Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-22 / 68. szám

Gyere, nézd meg, milyen szép ez az érem!”

Interjú Kovács Ritával, a kilométerek bajnokával

Nem kétséges, a legismertebb nyíregyházi sportolónő Kovács Az NYVSC hosszútávúszónője rövidebb távokon kezdte az úszást, aztán abba is hagyta a rendszeres edzéseket. Hat évvel ezelőtt új- rakezdte a gyakorlást, és áttért a hosszútávúszásra, edzéseit Vajda Tamás vezeti. A világversenyeken is kitűnően szerepelt. A világbajnokságon ezüstérmet szerzett, az Európa-bajnokságon aranyat, „csak” egyet, mert a második versenyen betegen-lázasan indult, és abba kellet hagynia a versenyt. Világutazó is lett. Szinte minden földrészen járt már. Január végét, február elejét rendszeresen Dél-Amerikában és Brazíliában tölti, ugyanis a Világkupa versenysorozat több futamát is ott rendezik. Az elmúlt hat évben Rita már több mint tíz győzelmet szerzett a déli féltekén megrendezett versenyeken. A legsikeresebb éve a tavalyi volt, akkor négyszer indult és négyszer nyert. Az idén is hasonló esélyekkel érkezett, az első két versenyen nyert is, de a harmadik, a leghosszabb távú megméretés előtt megsérült, és emiatt csak négy órán keresztül bírta az úszást (ismét betegen, sérülten is rajthoz állt, és az élről állt ki, amikor végképp nem bírta tovább. Rita nem adta fel, folytatta a sorozatot, és a negyedik versenyt is megnyerte. Az újabb sikeres évkezdet után most hosszabb pihenőt tartott az úszónő, akit a dél-amerikai napokról, és még sok minden másról is faggatunk.

Révay Zoltán (Uj Kelet)_________________- Rita, lehet már valamit tudni a sérüléséről?- Igen, a hetedik, nyolcadik csigolyám közötti rések kisebbek a kelleténél, és így nyomják az idegeket, azt jelzik, hogy az izmok állandóan tónusban vannak. Emiatt voltak a fájdalmaim. Most úgy tűnik, sikerült ezen változtatni. Egyelőre nem edzettem, mert egy kisebb ízületi gyulladást is észlelt dr. Pikó Károly, a kezelőorvosom. így azt még nem tudom, hogy ha terhelem, nem fog-e fájni a hátam?- Akkor most pihent?- Már öt hete nem úsztam, a karizmaimon ez már észre is vehető.

Még pótolható- Ennyi kihagyás ilyen sokat számít?- Igen, de ez az idő még bepótólható. Közben azért gimnasztikáztam, gyógy tornáztam, mikor jó idő volt, kerékpároztam is, és rendszeresen futok.- Mikor folytatja?- Valószínűleg a jövő héttől már edzek.- Milyen volt a dél-amerikai túra, a már ismerős helyszíneken?- Most már hatodszor voltam, már megszoktam az ottani hangulatot. Jőkedvűek, kedvesek az emberek. Szívesen segítenek ha kell, de nem túl pontosak.-Ez a viadalokon is tapasztalható?- De még mennyire! Mindig késve kezdődtek a futamok, volt, amikor egy órát is vártunk a szeles esőben. Pedig a technikai értekezleteken mindig azt mondják, senkire nem várnak az indulásnál. A kísérőket három- szor-négyszer is utoljára figyelmeztetik, hogy üljene be hajóba, mert azonnal indulnak. Tamás (Rita edzője - a szerk.) szerencsére nyugodt ember, ő szokott kísérni, és már ő is ismeri, mennyire kell komolyan venni a figyelmeztetéseiket. Én persze izgulok, hogy le fog maradni a hajóról, és nem tud utánam jönni.- Ha jók az értesüléseim, a helyszíneken már jól ismerik, lehet hogy jobban, mint megyénket kivéve a hazájában.- Igen, már megismernek. Érzem, hogy értékelik a teljesítményemet. Az első versenyen testőröm is volt. Egy brazil katona egyenruhában kísérgetett, akárhová mentem. Még az eredmény- hirdetéskor is jött mögöttem, és ott állt a dobogó mögött.-A hangjából úgy hallani, nem igazán lelkesedett érte.- Nem, egyáltalán nem. Nagyon szokatlan volt, hogy vigyáznak rám, és követnek.

„A cél érdekel...”-Az előbb említettem, hogy lehet kint jobban ismerik, mint idehaza. Nem zavarja, hogy itthon nem nagyon foglalkoznak a szereplésével?- Nem foglalkozok vele túlzottan, elsősorban az érdekel, hogy teljesítsem a kitűzött célt, hogy elvégezzem a feladatomat.- Nyíregyházán és a megyében viszont jól ismerik. Mikor Dél-Amerikában volt, a röplabdameccsek szüneteiben ahová szülei rendszeresen kilátogatnak mindenki őket kérdezte, hol jár most, mikor úszik, éppen hány kilométert, nyert-e? Szóval itt kíváncsiak az emberek, hogy is szerepel...- Igen, a városban érzem, hogy ismernek és szeretnek. Sokszor tapasztalom, hogy megismernek. Legutoljára egy diszkóban jött oda hozzám két fiú, és aláírást kértek. Igen, ez nagyon jólesik.- Örömben az első két futamon is lehetett része, hiszen simán nyerte minndkettőt, aztán a harmadiknál már nem volt szerencséje. Mi is történt?- Már a hét elején éreztem, hogy fáj a hátizmom, és nehezen tudtam emelni a karom, aztán be is lázasodtam, úgyhogy egész héten nem edzettem. A verseny napjára sem javult igazán a helyzet. Fájdalomcsillapítókat szedtem, és úgy úsztam. Már négy órát megtettem, amikor éreztem, hogy még öt órát nem bírok ki. Vajda Tamás is azt javasolta, fejezzem be.- Gondolom nagyon szomorú volt utána. A legjobban az érdekelne, hogy tudta rávenni magát, hogy tovább versenyezzen. Tudom, a szülei is azt javasolták, jöjjön haza. A legtöbb ember ilyenkor összepakol és hazautazik.- Jöttem volna én is. Ráadásul Vajda Tamás már azon a héten utazott haza.

„Én döntöttem...”- Akkor miért maradt?- Tamás mondta először, hogy gondoljam végig, próbáljam meg, hátha sikerül. Ha nem megy, akkor sincs baj. Akkor arra gondoltam, hogy féléve mennyit dolgoztam, edzettem, mennyit úsztam, hogy eljöhessek ezekre a versenyekre. Ha akkor eljövök, a sok munka egy része kárba vész.- Ezekszerint hallgat az edzőjére?- Végül is én döntöttem. Tamás higgadt, én meg nagyon ideges, izgulós vagyok. A versenyek előtt sokszor ő önt lelket belém.- Hat éve nap mint nap öt-hat órát együtt töltenek. Nem szoktak veszekedni?- A felkészülés hosszú hónapjai alatt előfordul, hogy van vita köztünk, de azt hiszem, ez természetes, másnál is ugyanúgy előfordul. Hiszen az edző feladata az, hogy felkészülés közben számon kérjen, és akár hajtsa is a tanítványát. Szakmai véleményében nagyon bízok, és a versenyeken is sokat segít. Szóval nincsenek komolyabb összeütközések.- A negyedik versenyt is megnyerte, azóta nem úszott, mivel töltötte a napjait. Egyáltalán mivel tölti szívesen a szabad idejét?- Ez a pihenő most nagyon jól jött. Eddig a szüleimmel együtt laktam, és most készül a lakásom. Nagyon lefoglalt az, hogyan rendezzem be, illetve az szakipari munkáknak a megszervezése.

Egyébként szabad időmben a barátnőimmel is gyakram találkozom, most sűrűbbek voltak ezek az alkalmak is. Említettem már, hogy diszkóba is el szoktam menni, szeretem a zenét, a könyveket, most színházba is járok. Mostanában szívesen főzök.

„Sütni szeretek...”- Milyen ételeket szokott készíteni?-Igazából nem is főzni szeretek, hanem sütni. Nagyon örülök, ha egy-egy újdonságot elkészítek és az ízlik a vendégeknek. Van egy nagy szakácskönyvem, abból szoktam kiválogatni, hogy mi legyen az újdonság.- Gyakran látni sporteseményeken is.- A nézőtérről is szívesen követem az eseményeket. Szeretek futni, sok versenyen ott is vagyok.-Az úszásban a hosszú távot választotta. Nem gondolt arra, hogy a maratoni távot lefussa?- Gondoltam már rá, de a felkészülés mellett nem nagyon lehetne beiktatni. Ha majd befejeztem az aktív sportot, kipróbálom.- Úszik, futni is szeret, innen már csak egy ugrás a triatlon. Azt nem próbálná ki?- Kerékpározok én, de csak itt a városban. Sóstóra kibiciklizni az edzésre az még kellemes, de hosszabb távot nem vállalnék. Most rávettek, hogy kerékpárral kiránduljunk Tokajba, végül is belementem, de csak úgy, ha ott alszunk és másnap jövünk vissza. Az biztos, hogy a sportot nem fogom sohasem teljesen abbhagyni. Kirándulni is nagyon szeretek.-Ha már így megemlítette, mit fog csinálni, ha majd abbahagyja az úszást?- Már vannak terveim akkorra. Most éppen egy számító- gépes alaptanfolymra akarok elmenni.- Számítógépeken akar dolgozni?- Nem, de ma már ez teljesen hozzá tartozik a mindennapokhoz. Már szinte mindenki használja, bárhol dolgozik is.- Nem árulja el a terveit?- Még nem szívesen beszélnék róla.- Ez nem lep meg, hiszen legtöbbször a következő versenyig, vagy egy évre előre szokta elárulni a terveit. Miért?- Egyrészt úgy vagyok vele, hogy mindig a következő feladatot kell megoldani, arra kell készülni (ezt a sportban könnyen meg lehet szokni), de azt sem szeretném, ha valami miatt nem sikerülne megvalósítani a tervemet, akkor azt mondják: na ugye! Ha majd reálissá válik, akkor beszélek róla.

Hogyan tovább?- Nem gondolt arra, hogy edző lesz?- Nem, most még biztosan nem. Később talán, de egyelőre nem izgat az edzői kihívás.- A mai sportban nem lehet megkerülni a dopping kérdését. Meglepetéssel hallottam, hogy a hosszútávúszók között is akad olyan, aki doppingszert használt. Mi erről a véleménye?- Tudom, hogy nagyon sokan használják, de én is meglepődtem, hogy még hosszútávúszók is. Egyébként a Világkupa-versenyek után mindig van doppingvizsgálat is. Az biztos, hogy én nem használnék soha doppingot, de a környezetemben sem tapasztaltam ezt. Hogy miért vagyok ellene? Nem is elsősorban azért, mert másokat becsap, aki doppingol, sokkal inkább azért mert saját magát is becsapja.- Arról sem szokott szívesen beszélni, hogy jövőre folytatja-e. Azért csak megkérdezem, mik a tervei a hosszútávúszásban. Az most már kiderült, ha egészséges, és sikeresen felkészülés után rajtol, akkor nincs ellenfele a női mezőnyben, tehát lehet tovább gyűjteni az érmeket.- Azért mindig vannak fiatal, új arcok, akik még sokat fejlődhetnek. Akikkel viszont évek óta együtt versenyzek, azok közül sokan gondolkoznak, hogy abbahagyják. Az is igaz, hogy a világbajnokságon lenne esélyem az aranyéremre, és az jövő januárban lesz Ausztráliában, tehát már nincs is addig túl sok idő. Nyáron Európa-bajnokság is lesz, és itt, Magyarországon is rendeznek két Világkupa-futamot.- Ennek ellenére, mintha esetlegesen beszélne ezekről a versenyekről...- Sajnos nagyon rossz helyzetben van ma a sport általában is Magyarországon. Az egyéni versenyzők még ennél is rosszabb helyzetben vannak. Félreértés ne essék, nem sajnálom másoktól azt, amit kapnak, de tény, hogyha egy NB I-es csapatban játszanék, akkor többet keresnék. Az utóbbi években egyre szegényebb lett a szakosztályunk, mindig úgy kellett összekalapolni a pénzt a versenyekre. Olyan helyzet alakult ki, hogy bármikor felborulhat a rmegszokott rend, hiszen hosszú ideig nem lehet ilyen körülmények között dolgozni.- Rita, tudom, hogy a szülei támogatták a sportpályafutását, mindenben segítettek, az anyagiakban is. Egyáltalán, ha ők nem segítik, eljutott volna idáig?- Nem valószínű. Már korábban abba kellett volna hagyjam. Sokszor az utzásokhoz is hozzájárultak, nem, nélkülük nem ment volna.- Ha végiggondolja az elmúlt éveket, mi az, aminek leginkább örül-örült?- Most már lassan a költözésre készülgetek. Pakolgattam el az érmeket, és amikor a világbajnoki érem a kezembe került, végiggondoltam, milyen jó verseny is volt ott, milyen jól éreztem magam Ausztráliában, szóltam is Apának: Gyere, nézd meg, milyen szép ez az érem!