Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-06 / 55. szám
1997. március 6., csütörtök Riport Ff Felháborodott, egyben segélykérő hívás érkezett Nyírcsászáriból lapunkhoz. Eltűnt birkanyájakról, elherdált vagyonról, egy falu széli kiskirályról szóltak a kemény vádak. Elhatároztuk, hogy a helyszínre látogatunk, és meghallgatunk minden érintettet. Egresi Miklós tsz-elnök,aki egyben polgármester is Palotai István (Új Kelet) Nyírcsászáriban szikrázó márciusi napsütés fogad. A levegőben már a tavasz illata, az emberek sietősen tesz- nek-vesznek az udvarokon, mindenütt a készülődés jelei látszanak. Gyetván János háza előtt száguldó fekete gombolyag - fiatal pulikö- lyök - fogad lelkesen.- Csak így magamnak vagyok — fogad az idős ember szívélyesen -, tessék, fáradjanak beljebb.- Csak egyedül? Arról volt szó, hogy többek panaszáról fogunk hallani...- Itt volt Ruszin János is, de elment. Tudja, beteges a felesége... Menjünk el hozzá, ott is beszélhetünk. ***- A faluban nagy a káosz. Volt egyszer egy téesz. Közvagyon. Most meg senki nem tud semmit - kezdi Ruszin János, aki a hetvenes években ment nyugdíjba, mint a téesz elnöke. — A szövetkezet jogilag él, nem oszlott fel, a volt tagok a törvény szerint ma is azok a bent lévő vagyonuk miatt. Dolgozni azonban már senki sem jár oda. Akadnak olyanok, akik azt sem tudják, téesztagok-e még, vagy hogy van, vagy nincs téesz Nyírcsászáriban. A vagyont idegeneknek eladták. Még az is előfordult, hogy először megegyeztek egy tsz-taggal, hogy adnak neki egy MTZ-t, amit majd a téeszben a munkájával törleszt. Sisistyán Ferencnek hívják. Aztán egy év használat és törlesztőmunka után mégis csak behozatták vele a raktárba és eladták másnak. A másik ügy az, hogy több mint 100 hektár földet nem osztottak ki. Ezt mint a földosztó bizottság tagja mondom. Ez a téesz tulajdona maradt. A tsz-nek többmilliós adósága volt, amire fedezet is akadt, egy varroda, ami ma is működik, csakhogy valami csoda folytán más tulajdonába ment át, holott a kölcsön fedezeteként jelzálog terhelte. A jelzálogot pedig köztudomású, hogy tilos eladni. Közben szépen sorban mindent eladtak, de az adósság csak nem akart letudódni, és igen lassan csökkent. A tsz Lada Nivája is „elkelt” az ára töredékéért. Mindennek a tetejébe a termelőszövetkezet körülbelül 800 darabos birkaállománya (ellős anyajuhok) eltűnt.- Ez már nekünk is sok volt, ezért fordultunk a sajtóhoz - mondja felindultan Gyetván János. - Ennek az állománynak legalább 10 millió forint az értéke, amely összeg a nyáj „eltűnése” óta számunkra nyomon követhetetlen helyen van, és erről senkinek sem számoltak be hivatalosan. A téesz hajdani területeit, ha elkelt, ha nem, jobbára idegenek használják. Az is előfordul, hogy egyesek minden szerződés, hivatalos használati jog vagy bérleményfizetés nélkül használják a földeket!- A téesztagok földjét! - veszi vissza a szót Ruszin János. — Miközben mi hiába várunk a már régen esedékes vagyonki- osztásra! Az emberek félnek, mert a faluban kettős hatalom van egy kézben, ugyanis a polgármester - Egresi Miklós- egy személyben tsz-elnök is, és így a markában tartja az embereket. Vizsgálatra lenne szükség az ügyben is, hogy a parlagföldek és a mások által szerződés nélkül használt földek után felvették-e, illetve ki vette fel az állami támogatást. Kérjük az illetékes hatóságokat, hogy ezekben az ügyekben indítsanak sürgős vizsgálatot. Mi nem félünk, nekünk már nincs mit vesztenünk, de a falu fél, és az emberek csak az orruk alatt pusmognak, illetve engem keresnek meg kérdéseikkel - mondja a hajdani elnök.- Ebben az ügyben valóban segítségre szorulunk - ismétli meg a kérést Gyetván János. - Hiába kerestem egyszer személyesen és többször telefonon Bírta Sándort, a terület MSZP-s országgyűlési képviselőjét, sohasem ért rá velem foglalkozni. Pedig igazán lett volna neki mit mondanom. Ha lesz vizsgálat, annak is utánanézhetnek, hogy a polgármester juhnyájára vigyázó juhász éjjeliőr státusban van-e a tsz-ben, és ki fizeti a bérét! Az is megér egy misét, hogy a varroda eladásakor hogyan és milyen kondíciókkal csatolódott mellé a mellette levő nagy gépszín is? Meghallgatva a két panaszost, természetesen azonnal felkerestük Egresi Miklós polgármestert, aki egy személyben a tsz elnöke is.- Nincs takargatnivalóm, és szívesen állok a sajtó rendelkezésére. Talán az lesz a legjobb, ha tételesen válaszolok Ruszin és Gyetván urak felvetéseire. A gépek eladásakor még dr. Maczkó György volt a termelőszövetkezet elnöke, de az ügyet magam is ismerem. A gépeket nem eladták, hanem négyéves lízingre adták ki azoknak, akik a gépeken előtte is jártak. A gépek árát négy év alatt kellett törleszteni. Úgy tudom, hogy éppen Sisistyán úr fizette ki a munka- és erőgépet, és ő maga is adta el. Különben, ha valaki nem tudta a lízingdíjat fizetni, attól a téesz természetesen visszavásárolta a masinákat, vagy másoknak értékesítette. Mindig arra törekedtünk, hogy az erőgépek a kért községben, itt és Nyírderzsen maradjanak. Ami elkerült innen, azt a tagok adták el. Csak a nagy és az itteni kis táblákon már használhatatlan gépeket, egy John Deere traktrort és egy Rába Steiger 155-öst adtunk el idegenbe.-Mi a helyzet a varrodával?- Csődeljárás alatt álltunk. Akkor hagyott itt minket dr. Maczkó elnök úr is. A közgyűlés döntött úgy, hogy a varrodát és mindent, amit még lehet az adósság fejében adjunk el. Az akkori közgyűlési tájékoztató szerint az adósság 28 millió forint volt, azonban ezek után egyéb adósságok is felszínre kerültek. Plusz még nyolc főt előnyugdíjaztunk, ennek is voltak és vannak is költségei. A ’92-ben tartott közgyűlés felhatalmazott a külső felértékelő által felbe csült gépek és gépi berendezések eladására. A gépszínre a varroda vevőjének nincs és nem is volt szüksége, s mivel a varroda telkén áll, azzal együtt értékelték fel, úgy lehet értékesíteni. Mellesleg, egy ócska épületről van szó, amelynek a Nyírcsászári indulatok helyén a varroda tulajdonosa vámudvar létesítését tervezi. Természetesen a varrodaépületen nem volt jelzálog, hiszen akkor el sem tudtuk volna adni.- Vásárolt ön egy Lada Nivát, amit a „ hírek szerint" előtte ösz- szetört. A javítás után - állítólag - jóval az értéke alatt jutott hozzá...- A Lada Niva javítása a té- esznek egy filléijébe sem került! Mellesleg, a javítás is semmiség volt. A gépkocsi megvétele hivatalos felértékelés után történt.- És hová tűnt a birkanyáj?- A nyáj nem tűnt el, csak éppen hivatalos felértékelés után eladtuk. Nem volt mit tenni, hiszen a téesznek már nincs szabad legelője. A vételárból a fennálló tartozásba fizettünk, valamint a Nyugdíjintézetnek az egy évre eső rész. Ami maradt, azt a téesztagok üzletrész-kifizetésére szánjuk. A földeket 1991-ben elosztottuk tagi, részaránytulajdoni és kárpótlási területekre, valamint állami tulajdonra. A földrendező és földkiadó bizottságok megalakultak, és a területeket ennek a két bizottságnak adtuk át a Földhivatal és a Kárpótlási Hivatal közreműködésével. Tavaly volt az utolsó kárpótlási licit. Az a föld, amit még tavaly béreltek, a kárpótlásból visszamaradt terület volt. Ezeket a földeket az elmúlt évi közgyűlési határozat alapján az idén az üzletrész arányában a tagok között szétosztják. Ez folyamatban van. Úgy éreztük, bérleti díjat nem lenne becsületes kérni, hiszen nem tudtuk, hogy meddig használhatják a földeket, és így mikor viszik el kárpótlásba.- Az emberek állítólag tartanak öntől, mivel mint mondják, „markában tartja” a falut...- Miért félnének? Kitől? Mitől? Rám csak rám szakadt ez a téesz, és csak a terhe jut belőle. Csak rohangálok a 28 követelődző ügyfél között a saját benzinköltségemen, hogy ne a felszámolóbiztos intézze a dolgokat, mert akkor aztán igazán nem maradt volna semmi.- És a parlagföldek?- Parlagföldjeink nincsenek. A kárpótlásra kijelölt földek maradtak vetetlenül. Erre természetesen nem adnak állami támogatást.- És az éjjeliőr bére?- A téesznek van egy részben már eladott juhtelepe. Az éjjeliőr megmaradt vagyontárgyakra vigyáz. Őrzi a közvagyont. Arról már igazán nem tehetek, hogy van egy kis földem a közvetlen közelben. Hol máshol legeltessem azt a húsz-harminc birkát, amim van? Tán a másén? Most a télen egyébként ki sem járattam a birkákat.- Ez a húsz-harminc juh lenne a „nyáj” ?-Ez. Csendesen gondolkozva autózgatok Nyíregyháza felé. Magyar emberek, akik nem értik egymás szavát? Vagy talán nem is akarják? Itt lehet a baj gyökere. Csak beszélünk, beszélünk, és meg sem halljuk egymást, egymás érveit. Pedig hát ez sokszor gyógyír lenne a sebekre. A hiábavaló sebekre... Hojitfűnt a tízmilliós birkanjtáf?* Az ominózus NIVA. Balra a gépszín, jobbra a „nem létező” tsz irodája Fotó: Racskó Tibor m __ in hím—tt—
