hogy a hullámok vissza- hozhatatlanul elvigyék magukkal azokat. Babilonban kora tavasszal ülték meg Marduchnak, a világosság és az ég urának az ünnepét, ami külsőségeiben is meghökkentő módon hasonlít a mi mai ünnepünkhöz: nagy körmenetekben vonultak végig az emberek, lakomáztak, és az ünnepi ebéd fő fogása a bárány volt. Szintén sémita szokás a bűnbak keresése a sivatagban. A fekete kecskebakból, amire a törzs ráruházta az összes bűneit, és kikergette a kopár semmibe, lett perzsa hatásokra a „megváltás báránya”. A megtisztulás, a feltámadás ősi hite mellett jelen volt a termékenység szimbolikája is a különböző kultúrák tavaszi örömünnepeiben. A húsvétra oly jellemző tojást hajdanában az eljövendő élet jelképének tekintették, az egyiptomiak például azt hitték, hogy a világ egy óriási tojásból keletkezett, és i. e. 1200 körül ezzel köszöntötték a tavaszt. A perzsák szintén piros tojással kedveskedtek egymásnak, a hinduk pirosra festett vízzel locsol- kodtak, és tojással köszöntötték az új élet beköszöntét. A tavaszt bika képében ábrázolták, ami egy tojásba döfi a szarvait. A bika jelentette a Napot, szarvai a nap sugarait, a tojás pedig a földet, amelyet a nap melege új életre támaszt. Ezekből a hagyományokból alakult ki mostani húsvéti ünnepünk minden szokása és rítusa. Tavasz vár ás, sonkaszentelés Húsvéti népszokások Bodnár Zsuzsanna A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásáról (virágvasámap), kereszthaláláról (nagypéntek) és feltámadásáról (húsvét vasárnap) emlékeznek meg. A hús- vét időpontját 325-ben a niceai zsinat állapította meg a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapban. Az ünnep neve is elárulja, hogy a negyvennapos böjtöt zárta le, amikor ismét lehetett húst enni. Mint a néphagyományok többsége, a húsvét is több kereszténység előtti elemet őriz, s ezek a tavaszvárással és tavaszköszöntéssel kapcsolatosak. Olyan ősi mágikus elemek és eszközök játszanak fontos szerepet benne, mint a víz, a tűz, a zöld ág, és nem utolsósorban a tojás. Némelyiket azután egyházi magyarázzattal. keresztény tartalommal is megtöltötték. A húsvéti ünnep közben országszerte ismert és elterjedt szokás volt, hogy a tavasz behozatalának jelképére a lányok és legények énekszóval, a kezükben zöld ágakkal vonultak végig a falu utcáin. Éneklés közben felemelt karjaikkal kaput formáltak és átbújtak alatta. Szinte elmaradhatatlan énekük volt a közismert „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű. A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű szokás, ámde a szentelt barkát alkalmasnak tartották gyógyításra, s főként a mennydörgés, a villámlás és a jégeső elhárítására. A tavasz, a természet megújhodása az embert is környezetének megtisztítására késztette. Ilyen tisztító, javarészt praktikus, de gyakran mégis mágikus cselekedetek kötődtek a nagyhét időszakához. A nagy- takarításon, meszelésen kívül ezt tartották alkalmasnak ember és állat mágikus fürdetésére és a féregűzésre. így a nagypénteki fürdésnek betegségelhárító szerepet tulajdonítottak: úgy vélték, aki nagypénteken a Tiszában megmosdik, mindig tiszta és szép marad. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélte a néphagyomány, de különösen annak a nagypénteket. Ezért ilyenkor bizonyos munkákat tiltottak. Különösen pedig a kenyérsütést tilalmazták, mert úgy hitték, hogy a családnak vízbe fúlt halottja lenne, ha nagypénteken kenyeret sütnének. Nagypéntek a szigorú böjt napja. A vallásosak (főleg a katolikusok) egész nap nem ettek, nem ittak, nem dohányoztak. A reformátusok ezen a napon semmilyen munkát nem végeztek. Ételük Túrist- vándiban a következő volt: szilvaleves, vajaslaska, pattogatott tengeri. A nyírségi falvakban nagyszombaton szentelték a tüzet, s e nap délutánján van a feltámadási körmenet. A húsvét vasárnaphoz ugyancsak sokszínű hagyományok kapcsolódtak. Akárcsak más nagy ünnepen, teljes munkatilalom volt. Még a trágyát sem hordták ki az istállóból. Varrni sem volt szabad. A söprést meg azzal a magyarázattal tiltották, hogy az elsepemé a locsolókat. Ezen a napon jellegzetes ételeket ettek, illetve esznek ma is. A katolikus hívők húsvét vasárnap délelőttjén templomba viszik szentelni a húsvéti sonkát, kalácsot (pászkát), tojást, sárgatúrót, bort. Ezeknek az ételeknek a maradékát nem volt szabad kidobni, legfeljebb a tűzbe vethették. (Halott lel- keknek szánták.) A Húsvét hétfő legismertebb szokása a locsolás. Ezt a napot valamikor „vízbevető”, „víz- behányó” hétfőnek nevezték. Ez a locsolás egykori módjára utal. A szagos vízzel, kölnivel locsolás újabb keletű, s a hozzá kapcsolódó locsolóversikék is újak. „Én kis kertész legény vagyok...” „Zöld erdőben jártam...” ,3 háznak van egy rózsája, Rózsának van egy bimbója, Én a bimbót megöntözöm, A tojáskát megköszönöm.” A locsolás jutalma hagyományosan a tojás. Ez igen ősi termékenységi szimbólum, s a feltámadást is jelképezi. A beregi Tiszaháton, Szatmárban nagy gondot fordítottak a tojáskészítésre (festették, viaszos eljárással mintázták, karcolták stb.), míg a Nyírségben főleg főtt hagymalében pirosították vagy paszullyal festették. A hímes tojásokat általában hozzáértő asszonyok készítették, akik a festéket és a szerszámokat is házilag állították elő. A húsvéti ünnepkör gazdag hagyományából ma is él a locsolás, a hímestojás és annak csokoládéból készített változatai. S ma is népszerűek a már említett jellegzetes húsvéti ételek. Néhol még a húsvéti tánc- mulatságok sem mentek feledésbe. Jézus feltámadása „A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galile- ában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia. Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. (Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.) Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szgődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta, és nem ismerték fel őt. O pedig így szólt hozzájuk. „Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleo- pás, és ezt mondta neki: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ezekben a napokban?" „Mi történt? - kérdezte tőlük. Ok így válaszoltak neki: „Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt, hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyanfeszítették meg." Magyar nyelvre fordította: a Magyar Bibliatanács Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordűó Szakbizottsága• És ne vígy minket a kísértésbe ...de szabadíts meg a gonosztól ...Istenünk, köszönjük Neked a kísértéseket, amelyeket pozitív gondolkodással akár szereteted jelének is tekinthetünk. Mert jó tudni, hogy Te nem okozod, csupán megengeded a kísértéseket az életünkben, hogy ezzel mélyebb önismeretre segíts, és alkalmat adj arra, hogy a bennünk lévő rossznak ellenállva újra ajót: Téged válasszunk. Egy ilyen jó döntés után méltán tekinthetünk a kísértésre úgy, mint egy „kagyló életünkbe” került zavaró porszemre, amely köré - ha fájdalmasan is, de - sikerült igazgyöngyöt építenünk. Ahogy a közúti közlekedésben a figyelmeztető táblák önmagukban senkit sem képesek megakadályozni abban, hogy tilosba hajtson, ugyanígy a hitéletünkben is zsákutcába hajthatunk anélkül, hogy ettől bárki is erőszakkal visszatarthatna. Köszönjük Neked, Istenünk, ezt a felelősséget, a jó és a rossz közötti választásnak ezt a percenkénti kényszerét, amellyel állandóan ébren tartod lelki ismeretünket. Hiszen, ha nem volnának kísértések, irántad érzett szeretetünk hamar elértéktelenedne, mert hiányozna belőle a döntés szabadságának kockázata és az a mélység, amelyet csak a lemondás fájdalma és önzésünk keresztre feszítése adhat. ...Amikor ezt kérjük tőled, urunk, hogy szabadíts meg a gonosztól, e szavak rejtekén mintha titkon arra áhítoznánk, bárcsak visszavennéd tőlünk a szabad akaratot, hogy még ha kívánnánk is a „rosszat”, mégis csak a jót tehessük. Bölcsességedben azonban úgy rendelted, hogy a „Gonosz” (amely tulajdonképpen az önmagunkban és a környezetünkben tapasztalt rossz gyűjtőfogalma) kísértéseivel - mint a kígyó - állandóan jelen legyen az életünkben. Ahogy tehát a gondos szülő sem hárítja el gyermeke elől a nehézségeket, hogy az élethez szoktassa, ugyanígy Te is megengeded a „gonosznak”, hogy állandó kísértéseivel harcra kény- szerítsen minket. De ha önnállóságra nevelsz is, sohasem hagysz egyedül a küzdelemben, hanem felvértezel minket a HIT kardjával. Ez az a fegyver, amellyel nap mint nap győzelmet arathatunk általad a Gonosz felett. Köszönjük Neked, hogy Te legyőzted a világot, és minket is győzelemre hívsz meg. I Jósé Pérez Montero: Őrök Jézus sírjánál a feltámadás előtt I A múzeumfalu kállósemjéni házában rendezett pászka- I szentelő Fotó: Bozsó Katalin I
