Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-25 / 70. szám
Városlátogató ff CSAK tty SZÓM Csípősen fúj az északi szél. Tiszalök utcáin járva elég nehezen hiszi az ember, hogy nemsokára a húsvétot ünnepeljük. Fázósan húzzák össze magukon a kabátot az emberek, s csak keveseket sikerült rábírnunk egy kis beszélgetésre. Marosi Ilona:- Kegyetlen ez az idő. El sem akarom hinni, hogy húsvétra, és nem karácsonyra készülünk. Már örültem, hogy elrakhatom a nagykabátokat és lekerül a csizma is, de most ki tudja, hogy meddig küszködünk még ezzel az idővel. Úgy érzem, újra be kell indítanom a fűtőtestet is, mert a lakás is teljesen lehűlt. Most kicsit többet leszünk majd otthon az ünnep miatt, s nem akarom, hogy valaki meghűljön a családból. Nagyon szerényen készülünk a húsvétra. Bevallom őszintén, nem nagyon telik a dőzsölésre. Persze régen ez egészen másképpen volt. Na, akkor sem fontuk kolbászból a kerítést, csak kicsit könnyebb volt a megélhetés. Tojást minden évben festek, de csak az asztalra dísznek. Az unokák és gyerekek sokkal jobban örülnek egy-egy Kinder csokoládénak. Bohács Jánosné:- Nyugdíjból élek, és higgyék el, nagyon nehéz beosztani azt a kis pénzt, Marosi Ilona ami van. Bár húszezer forint a havi járandóságom, abból csak tizenháromezret hoz ki a postás, mert a többi elmegy a fizetnivalókra. Mielőtt az uram meghalt, belevágtunk egy építkezésbe, azóta is annak az anyagi terheit nyögöm. Azért úgy igyekszem, hogy kicsit más legyen ez az ünnep, mint a hétköznapok. Épp most jövök a boltból, ahol egy egészen kicsi sonkát választottam. Most nézzék csak meg. Egy kiló hatvan deka, és ezernégyszáz forintot fizettem érte. S akkor még nem számoltam hozzá a tojást, aminek tizenhét forint darabja. Na és persze ennyivel nem lehet letudni három napi étkezést. Azért valami kis meleg ételt is tenni kell az asztalra, hiszen hazajönnek a gyerekek az unokákkal. Az unokák meglocsolnak ilyenkor, de ha csak egy százast adok, abból ma már három Túró Rudit sem vesznek. Úgy érzem, néhány évvel ezelőtt sokkal szerényebben, de boldogabban ünnepeltek az emberek. 1997. március 25.,kedd Fosztogatók az üdülők körül Tiszalök Bár már lassan kitavaszodik, a tiszalöki üdülőterületen még minden kihalt. Üresen és magányosan állnak a faházak és a „téglacsodák”. Nincs mozgás a fenyőfákkal körülültetett kertben, üresen ásítozik az úszómedence is. Éppen ezt használják ki azok a garázdák, akik a holt szezonban indulnak portyázó körútra. Arról, hogy mekkora pusztítást végeznek a tolvajok egy-egy télen, Fülöp Imre őrsparancsnok beszélt.- Az egész város pihenőövezetben van, hiszen itt folyik mellettünk a Tisza. Az erőmű kiépítésével megnőtt a környék idegenforgalma is. Közel ezer-ezerötszáz víkendtelek van az üdülőkörzetben, s ezenkívül még nyolcszáz-ezer üdülőépület áll a pihenni vágyók rendelkezésére. A Tiszalökön elkövetett bűncselekmények huszonöt százaléka az üdülők környékén történik. A legjelentősebbek talán a csónak- motorlopások. A szezon május elsején indul be és augusztus végéig tart. Ebből rögtön kitűnik, hogy az év nagy részében a pihenőtelkek lakatlanok. Mi minden évben tartunk egy kis tájékoztatót a tulajdonosoknak, melynek keretében megkérjük őket, hogy értéket lehetőleg egyáltalán ne hagykeznek majd az őrsre a bejelentések lakatlefeszítése- kről, betörésekről. Ez igen nagy feladatokat ró ránk, hiszen nem ritka, hogy az elkövetés és a felfedezés között hosszú hónapok telnek el. így aztán igen nyomszegény területről kell elindulnunk. Ha maradt is valami a betörők után az elmúlt ősszel vagy télen, azt már régen elmosta az eső, a hó. Mégis elmondhatjuk, hogy a tavalyi mérleget nézve, a korábbi bűn- cselekményeknek több mint ötven százalékát sikerült felderítenünk. janak kint a házakban. A rendre egy telepőr vigyáz, s az éjszakai rendőrjárőrök is minden alkalommal kimennek egy ellenőrző körútra. A telek- tulajdonosok többsége általában helyi lakosokat bíz meg azzal, hogy néha kimenjenek a területre és megnézzék, minden rendben van-e. Még néhány hét, és egymás után érTöbb védőnő kellene A gyermekorvosi rendelő várójában apró kisfiú szorongatja édesanyja kezét. Nyílik az ajtó, s a gyerekkel együtt mi is belépünk a rendelőbe. Dr. Ványai István gyermekgyógyász végighallgatja, mennyit változott az utóbbi napokban Márk állapota, majd a kislegényt egy mozdulattal felülteti a vizsgálóasztalra. Újabb gyógyszereket ír fel, és búcsúzóul megsimogatja a gyermek fejét, aki közben egyetlen pillanatra sem engedi ki kezéből fehér plüssmaciját. Nem vár kint újabb beteg, így néhány percre le tudunk ülni beszélgetni.- Februárban már nyolc éve sekre az önkormányzatnak volt annak, hogy elvállaltam ezt a munkát. Orvosi rendelés korábban is volt itt, de a gyermekek gyógyítását hosszú évekig nem sikerült igazán megoldani. A beugró orvosok rendelési ideje elég bizonytalan volt. Mára már elmondhatjuk, hogy egyenesbe jöttünk. Négy év óta, 1993-tól vállalkozásban végezzük a munkát. A rendelő épülete továbbra is az önkormányzat tulajdona. Mi pedig megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy alapfelszereltségünket bővíthessük. Egy légtisztítóra és egy légkondicionálóra mindenképpen szükség volt. A fejleszténincs pénze. Még azt sem nagyon tudja megfinanszírozni, hogy a várótermet rendbe tetessük. Pedig arra már nagyon ráfér egy festés. A huszonöt éves épületről pereg a vakolat, vizesednek a falak. Mindezt egybevéve azonban nincs különösebb okunk a panaszra. Közel ezerkétszáz gyermeket hordanak hozzánk - ez a szám már magában meghaladja az átlag orvosi körzetet -, de az alapvizsgálatokat itt házon belül el tudjuk végezni. Nemcsak a városból, de a környező településekről is ide tartoznak a kis páciensek. Egy EKG-gép azonban mindenképpen jó lenne. Ha nincs más orvos rajtam kívül a házban, akkor ide hozzák a váratlanul rosszul lett felnőtt betegeket is. Nekem pedig nincs kéznél egy saját EKG-m, aminek segítségével adott esetekben életeket is menthetünk. Megoldásra vár a védőnők helyzete is, akikkel egyébként nagyon szoros és jó az együttműködésünk. Nagyon kicsi a védőnői létszám, most mindössze egyetlen hölgy van, aki ellátja a három körzet adta munkát. Óriási feladat ez egyetlen embernek. Főleg azért, mert a körzetek elég messze esnek egymástól. A városközponton kívül az erőmű-lakótelepre és a város előtti tanyára is ki kell menni. Ez utóbbi helyen a cigányok laknak, s megmondom őszintén, nem is mindig mer Dr. Ványai István kimenni oda a védőnő. Szabadon szaladgálnak a kutyák, s vannak olyan házak, ahol nem is igen fogadják szívesen a segítséget. Bár ez nem általános, hiszen a nyolc év alatt, amióta én vagyok itt a gyermekorvos, sikerült egy elég jó kapcsolatot kialakítanom az ott élőkkel. Annyi sikert azonban már mindenképpen elkönyvelhetek, hogy az asszonyok megfogadják tanácsaimat. Önálló életre neveljük őket Tiszalökön huszonhét évvel ezelőtt, 1970-ben megszűnt a járásbíróság, s az így felszabadult két épületben egy általános iskola és diákotthon kapott helyet. Az intézmény feladatairól, a gyermekek testi és szellemi táplálásáról Szanyiszló Erzsébet igazgató beszélt.- Intézetünkben jelenleg kilencvenhárom középsúlyosán értelmi fogyatékos gyermek él. Közülük harmincegyen állami gondozásból kerültek hozzánk, a többieket családjuk hozta el. A diákotthonban hivatalosan nyolcvan férőhely van, így most kicsit szűkösen élünk. Hivatalosan a megyei önkormányzathoz tartozunk, így nem csak tiszalöki gondozottjaink vannak. A megyének szinte minden pontjáról kerültek hozzánk négy és tizennyolc év közötti gyerekek. Teljesen más az itt folyó munka a többi hagyományos intézetével szemben. Iskolatípusunk általános funkciója a népesség átlagától eltérő fejlődésmenetéi, speciális nevelést igénylő gyerekek fejlesztése. Van egy nagyon találó idézet, mely az idők folyamán a mottónk is lett. „Nem azt, amit akarnak, hanem ami a javukra van” - ezért célunk és feladatunk olyan személyiségjegyek és magatartás- formák kialakítása, amellyel a közösségi élet követelményeinek a saját fejlettségi szintjén eleget tud tenni, s hasznos munkát tud végezni irányítás mellett a sérült gyermek. A hat-tizenhat éves tanulók nevelésében központi szerepet foglal el az önkiszolgálásra, az elemi manuális készségek fejlesztésére, a mozgás, beszéd formálására, a szabadidő kulturált eltöltésére irányuló foglalkoztatás. Aki erre képes, az alapfokon írni, számolni, esetleg olvasni is megtanul. Délutánonként nevelőtanárok és gyermekfelügyelők irányításával különböző szakkörökön vesznek részt a gyerekek. A legkedveltebb a főzőszakkör, melynek keretében saját kis konyhában készítenek minden finomságot a kis szakácsok. A többiek kézimunkázás- sal, kézműves foglalkozásokkal, zenéléssel és tánccal, valamint sportolással töltik a délutánokat. Itt említeném meg, hogy táncosaink nagyon szép eredményeket értek már el. A legnagyobb öröm azonban az számomra, hogy a város lakossága is elfogadta ezeket a gyerekeket. Az első időkben sokan nem értették meg, hogy ezek a gyerekek ugyanolyan tagjai a társadalomnak, mint egészséges társaik. Ma már ott tartunk, hogy a város összes rendezvényén táncolnak lányaink, fiaink. Mint már említettem, a gyerekek egy része állami gondozott. Számukra mindenképpen meg kell teremtenünk egy olyan családias légkört, melyben melegség és szeretet veszi körül őket. Természetesen azokat sem rekesztjük ki, akik családjuktól jöttek hozzánk, hiszen nagyon nehéz nekik is elviselniük a bentlakás miatti időleges elszakadást. Működik otthonunkban egy munkára felkészítő csoport, mely elősegíti a fiatalok szociális beilleszkedésének kialakítását, megszilárdítását, az egészséges életmódhoz tartozó higiénés szokások automatizálódását. A hangsúly a kitartó munkavégzésen van. Jelen lehetőségeink a házi, ház körüli és kerti munkára korlátozódnak. A legszomorúbb azonban az, hogy amikor tizennyolc évesen kikerül innen egy sérült fiatal, nincs hová mennie. Szakoly- ban működik egy foglalkoztató az értelmileg sérültek otthonaként, de a megye kisebb településeinek egyáltalán nincs lehetősége arra, hogy ezek az ifjú emberek közösségbe kerüljenek. Ha hazakerülnek a családhoz, szinte egytől egyig állandó felügyeletre szorulnak, nem lehet magukra hagyni őket. A szülők hozzáállása elég változó. Van, aki amikor csak teheti, eljön a gyermekéhez, de akadnak olyan gondozottak is, akiket senki nem látogat. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy elég nehezen lehet eljutni hozzánk. Sokan már hajnalban elindulnak, és csak késő éjszaka érnek haza tőlünk a vonattal. Rendszeresen megtartjuk a név- és születésnapokat, a télapót, a karácsonyt, a farsangot, a húsvétot és a gyermeknapot. Ezeken az ünnepeken a szülőket is szívesen látjuk. A nyári egyhetes prevenciós fejlesztőtábor lehetőséget ad a szülőknek az iskolával való megismerkedésre, szakmai tanácsot, segítséget kapnak gyerekük neveléséhez. Az óvodás korúak korai, játékterápiás fejlesztése megalapozza az iskola munkáját. Az oldalt írta: Sikli Tímea Fényképezte: Bozsó Katalin Bohács Jánosné
