Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
Vidámság és jókedv töltötte be két napon át a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központot, mely otthont adott a nyugdíjasok Ki mit tud? vetélkedőjének. A közel száz résztvevő változó produkciókat mutatott be. A számtalan szép vers mellett a dalosokat is meghallgathatta a közönség. Képünkön a nyírteleki és a tiszavasvári kórus látható. Az oldalt írta: .SVA// Tímea elköszönt Nincs olyan ember a nyíregyházi gondozási központ idősek klubjában, aki ne ismémé Ju- hász Róbertné Ildikót, aki egy éven át szociális munkásként mindent megtett az idős emberekért. Április elsejével azonban új munkahelyen dolgozik.- Bár minden reggel négy órakor keltem, hogy Sátoraljaújhelyről beutazzak Nyíregyházára, azért bevallom, nagyon nehéz most a búcsúzás. Úgy éreztem, minden idős ember a családomhoz tartozik. Volt, aki kedvességével és önzetlenségével, volt, aki éppen makacsságával lop- ta be magát a szívembe. A Gondozási Központ igazgatásával a város különböző pontjain nyolc idősek klubja működik. Mindegyikkel sikerült kialakítanom jó kapcsolatot. Úgy érzem, az elmúlt esztendő alatt nemcsak kaptam, de adni is tudtam. Örök emlék marad a képes esemény- ; könyv, amibe minden kirándulásunkról, programunkról bejegyeztünk néhány sort. Autóbusszal eljutottunk Kisvárdára, Debrecenbe, Hortobágy- ra, Füzérre, Sátoraljaújhelyre, Bátorligetre, Harangodra, Tiszadobra és Tiszalökre. A tavalyi év legnagyobb eseménye a december elején megtartott konferencia volt, melyen az idős emberek szociális helyzetéről tartottak előadásokat a szakemberek. Ám nem kellett feltétlenül kimozdulnunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Kellemes han- | gulatú szalonnasütéseket, teadélutánokat, vetélkedőket szerveztünk az intézményeken belül is. Az idősek világnapjára három helszínen is rendeztünk programot. Először családias körben, aztán a gondozási központ szintjén, majd végül több száz vendég meghívásával ünnepeltünk a szabadidőcsarnokban. Az utolsó esemény, ami- re felkészítettem és elkísértem a tagokat, az a I nyugdíjas Ki mit tud? volt. A következő hónap első napján már a sátoraljaújhelyi Erzsébet kórházban állok munkába, szintén szociális munkásként. Tudom, hogy ott is hamar beilleszkedek majd, de a szívem mélyén érzem, visszajövök még ide, az én kis „öregjeimhez”. Régen más volt az ünnep Két szív egymásra talált Életmód-klub KI mit tud? - nyugdíjasoknak I m - már huszonhárom éve működik Ibrány- ban a ma már Szállást Biztosító Idősek Klubja néven bejegyzett intézmény. A klubnak jelenleg tizennyolc lakója van. Hétvégeken zárva az otthon, hétköznapokon viszont napi háromszori étkezést és szállást kapnak azok, akik jól érzik magukat ebben a kis közösségben. Bár a naptár szerint már tavaszt számolunk, a hideg, csípős délelőttön az idős emberek inkább a klubszobában ültek össze egy kis beszélgetésre, kézimun- kálásra. Őrültek látogatásunknak, jólesett gondjaikat, életük történetét megosztani egy idegennel. Zámbó Jánosné tavaly novemberben kopogtatott be először az intézmény kapuján. — Áz első hónapokban csak mint klubtag járogat- tam el ide. Aztán láttam, hogy milyen jól érzik magukat a hét közben bentlakók, és kértem a vezetőséget, hadd maradjak én is itt éjszakára. Egyedül élek, senkim nincs. Amikor beköszöntött a hosszú tél, jó volt, hogy nem kellett minden nap behordani a tüzelőt, kimenni a hideg konyhába, órákat pepecselni egy tál étellel. Úgy érzem, hamar feltaláltam magam. Délelőtt általában először átlapozom a napi sajtót, majd kézimunkázással, tévénézéssel ütöm agyon az időt. Egészen más lesz azonban minden, ha tényleg beköszönt a jó idő. Egy páran elhatároztuk, hogy rendbe tesszük az épületet körülvevő kis parkot. Sokkal szebb és barátságosabb lesz, ha kinyílnak az első virágok, ha kipattan az első rügy a fákon. Sokan vannak, akiknek már hosszú évek óta ez a hely jelenti az otthont. Ilyen Varga Ferencné is, aki már tíz éve minden hét elején elfoglalja ágyát a barátságosan berendezett szobák egyikében.- Hét élő gyerekem volt, mára azonban már mégsem maradt senki, aki gondomat viselhetné. így nagyon megörültem annak, hogy van egy hely Ibrányban, ahol el- tölthetem napjaimat. Jó a társaság, finom és bőséges ételeket kapunk. Nekünk, úgy érzem, már nem is nagyon kell más. Most, húsvét előtt kicsit elbeszélgettünk arról, milyen volt egykoron ez az ünnep. Nálunk mindig disznóvágás előzte meg, hogy hazai falatokat tehessünk az asztalra. A kifüstölt sonkát rendszerint elvittük megszenteltetni, és a húsvét előtti napon megfestettük a hímes tojásokat, nagy fazékban Totyogott a töltött káposzta, és sütöttük a finomabbnál finomabb süteményeket. Akkor még sokkal mozgalmasabbak voltak az ünnepek. A Fegyveres Erők Nyugdíjas Klubjának fennállása óta már második alkalommal történt meg, hogy a tagság közül két szív egymásra talált. Ez év február 28-án Tóth Ernő nyugalmazott (akkor még) alezredes és Szép Imréné Piroska néni kötöttek házasságot.- Három évvel ezelőtt iratkoztam be a klubba - kezdi Piroska néni. Előző férjem, mielőtt megbetegedett, a hadseregben szolgált, így halála után én katonaözvegy lettem. Nagyon kevés volt a nyugdíjam, s hogy kiegészíthessem, segítséget kerestem. Egy ismerősöm mondta, hogy ha beiratkozom a Fegyveres Erők Nyugdíjas Klubjába, akkor ott mindent megtesznek az érdekemben. Akkor még nem tudtam, hogy számomra sorsdöntő lesz a klubtagság. Nemcsak az anyagi támogatást kaptam meg, de nagyon jó barátokat is találtam. Ernővel tavaly nyáron ültünk le először beszélgetni. O is özvegyen maradt, s mindketten úgy éreztük, megtaláltuk egymásban az igazi társat. Nem akartunk nagy esküvőt, csak családi körben ünnepeltünk. A házasságkötő terembe viszont az egész klub eljött, rengeteg virágot és ajándékot kaptunk. Nekem két fiam és négy unokám, Ernőnek pedig egy fia és két unokája van. Megmondom őszintén, hogy az első időkben a fia nem értette, miért akar az édesapja újra megnősülni. Ám amikor személyesen is megismertük egymást, megváltozott a véleménye. Azóta nagyon jó a viszonyunk az „új” családtagokkal. Februárban én már harmadik alkalommal álltam az anyakönyvvezető elé, de bevallom, végigsírtam a szertartást. Néha még ma sem hiszem, hogy tényleg együtt vagyunk, máskor meg olyan, mintha mindig vele éltem volna. Ernő határozott egyéniségű, nagyon jó kedélyű ember. Kellemes vele lenni. Nászúira nem utaztunk, de úgy tervezzük, hogy májusban elmegyünk az egyik honvédségi üdülőbe pihenni egy kicsit. Addig azonban, főleg így, húsvét előtt minden napunk be van táblázva. Főleg az enyém. A bevásárlás, nagy- takarítás mellett én sütök-főzök az egész családnak. Az ünnep első napján ebédre hívtam az öszes gyerekünket és az unokákat. Megpróbálok mindenkinek a kedvébe járni, a szájíze szerinti falatokat az asztalra tenni. Még nem tudom pontosan, mi lesz a menü, de a pogácsát, a diós, mákos bejglit és a mézes-krémest már megrendelték nálam az unokák. Ernő bácsi kicsit később érkezik közénk, klubtársaival ebédelt együtt. Régi jóvágású katonaemberként hajol meg, majd csókol kezet, szabadkozva a néhány perces késésért.- Több mint egy éve voltam már egyedül. Negyvenöt esztendeig éltünk békességben a feleségemmel. A szívével volt baj, a harmadik műtétet már nem vállalták az orvosok. Amikor elment, nagyon nehéz volt elviselni a magányt. Már tíz éve vagyok elnöke a Fegyveres Erők Nyugdíjas Klubjának, s őszintén örülök annak, hogy Piroska hozzánk fordult segítségért. Azóta is áldom annak a közös barátunknak a nevét, aki hozzánk irányította őt. Nem sokkal az esküvőnk után ért egy másik nagy öröm is. Március 15-én Budapesten, a Bajtársi Egyesület Országos Szövetségének honvédségi nyugdíjasklubjában elismerték egy évtizedes munkámat, és a szövetség elnöke nyugalmazott ezredessé nevezett ki. Többet ért ez számomra, mint bármilyen pénzjutalom. Ezt azonban csak az érti meg, aki katonaember. Én 1948-ban vonultam be katonának, és harminckilenc évi szolgálat után akasztottam be a szekrénybe az egyenruhát. Az örökösföldi Esti Fény Nugydíjasklub azon szervezetek közé tartozik, ahol mindig történik valami. A klub vezetősége, összefogva a Nyugdíjas Szövetséggel, pályázatot nyújtott be a Népjóléti Minisztériumhoz anyagi támogatásért. A pályázati pénzből megalakult egy életmódklub, melynek az Esti Fény Örökösföld, Család u. 21. szám alatti székhelye adott otthont. Itt jelentkezhetnek ötven forintos havi tagdíj ellenében mindazok, akik részt kívánnak venni az újonan alakult közösség életében. Az életmódklub szervezői nyolc részre osztották fel a várható programokat. Az első az orvosi rész, melynek keretében havonta egy alkalommal ingyenes vémyomás- és vércukorszint-mérést és diétás tanácsadást tartanak a klub székhelyén, és ugyanilyen időközönként húsz főnek végzik el a komplex belgyógyászati szakvizsgálatát. Ötrészes sorozat keretében a klubtagok előadásokat hallgathatnak meg a daganatok korai kimutatásának jelentőségéről, a magas vérnyomásról, cukorbetegségről, koleszterinszintről, a vitaminokról és a korszerű táplálkozásról, az idős kori urológiai és lelki problémákról. Havi rendszerességgel a Hunyadi Általános Iskolában Filetóth Judit gyógytornász várja egy-egy órára a mozogni vágyókat. Negyedévente egyszer tarják majd meg az egészségnapot, amikor a résztvevők különféle gyógyteákkal, areformr táplálkozással, talpmasz- százzsal és különféle életmódkönyvekkel ismerkedhetnek meg. Ugyanilyen időközönként jut szerephez a reformkonyha is, ahol diatetikus vezetésével, a nyugdíjasok számára is elérhető alapanyagokból lesznek főzési bemutatók.
