Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-25 / 70. szám
I Dr. Száraz Éva Fotó: Bozsó 1997. március 25., kedd Újra nőtt a megbetegedettek száma Sikli Tímea (Új Kelet) A tuberkulózis kórokozója egy hosszú, pálcika alakú baktérium, amit 1882-ben fedeztek fel. A kórokozó nagyon ellenálló. Váladékban, köpetben, esetleg befagyasztva vagy szennyvízbe kerülve hónapokig is életben marad, megőrizve fertőzőképességét. Arról, hogy hogyan terjed a betegség és milyen mértékben gyógyítható, dr. Száraz Éva tüdő- gyógyász adjunktus beszélt.- A fertőzőforrás minden esetben a beteg ember, aki kórokozókat ürít, leggyakrabban úgy, hogy a tüdejéből felköhögi, A köhögéssel finom köpetszemcsécskék szóródnak szét a levegőben, s ezt az egészséges emberek belélegzik. Minél több baktérium van a levegőben, annál nagyobb az esély a megfertő- ződésre. A korábbi években úgy mondták, hogy a tbc a szegények betegsége. Ez azért van így, mert a megbetegedésre hajlamosít a rossz táplálkozás, a nedves vagy éppen túlzsúfolt lakás, a cukorbetegség, az alkoholizmus, a túlterheltség, a testilelki kimerültség. A fertőzés után a betegség nem minden esetben mutatkozik meg ugyanúgy. Meggyógyulhat spontán, kimutatható elváltozások nélkül, de úgy is, hogy a panaszmentesség után elváltozások jelennek meg a tüdőben. Ezen esetekben van igen nagy jelentősége a szűrővizsgálatnak. Ha azonban a betegség már panaszokat okoz, akkor többnyire súlyos fertőzésről van szó. A betegség hosszú ideig lappanghat tünetmentesen, és később is többnyire ál- talános panaszokat okoz. Ilyen a fáradékonyság, az ízzadékonyság, étvágytalanság, fogyás, köhécselés, és esetleg a vérköpés. Az esetek több mint kilencven százalékában a tüdő betegszik meg, ritkán okoz a tbc elváltozást a csont-ízületekben vagy a nyirokrendszerben. A század elején még szinte minden fertőzött ember meghalt. Az antibiotikumok felfedezése után a gümőkór jól kezelhető betegséggé vált. Ezt mutatják a statisztikai adatok is, melyek szerint míg 1960- ban huszonnyolcezer, 1971- ben már „csak” kilencezer- nyolcszáz új beteg volt Magyarországon. Ez a csökkenés egészen a nyolcvanas évek végéig folytatódott, majd 1990-ben újra megemelkedett a tbc-s betegek száma. Az ország területén a legtöbb beteget Szabolcsban, Borsodban és Pest megyében tartják nyilván, ami leginkább a szociális és kulturális körülményekkel magyarázható. A nyolcvanas évek végétől sajnos olyan társadalmi változások mentek végbe, melyek az életkörülményeket jelentősen befolyásolták. Gondolok itt a munkanélküliségre, a szegénységre, a fizikai és lelki túlterheltségre. Igen nehéz a betegek felkutatása, mert az utóbbi években egyre kevesebben veszik komolyan az évenkénti tüdőszűrést. A lakosság ötven százaléka figyelmen kívül hagyja a rutinvizsgálatot, pedig a tüdőszűrés ingyenes, és a tüdőgondozóba mindenki beutaló nélkül mehet el. A tbc- s betegek gyógyszereiket is térítésmentesen kapják. Azért is óriási gond, hogy nem veszik komolyan a tüdőszűrést, mert ennek elhanyagolása miatt a betegek már csak súlyosabb állapotban jutnak el az orvoshoz. Nehézséget okoz a kezelésben az alkoholizmus és a tbc gyakori együttes előfordulása. Az alkoholt kedvelő betegeket nagyon nehéz rábírni az együttműködésre. Kezelésük sokszor elhúzódik, esetleg többször megakad, és így a gyógyszerekkel szemben immunissá válik a beteg. A tbc egyébként is elhúzódóan, néha évek alatt fejlődik ki, és gyógyulása is lassú. Hosszadalmas, legalább hat hónapig tartó kezelést igényel. Amíg a fertőzőképesség megszűnik, a betegnek kórházban kell maradnia, és az antibiotikumok szedését akkor is folytatni kell, ha a páciens már panaszmentes. Ezt sokszor nehéz betartani, és a jó általános állapotú beteg hajlamos a rendszertelen gyógyszerszedésre. Morbus Hungaricus Hősies küzdelem felemás eredménnyel Világnap a tuberkulózis ellen A tuberkulózis egyidős az emberiséggel. Mindig járványos betegségnek számított. Azt mondják, hogy már a történelem hajnalán, vagy még azelőtt, tbc-bacilussal fertőzött szarvasmarhák okozták az ember megbetegedését a bacilustól. A fáraók sírjában is izoláltak fertőzni képes baktériumokat. Az orvosok azt is meg tudták állapítani, melyik fáraó milyen tuberkulózisban szenvedett. A betegség végigkövette a népeket a társadalmi fejlődés kezdeteitől egészen a mai napig. Igazából soha sem sikerült legyűrni, de talán ma már járványos megbetegedéseket nem képes okozni, bár nyugati szakemberek ma is azt állítják: jó, ha a következő évezred elejére sikerül véglegesen kiiktatni a járványos megbetegedések lehetőségét. Berki Antal (Új Kelet) Magyarországon komoly hagyományai vannak a tbc elleni küzdelemnek. A századfordulón kezdődött a szanatóriumi hálózat kiépítése. A debreceni tüdőszanatórium előbb épült fel, mint az orvosi egyetemhez tartozó klinikák. Dr. Fábián Sándor nyugalmazott sebész főorvossal beszélgettünk a tbc elleni harc fontosságáról, arról, milyen mértékben melegágya a szegénység a fertőzés elterjedésének, és arról, hogy az egyre hatásosabb gyógyszereknek és a tüdősebészet általánossá válásának köszönhetően mára alig van esélye egy nagy mértékű járvány kitörésének.- Már jóval a háború előtt megkezdődött annak az intézményrendszernek a kiépítése, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna a tbc eredményes gyógyítása. Kezdetben az orvostudomány nem sokat tudott tenni a kór ellen: jó levegő, bőséges táplálék, és a lehetőségek szerint a potenciálisan fertőző személyek elkülönítése. Ez volt a gyógymód. Épültek a szanatóriumok sorozatban. Mátészalkán is abban az időben létesült a ma is kitűnően működő tüdőgondozó. Első főorvosa, dr. Virág Zoltán a debreceni Auguszta szanatóriumból került Szálkára. Később Amerikában lett neves tüdő- gyógyász, de az itthoni tevékenysége, különösen a mátészalkai intézmény megszervezése miatt, megérdemli, hogy megemlékezzen róla az utókor.- Azt mondják, a tbc a szegények betegsége...- Az biztos, hogy a szegénység is közrejátszik terjedésében, de inkább a nyomorúsággal járó lakás- és higiéniai körülmények a kiváltó okai. Önmagában a szegénység nem biztos, hogy hozzájárul a fertő- zéses helyzet kialakulásához. A felszámolt intézmények egyike Ha viszont egy lakásban mondjuk 13-an élnek, és ha közülük csak egy is megfertőződik a kórokozóval, szinte biztos, hogy az az egy bacilusgazda rövid időn belül az összes lakótársának továbbadhatja a betegséget.- A laikus csak a tüdő-tbc- vel számol...- Valószínűleg azért, mert járványügyi szempontból a tüdőbaj a legjelentékenyebb. A többi, tbc-jellegű betegségről a kívülállók nem is gondolják, hogy tuberkulózisról van szó, hiszen ellentétben a tüdővésszel, a gerinc-tbc nem jelent közvetlen veszélyt a környezetre. Mára lényegesen csökkentek a tbc-s jellegű megbetegedések, de az arányok a fertőzött gócokon belül megmaradtak. Nyilvánvalóan a tüdő megbetegedései állnak az első helyen, míg a csonttébécések száma nem számottevő. Fordulatot jelentett a betegségek elleni küzdelemben, hogy egyre hatékonyabb gyógyszereket sikerült a tudománynak kikísérletezni. Olyan gyógyszereket, amelyek a legsúlyosabb eseteket is képesek voltak eredményesen gyógyítani. A sprepto- micin volt az első hatásos készítmény, ami az előrehaladott kóreseteket is stabilizálta. Kezdő orvos koromban szabadultak orosz fogságukból a második világháborús hadifoglyok, akiknek szűrését a debreceni szanatórium látta el kötelező jelleggel. Iszonyatos állapotban jöttek haza azok a szerencsétlen emberek. Szinte minden másodikuk fertőzöttnek bizonyult, gyógyszerünk meg olyan kevés volt, hogy külön bizottság döntötte el, kinek adjunk a streptomicin- ből. Akkoriban terjedt el Magyarországon a sebészeti beavatkozások rendszere, ami aztán döntő áttörést jelentett, és sikeres gyógyító eljárásnak bizonyult. Mi annak idején saját magunk kísérleteztük ki a gyógymódokat, mindent megtanultunk, ami egy tüdőbeteg ember gyógyításához szükséges. Jószerével ismeretlen terepen küzdöttünk a betegséggel, és lassan-lassan, ahogy gyűjtöttük a tapasztalatokat, alakultak ki a ma is ismert gyógyítási folyamatok. Akkoriban az állam olyan mértékben támogatta a tbc elleni harcot, hogy egy idő után tényleg úgy látszott, sikerült teljesen úrrá lenni a kórokozón. Volt olyan idő is, amikor a jó eredmények miatt a tüdő- gyógyászokat létükben fenyegette veszély, mondván: Magyarországon teljesen megszűnt a tbc, ezért nincs szükség sem szanatóriumokra, sem orvosra. Az illetékeseknek hamar belátták, hogy a küzdelemnek sajnos koránt sincs vége, mert a ba- cilusok is „találékonyan’ védekeznek a gyógyszerek ellen, és a társadalmi körülmények is újratermelik azokat az embereket, akik elsősorban az elszegényedés, a hajléktalanság, a higiénia teljes hiánya miatt potenciális bacilushordozók lehetnek. Mindennél jobban vigyázzunk a gyermekekre! Berki Antal (Új Kelet) Nyíregyházára 1954 végén került, kifejezetten azzal a feladattal, hogy a gyerekkori tbc elleni küzdelmet megszervezze. Akkoriban még népbetegségnek számított a tuberkulózis, és az ellene bevethető eszközök sem voltak képesek visszaszorítani a kóros elváltozásokat. Az első komoly eredményt a BCG-oltás kötelezővé tétele jelentette. Fokozatosan csökkent a gyerekkori megbetegedések száma. A nyolcvanas évek elejére a megfertőződött gyermekek száma százezer lakosra vetítve százalékos arányban már nem volt kifejezhető. Nyíregyháza város, elismerve úttörő jellegű munkásságát, 1990-ben díszpolgári címet adományozott a nyugállományú főorvosnak. Dr. Loós Tibor gyermek-tüdőgyógyász, az orvostudományok kandidátusa emlékszik a hőskorra.- Olyanok voltunk, mint a honfoglalók. Szabolcsban abban az időben kezdték fejleszteni a tüdőgyógyászati osztályokat, gyermekrészleg nem is létezett. Boskovics Károly volt a megyei főorvos, aki szívén viselte a tbc-vel fertőzött gyermekek sorsát, minden segítséget megadott az osztály létrehozásához. Rendkívül szép környezetben, a Bencs- villában kezdtünk dolgozni, kezdetben mindössze huszonhat ágy volt az osztályon. Létszámunk is ennek megfelelően alakult. Két orvos - a másik Lörinczy Margit —, hét nővér, két takarítónő és egy fűtő alkotta a gyermek-tüdőgyógyászat személyzetét. A hőskorban még nagyon sok betegünk volt, súlyosabbnál súlyosabb esetek. Orvosként is szívszorító volt látni a hozzánk került kis betegek iszonyatos szenvedését. Voltak olyan eseteink, akik a tüdővész mellett a tuberkulotikus eredetű agyhártyagyulladást is megkapták. Akkoriban sok kisgyermeket veszítettünk el, de a későbbiekben egyre komolyabb eredményeket sikerült elérnünk. Már akkor rendelkezésünkre állt a streptomicin és az isonicid, ami a mai napig is az egyik leghatékonyabb ellenszere a kifejlődött gürnőkómak. Az igazi áttörést azonban a BCG-oltás bevezetése jelentette, hatására fokozatosan csökkentek a gyerekkori megbetegedések. Érdekes, hogy mostanában, amikor ismét növekszik tbc-s jellegű felnőttkori fertőződések száma, a gyermekeknél ez a tendencia egyáltalán nem mutatható ki. Ma az alkoholizmus, az AIDS, a nem megfelelő lakás- körülmények mellett pszichés eredetű problémák is közrejátszanak a tbc újjáéledésében. A gümőkórt egyszer már megfékeztük, eljutottunk odáig, hogy népbetegségként már nem kellett vele számolni. Nem lenne jó, ha a kórokozó újra képes lenne népcsoportokat megfertőzni. És az különösen tragikus lenne, ha gyermekeink élete ismét veszélybe kerülne a kíméletlen baktérium miatt. Megrázó archív felvétel: egy kis páciens a „hőskorból” I Dr. Fábián Sándor
